II. Monitoring

		1. Monitoring a szennyező tevékenységek, szennyező források, a kármentesítés és a tartósan károsodott területek ellenőrzésének különböző fázisaiban

		1.1 A kockázatos anyagok engedélyezett közvetlen és közvetett elhelyezésével kapcsolatos monitoring

A Korm. rendelet 10. §-a szerint a szennyezőanyag, kockázatos anyag elhelyezése, továbbá felszín alatti vízbe történő közvetlen és közvetetett bevezetése – mint pl. kockázatos anyag felszíni vízbe vezetése közvetlenül, vagy hulladék elhelyezése depóniában – engedélyköteles tevékenység. A tevékenység folytatójának az engedély, illetve állásfoglalás megszerzése céljából elővizsgálatot kell végeznie (Korm. rendelet 10. § (3) bek.), az érintett terület alapállapotát fel kell tárni. A Korm. rendelet 4/1. melléklete tartalmazza az engedély, állásfoglalás iránti kérelem tartalmi követelményeit. Amennyiben a kockázatos anyag közvetett vagy közvetlen bevezetése történik felszín alatti vízbe, a kérelemnek tartalmaznia kell:

• az érintett terület és a hatásterület hidrogeológiai jellemzését,
• a bevezetett kockázatos anyagtartalom (koncentráció) vizsgálatát és koncentráció időbeli változásának követését, illetve a bevezetett anyagok bomlásával keletkező kockázatos anyagok viselkedésének vizsgálati programját,
• a felszín alatti víz és a földtani közeg állapotának vizsgálatát, az engedélyköteles tevékenység következtében fellépő hatásokkal szembeni érzékenység jellemzését és a várható hatás előrejelzését,
• az esetleg szükséges monitoring rendszer kialakítási és üzemeltetési tervét.

A monitoring rendszer létesítésének fő célja ebben az esetben az, hogy egy esetlegesen bekövetkező szennyezettség kialakulása a potenciális szennyező forrás lehető legkisebb körzetében észlelhető legyen. Az ellenőrző pontokat olyan helyekre kell telepíteni, ahol leginkább várható, hogy az esetleges szennyezettség megjelenik. Ha az ellenőrző pontokon a szennyezettség megjelenik, de még intézkedési határérték alatt marad, akkor a változás trendje alapján fel kell készülni az intézkedésre, ami lehet akár a műszaki beavatkozás elrendelése is.

Az engedélyköteles tevékenység folytatása során rendszeres ellenőrzést kell folytatni. Az ellenőrzés rendjét az engedély tartalmazza. Az engedélyt a Korm. rendelet 4/2. melléklete szerint állítja ki a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség. Az engedélyben meghatározott adatszolgáltatáson túlmenően, annak bekövetkezését követő 30 napon belül köteles az engedélyes a környezetvédelmi felügyelőségnek bejelenteni a felszín alatti víz, illetve a földtani közeg állapotában tapasztalható trendszerű, egyirányú, valamint ugrásszerű változást. Az új kockázatos anyag által okozott szennyezettséget, továbbá más – az ismerten kívüli – környezeti elem szennyezettségének észlelését. Mindehhez szükség van a tevékenységtől, a kockázatos anyagtól, illetve a szennyezőanyag terjedésétől függő monitoringra.

A monitoring köre, kiterjedése és tartalma időben változhat, ha változik:

• a tevékenység helye,
• a felszín alatti vízre, a földtani közegre gyakorolt hatása,
• a tevékenység mennyiségi jellemzői, folytatásának körülményei.

A körülmények változásai között figyelemmel kell lenni a hidrometeorológiai, hidrológiai helyzet változására is, ha ez a hatás szempontjából lényeges. Ha ezek a változások a szennyeződés terjedés kockázatát lényegesen befolyásolhatják és a környéken nincsen erre vonatkozóan kellő mértékben kiépített regionális észlelőhálózat, akkor ilyen célú monitoring rendszert is ki kell építeni.

A potenciális szennyező forrás környezetében különös tekintettel kell lenni az ivó-, ásvány- és gyógyvizek, termálvizek beszivárgási területeinek közelségére. Ha felmerül annak kockázata, hogy ezeket szennyezés érheti, akkor időszakosan a veszélyeztetett objektumok érintetlenségét bizonyító méréseket is el kell végezni attól függetlenül, hogy a potenciális szennyező forrás körül kiépített ellenőrző monitoring mit jelez. Amennyiben az ellenőrző rendszer szennyezést jelez, akkor a kármentesítésre vonatkozóan a következőkben leírtak szerint kell eljárni.

		1.2 A kármentesítéssel kapcsolatos monitoring

A környezetvédelmi felügyelőség egy lehetséges vagy tényleges szennyezettséggel kapcsolatban a szennyező forrásokról, kibocsátásokról, a tevékenység volumenére és jellemzőire vonatkozó tudomására jutott adatok, információk kivizsgálására helyszíni szemlét tart. A szennyezettséget az információk értékelésén kívül helyszíni mintavételekkel is megállapíthatja. Ezek az információk még nem tartoznak a szorosan vett monitoring tevékenységhez, de felhasználják a következő lépésekre vonatkozó döntéseknél és tervezésnél.

Amennyiben a környezetvédelmi felügyelőségi vizsgálat alapján fönnáll a felszín alatti vizek, a földtani közeg és a termőföld talajának szennyezettsége, illetve valószínűsíthetők, a környezetvédelmi hatóság intézkedik, és elrendelheti a kármentesítést is.

A Korm. rendelet 26. § (1) bekezdése szerint a kármentesítés egyes szakaszaiban folytatott tevékenység környezetre gyakorolt hatását, eredményességét, a szennyezettség mértékét, megszűnését folyamatosan, illetőleg az egyes mentesítési szakaszok befejezését követõen utóellenõrzés keretében kell ellenõrizni.

		1.2.1 A tényfeltárás és a monitoring módszereinek és lépéseinek összefüggései, kapcsolata

A tényfeltáráskor végzett vizsgálatok nem választhatók el az időbeli változásokat is figyelő monitoringtól. A tényfeltáró vizsgálatok fázisai (a felderítő és részletes tényfeltárás) a monitoringot is érintik, a tényfeltárási záródokumentációban a monitoringra vonatkozó információknak, monitoring tervnek is szerepelni kell. A monitoring tevékenység, illetve a tényfeltárással kapcsolatban végzett vizsgálatok tartalmukban, módszereikben és eszközeikben nagyrészt átfedik egymást, hiszen:

• a tényfeltárás a monitoring “első lépésének” tekinthető,
• a monitoring rendszer kiépítésénél és üzemeltetésénél figyelembe kell venni a tényfeltáráskor szerzett információkat, a tényfeltárás során kiépített felhasználható létesítményeket,
• a monitoring részben a tényfeltárás megismétlésével is végezhető a rendszeres, illetve folyamatos méréseken kívül.

A tényfeltárás lépéseit, szempontjait, módszereit és eszközeit az előző fejezetek írják le. Az archív adatok gyűjtése, a tényfeltárás előmunkálatai, a helyszíni bejárás és légifotózás, a geofizikai munkák, a feltárások eredményei a monitoring tervezéséhez és értékeléséhez is szükségesek. A talajvízmegfigyelő kutak kialakítása viszont már közvetlenül a monitoringhoz kapcsolódik, de a tényfeltárás során végzett helyszíni vizsgálatok, talaj-, felszín alatti víz-, talajlevegő-, mintavételek és laboratóriumi vizsgálatok eredményei is a monitoring tevékenység kiindulási adatainak tekinthetők. Az időbeli változásokat megfigyelő monitoring pedig lényegében ezen vizsgálatok rendszeres vagy időszakos ismétlését jelenti. A speciális vizsgálatok körébe tartozik a környezeti izotópok vizsgálata és a biomonitoring, amelyek egyszeri tényfeltáró vizsgálatként, de folyamatos monitoringként is szerepelhetnek.

A monitoring tervezéséhez szükséges a szennyeződés terjedés modellezése, a tényfeltárás során épített terjedési modellek naprakészen tartása pedig az időbeli változásokat észlelő monitoring alapján történhet meg. A tényfeltárás eredményeire épülő veszélyeztetettség- és kockázatfelmérés eredményei a monitoring rendszer tervezéséhez szükségesek, az esetlegesen rendelkezésre álló monitoring adatok felhasználhatók a kockázatfelmérésnél, míg a tényfeltárás során prognosztizált kockázatok ellenőrizhetők a monitoring rendszerből nyert adatok felhasználásával.

		1.2.2 A műszaki beavatkozás-utóellenőrzés és a monitoring módszereinek, lépéseinek összefüggései, kapcsolata

A tényfeltárás alapján a környezetvédelmi felügyelőség határozatot hozhat a műszaki beavatkozásra. A műszaki beavatkozási tervnek tartalmaznia kell a műszaki beavatkozás időtartama alatt üzemelő monitoring, továbbá a műszaki beavatkozást követő utóellenőrzési rendszer kiviteli tervét és üzemeltetési utasítását is.

A kármentesítés, illetve annak műszaki beavatkozási szakaszában folytatott tevékenység eredményességét, a szennyezettség, károsodás mértékét, illetve megszűnését folyamatosan, illetőleg az egyes szakaszok befejezését követően az utóellenőrzés keretében kell ellenőrizni. Ez magába foglalja a vizsgált környezeti elemek meghatározott paramétereinek mérését, megfigyelését, észlelését, az adatgyűjtést, feldolgozást, a nyilvántartást és rendszeres értékelést. Az utóellenőrzéssel kapcsolatos monitoring terve kiterjed:

• a megfigyelendő területen kialakítani kívánt monitoring-rendszer részévé alakítható objektumok felülvizsgálatára,
• a vizsgálatba vont környezeti elemek, paraméterek, komponensek meghatározására,
• a mérő-, megfigyelő-, észlelő- és ellenőrző rendszer típusainak meghatározására, telepítési terv készítésére.

Az utóellenőrzés üzemeltetési terve környezeti elemenként tartalmazza:

• a vizsgálandó paraméterek, komponensek mérésének, megfigyelésének, észlelésének gyakoriságát,
• a mérések, megfigyelések, észlelések, továbbá a mintavételezések módszertanát és ezek dokumentálását,
• a mért-, észlelt-, megfigyelt adatok nyilvántartását és a feldolgozási rendjét,
• a monitoring keretében keletkezett adatokra támaszkodó állapotértékelés módszertanát, illetőleg az értékelés gyakoriságát,
• az adattárolás, adatszolgáltatás rendjét.

A monitoring rendszer üzemeltetése során jelentkező, a tervezettől eltérő körülmények esetén az utóellenőrzés módosítására vonatkozó felülvizsgálatot azonnal el kell rendelni, és az üzemeltetést a módosított terv szerint kell végezni. Az utóellenőrzést a (D) kármentesítési szennyezettségi határérték elérését követően legalább négy évig folytatni kell.

Az előzőeket összefoglalva a monitoring szerepére vonatkozóan a következő elveket lehet rögzíteni:

1. A műszaki beavatkozás fázisában a monitoring szerepe kettős:

– észlelni és ellenőrizni kell a kármentesítés hatékonyságát, a szennyezett területen a szennyezettség csökkenését. Ellenőrizni kell, hogy a folyamatok a vártnak megfelelően mennek-e végbe? Ehhez figyelni kell a befolyásoló meteorológiai, hidrológiai, hidrogeológiai tényezőket, illetve azok változását is,

– ellenőrizni kell a terület határán, hogy a szennyezettség nem terjed-e azon túl.

2. Az utóellenőrzésnél a kettős szerep annyiban változik, hogy a kármentesített területen a szennyezettség-csökkentés eredményének tartós fennmaradását kell bizonyítani, a terület határán az ellenőrző szerep változatlan,

A környező veszélyeztetett, kiemelt fontosságú objektumokon (vízbázisok, természetvédelmi területek) a közvéleményt megnyugtató ellenőrző mérések mindkét fázisban fontosak lehetnek.

		1.2.3 A tartós környezeti károsodások monitoringja

A környezetvédelmi felügyelőség a tényfeltárási eredmények alapján abban az esetben állapítja meg a tartós környezeti károsodás tényét, ha

• a károsodás előtti környezeti állapot nem állítható helyre,
• meghatározott idő alatt a tervezett műszaki beavatkozással, illetve annak elmaradása vagy késedelme miatt a területhasználatnak megfelelő környezeti állapot négy éven belül nem érhető el.

A hatósági határozat a földtani közeg, vagy a felszín alatti víz, illetve mindkettőnek kockázatos anyag által okozott károsodására vonatkozhat. A tartós környezeti kár megállapítását az ingatlan-nyilvántartásban rögzíteni kell.

Tartós környezetkárosodás esetén az utóellenőrzést károsodás megszűnéséig kell folytatni, illetve az ezzel kapcsolatos monitoring rendszert üzemeltetni kell. A tartós környezetkárosodás esetén kiépítendő monitoring rendszernek az utóellenőrzéshez hasonlóan több célt kell szolgálni:

• a szennyezettség esetleges időbeli változását a károsodott területen – és különösen annak peremén – kell figyelni, ha az előrejelzések szerint a szennyeződés-terjedés folyamata még nem zárult le,
• a szennyező forrástól távolabbi területeken szintén figyelőpontokkal kell igazolni, hogy a kockázatos anyagok a vizsgált pontokig már nem jutottak el,
• a környező veszélyeztetett, védendő objektumokon a közvélemény számára bizonyítani kell az érintetlenséget, melynek módjai:

• időszakos méréseket kell végezni közvetlenül a kitettség (expozíció) helyén vett mintákból,
• a szennyező forrás és a védendő objektum között létesített monitoring pont(ok)on időszakos mérésekkel kell igazolni az érintetlenséget. Az ellenőrző (megfelelőségi) figyelőpontot olyan távolságra kell telepíteni a védendő objektumtól, hogy a szennyeződés terjedésének várható idejét figyelembe véve elegendő idő legyen a megfelelő intézkedésekre. Ennek érdekében új monitoring pontokat is telepíteni kell, ha a védendő objektumnak a szennyezőanyag terjedése szempontjából lényeges irányban nincsenek figyelőpontjai.

• A befolyásoló meteorológiai, hidrológiai és hidrogeológiai tényezőkre vonatkozóan – ha a regionális állomások információi nem elegendőek – szintén szükség lehet monitoring kiépítésére.

		1.3 A monitoring üzemeltetés fázisai és az üzemeltetés felelősei

A feltárás és műszaki beavatkozás általában nem folyamatosan követik egymást. A feltárást gazdasági okokból célszerű egy fázisban lebonyolítani, utána azonban esetleg hosszabb szünet után következhet – akár több fázisban – a műszaki beavatkozás.

A monitoring rendszer üzemeltetése is ehhez igazodik. A monitoring alapvető célja a szennyeződött területen zajló folyamatok figyelemmel kísérése. A vizsgálatok során begyűjtött adatok alapján meg kell tenni a szükséges beavatkozásokat, és a monitoringnak az állapot megfigyelése mellett előrejelzésre is alkalmasnak kell lenni. Monitoring tehát akkor létesítendő, ha a szennyeződést még nem számolták fel és a megfigyelést a környezeti kockázat indokolja. A monitoring üzemeltetési fázisai lehetnek:

Előfordulhat, hogy a területen található már valamilyen megfigyelő létesítmény, többnyire figyelőkút, mielőtt a tényfeltárás megkezdődik. Természetesen célszerű ezeket a rendszerbe integrálni, de csak akkor, ha azok megbízható üzemeltetésük biztosított, és műszaki kialakításuk alkalmas arra, hogy a monitoring rendszerbe beilleszthetők.

A tényfeltárás során gyakran előfordul, hogy az ideiglenes mintavételi pontok (feltáró fúrások) egy részét állandósítják. Leggyakrabban az ideiglenes vízmintavételi pontokból alakítanak ki figyelőkutakat.

A tényfeltárást követő hatósági határozatban foglaltaktól függően történik a területen műszaki beavatkozás. Azonnal bekövetkező műszaki beavatkozásesetén is van egy rövid időszak, amíg a tervezés, engedélyezés folyik, és a területen tevékenységet nem végeznek. Előfordulhat, hogy ebben az egy-két hónapban is szükséges észlelés. A tényfeltárás és a műszaki beavatkozásközött hosszabb idő is eltelhet, ilyenkor általában a környezeti kockázat az észleléssel ellenőrizhető. A műszaki beavatkozásmegkezdéséig a monitoring rendszert üzemeltetni kell. Amennyiben a tényfeltárás eredményei alapján nincs szükség aktív műszaki beavatkozásra, a monitoring üzemeltetése határozatlan ideig szükséges. Erre két esetben kerülhet sor. Első esetben akkor, ha a területen nincs érzékeny területhasználat vagy veszélyeztetett hatásviselő, így a kockázatok mértéke a kiinduláskor elegendően alacsony, és a szennyezőanyagok koncentrációja természetes úton végbemegy. Második esetben azért nem kerül sor műszaki beavatkozásra, mert az nem gazdaságos, de a terület állapotáról információ szükséges. Ezekben az esetekben fordul elő a tartós környezeti kár bejegyzése. Ennek figyelembe vételével, a monitoring rendszer üzemeltetése során időszakosan elvégzett ismételt kockázatfelmérések eredményeitől függően a monitoring rendszert felül kell vizsgálni, szükség szerint át kell alakítani.

A műszaki beavatkozásalatt a monitoring feladatok köre kibővül a műszaki beavatkozáshatékonyságának ellenőrzésével. Ebből eredően a monitoring üzemeltetése a műszaki beavatkozástvégzőnek is érdeke. A kármentesítés során egyes megfigyelő objektumok megsemmisülhetnek. Több szakaszban lezajló műszaki beavatkozásesetében az egyes szakaszok is folytatni kell a monitoringot.

A (D) kármentesítési szennyezettségi határérték elérését követő 4 évig a monitoring rendszert üzemeltetni kell a Korm. rendelet 26.§ (8) a) pont szerint. Ha az eredmények igazolták a beavatkozás sikerességét, a monitoring okafogyottá válik, megszüntetésre kerül. Fizikailag ettől lehet eltérés abban az esetben, ha egyes létesítmények fenntartásához egyéb érdekek fűződnek (pl. vízbázis biztonságba helyezése). Tartós környezeti károsodás esetén ismételt kockázatelemzés alapján lehet dönteni a monitoring kialakításáról, fenntartásáról.

A fázisok során többször létesülhetnek és szűnhetnek meg megfigyelő létesítmények. Műtárgyak minden fázisban létesülhetnek, de elsősorban a feltárás, másodsorban a műszaki beavatkozásbefejező szakaszában, mert ekkor már rendelkezésre állnak a felhasználható friss adatok. Szándékos megszüntetés is többször előfordulhat, de csak akkor, ha az valóban indokolt:

• ha a kármentesítés teljes mértékben megtörtént, a szennyezettség megszűnt;
• ha a környezeti kockázat alacsony szintje a további üzemeltetést nem teszi szükségessé (pl. a szennyezettség nem mobilizálódik).

Véletlen megszűnés (rongálás, baleset stb.) esetén a monitoring folyamatos üzemeltetése érdekében helyre kell állítani a sérült műtárgyat.

A monitoring rendszer üzemeltetője a vízjogi üzemeltetési engedélyben szereplő engedélyes. A monitoring tevékenység végzését jellemzően az üzemeltető megbízása alapján, arra felkészült szervezetek végzik. A kármentesítés egyes fázisaiban (tényfeltárás, műszaki beavatkozás, utóellenőrzés) nem feltétlenül ugyanaz a szervezet végzi a monitoring tevékenységet. A tényfeltárás, illetve a műszaki beavatkozás során az azt végrehajtó szervezet a monitoring tevékenységet is elvégezheti, azonban a független értékelés és az adatok egységessége érdekében kedvező, ha a monitoring tevékenységet mindvégig ugyanaz a szervezet végzi.

A monitoring üzemeltetés első fázisa a nyilvántartás. A megfigyelő létesítmény akkor kerülhet nyilvántartásba, ha adatai hitelesen dokumentáltak és az üzemeltetés jogi helyzete tisztázott. A leggyakoribb létesítmény a megfigyelőkút. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. Törvény alapján, a megfigyelőkutak a jelenlegi jogértelmezés szerint vízjogi engedély alapján létesíthetők és üzemeltethetők.

A vízjogi létesítési engedélyt a feltárás során kell és lehet megszerezni. Az engedély kérelem, illetve a szükséges tervdokumentáció tartalmát külön jogszabály írja elő. Az engedély megszerzését a feltárást végző feladata lehet, de döntésre a műszaki ellenőr jogosult. Feltétel (az engedélyezés során is) a terület tulajdonosának (kezelőjének) hozzájárulása. (A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. Törvény 10.§ alapján mindenki köteles a környezet A hozzájárulásnak adott esetben nemcsak a létesítésre, hanem az üzemeltetésre is ki kell terjednie. Ez azért fontos, hogy zökkenőmentesen lehessen szolgalmi jogot alapítani az üzemeltetéshez szükséges munkálatokra. A megfigyelőkút műszaki átadására akkor kerülhet sor, ha a műszaki ellenőr ahhoz hozzájárul, és a vízföldtani naplóhoz szükséges adatszolgáltatás teljesítését igazolták.

A monitoringot, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó mintavételezést, valamint a minták kémiai analízisét csak akkreditált szervezetek végezhetik.