3. A tényfeltárási tervés felépítése

Tényfeltárási tervet – a Korm. rendelet 19.§ (1) e) pont szerint – abban az esetben kell készíteni, ha a szennyezettség kiterjedése, összetétele, komponensei, a területhasználatok, vagy az érintett terület földtani-vízföldtani viszonyainak bonyolultsága indokolja. A tényfeltárási terv készítését a felügyelőség előírhatja.

A Korm. rendelet 19.§ (2) bekezdése előírja a tényfeltárási terv tartalmát: atényfeltárással kapcsolatos mindazon munkákat és azok időbeli ütemezését, amelyek a tényfeltárási záródokumentáció megalapozott összeállításához szükségesek. Ha a tényfeltárás időtartama alatt már szükséges monitoring rendszer üzemeltetése, úgy annak tervét is tartalmaznia kell a tényfeltárási tervnek.

A tényfeltárási tervben a környezetvédelmi diagnosztika eszköztárából ki kell választani azon módszereket és eljárásokat, amelyek a valószínűsített szennyezőanyag(ok), valamint az azt befogadó földtani környezet vizsgálatára a legmegfelelőbbek. A tervben szerepelnek az alkalmazásra kerülő feltárási, mintavételi, terepi és laboratóriumi vizsgálati módszerek.

A tényfeltárási tervnek – a szennyeződést okozó tevékenység, a szennyezőanyag(ok), a területhasználatok (2/a-c.melléklet) és a területspecifikus viszonyok mérlegelésével – tartalmaznia kell a vizsgálati stratégiát, és meg kell jelölnie azokat a minimum-követelményeket és vizsgálattípusokat, amelyek a végrehajtás során biztosítják az optimális feltártság és ismertség elérését.

A tényfeltárási munka megkönnyítése érdekében minden esetben érdemes tervet készíteni, de engedélyeztetésre csak indokolt esetben kell benyújtani a felügyelőségre.

		3.1 Bevezetés

A bevezetésben ismertetni kell:

• a szennyeződés valószínűsíthető idejét, jellegét,
• a szennyező forrás(ok) és a tényfeltárás helyének megjelölését. (cím, kataszteri szám),
• az ingatlan(ok) tulajdonosának, használójának, kezelőjének adatait,
• a tényfeltárást elrendelő felügyelőség megnevezését, a határozat számát, a kiadás időpontját, a kötelezés teljesítésének határidejét, a kötelezés által megjelölt feladatokat,
• a tényfeltárást végző nevét, a jogosultságát igazoló engedély számát és érvényességi idejét, megnevezve, hogy az engedély milyen tevékenységre vonatkozik.

		3.2 Előzmények bemutatása

Föl kell vázolni a szennyező forrás és a szennyeződött, károsodott terület helyén és az érintett ingatlanokon a terület- és vízhasználatokat. A térképen ábrázolni kell a szennyező forrás(ok) helyét. Fel kell sorolni a veszélyeztetett, szennyeződött, károsodott természeti, környezeti és művi elemeket.

		3.3 A károsodott terület földtani és vízföldtani viszonyai

Az archív adatok alapján a vizsgált területet be kell azonosítani a regionális földtani-vízföldtani képbe. Ehhez nyújtanak segítséget az áttekintő földtani térképek, szerkezetkutató fúrások, mélyfúrású kutak adatai. A lehetséges mértékig ismerni kell a térség kőzettani, rétegtani és hidrogeológiai adottságait, a szennyeződéssel érintett, többségében felszín közeli földtani közegeket.

Már az előkészítő munka során együttesen kell szemlélni és értékelni a szennyezőanyag fizikai-kémiai tulajdonságait, a talajban és a felszín alatti vízben várható migrációs és akkumulációs viselkedését, illetve a befogadó földtani közeg tulajdonságait.

Vízföldtani szempontból az előkészítő munkát a területet érintő hidrogeológiai egységre kell kiterjeszteni. Át kell gondolni a térségi víztároló kőzetek települési viszonyait, a felszín alatti vizek típusait (talajvíz, parti szűrésű, rétegvíz, hasadékvíz, karsztvíz) a tárolók vízföldtani paramétereit (szivárgási tényező, szabad hézagtérfogat stb.), a beszivárgási, utánpótlódási, megcsapolási körülményeket, a vízszinteket, nyomásszinteket, a vízszintek ingadozását, a talaj- és rétegvizek kommunikációját, regionális és helyi felszín alatti vízáramlási rendszereket, a veszélyeztetett vízhasználatokat, stb. Ehhez nyújtanak segítséget a vizsgált területen végzett korábbi feltárások és vizsgálatok adatai, illetve az ezek felhasználásával készült szakvélemények és a regionális hidrogeológiai térképek.

A Korm. rendelet 2/1. számú melléklete alapján meg kell állapítani a terület szennyeződés érzékenységi kategóriáját.

		3.4 A feltárások és vizsgálatok általános terve

A feltárási tervnek ez a része a tervezett vizsgálatok archív adatokon alapuló szakmai indoklását tartalmazza.

		3.4.1 A vizsgált terület vízszintes és mélységi lehatárolása

Az archív földtani, vízföldtani és szennyezettségi ismeretanyag adatainak felhasználásával kell meghatározni a tervezett kárfelmérési-, feltárási munka területi és mélységi kiterjedését. A tervezés során figyelembe kell venni a felszíni lefolyási viszonyokat, az érintett területen összegyűlő vizeknek a felszíni vizekkel való kapcsolatát, a természetes vizekbe és a mesterséges létesítményekbe (vízfolyásokba, csapadékcsatornákba, öntözőcsatornákba, stb.) való bejutás és továbbjutás módjait, valamint a beszivárgási adottságokat, a szennyeződés felszín alá kerülésének és a felszín alatti vizekkel történő kapcsolatának módozatait. A szennyezettség területi elterjedése egyes esetekben előzetes szennyeződés-terjedési modellezéssel becsülhető. (A modellezéshez a “Szennyeződésterjedési modellek alkalmazása” c. OKKP Kármentesítési Kézikönyv 1. kötete nyújt segítséget.)

Hasonlóan, figyelembe kell venni a szennyezőanyag tulajdonságait, ami anyagtípusonként eltérő lehet, és meghatározhatja a felszín alatti migráció és akkumuláció jellegét.

A szennyezettség megállapítására olyan feltárási hálózatot és mélységet kell tervezni, hogy a szennyeződés térbeli elhelyezkedésének és esetleges mozgásának a sajátosságai kellő mértékben megismerhetők legyenek. A feltárások rendszerét lehetőleg egyenletes kiosztással kell tervezni. Ez a rendszer adja a legmegbízhatóbban feldolgozható és kiértékelhető adatokat. Pontszerű szennyező forrás esetén, a terjedési útvonalak ismeretének hiányában, használható a sugaras feltárási rendszer is.

A fúrásoknak lehetőség szerint harántolni kell a talajvíz tároló képződményt. A talajvíz alatti rétegvíztartó összletek feltárása és vizsgálata azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a víztartók összenyitásával a szennyeződés átjuthat addig szennyezetlen víztartókba is, ezért első lépésben kizárólag az első víztartóra terjed ki a vizsgálat.

Amennyiben a mélyebb víztartók szennyeződésének megalapozott a gyanúja, akkor indokolt lehet azok feltárása is. A második víztartó feltárását a környezetvédelmi és vízügyi hatóságokkal egyeztetett módon, a szennyezett talajvíz kizárását biztosító fúrási technológia alkalmazásával kell elvégezni. A mélyebb víztartókat feltáró fúrás(oka)t lehetőleg a talajvíztartó összletben jelenlévő szennyezettség horizontális elterjedésének kontúrján kívül, vagy a szennyezés gócától távol kell kitűzni, elkerülendő a szennyezőanyagnak a víztartók között való mozgásának lehetőségét.

		3.4.2 A javasolt feltárások, vizsgálatok és indokolásuk

A javasolt feltárási és vizsgálati módokat ismertetni és indokolni kell. Ezek megválasztásánál mérlegelni kell a talajfizikai paramétereket, a feltárni kívánt mélységet, a szennyezőanyag összetételét, fizikai adottságait, a monitoring szükségességét, a feltárással történő szennyeződés-közvetítés kizárását, stb.

Cél kell legyen, a költségkímélő, hatékony kutatási eljárás kiválasztása. Tájékoztatásul szolgálhatnak a közvetett feltárások (felszíni és fúrólyuk geofizika, mechanikus szondázás). Közvetlen információt nyújtanak a sekély és nyílt feltárások és a nagyobb mélységet is átfogó fúrások és megfigyelő kutak.

A mintavételeket és a minták laboratóriumi vizsgálatát általában a szennyeződés jellege, a szennyezőanyag tulajdonságai, a térség morfológiai, földtani felépítése, hidrológiai adottságai, a területhasználatok, a valószínűsíthető mentesítési technológia határozzák meg. Már a mintavétel jósága eldöntheti a tényfeltárás eredményességét, ezért igen részletes és sok szempontot figyelembe vevő mintavételi-vizsgálati tervet kell összeállítani, amely tartalmazza a mintavétel helyét, időpontját, módját, a minták számát, mennyiségét, kezelését, tárolását, nyilvántartását és átadását. A mintavételi terv ki kell terjedjen a mintavétel során betartandó munkavédelmi és egészségügyi előírásokra is.

A talajok mintavételezésekor, tekintet nélkül a mintavételezés céljára, gyakorlatilag mindig pontminták vétele történik. Egy adott területen a mintavételi pontok hálózatát mintavételi rácsnak nevezzük.

Szabályos mintavételi rács akkor alkalmazható, ha a hulladék vagy a szennyezőanyag eloszlása közel folytonosnak tekinthető, így a mintavételi hiba minimális.

A minravételi rács mérete a földtani változékonyságtól és az elvárt ismeretségi szinttől függően egy területen belül is más lehet a talajra, más a felszín alatti vízre és más az ezeken belüli szennyezettségi kategóriákra. Bonyolultabb – valamely paraméter nagyobb szórásával jellemezhető – egységen belül több feltárás szükséges ugyanazon fokú megismeréshez. A tervezett fúrásszámot és hálóméretet elsősorban a szennyezett talaj és felszín alatti víz térfogata és kiterjedése határozza meg.

A két leggyakoribb mintavételi rács a négyzeten és a szabályos háromszögön alapuló hálózat. Egy mintavételi rácsnak a mintázás jósága szempontjából két jellemzője van:

• egy tetszőleges pont átlagos távolsága a mintavételi ponttól,
• egy tetszőleges pont maximális távolsága a mintavételi ponttól.

Azonos mintavételi távolságok mellett a mintavételi ponttól mérhető átlagos és maximális távolság kisebb a háromszögháló alkalmazása esetén, mint a négyzetháló alkalmazásánál.

A mintavétel történhet véletlenszerű pontkijelöléssel is. A véletlenszerű helykijelölés alapján végzett mintavétel során a káros anyag, vagy az erősen szennyezett földtani közeg minden egyes összetevőjének ugyanakkora esélye és valószínűsége van arra, hogy a mintába belekerüljön. Ennek akkor van különös jelentősége, ha a vizsgált területen a szennyezőanyagok eloszlása szabályos (pl. meghatározott helyekről származó anyagokkal periodikusan feltöltött hulladékleralók esetében). Ezekben az esetekben a geometriai alapú mintavételi hálózat alkalmazásával nem megfelelő, szélsőséges esetben súlyosan torzított eredményt kaphatunk.

Talajszennyeződések a szennyező források körzetében fordulnak elő. A talaj szennyezettségének tényfeltárása esetén a vizsgálati helyek többsége mintavételi fúrás, kiegészítve a szennyeződés centrumában és a felszín alatti víz áramlásának irányában (esetleg hátterében is) kialakított, folyadékminták vételére alkalmassá tett biztosított fúrásokkal. A furatok megtámasztására azért van szükség, mert felszín alatti vizeket az MSZ 21464 szabvány szerint kizárólag becsövezett (ideiglenes, esetleg később véglegesíthető kialakítású) furatokkal szabad feltárni, és belőlük mintát venni. A felszín alatti vizek szennyezettségét a szennyező forrástól kiinduló, szivárgás irányú szelvények mentén (áramlási és azzal ellentétes irányban) célszerű fúrással, biztosított furatokkal követni. Az oldalirányú lehatárolások azután következnek, hogy a szennyezettség csóváját hosszirányban lehatárolták.

A talaj mintavételeket és vizsgálatokat a szennyező források közelében minden esetben ki kell terjeszteni a felszínközeli talajzónára, a talajvíz feletti (kapilláris) zónára, a talajvízszint ingadozásának térségére és a talajvízszint alatti tartományra. Az utóbbi kettővel elsősorban akkor kell számolni, ha a szennyeződés terjedésében a talajvíz szerepet játszhat.

A mintavételeket és vizsgálatokat minden indokolt és értelmezhető esetben ki kell terjeszteni a terület jellemző felszín alatti vízbeszerzéseire, felszíni vizeire és a mederiszapokra.

		3.4.3 A tényfeltárás kutatási módszerei és alkalmazásuk sorrendje

A tényfeltárási terv e fejezetében be kell mutatni a tényfeltárási koncepciót. Ismertetni kell az alkalmazott módszereket és alkalmazásuk sorrendjét. Fel kell vázolni:

• az egymást követő előkészítő munkákat:

• engedélyek beszerzése,
• helyszíni célfelvételezések,
• geodéziai felvételek,
• feltárások helyének kitűzése;

• a feltárási tevékenységet:

• geofizikai vizsgálatok,
• szondázási vizsgálatok,
• nyílt feltárási munkák,
• fúrási és kútkiképzési munkák,
• geodéziai bemérés;

• helyszíni vizsgálatokat:

• egyidejű folyadékszint észlelések,
• vízföldtani paraméterek meghatározása,
• talaj- és folyadékminta vételek,
• szennyeződés vizsgálati tesztek;

• mintavételi és laboratóriumi vizsgálati módokat felszíni- és felszín alatti vizek, talaj (kőzet) és szennyezőanyag(ok) esetében:

• fizikai,
• kémiai (minőségi és mennyiségi analitika),
• toxicitási,
• bakteriológiai, stb. vizsgálatok;

• a befejező értékelési, dokumentálási munkát.

		3.4.4 A kémiai vizsgálatok körének megtervezése

Általános elvként rögzíteni kell, hogy a feltárások telepítését a szennyező források, potenciális szennyező források környezetében, azok minden részletre kiterjedő megismerésére célszerű indítani. A vizsgálandó komponensek köre szűkíthető a terület ismeretéből kiindulva. A terület egykori, illetve jelenlegi használatának ismeretében számba kell venni azokat a tevékenységeket, alkalmazott technológiákat, amelyek alapján valószínűsíteni lehet a felszín alatti víz, vagy a földtani közeg esetleges szennyeződését okozó kockázatos anyag(ok)at. A valószínűsített kockázatos anyag(ok) ismeretében el kell készíteni az előzetes kémiai anyagvizsgálati tervet. Ehhez nyújt segítséget a 2/a-c. mellékletben közölt mátrix.

A mátrix összeállításánál a hazai ismeretek mellett az útmutató felhasználta a németországi tapasztalatokat összefoglaló tanulmány (R. Gihr et al., 1990: Altlasten-Analytik) összefoglaló táblázatait is. A kézikönyv paraméter-listákat közöl a különböző területhasználatok által valószínűsíthető szennyezésekről, ami hasznos lehet egy terület tényfeltáró vizsgálatához.

A mátrix függőleges tengelyén a területhasználatokat, míg a vízszintes tengely mentén a földtani közegben, a felszíni és felszín alatti vízben, valamint a talajban és talajgázban a bekövetkezhető szennyeződések jellemző komponenseit sorolták fel.

A szilárd és folyékony közegekre vonatkozó mátrix mezőkben sötét szürke színnel jelölték azokat a komponenseket, amelyek igen nagy valószínűséggel kimutathatók egy adott területen, az ismert egykori és/vagy jelenlegi területhasználat következményeként.

A világos szürke színnel jelölt négyzetek a mátrixban az adott komponens valószínűsíthető jelenlétére utalnak, míg a “fehér”, üres négyzetek azt jelzik, hogy a vizsgált területen az adott négyzet által jelzett komponens valószínűleg nem fordul elő.

A talajlevegőre vonatkozó mátrixban sötét szürke színnel jelölt mezők azon komponenseket jelölik, amelyek az adott területhasználat mellett szenyezettség esetén jelen lehetnek a póruslevegőben.

A 3. mellékletben közölt ábrák mutatják a felszíni és felszín alatti vizek, a szilárd közeg és a póruslevegő ajánlott elemzési sémáit.

A kémia vizsgálati terv készítésénél a mátrixokat együtt kell használni a Korm. rendelet 3. sz. mellékletében felsorolt “Bejelentésre kötelezett tevékenységek”, valamint a Korm. Rendelettel előírt adatlap közzétételéről szóló 8002/2000. (K. Ért. 6.) KöM tájékoztató 2. sz. függelékében közölt, “Kockázatos anyagok jegyzékei” listájával. Az egyes szennyezőanyagok esetében a javasolt kémiai vizsgálat módszereit az Együttes rendelet 2. és 3. sz. mellékletei tartalmazzák.

		3.5 Szervezés és biztonságtechnika

A helyszíni munkálatok tervezésekor:

• fel kell mérni a terület megközelíthetőségét, és a területen belüli közlekedés lehetőségeit,
• vizsgálni kell a felvonuláshoz szükséges bontási, tereprendezési feladatokat,
• le kell határolni a munkálatokkal igénybe vett területet,
• biztosítani szükséges a megfelelő őrzést, védelmet és ki kell jelölni az irányító központot, kommunikációs és elsősegély nyújtó helyet,
• a helyszínen dolgozók számára biztosítani kell szállás- és tárolási lehetőséget, az ivó- és szociális víz és energia- stb. ellátást,
• rögzíteni szükséges a munkakezdés és befejezés időpontját. /A feltárási teljesítmény (fúrási folyóméter) és a veszélyeztetettség ismeretében a feltárás adott határidőn belüli elvégzéséhez szükséges személyi létszám, berendezésszám meghatározható. A területen dolgozó szakemberek egymás után, egymásból következő munkáját időben ütemezni kell (geodéziai kitűzés, tereprendezés, feltárás, mintavétel, helyszíni vizsgálat)./

A felvonulást megelőzően a felszín alatti tereptárgyak (felszín alatti tárolók, közművek, elektromos vezetékek, stb.) védelmére, és biztonságtechnikai okokból a terület tulajdonosával vagy kezelőjével a feltáró munkálatok helyét egyeztetni kell. Ha ez térképek hiányában bizonytalan, közműfeltárást kell végezni, illetve a fúrásokat feltáró aknából kell indítani. Speciális esetben szükséges lehet a terep tűzszerészeti mentesítését elvégezni. A munkálatok során mindvégig be kell tartani az általános és helyi biztonságtechnikai szabályokat (egészség- és balesetvédelem). Szükség esetén a helyszínen dolgozókat a feltárandó anyagra vonatkozó speciális oktatásban kell részesíteni. Az előírt speciális biztonságtechnikai berendezéseket a helyszínen kell tartani. A feltárási terveket tűz-, robbanás- fertőzésveszély, stb. esetén az illetékes hatósággal, felügyelőséggel egyeztetni kell (bányakapitányság, tűzoltóság, ÁNTSZ, címei stb.; 1. melléklet).

Erősen szennyezett területen a munkavégzés veszélyeztetheti a mintavételezést végzőket. Ilyen területeken megfelelő védőeszközöket (por- és gázvédő maszk, védőkesztyű, vagy teljes testet beburkoló védőruha) kell használni, amelyek a szennyezőanyagok bőrre kerülésének, belégzésének, lenyelésének veszélyét csökkentik, kizárják. A megfelelő védőeszközt az anyagának a szennyezőanyaggal szembeni ellenállóképessége és áteresztőképessége figyelembe vételével kell kiválasztani. Ezért szükséges a feltárások és terepi munkálatok egyes fázisaira vonatkozó munkaegészségügyi- munkabiztonsági terv készítése. A tervet a feltárási módszerek és a vizsgált szennyezőanyagok figyelembevételével kell elkészíteni. A terv előírásai a projekt résztvevőire vonatkozóan rögzítik a biztonságos munkavégzés feltételeit.

		3.6 A tényfeltárás várható környezeti hatása

A feltárási tevékenység kivitelezési munkálatai során alkalmazott eszközök (fúróberendezések, stb.) környezetterheléseket okoznak, amelyek kiszűrése, mérséklése kívánatos. Ilyen lehet a taposási kár (pl. mezőgazdasági környezetben), a feltárásokkal a szennyeződések továbbítása (pl. rétegkommunikáción keresztül), a berendezések por, gáz, zaj, rezgés többletterhelése, stb. Tervezni szükséges ezen hatások elfogadható szinten tartását.

		3.7 A tényfeltárással kapcsolatos munkálatok ütemezése

A tényfeltárási terv egyes feladatait időrendben táblázatos formában is be kell mutatni, annak érdekében, hogy a munkafázisok ütemezése könnyen áttekinthető és ellenőrizhető legyen.