I. TÉNYFELTÁRÓ VIZSGÁLATOK

		1. A tényfeltárás fajtái

A környezetvédelmi felügyelőség a Korm. rendelet 7.§ (7) bekezdés d) pontja alapján dönt a kármentesítésről. A Korm. rendelet 18.§ (1) bekezdése szerint, a kármentesítés első szakasza a tényfeltárás, amely felderítő és részletes vizsgálatból áll. Amennyiben szükséges a felderítő és részletes vizsgálati szakasz elkülönítése, a tényfeltárás mindig felderítő vizsgálattal indul.

		1.1 Felderítő tényfeltárás

Felderítő vizsgálatot abban az esetben kell végezni, ha:

• a szenyezettség kiterjedése indokolja,
• a szennyezőanyagok sokfélék,
• a lehetséges szennyező források száma, elhelyezkedése indokolja,
• a veszélyeztetés mértéke indokolja (pl. vízbázis közelsége, területhasználat jellege, stb.),
• a terület földtani vagy vízföldtani helyzete indokolja, stb.

A felderítő vizsgálat célja:

• bizonyítani a szennyezés tényét,
• meghatározni a szennyezőanyag(ok) forrását,
• pontosítani a szennyezőanyag(ok) típusát,
• tájékoztató adatot szolgáltatni a szennyeződés kiterjedéséről.

Havária esetén döntéshozatalra alkalmas információt kell szolgáltatni az azonnali beavatkozás szükségességéről. A közvetlen fúrásos feltárások mennyisége általános esetre nehezen határozható meg, hiszen azt több tényező is befolyásolja. Azonban elvárható, hogy legalább 5 db fúrással feltárásra kerüljön a szennyezett földtani közeg (talaj) és a felszín alatti víz. A feltárások során vett kőzet (talaj) és felszín alatti víz minták kémiai vizsgálata során meg kell állapítani, hogy azokban kimutatható-e szennyezettség, azaz a vizsgált anyagok koncentrációja meghaladja-e a felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendeletben foglalt, a földtani közegre és a felszín alatti vizekre megállapított (B) szennyezettségi határértékeket.

A felderítő vizsgálati szakaszban előtérbe kerülnek a gyorstesztek és a helyszínen elvégezhető mérések, melyek segítségével a tényfeltárás soron következő lépései, feltárásai, fúrásai könnyebben tervezhetővé válnak.

A szennyezettség kiterjedésének vizsgálatakor a fúrásos feltárás kiegészíthető geofizikai kutatási módszerekkel, amelyek gyorsan és viszonylag olcsón adnak átfogó képet a vizsgált területről, és így kiegészítik a fúrások során kapott pontszerű adatokat.

A tényfeltárás felderítő szakaszában a könnyen illó szennyezőanyagok jelenlétének kimutatására jól használható a póruslevegő vizsgálat. Mivel a póruslevegőben mérhető koncentráció függ – a szennyezőanyag mennyiségén és milyenségén kívül – a felszín és a szennyeződés, valamint a felszín és a talajvízszint távolságától, a csapadékviszonyoktól és a telítetlen zóna víztartalmától, ezért a póruslevegő vizsgálatából a szennyezőanyag tényleges mennyiségére nem lehet következtetni. Az egyes mérési pontok egymáshoz viszonyított értékei viszont segítséget adhatnak a szennyeződés elhelyezkedésének megállapításához.

Amennyiben a kémiai vizsgálatok a földtani közegben és/vagy a felszín alatti vízben szennyezettséget nem mutatnak ki, akkor a környezetvédelmi hatóság részéről a részletes vizsgálat elrendelésére nincs szükség. Ellenkező esetben a környezetvédelmi felügyelőség részletes vizsgálatot rendel el.

		1.2 Részletes tényfeltárás

A részletes vizsgálat célja:

• a szennyező forrás helyének, kiterjedésénék és a szennyezőanyag típusának további pontosítása,
• a szennyezettség elterjedésének pontos térbeli lehatárolása,
• a (Ci) intézkedési határérték feletti szennyezettségű földtani közeg (talaj) és felszín alatti víz mennyiségének meghatározása.

A részletes tényfeltárás során a vizsgált területre jellemző szennyezés koncentrációkat kell meghatározni a talajban, földtani közegben és a felszín alatti vízben, függetlenül, hogy ezek a koncentrációk az Együttes rendeletben előírt melyik határérték tartományba esnek.

A kémiai vizsgálatokkal meghatározott szennyezés koncentrációkat az Együttes rendeletben lévő határértékek figyelembe vételével lehet a helyszínrajzon lehatárolni.

A részletes vizsgálat során ajánlott meghatározni a szennyezés által érintett földtani közeg fizikai paramétereit, mindenekelőtt a szemcseeloszlást, a szabad hézagtérfogatot, a szivárgási tényezőt, a talaj (kőzet) szorbciós tulajdonságait. Ezek az adatok szolgálnak a szennyeződés- terjedési számításoknál alapadatul.

Szennyezett felszín alatti víz esetén meg kell határozni a szivárgás irányát, és a szivárgás sebességét befolyásoló hidrogeológiai paramétereket. Önálló fázisú szennyezőanyagok jelenléte esetén az önálló fázis felhalmozódását és migrációját meghatározó tényezőket is fel kell tárni.

A tényfeltárás során nyert adatoknak elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy meghatározható legyen a (D) kármentesítési szennyezettségi határérték. A nyert adatoknak alkalmasnak kell lenniük arra is, hogy ezekre alapozva a leghatékonyabb műszaki beavatkozás módszere meghatározható legyen.

A Korm. rendelet 18.§ (1) bekezdés b) pontjában előírt műszaki beavatkozás során a cél a földtani közeg és a felszín alatti víz megtisztítása a (D) kármentesítési szennyezettségi határértékig.

A jelen útmutató a továbbiakban a Korm. rendelet 18.§ (1) bekezdés a) pontban meghatározott részletes tényfeltárás és a c) pontban lévő utóellenőrzés műszaki tartalmi kívánalmait tárgyalja, a b) pontban lévő műszaki beavatkozással nem foglalkozik.