4. Feladatok keretei

4.1 Stratégiai alapelvek

A feladatok komplex kezelése stratégiai elvek mentén történik, melyek közül a meghatározók:

1. A talaj közösségi érték, védelme össztársadalmi érdek.
2. A talajvédelem hosszú távú stratégiai alapelve a fenntartható erőforrás-gazdálkodás megvalósítása valamennyi talajhasználat esetében a multifunkcionális védelem érdekében
3. A talaj korlátozott, feltételesen megújítható természeti erőforrás.
4. Minden talajhasználat a talaj ökológiai védelmének figyelembe vételével kell, hogy történjen.
5. A talajvédelemnek az ágazati politikákba kell integrálódnia, különösen a mezőgazdasági, az erdészeti, a bányászati, az ipari, a turisztikai, a közlekedési, a városfejlesztési és a területrendezési politikák esetében.
6. A sürgős beavatkozást, kárfelszámolást igénylő talajkárosodások, szennyezett területek, illetve az új beruházások esetében az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni.

4.2 Európai Unió talajvédelmi stratégiájának előkészítési folyamata, feladatai

A talajdegradáció és az általa okozott veszélyek egyre mélyrehatóbb ismerete mind globális szinten, mind az Európai Unióban lépéseket kényszerít ki. Ennek hatására kezdődött meg az Európai Unió tematikus talajvédelmi stratégiájának kidolgozása. A következőkben tekintsük át a talajvédelmet megalapozó nemzetközi dokumentumokat, az EU talajvédelmi stratégiához vezető lépéseket, és a stratégia kidolgozásának jelenlegi helyzetét.

4.2.1 Megalapozó dokumentumok

A legelső dokumentum az Európai Talaj Charta (Európa Tanács ⁴, 1972), melynek célja a talajok védelme a természetes és emberi okokból bekövetkező pusztulás ellen. Ez a dokumentum a későbbiekben bővült a fenntartható talajhasználat koncepciójával: Átdolgozott Európai talaj charta (Európa Tanács, 2003).

Az Európa Tanács R (92) 8 számú ajánlása a talajvédelemről szempontokat fogalmaz meg, az országok számára talajvédelmi politikájuk alakításához (definíció, funkciók, alapelvek, talajhasználat), felsorolja azokat a mesterséges degradációs folyamatokat, amelyek elleni védekezés különös hangsúlyt kap (tömörödés, savanyodás, szennyezés, radioaktív anyagok felhalmozódása, szikesedés, szélsőséges nedvességállapot, erózió).

Az Alpok-Adria egyezmény (1995) és a hozzá kapcsolódó Talajvédelmi Jegyzőkönyv (1998) az egyetlen érvényes jogi erővel bíró dokumentum. Az egyezmény hatályos, azonban a jegyzőkönyv hatályba lépéséhez szükséges ratifikációs okmány még nem került letétbe helyezésre. A jegyzőkönyv az alábbi legfontosabb szempontokat tartalmazza: elővigyázatosság elve, talajvédelem integrálása más politikákba, hatóságok és intézmények együttműködése (kutatás, végrehajtás).

A talajvédelem, és az ehhez szükséges politika kialakítása az EU 6. Környezetvédelmi Akcióprogramjában is szerepel. A program elvárja a szektorok feletti talajvédelmi stratégia, politika megfogalmazását, melynek formája (irányelv, jogszabály, ajánlás) még nem dőlt el.

A Bonni memorandum (1998) egy, elsősorban döntéshozók részvételével megtartott konferencia eredményeképpen született. Ez a dokumentum teremtette meg az alapot, Európai Talajfórum létrehozására, mely az EU talajvédelmi politika kialakításához vezető első lépcsőnek tekinthető.

4.2.2 Európai Talajfórum tevékenysége

Az Európai Talajfórum (I. 1999 Bonn, II. 2001 Nápoly) működésének eredménye az a dokumentum, mely valójában megteremti az Európai Unió talajvédelmi stratégiájának megalkotásához az alapot. A dokumentum az EU eljárásrendjéhez igazodik, címe: „Lépések a tematikus talajvédelmi stratégia felé” ⁵.

A „Lépések a tematikus talajvédelmi stratégia felé” című dokumentum tartalmazza:

• a talaj definícióját,
• a talaj funkcióinak felsorolását,
• a politikaalakítás szempontjából fontos tulajdonságait (pl. komplexitás, nem megújuló, pufferképesség, mezőgazdasági termelés, élő közeg, tulajdonjogi problémák).

A dokumentum meghatározza az EU Környezetvédelmi Ügynöksége által végzett felmérés eredményenkénti legfontosabb talajdegradációs folyamatokat, melyek:

• erózió,
• szervesanyag-tartalom csökkenés,
• szennyezés,
• beépítés,
• tömörödés,
• biodiverzitás csökkenés,
• szikesedés,
• hidrogeológiai kockázat (árvizek, földcsuszamlások).

A munkacsoportok által elkészített összefoglaló vitaanyag tárgyalja a talajra vonatkozó európai szinten rendelkezésre álló adatok helyzetét, a további adatgyűjtés szempontjait, valamint a talajdegradáció helyzetét a csatlakozni kívánó országokban. Felsorolja a talajvédelmi vonatkozású közösségi kezdeményezéseket, és a tagállamok által eddig tett intézkedéseket.

Az Unió kezdeményezte az EU tematikus talajvédelmi stratégiájának elkészítését, melyre felhatalmazást adtak a Bizottság számára.

4.2.3 Az EU talajvédelmi stratégia bizottságok tevékenysége

A felhatalmazás alapján szervezte meg a Bizottság a stratégia szakmai megalapozásának érdekében a munkacsoportokat, a talajerózió, talaj-szervesanyag és biodiverzitás, valamint talajszennyezés témákban. Külön, úgynevezett horizontális munkacsoportok foglalkoztak a kutatás és a talaj-monitoring kérdéseivel. A munkacsoportok 2004 végén befejezték működésüket, javaslataikat zárójelentés formájában nyújtották be a Bizottság felé. Ezek a jelentések szakmai alapozó anyagok, melyből a Bizottság szakértői fogják kialakítani a Bizottság hivatalos álláspontját és készítik (készíttetik) el a tényleges talajvédelmi stratégiát. Felmerült, hogy a stratégia bizonyos elemei direktívák formájában fog megjelenni. A munkacsoport véleménye szerint direktívában kell megfogalmazni a minden tagállam számára kötelezően és egységesen betartandó irányelveket, utasításokat. Felmerült a „Talaj Keretirányelv” gondolata is, melyben az egyik elem lenne a monitoring. A keretirányelv alapú szabályozás esetén a technikai részletek útmutatókban kerülnének kidolgozásra.

A munkacsoportok zárójelentései viszonylag általános irányelveket fogalmaznak meg, kevés konkrét kérdésben foglalnak állást. A tagállamokra háruló konkrét kötelezettségek megállapítása attól függ majd, hogy a bizottság hogyan kíván a talajvédelmi stratégia kidolgozásának kérdésével foglalkozni, és annak milyen formát szán. A technikai részletek kidolgozására várható valamilyen munkacsoport felállítása, vagy egyéb koordinációt szolgáló forma.

4.3 Társadalmi egyeztetés, részvétel

A talajvédelem stratégiai célkitűzései a társadalom egészét érintik, a feladatok Uniós és nemzeti kormányzati szintű megosztása és végrehajtása a közigazgatási szervezetek széles körét érinti. A megvalósíthatóság feltétele a konszenzuson alapuló együttműködés és kooperáció, melyet az Unió Tematikus talajstratégiája is hangsúlyoz, a nyílt koordináció technikájának és a kormányközi együttműködés alkalmazásának előtérbe helyezésével. Mivel a mai napig nincs megállapodás a tagállamok között a talajvédelmi politikákról, ezért a hatékony beavatkozás színtere a nemzeti szint. Hazánkban e téren az együttműködés fejlesztése érdekében a KöM kezdeményezésére 1998. októberében megalakult Ágazatközi Talajvédelmi Tanács. A Tanács hatékony működése érdekében annak feladatés hatáskörét ki kell egészíteni, az országos és nemzetközi szintű koordinációs feladatát meg kell erősíteni.
A társadalmi egyeztetés másik formája a regionális és helyi egyeztető fórumok, melyek kialakításában a területen dolgozó FM képviselők, Talaj- és Növényvédelmi Szolgálat munkatársai katalizátor szerepet játszanak. Fontos szerepet kapnak a civil szervezetek és azok tanácsadó szolgálataik. Minél szélesebb körű társadalmi egyeztetés indul a talajvédelem feladatairól, annak illeszkedéséről a tájvédelem, vízgyűjtő-gazdálkodás, természetvédelem kihívásaihoz, annál hatékonyabb és eredményesebb lesz a szakhatóságok, nemzeti koordinációs testületek munkája. Sajnálatos tény, hogy e kérdésekre napjainkban egyre kevesebb forrás jut, s a megelőzés, a tájékoztatás és nevelés nem kap kellő hangsúlyt, holott a költség-hatékony komplex megoldások egyik alapköve a rendszerszerű megközelítés, szemlélet és felelős gondolkodás elterjesztése nem csak a termelők, gazdálkodók, hanem a fogyasztók körében is.