1. Miért van szükség komplex talajvédelemre?

Az emberi élet minőségének kritériumai közül háromban mindenki egyetért: megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszer; tiszta víz; kellemes környezet. Mindhárom szorosan kapcsolódik a talajhoz és talajhasználathoz. A talaj sokoldalú funkcióinak fenntartása, zavartalansága az egész társadalom közös érdeke, s legfőbb eszközének, az agrár-környezetgazdálkodásnak az ország gazdasági és társadalmi fejlődésében feltétlenül prioritást kell élveznie.

A fenntartható fejlődés három fontos alapeleme Magyarországon a talajkészleteinkkel történő észszerű gazdálkodás; a biodiverzitás védelme, fejlesztése; valamint a felszíni és felszín alatti vízkészleteink minőségének és mennyiségének megóvása. Mindhárom mezőgazdaságunk, környezetvédelmünk, vidékfejlesztésünk közös feladata, amely az állam, a földtulajdonos és a földhasználó, valamint az egész társadalom részéről megkülönböztetett figyelmet igényel, átgondolt és összehangolt intézkedéseket tesz szükségessé.

Magyarország legfontosabb – feltételesen megújuló (megújítható) – természeti erőforrásait talajkészleteink jelentik, amelyek ésszerű hasznosítása, védelme, állagának megóvása kiemelt jelentőségű és az agrár-környezetgazdálkodás legfontosabb feladata, valamint egy megalkotásra váró „Országos Talajvédelmi Stratégia” alapcélkitűzése. A termőföld mennyiségi és minőségi védelme miatt fontos a Nemzeti Talajvédelmi Stratégia kidolgozása, hasonlóan más országokhoz és csatlakozva az Európai Unió Talajvédelmi Egyezményének előkészítéséhez.

A termőföld mennyiségi és minőségi védelme miatt fontos a Nemzeti Talajvédelmi Stratégia kidolgozása, hasonlóan más országokhoz és csatlakozva az Európai Unió Talajvédelmi Egyezményének előkészítéséhez.

A nemzeti talajvédelmi stratégia célja tisztázni és összegezni mindazokat az alapelveket és feladatokat, amelyek ismerete az ország egyik legértékesebb természeti kincse, a talaj védelme érdekében mindenki számára nélkülözhetetlen, és alapját, vezérfonalát képezni mindazoknak a cselekvéseknek, amelyeket ennek érdekében kinek-kinek meg kell tennie.

Olyan eligazító és iránymutató szakmai anyag szükséges a legszélesebb közvélemény számára, amely az érintett szakterületek közötti konszenzus nyomán jön létre és a továbbiakban – a tárgyra vonatkozó jogszabályokkal együtt, összhangban a Nemzeti Környezetvédelmi Programban (NKP-II) és az EU 6. Környezetvédelmi Programjában foglaltakkal – hosszú távra meghatározza a legfontosabb hazai teendőket a talajvédelem terén.

Ráadásul a talaj védelme olyan szerteágazó és sokrétű feladatot jelent, ami igényli az átgondolt, minden érintettre kiterjedő, a részfeladatokat kellően összefogó és egymáshoz illesztő koncepciót.

A sokrétűségnek több oka van, ezek közül a legfontosabbak az alábbiak:

• A talaj több funkciót betöltő rendszer, amelynek minden funkciója lényeges az élet fennmaradása és minősége szempontjából. Multi-funkcionalitásának fenntartása közös érdekünk még akkor is, ha mint aktuális talajhasználók csak egyik vagy másik funkciójának kihasználásában és megőrzésében vagyunk pillanatnyilag érdekeltek.
  
  
• A talaj használata is sokrétű és sokirányú, és a használat oldaláról tekintve eltérő a védelem fontosságának, súlyának megítélése.
  
  
• A talaj tulajdonságait, jellemzőit nézve is sokféle. A környezeti hatások következtében egy-egy jellegzetes típusán belül is heterogén összetételű, amit minden, a talajt érintő beavatkozásunk során figyelembe kell venni.
  
  
• A talaj, bár bizonyos mértékig megújulni képes, de nem kimeríthetetlen természeti erőforrás, ugyanakkor összekötő és közvetítő szerepet is betölt más létfontosságú természeti rendszerekkel (hidroszféra, atmoszféra), ami miatt kiemelt figyelmet érdemel.
  
  
• A talajt egyre több olyan – jórészt antropogén – hatás éri, amely minőségét, multifunkciós jellegét rontja, alapvetően fontos tulajdonságait kedvezőtlenül befolyásolja.
  
  
• A talaj használatával és védelmével kapcsolatos feladatok szervezetileg is több ágazathoz, különböző intézményekhez tartoznak, amelyek között a koordináció és az egyeztetés az eredményesség érdekében elkerülhetetlen és egységes, közös gondolkodást igényel.

Mindez és még más szempontok is egyértelműen indokolják a talajvédelmi stratégia szükségességét, amely összefoglalja és súlyozza részint a talajt érő hatásokat, részint azokat a teendőket és módszereket, amelyek a védelem érdekében nélkülözhetetlenek. E nélkül az önmagukban jó szándékú és bizonyos szempontból hatékonynak ígérkező, de sok esetben „ad-hoc” részintézkedések is veszíthetnek eredményességükből, sőt hatásukat tekintve ki is olthatják egymást.

A Nemzeti Talajvédelmi Stratégia kidolgozása azért is fontos, mert ha a leglényegesebb tartalmi kérdésekben és a szerkezetben sikerül mindenki által elfogadható módon megegyezni, a további feladatok, programok kimunkálása és összeillesztése ehhez igazodva könnyebben és egyértelműbben megtörténhet.

1.1 A talajvédelmi stratégia legfontosabb kérdései

(a) MIÉRT kell a talajt védeni? Mit várunk el a talajtól, mit kell „tudnia” a talajnak?

A talaj sokoldalú funkciói közül ma már messze nem csupán a biomassza-termelés funkciót hasznosítja a társadalom. Hogy a funkciók közül mikor és hol, melyikre (melyekre) van (vagy lenne) elsősorban szükség, azt a társadalmi elvárások és politikai döntések határozzák meg. Mivel ezek az elvárások különbözőek, térben és időben változnak, egy talajvédelmi stratégiának az általános irányelvek mellett megfelelően differenciáltnak is kell lennie, tükrözve a különbségeket, változásokat.

(b) MI ELLEN kell a talajt védeni? Képes-e a talaj jelenlegi állapotában az elvárt funkciókat teljesíteni? Ha nem, miért nem? Fenyegetik-e veszélyek a talajfunkciók zavartalanságát?

A talajvédelmi stratégiának – e szempontból – alapvetően két dolgot kell biztosítania, illetve elősegítenie:

• a talaj zavartalan funkcionalitását veszélyeztető folyamatok számbavételét, talajra gyakorolt kedvezőtlen, sőt káros hatásainak megelőzését, megszüntetését vagy mérséklését;
• a talaj elvárt funkcióit jelenleg is akadályozó tényezők felszámolását, megszüntetését, de legalábbis mérséklését.

A két elem biztosítása nem vagylagos alternatíva, hanem egyaránt fontos (ha az adott viszonyoktól függően nem is minden esetben azonos „súlyú”), s egymás mellett, egymást kiegészítve, egyidejűleg végrehajtandó feladat: köztük a logikai kapcsolat nem „vagy”, hanem „és”!

Az egyik vitathatatlan alapelvnek azonban markánsan érvényesülnie kell a korszerű talajvédelmi stratégiában: ez a megelőzés (prevenció) megkülönböztetett jelentősége és prioritása. Már a talajvédelem szó is ezt fejezi ki: védeni a talajt kedvezőtlen irányú, nemkívánatos változásoktól. A védelem szoros értelemben véve megelőzést jelent, ami természetesen csak a jelenlegi helyzet felmérésére, a ható tényezők prognózisára, hatásmechanizmusának tisztázására és megváltoztatásának, befolyásolásának lehetőségeire vonatkozó részletes és sokoldalú tudományos elemzések alapján lehet a kívánt hatású és hatékonyságú.

Lehet, hogy a megelőzés, elhárítás, védelem nem látványos tevékenység, nem eredményez közvetlen gazdasági hasznot, hiszen a kár elhárítását és az ebből származó haszon-kiesés megelőzését – sajnos – nem mindenki tekinti gazdasági eredménynek. Pedig a megelőzés vitathatatlanul eredményesebb, hatásosabb, hatékonyabb, olcsóbb, kisebb kockázattal járó, biztonságosabb és gyorsabb beavatkozás, mint a már bekövetkezett káros következmények felszámolása (amelyre – ettől függetlenül – természetesen bizonyos esetekben szintén szükség van). Nem is beszélve arról, hogy a megelőzés mindig nagyobb területeket érint, mint a kárfelszámolás.

A közvélemény, sőt a döntéshozók a kárfelszámolást favorizálják, hisz eredményeit látványosan bemutatni, az értéknövekedést GDP-ben mérni lehet. Többnyire ezt követi a „védelemre” szánt anyagi források mozgása is. Fájdalmas katasztrófák, haváriák szükségesek egy-egy probléma felismerésére és elismerésére, ezek élveznek – sok esetben vitathatatlanul joggal – prioritásokat. Az akut problémák megoldására foganatosított látványos intézkedések mellett gyakran feledésbe, de legalábbis „takarásba” kerülnek a nem annyira látványos (de többnyire sokkal nagyobb területeket, sőt több embert érintő) károsodások, illetve azok – kezdetben még kevésbé költséges – felszámolása, és többször szinte elfelejtődnek a még nagyobb területeket, és a társadalom még szélesebb rétegeit érintő megelőzési, preventív védelmi feladatok. Ilyen irányú programok sajnos sehol nem élveznek prioritást, sem Magyarországon, sem külföldön, sem a nemzetközi szervezetekben. A megelőzés fontosságának, jelentőségének és gazdasági hasznosságának bemutatásához olyan felmérések szükségesek, amelyek párhuzamosan vázolnak fel összehasonlítható jövőképeket azokra az esetekre, amikor a preventív intézkedés megtörtént, illetve amikor nem történt meg. A megelőző intézkedések elmaradásának következményei így jobban érthetőek, akár gazdaságilag is értékelhetőek, meggyőzőbbek, s jobban ösztönöznek azok végrehajtására.
Egy korszerű, magyar talajvédelmi stratégia a fenti gondolatok szem előtt tartásával kerülhet a nemzetközi érdeklődés homlokterébe.

(c) HOGYAN kell a talajt védeni? Mit lehet és kell tenni a talaj zavartalan funkcióképességét biztosító talajvédelem érdekében?

A talaj védelmét biztosító intézkedések alternatív megoldási lehetőségeinek megállapításánál fel kell mérni a nemkívánatos (kiküszöbölendő, módosítandó, megelőzendő) talaj tulajdonságokat, talaj folyamatokat, illetve az azokat meghatározó tényezőket, s ennek alapján megállapítani azok lehetséges, reális és racionális befolyásolási lehetőségeit. A számba jöhető várható következményeit sokoldalú (a közvetlen, másodlagos, sőt harmadlagos hatásokat egyaránt számításba vevő) hatáselemzésekkel kell értékelni, előre jelezni. Az elvárások, valamint a hatáselemzések és részletes gazdaságossági elemzések ütköztetésével lehet a megoldásokat kiválasztani és megvalósítani.

A talajvédelmi stratégiában, illetve az erre épülő különböző szintű jogszabályok rendszerében ezekre a megoldásokra kell irányelveket kidolgozni és azok bevezetésére, betartására ösztönző intézkedéseket megfogalmazni. Cél, hogy – a kiszámíthatóság és stabilitás érdekében – ezek a jogszabályok minél hosszabb ideig legyenek érvényben, ugyanakkor soha nem tekinthetők teljesnek, végérvényesnek és módosíthatatlannak, hisz képesnek kell lenniük a változó körülményekhez történő rugalmas igazodásra. Ezt a kettős követelményt a jogszabályok megfelelő hierarchikus rendszerének kell kielégítenie.

Ésszerű, gazdaságilag indokolt és szociálisan is elfogadható talajvédelmi stratégia kidolgozásánál figyelembe kell venni, hogy a talaj – talajhasználat – környezet összefüggések kölcsönösen hatnak egymásra. A talaj egyrészt „elszenvedi” a környezet gyakran káros stresszhatásait, másrészt – elsősorban ésszerűtlen használata esetén – okoz(hat) is ilyeneket, fenyegetést jelentve környezetünk többi elemeire: a felszíni és felszín alatti vízkészletekre, a felszínközeli légkörre, az élővilágra, a tájra is. A termőtalaj-készlet talajhasználat hatására bekövetkező lehetséges változásait foglaltuk össze az 1. táblázatban.

1. táblázat: A termőtalaj-készlet lehetséges változásai a talajhasználat hatására

1.2 A talajvédelmi stratégia legfontosabb célkitűzései

Egy korszerű, tudományosan sokoldalúan megalapozott, EU-konform talajvédelmi stratégia legfontosabb célkitűzései a következők:

1. Ésszerű talajhasználat. A mező- és erdőgazdasági biomassza-termelés, természetvédelem, tájesztétika, ipari- és infrastruktúrafejlesztés, város- és településfejlesztés területi igényeinek minél kisebb termőfelület kieséssel járó harmonikus összehangolása; az ország agro-ökológiai potenciáljának és a különböző célra (élelmiszer, takarmány, ipari nyersanyag, alternatív energiaforrás) termeszteni kívánt növények igényeinek minél jobb területi összehangolása; művelési ágak és vetésszerkezet optimalizálása, racionális termőtájak kialakítása.
   
   
2. A talaj sokoldalú funkcióképességét akadályozó, a talaj termékenységét csökkentő káros talajdegradációs folyamatok (víz- és/vagy szél okozta talajerózió; savanyodás; szikesedés; tömörödés és talajszerkezet leromlás; biológiai degradáció), valamint a talajszennyeződés megelőzése, megszüntetése, vagy bizonyos tűrési határig történő mérséklése.
   
   
3. A talaj – s ezen keresztül az adott terület – vízháztartásának, nedvességforgalmának szabályozása a szélsőséges vízháztartási helyzetek (árvíz, belvíz, aszály) megakadályozása, gyakoriságának és mértékének csökkentése, káros ökológiaiökonómiai- társadalmi következményeinek mérséklése érdekében.
   
   
4. A talajban lévő, és az általános társadalmi fejlődés kényszerű következményeként a talajba juttatott anyagok bio-geokémiai ciklusának szabályozása a racionális növényi tápanyagellátás, valamint a talaj és a felszíni/felszín alatti vízkészletek minőségének megóvása, szennyeződésének megakadályozása vagy mérséklése érdekében.

Az elkészítendő Országos Talajvédelmi Stratégiának és az erre felépülő hierarchikus jogszabály- rendszernek e célkitűzések megvalósítására kell ösztönöznie, sőt ha kell, kényszerítenie. Lehetőleg nem büntető szankciókkal, hanem ész-érvekre és a természet csodálatos belső logikájára és szabályozó mechanizmusára alapozottan, számítva a társadalom egészének közreműködésére.