Bevezetés

A XXI. század küszöbén világossá vált, hogy a talajok – mint a szárazföldi ökoszisztémák alapvető és meghatározó környezeti elemei – az emberi tevékenység fokozódó igénybevételének vannak kitéve, ami számos talajfunkció veszélyeztetéséhez, a talajok visszafordíthatatlan pusztulásához vezethet. Ezért a jövő – a fenntartható talajhasználat megvalósítása szempontjából – elengedhetetlen feladatává vált a hosszú távú talajvédelmi stratégiák kidolgozása, a talajok használati módtól független és az ország egész területére kiterjedő védelmét megvalósító, és az egyes szektorpolitikákba integrált eszközrendszerek kidolgozásának szükségessége.

A talaj korlátozott erőforrás, amely nem lehet kizárólagos tulajdonban a közjó, a közösségi érdekek megsértése nélkül. A talajhasználatot – a birtokpolitikán keresztül – nem határozhatja meg a kizárólagos termelési hatékonyság és a tőkemegtérülés. A talaj nem lehet az ingatlanspekuláció tárgya, az ezzel kapcsolatos jogos társadalmi aggodalmakat fel kell tárni és értelmezni. Ha az elérhető profit határozza meg a földtulajdon változási tendenciáit, az katasztrofális következményekkel járhat a helyben keletkező, nem importálható közjavakra, a talaj társadalmi és biológiai élettér funkcióira, a környezetre, az élővilágra, a tájra és a helyi közösségekre.

A talajok Magyarország legfőbb természeti kincsei, és egyben társadalmi, kulturális értékeinek hordozója is. A talajok állapotának (készletének és minőségének) veszélyeztetése, a talajok által hordott természeti és kulturális értékek károsítása a jövő nemzedékek jogait sérti.

Fentiek okán napjainkban elengedhetetlenné vált a talajok, mint a környezet egyik elemének átfogó védelmének biztosítása. Ennek fontosságát hangsúlyozza a hazai és a nemzetközi szintéren egyre gyarapodó szakmapolitikai felhívások, ajánlások, egyezmények száma is. A talajvédelem hosszú távú stratégiájának megvalósítása ugyanakkor csak a környezeti erőforrások egységes védelmének, fenntartható használatának figyelembevételével valósítható meg, ezért törekedni kell a többi környezeti elem stratégiai feladataival való folyamatos egyeztetésre, az együttműködés lehetőségének megteremtésére.

Kiadványunk e munka megalapozásában nyújt segítséget, összefoglalva a legfontosabb eredményeket, hazai és nemzetközi kereteket.

Az elkészült anyag épít az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete koordinálásában megvalósult tudományos műhelymunkára valamint a 2004-ben lezárult ENSZ – CEEWEB projekt (National Capacity Self-Assessment of UN Conventions, 2003-2004) eredményeire, megállapításaira.

Reméljük, hogy az Európai Unió Talajstratégiájának kidolgozásával párhuzamosan hazánkban is megélénkül a szakmai és társadalmi párbeszéd a komplex talajvédelem és a fenntartható erőforrás gazdálkodás szükséges lépéseiről, hozzájárulva az elengedhetetlen szemléletváltás megvalósításához.