6. Műszaki ellenőri tevékenység a kármentesítés fázisaiban

A speciális műszaki ellenőri feladatok a kármentesítési technológiák egyes munkafázisaihoz rendelhetők, illetve határozhatók meg. A kármentesítési technológiák részletes ismertetését jelen kiadvány nem tárgyalja, mert azokat a 2001-ben megjelent KÁRMENTESÍTÉSI KÉZIKÖNYV 4. “Kármentesítési technológiák” című kiadvány tartalmazza. Ez az OKKP honlapján http://www.kvvm.hu Országos Környezeti Kármentesítési Programalatt is megtalálható.

		6.1 Tényfeltárás

A tényfeltárási munkák feladata a szennyezőanyag minőségi és mennyiségi felmérése, a térség szennyezettségi állapotának meghatározása, a szennyezés időbeli és térbeli mozgásának megállapítása, felszíni és mélységi lehatárolása. Esetenként szükség lehet a levegőminőségi határértékek figyelembevételére is.

A tényfeltárási záródokumentáció elkészítésének tartalmi követelményeit a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet 6. számú melléklete tartalmazza. A dokumentáció része a tényfeltárási vizsgálatok alapján a műszaki beavatkozási tervet előkészítő dokumentáció, megvalósíthatósági tanulmány, amelynek tartalmaznia kell az optimális kárfelszámolás lehetséges változatait, ennek környezetvédelmi, technológiai és gazdasági értékelését.

• műszaki ellenőri vizsgálati program elkészítése,
• feltárási-kutatási stratégia ellenőrzése,
• a feltárások kivitelezésének ellenőrzése,

- fúrási és kútkiképzési munkák mennyiségi, minőségi ellenőrzése (kutak elhelyezése, száma, kialakítása),

- a feltárások, mintavételek és azok elemzésének minőségellenőrzése, helyszíni vizsgálatok ellenőrzése,

- a feltárások, mintavételek bizonylatolása, adatrögzítések ellenőrzése,

• tényfeltárási és környezeti állapotértékelési dokumentáció teljességének és a szennyezés lehatárolásának ellenőrzése,
• megvalósíthatósági tanulmány kiindulási adatainak, következtetéseinek és a javasolt technológiá(k)nak ellenőrzése.

		6.1.1 Műszaki ellenőri vizsgálati program elkészítése

• teljes körű, mely a feladat kijelölésétől a tényfeltárás lezárásáig, a záródokumentáció hatósági elfogadásáig terjed,
• csak a kivitelezésre, annak műveleti elemeire vonatkozik.

A műveleti tevékenységek esetén vizsgálati programot a hálótervezési módszerek szerint célszerű végrehajtani.

Amennyiben a szennyezettség túlterjed a mentesítendő objektum határain, úgy az elsőfokú környezetvédelmi hatóság állásfoglalása alapján kell eljárni. Kiegészítő vizsgálatok elrendelése esetén, a vállalkozó tényfeltárási tervét és a műszaki ellenőr ellenőrzési tervét is hozzá kell igazítani a megváltozott feladatokhoz.

A terepi munkához hasonlóan, az ellenőrző vizsgálatokra is célszerű külön akkreditált, mintavétellel és elemzéssel foglalkozó vállalkozásokat, laboratóriumokat kijelölni, az alkalmazott módszerek rögzítésével.

A kivitelezőnek elő kell írni, hogy a tényfeltárás folyamán fellépő, a tervezettől eltérő jelenségek, mérési adatok esetén a programban meghatározott esetekben értesítenie kell a műszaki ellenőrt, aki értékeli az eseményt, egyeztet a kivitelezés vezetőjével. A műszaki ellenőr ésszerű időn belül jelenti az esetet annak a szervezetnek, amely kijelölte feladatát. Szükség esetén értesíti a tényfeltárást elrendelő elsőfokú hatóságot.

A vizsgálati programot el kell fogadnia és tételesen ismernie a kivitelezőnek és a műszaki ellenőrzést elrendelő szervezetnek egyaránt.

• feltárási-kutatási stratégia megismerése, ellenőrzése,
• a szennyezés definiálása, a kármentesítés céljának megnevezése, a szennyezett terület lehatárolása, a szennyezés mértékének megismerése,
• a szennyezettségi határértékek egyeztetése, ellenőrzése a hatósági előírásokkal és a jogszabályokban foglaltakkal összhangban,
• a kivitelezést végző szervezet (és alvállalkozók) feladatainak meghatározásához rendelt műveleti ellenőrzések,
• a program írásos, hitelesített változatban készül, amelyet a kivitelező, a műszaki ellenőrt megbízó szervezet és a műszaki ellenőrzést végző szervezet vagy személy kap meg,
• a program zárójelentéssel fejeződik be, amelyet szakterületi és időbeni bontás szerint készített részjelentések előzhetnek meg, melyek gyakorisága a szennyezett terület és szennyezettség, ezáltal az időigénytől függ és előre meghatározottak,
• a program tartalmazza az ellenőrzés vizsgálati módszereit és az értékelés módját, visszacsatolását a kivitelezőhöz.

		6.1.2 A tényfeltárási munkafázisok műszaki ellenőrzése

E munkarészben a feltárási-kutatási stratégia ellenőrzésénél ismertetett tevékenységek elsősorban tervezői, kivitelezői feladatok, melyek megismerése és véleményezése a műszaki ellenőr részéről is alapvető követelmény.

A tervezői felelősség, a műszaki ellenőrzéstől függetlenül, a kutatási stratégia elkészítése és teljesítése közben is megmarad és rögzítendő.

A műszaki ellenőrnek a kutatás, a szennyezett terület feltárásának a megkezdése előtta kutatási tervetmeg kell ismernie, és véleményeznie kell. A vélemény kialakításakor vegyefigyelembe, hogy a kutatási fázis megtervezésekor az alábbi kérdésekre keressük a választ:

• milyen feltárásokra van szükség a szennyezett terület lehatárolásához;
• milyen legyen a feltárások sűrűsége, figyelembe véve a feltárás során is a fokozatos megismerés elvét;
• eredményesen alkalmazhatók-e a közvetett feltárási, kutatási módszerek (geotechnikai, geokémiai kutatás, távérzékelés, bioindikációk, stb.);
• a mintavételezés sűrűsége, minősége (zavart-zavartalan), milyensége (talaj, felszín alatti víz, levegő, szennyezőanyag);
• milyen laboratóriumi vizsgálatokra van szükség;
• mely területeken van szükség új, illetve további kémiai elemzésekre;
• milyen komponensekre, illetve elemekre koncentráljon az elemzés;
• a várható költségek.

A műszaki ellenőrnek véleményt kell nyilvánítania, hogy a kutatási stratégia alkalmazkodik-e a szennyezett területről a tervezés fázisában meglévő ismeretekhez.

Általában két kutatási stratégia alkalmazható:

• a hierarchikus (screening) stratégia és
• a célirányos (target) stratégia.

Ahierarchikus stratégiaolyan tagolt kutatási koncepció, amelynél először bizonyos anyagjellemzőket és hatásmechanizmusokat kutatnak, és a meghatározott szennyező-anyagokra vonatkozó esetleges ismereteket tovább finomítják mindaddig, amíg a releváns egyedi jellemzők ismertekké válnak.

A hierarchikusan felépített vizsgálati programnál, például felszín alatti víz esetében először ún. vezér (iránymutató) jellemzőket határoznak meg. Ilyen pl. a bór a háztartási hulladéknál, szulfát az építőanyag-törmeléknél, az AOX-érték (adszorbeálható szervesen kötött halogének) a vegyipari hulladékok indikátoraként, stb…

Acélirányos stratégiátakkor célszerű alkalmazni, ha már előzetes, minőségi vagy mennyiségi ismeretanyag áll rendelkezésre az esetleges szennyeződésről vagy annak lehetőségéről (pl. a területen folytatott korábbi tevékenység, stb.). Ilyenkor célirányosan kell vizsgálni a feltételezett vagy ismert paramétereket, összehasonlítva azokat a területre jellemző szennyezetlen alapértékekkel.

Értelemszerűen a maximális információszerzés érdekében a legtöbb esetben a két kutatási stratégia egymással kombinálható.

A szennyezett területek feltárása közvetlen és közvetett feltárási módszerekkel történik.

A közvetlen talajfeltárási módszerek:

• árkolás,
• fúrás.

Afúrási technológia kiválasztásánálellenőrizni kell, hogy a tervezett fúrási technika csak olyan lehet, amelynélkizárt, hogy újabb rétegek szennyeződjenek(pl. a szennyeződés mélyebb rétegekbe való bevitelével). A fúrás során fellépő hőfejlődés a szennyezett minták fizikai, kémiai jellemzőit megváltoztathatja. A szennyezett terület feltárásakor nem alkalmazható olyan technika, amivel a vizsgált kőzetszennyezőanyag koncentrációja esetlegesen megváltozhat.

A kutatások megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy a feltárások tervezett mennyisége megfelel-e aszükséges feltárási sűrűségnek. A feltárásokszükséges mennyiségeigen nehezen határozható meg előre, ez mindig a feladat jellegétől, az elérendő céltól, a megkívánt pontosságtól és a kapott eredmények interpolálhatóságától függ.

A mintavételi helyek telepítésénél figyelembe kell venni, hogy a feltárás melyikfázisbanvan, (előzetes, részletes) a terület szennyezettségéről vannak-e már előzetes információk.

A műszaki ellenőritevékenységi kör a fúrások kivitelezésekor:

1. Felügyeli,ellenőrzi a feltárások kitűzéséta terveknek megfelelően. Részt vesz a helykitűzési eljáráson. A bejárás során jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben rögzítik a kitűzött fúrási pont helyét, a fúrás/kút létesítése által érintett jelenlévők, résztvevők nyilatkozatait.

A fúrási pontok helyes kitűzését célszerű kézi GPS-el ellenőrizni, mérési pontosságnál itt elegendő±3,0 m vízszintes értelemben. A feltárások vizsgálatának eredményei alapján a fúráshelyek módosulhatnak, a műszaki ellenőr ellenőrzi a tervektől való eltérés indokoltságát. Minden fúrási/feltárási pontot utólag be kell mérni, EOV koordinátáit meg kell határozni.

2. Felügyeli a fúrási vállalkozót.A műszaki ellenőrnek a fúrás helyszínén végzett valamennyi tevékenységet ellenőrizni kell. A hosszú távon kiható eseményt, a tervektől való eltérést afúrási/építési naplóbandokumentálnia kell, amit a vállalkozó vagy megbízottja ellenjegyez.
3. Ellenőrzi afúrási építési napló vezetését, az abban rögzítettek valódiságát. Az alábbi tevékenységeket, műszaki adatokat kell ellenőriznie:

• be és kiépítések adatai, átmérő és mélységadatok;
• fúrási teljesítmény, használt szerszámok, átmérő adatok, öblítésnél az öblítő folyadékra, iszapra vonatkozó paraméterek;
• a vázlatos rétegsor és földtani telepítés.

Kisátmérőjű talajmechanikai kézi/gépi fúrásoknál (Æ£65 mm) a fenti ellenőrzés értelemszerűen egyszerűsödik.

1. A fúrásműszaki paramétereit esetenként kontroll mérésekkel ellenőrzi.

Ellenőrzi a fúrás előrehaladását, mélységét, a minta minőségét, magfúrásnál a magkihozatalt. Amennyiben a magkihozatali veszteség alapján felmerül a visszahullás, a talpon maradás lehetősége, a lyukmélységet feltétlenül ellenőriznie kell.

A minta minőségét ellenőriznie kell mind a szennyezettségi vizsgálatokra való-, mind a kőzetfizikai vizsgálatokra való alkalmasság, a földtani felépítés, a rétegzettség egyértelmű megítélése, a réteghatárok előírt pontossággal való meghatározhatósága szempontjából.

2. Ellenőrzi-ha van-abéléscsövezési munkálatokat,tapasztalatait összeveti az építési naplóban leírtakkal. A tervtől való eltéréshez a tervező és a műszaki ellenőr hozzájárulása szükséges, amit az építési naplóban kell dokumentálni!

Ellenőrzi a béléscső-saru megfelelő kialakítását, nagyobb fúrási mélységek esetén a béléscsőrakatokra elhelyezett/felhegesztett távtartók meglétét.

3. Felügyeli a fúrás helyszínén történő ideiglenes fúrásiminta tárolást, a megfelelő tárolási feltételek biztosítását:

– ellenőrzi, hogy a tárolás közben a szennyezettségi paraméterek nem változnak-e;

– ellenőrzi, hogy a tárolás közben a minta kőzetfizikai paraméterei nem változnak-e.

4. Ellenőrzi amintavételt.A mintavétel az előzetesen jóváhagyott tervek szerint előírt mélységből /rétegből/ rétegközből és előírt gyakorisággal történhet.

Minden mintavétel előtt a mintavevőt az előírásoknak megfelelően meg kell tisztítani (mechanikusan, vízzel, alkohollal).

• Biztosítani kell az orientált mintavételt és az orientáltság egyértelmű jelölését.
• A mintába nem kerülhet visszahullott anyag, valamint a magcsőről származó mintadarab.
• Biztosítani kell, hogy a könnyen illó szennyezőanyagoknál a gázveszteség minél kisebb legyen.
• A talajminta vizsgálatokra a lehető legrövidebb idő alatt sort kell keríteni. Amennyiben a mintát tárolni kell úgy az

• rövidebb ideig általában + 4°C mellett történhet, amennyiben mikrobiológiai reakciókkal, mikrobiológiai lebomlással nem kell számolni,
• hosszú idejű tárolás csak –20°C mellett megengedett.

A tárolás minden esetben fénymentesen történik a minta laborba juttatásáig.

1. Ellenőrzi a fúrási rétegsorföldtani feldolgozását,a feldolgozott rétegsort összeveti a fúrási napi jelentés vázlatos rétegsorával, az eltéréseket dokumentálja és arra felhívja a fúrási vállalkozó figyelmét.

		6.1.3 Bizonylatolási rendszerek

Az előző fejezetben részletesen bemutatásra került a műszaki ellenőri feladatoknál a feltárási fázisban, hogy mely adatok rögzítése, dokumentálása szükséges.

A bizonylatok összefoglalva:

1. A fúrások kivitelezéséneképítési naplója.
2. A mintavételek dokumentálása:
   2.1Talajmintavételi jegyzőkönyv
   2.2Vízmintavételi jegyzőkönyv
   2.3Talaj póruslevegő mintavételi jegyzőkönyv
3. A monitoring kutakvízföldtani naplója.
4. A fúrások / kutakmegszüntetésének jegyzőkönyve.

A műszaki adminisztráció tartalmi követelményei jogszabályokban, szabványokban részben rögzítettek.

		6.1.4 A tervezés során alkalmazott műszaki beavatkozási terv (technológia) véleményezése, értékelése

Egy adott terület kármentesítésének tervezése folyamán fontos a kiválasztott technológia, a célirányos, megfelelő logikai kapcsolatban álló párhuzamos és soros elrendezésű műveleti tevékenységek egysége. A technológia kiválasztása bonyolult és csak a megfelelő adatok birtokában lehetséges, amelyek determinálják az alkalmazott megoldásokat.

Az alábbiak azokat a lényegesebb tartalmi szempontokat, ismertetik, amelyek ismeretében a műszaki ellenőr véleményezheti a tervezői döntéseket:

• a kiindulási és célállapot ellenőrzése,
• a mentesítendő terület szennyezettségének minőségi és koncentráció viszonyai,
• a szennyezett terület jellemzői,
• a szennyezőanyagok jelen lévő formái (vízoldható vagy kissé oldódó változat),
• a szennyezett terület és a szennyezőanyag jelen lévő kölcsönhatásai (pl. szabad fázis, szorptíve kötött mennyiség eloszlási arányai),
• a szennyező forrás kibocsátásának intenzitása, terjedésének adatai, amelyek determinálják a beavatkozás sürgősségének mértékét,
• a kiválasztandó megoldás milyen emissziót, illetve imissziót jelent,
• a megoldás környezeti és humán kockázatai, mérséklésük lehetőségei,
• a tevékenység eredményeként keletkező anyagok hasznosításának, ártalmatlanításának lehetőségei, költségei a tervezett, bruttó anyagmérleg alapján,
• a rendelkezésre álló (kivitelezői kapacitással rendelkező) technológiák megbízhatóságá-nak, referenciáinak összehasonlítása,
• a kármentesített terület felhasználása, területi besorolása,
• a mentesítési technológia közvetlen és közvetett helyigénye,
• a műszaki célokat biztosító költségoptimált változat értékelése.

A kiválasztás, amely természetesen összehasonlító értékelést jelent, egyúttal több lépcsőben történik és a választott megoldás output adatait vissza kell csatolni az input adatokhoz.

A gyakorlatban történő választási lépéseket segítik a következő táblázatok.

A kármentesítési izolálási eljárások kiválasztásának értékelési táblázatai a GEOHIDROTERV (6.4.1-1. sz. táblázat) és az EPA adatai szerint készültek. (6.4.1-2. sz. táblázat/1.-2.)

		6.2 Műszaki beavatkozás

		6.2.1 A műszaki beavatkozás célja, a műszaki ellenőr általános feladatai

A kármentesítés tényfeltárást követő szakaszában, a műszaki beavatkozásban feladat a környezeti kár mérséklése, illetve következményeinek teljes megszüntetése.

A cél, hogy az adott területen, minden környezeti elemben a szennyezőanyagok koncentrációja a hatóságilag megállapított határértékek alá csökkenjen.

A műszaki beavatkozás speciális formájának tekinthető az elsődleges szennyezőforrások, többnyire a veszélyes hulladékok és az ezekkel közvetlenül érintkező, legerősebben szennyezett környezeti közeg, mint szennyezőforrás kezelésével, illetve megszüntetésével – eltávolításával kapcsolatos tevékenység, a környezeti és egészségügyi kockázat hatékony csökkentése, vagy megszüntetése érdekében. (Korábbi szóhasználattal “gyorsintézkedés”)

• Ellenőrizni kell, hogy a kivitelezési munkák a környezetvédelmi felügyelőségi határozatokban és a beruházóval kötött kivitelezési szerződésben foglaltaknak megfelelően történnek-e.
• A kivitelező betartja-e a kiviteli munkákkal kapcsolatos jogszabályokban, valamint a megbízó által elfogadott szabványokban és EU ajánlásokban, biztonságtechnikai előírásokban foglaltakat.
• A kármentesítés kritikus pontjainak, technológiájának és a berendezések üzemeltetésének ellenőrzése.
• Az üzemi monitoring rendszer működésének és dokumentáltságának ellenőrzése. A környezet nem szennyezett elemeinek szükség szerinti monitorozása (pl. levegő) a kármentesítési technológia megfelelőségének vizsgálatára.
• Az elfedett munkarészek helyének, minőségének ellenőrzése a hozzáférhetőség idején.
• A kockázatos anyagok, hulladékok mennyiségi, minőségi és tárolási állapotára vonatkozó adatok ellenőrzése, a hulladékok tényleges mennyiségi és minőségi adatainak rögzítése. A folyamatos tömeg-meghatározás módjának (mérlegelés, geodéziai térfogat meghatározás), rendjének kialakítása a vállalkozóval, az adatok valódiságának fokozott ellenőrzése.
• A kockázatos anyagok, veszélyes hulladékok, hulladékok és szennyezett göngyölegek kezelésének, ártalmatlanításának szerződésben foglalt, valamint a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő módjának ellenőrzése.
• A manipulációs és tárolási területek megfelelő kialakításának és tisztántartásának ellenőrzése.
• A szennyezett feltalaj megfelelő és szükséges mértékű megtisztításának, ill. cseréjének, szennyezettségének és tömegének vagy térfogatának ellenőrzése.
• A bizonylatolás módjának folyamatos ellenőrzése, különös tekintettel a kísérőjegyekre, valamint a szállítójárművekre.
• A hulladékok és a szennyezett talaj mozgatásának, szállítási útjának a végleges lerakó helyre való érkezésének, átvételének ellenőrzése.

A műszaki ellenőrzés egyes műveletei hasonlóak a tényfeltárás és a műszaki beavatkozás alatt, ezért az előzőekben leírtak nagy része felhasználható itt is a munkaprogram összeállítása során.

A műszaki beavatkozás összetett, gyakran évekig tartó tevékenységi-sort jelent, ezért fontos meghatározni a műszaki ellenőr intézkedési jogkörét a megbízó és a műszaki ellenőr között létrejött szerződésben. Felhatalmazásának mértékét a beruházó – kivitelező közötti szerződésben is célszerű rögzíteni.

A műszaki ellenőr jogosultsága egy ponton azonos az adott munka felelős műszaki vezetőjének jogkörével, mégpedig hogymegfelelő indok esetén leállíthatja a vállalkozó tevékenységét. Az alapos indok és a szakszerűség szükséges feltétel, mert jogilag nem védhető indokok esetében, kártérítési felelőssége van. A műszaki ellenőrnek a kifogásait és a véleményeltéréseit az építési (kármentesítési) naplóba kell bejegyeznie. Ha az előzetes megállapodásban rögzített, fizikailag szükséges időn belül érdemi reakció (válasz, magyarázat) nem érkezik a bejegyzésre, már van jogalapja a változtatások elrendelésének, vagy a munka leállításának. A műszaki ellenőrt, mint a magyar törvények hatálya alatt tevékenykedő magánszemélyt a környezetvédelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény kötelezi arra, hogy a környezet károsodását, veszélyeztetését bejelentse. Így, ha a munkavégzés folyamán erre utaló jeleket észlel, egyrészt, mint egy gazdasági szervezet megbízottja beavatkozási, másrészt, mint egy környezettudatos magánszemély, bejelentési kötelezettséggel bír.

A műszaki beavatkozás helyszínén a munkahelyi folyamatok követése érdekében célszerű, ha a munka kivitelezését végző szervezet biztosítja az adatokhoz való hozzáférést, melyet a beruházó – kivitelező közötti szerződésben fontos rögzíteni. A műszaki ellenőrzés dokumentálási folyamatának van egy általános rendje, ami az előkészületekkel, a folyamatok követésével kapcsolatos általános adatok rögzítését jelenti és van specifikus feladata, ami a kármentesítéssel kapcsolatos munka megrendelőjéhez, az adott munkához, az egyes feladattípusok megkövetelte egyedi adatkezeléshez kötődik.

A hosszabb ideig tartó, felügyeletet igénylő, telepített berendezéseket használó, valamint kockázatos anyagokkal dolgozó kármentesítési munkák során, a próbaüzemet követően, a tényleges munkakezdéskor a következő dokumentumok helyszínen tartása követelhető meg a műszaki beavatkozást végző kivitelezőtől:

• a vállalkozási szerződés műszaki tartalmát és a teljesítési kritériumokat, a határidőket tartalmazó kivonat,
• az adott munkára vonatkozó hatósági kötelezés(ek),
• műszaki megvalósulási terv, építési terv, kiviteli terv, bontási terv, tartálytisztítási terv, stb.,
• környezetvédelmi intézkedési terv,
• Munkabiztonsági szabályzat, Munkavédelmi terv, Munkahelyi kockázatelemzés, Haváriaterv, Balesetvédelmi oktatási napló,
• az adott munkahely tűzvédelmi szabályzata,
• írásbeli utasítás a közúti fuvarozáshoz (ADR szerinti, kockázatos anyagok, veszélyes hulladékok),
• kezelési utasítás(ok),
• ellenőrzési utasítás(ok,)
• mintavételi utasítás(ok),
• ISO, KIR minőségi kézikönyvek vonatkozó eljárási dokumentumai, bizonylatai.

Az üzemvitelhez szükséges fent felsorolt belső dokumentációk áttekintése után már megítélhető, hogy a munkavégzés során a vállalkozó által betervezett “üzemi mérések” köre, gyakorisága alkalmas lesz-e a közbenső ellenőrzés lefolytatására, vagy további ellenőrző méréseket kell a műszaki ellenőrnek elvégezni, vagy elvégeztetni független laboratóriummal.

A műszaki beavatkozás közben a hatékonyság növelése (a tisztítási fok, vagy költségcsökkentés) érdekében, a műszaki ellenőr felhívhatja a figyelmet, ill. javaslatot tehet:

• a beavatkozás során alkalmazott technológia módosítására;
• mennyiségi és minőségi mérési módszerek kialakítására;
• a keletkező hulladékok munkaterületen történő ideiglenes tárolására;
• a bizonylatolás módjának kialakítására;
• a technológiai fegyelem növelésére és a berendezések üzemeltetésének kérdéskörére;
• az észlelt hiányosságokra; a biztonsági előírások betartására;
• a kiviteli szerződésben meghatározott határidők betartására;
• az időközben kialakult műszaki problémák megoldására.

Az észrevételeit, javaslatait az építési naplóban rögzíti.

A műszaki ellenőr az engedélyezett kiviteli tervtől és ennek technológiájától, illetve a kivitelezői szerződéstől a beruházói és/vagy hatósági jóváhagyás nélkül eltérő munkákat köteles – szakmai állásfoglalásának feltüntetésével – jelenteni a megbízó (beruházó) és a hatóság felé.

A munkák befejezését követően a “Műszaki ellenőri zárójelentésében” összegezni és értékelni kell az elvégzett feladatokat – a szerződésben rögzítettek figyelembe vételével, – illetve véleményezni kell a kivitelező által az utóellenőrzésre benyújtott terv javaslatot.

		6.2.2 A műszaki beavatkozási munkák kritikus pontjainak meghatározása

A műszaki ellenőrnek sok feladata van, ezért a saját munkaidejét, az ellenőrzések helyét és időpontját rangsorolni kell. Ehhez ismernie kell a kockázatokat, és végig kell gondolni a saját vizsgálati programját.

A műszaki ellenőrzés fontossága ott a legjelentősebb, ahol az elkövetett hiba nagy kárt okozhat, a következmények könnyen nem szüntethetőek meg, valamint a felelős személye utólag nem állapítható meg.

a.)A műszaki beavatkozási munkák kockázata

A kármentesítési technológia működése alatt, a környezeti elemek és az eszközök kölcsönhatásának sorozatát lehet észlelni. A technológia működésének ellenőrzésekor értékelni lehet az adott beavatkozás következtében jelentkező környezeti hatások jellegét. Ez segíthet a káros, vagy veszélyes mellékhatások, áthatások körének, a szükséges ellenőrzések mennyiségének, jellegének meghatározásában. A vizsgálati módszer lépéseit (a kockázatelemzés elemeihez hasonlóan) az alábbiak szerint lehet kialakítani:

A környezetihatások mértékétabecslés egyszerűsítése érdekében három csoportra szűkíthetjük a következő megfeleltetés alapján:Kis hatás mérőszám: 1

Az egyes környezeti hatások jelentősége nemcsak azok mértékétől, hanem a bennük rejlőkockázattólis függ (pl. vészhelyzet esetén mértékük hogyan változik és mekkora a bekövetkezés valószínűsége). Ezért a BS 8800 "Irányvonal egészségvédelmi és biztonságtechnikai irányítási rendszerekhez" c. angol szabványbanaz egyszerű kockázati szint becsléséhezajánlott módszer szerint, az alábbi táblázat alapján is elvégezhetjük az értékelést. E logika szerint elemezve az egyes hatásokat, kiválaszthatók azok a paraméterek, amelyek figyelése, ellenőrzése a kontrollvizsgálatok körének meghatározásához szükséges.

A közelítés eredményeképpen kapott mérőszámok “szorzata" jellemzia kockázat mértékét, tehát az adott kockába írt pozitív, egész számot, a vizsgált környezeti hatások jelentőségét.

A rendszerben azokat a tényezőket és hatásokat tekinthetjük jelentősnek, amelyeknek kockázata lényeges vagy annál nagyobb. Azokkal a tényezőkkel, melyeknek kockázata mérsékelt, tehát kockázatuk az átló mentén helyezkedik el, foglalkoznunk kell, de ezeket nem soroljuk egyelőre a jelentős hatások közé. Ezek hatását figyelemmel kísérjük, mert kedvezőtlen változások esetén a kockázat megnőhet.

b.)A környezeti tényezők azonosítása és az általuk okozott környezeti hatások meghatározása

A műszaki beavatkozások során megvalósítható technológiák vázlatos megismeréséhez nagy számú könyv, összefoglaló irodalom, internetes adatbázis áll rendelkezésre. A gyakrabban használt megoldások rövid ismertetője, a korábbi OKKP kiadványban található. (Kármentesítési kézikönyv 4.) A felhasznált eszközök, anyagok nagy száma miatt nem tudunk teljes körű elemzést adni a vizsgálat alá vonható paraméterekre vonatkozóan.

Példa: A taglalt kölcsönhatások elemzéséhez vizsgáljuk meg egy jelentős kiterjedésű területen, jelentős mennyiségű veszélyes hulladék kitermelési – elszállítási munka egyes lépéseit és hatásukat. (ex situ; off site) Az egyes résztevékenységek mindegyikére igyekeztünk – normál üzem és vészhelyzet körülményei között – lehetőleg az összes előforduló környezetkárosító, egészségkárosító és biztonságot veszélyeztető tényezőt és az ezek okozta hatást azonosítani és meghatározni a műszaki beavatkozás helyszínén, a telephelyen tevékenységenként.

A hatások meghatározásánál nem lehet kihagyni a társadalmi reakciókat sem, mert jelentősen befolyásolják a kivitelezhetőséget (az EPA minden technológiánál minősíti a “társadalmi elfogadottságot”). Összehasonlító pontrendszert is alkalmazhatunk, amely “előértékelést” tesz lehetővé az alábbi összefoglaló táblázat szerint:

Ha az egyes fő technológiai lépésekhez kapcsolható értékelő szám, nagyobb mint 6, úgy azt a kölcsönhatástellenőrizni kell, mivel jelentős hatása van a természeti, emberi környezetre. A kockázatok és hatások értékelése sok külső tényezőtől függ. Fokozott érzékenységű földtani közegben, a tolerálható szennyezőanyag koncentráció lényegesen alacsonyabb, mint régi, torzult ipari környezetben (barnamező). A nemzeti parkok biocönózisában, kisebb kockázatú eljárást kell használni, gyakrabban kell ellenőrző méréseket végezni.

A következő példatáblázat, normál kockázatú környezetben végzendő kármentesítési tevékenységekre vonatkozik, “ex situ, off site” módszerrel végzendő kármentesítésre (pl. tartályfolyás miatti CH-tartalmú hulladék talaj). Amennyiben a szennyező klórozott, poliaromás, PAH jellegű CH származék, a kockázat elérheti a legmagasabb mérőszámok mértékét is.

a normál működés során, a hatások “előértékelése”(példa)

c.)A műszaki ellenőr vizsgálati programja

A kármentesítési technológiák logikailag is több önálló “műveleti sorból” tevődnek össze. Az egyes “műveleti sorok” egymással kapcsolatban vannak, egymás után teljesülhetnek (pl. csak a kitermelés megkezdése után végezhető el a fázisszétválasztás).

A műveleti sorokról készülhet “logikai háló” vagy sávos ütemterv, mely segítségével elemezhető a műveletek egymáshoz való logikai kapcsolódása, a peremfeltételek teljesülése. Az előző részben ismertetett kölcsönhatás mérőszámok elemzésével együtt, kiválaszthatóak a kritikus ellenőrzési pontok és a vizsgálandó paraméterek.

Az ellenőrző vizsgálatoknak a száma kevesebb, mint a technológia viteléhez szükséges vizsgálatok száma. Tervezhető egy “maximális vizsgálati program”, mely csak akkor válik szükségessé, ha valamilyen koncepcionális véleménykülönbség vagy súlyos jogi probléma merül fel (pl. mennyiségi elszámolási csalás, szándékosan hibás mintavétel) a munka kivitelezője és a műszaki ellenőrzést végző között. A kivitelező – beruházó/műszaki ellenőr – megfelelő együttműködése esetén, a folyamatok általános ellenőrzéséhez elegendő adatot szolgáltatnak a vállalkozó által mért adatok. A műszaki ellenőri tevékenység megbízhatósága, átláthatósága érdekében célszerű a párhuzamos és egymásután végezhető műveleti sorokról tevékenységi listát készíteni, hozzárendelve a művelet időigényét, a mintázások helyét, jellegét.

A kivitelezői mintavételek időszakonkénti ellenőrzését el kell végezni, ezért az elkészült vizsgálati terv elemeit (minták jellege, száma, helye, rendszeres időpontja) egyeztetni kell a kivitelezővel. A kontroll mintákat el kell vinni, és külön raktározni. Az ellenőrzés hatékonysága érdekében a “kontroll laborvizsgálatra” javasolt minták kiválasztását a vállalkozóval nem ajánlatos egyeztetni.

A munka megkezdésekor meg kell állapodni arról, hogy ha a kivitelezés folyamán, a tervezettől eltérő jelenségeket észlelnek, a mérési adatokban anomáliát tapasztalnak, akkor az ellenőrzési programon kívül is értesíteni kell a műszaki ellenőrt, akivel együtt értékelik a bekövetkezett eseményt. Az egyeztetésen a kivitelezés megbízott “felelős műszaki vezetője” (esetleg annak szakértői) és a műszaki ellenőr vesznek részt. A rendkívüli eset bekövetkeztére vonatkozó megállapodás esetén is, a műszaki ellenőr köteles jelenteni az esetet a megbízójának, illetve szükségesnek ítélt esetben a kármentesítést elrendelő környezetvédelmi felügyelőségnek is.

A feladat méretétől és időtartamától függően a vizsgálati program lehet:

• teljes, amely a feladat kijelölésétől, a kivitelezői szerződéskötéstől a kivitelezés utáni záródokumentáció hatósági átvételéig terjed,
• csak a kivitelezés követésére vonatkozó (általában építőipari jellegű munkáknál alkalmazzák).

A vizsgálati program elemeinek a kiválasztott technológia és a hozzá rendelt vizsgálati módszer szerint célszerű lefutnia, az egyes tevékenységek mentén. A vizsgálati programban meg kell határozni – műveleti szintre bontva, a mintavételi helyeket, a mintavételi gyakoriságot.

Külön, akkreditált mintavétellel és elemzéssel foglalkozó szervezeteket célszerű megbízni, és előre rögzíteni az alkalmazott mintavételi, mérési módszereket. Kívánatos, hogy a vizsgálati program, a technológiához illeszkedjen, és szerves részét képezze a kármentesítésnek. A kármentesítés előrehaladása során mért értékeket folyamatosan egybe kell vetni a
33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet szerint a környezetvédelmi felügyelőség által megadott “D” kármentesítési szennyezettségi határértékkel. Ebből kiindulva lehet értékelni a kármentesítési munka előrehaladását az elérendő célállapothoz képest.

A vizsgálati programot egyaránt tételesen ismernie kell, és el kell fogadnia a Kivitelezőnek és a műszaki ellenőrt megbízó Beruházónak (kötelezettnek/megbízónak).

A vizsgálati program lényeges tartalmi elemei:

• A kármentesítés feladat-megnevezése.
• A célállapot meghatározása, a maradvány és háttér szennyezettségi értékek ismertetése, a hatósági kötelezés “D” szennyezettségi határértékeinek figyelembevételével.
• A speciális peremfeltételek megnevezése (pl. sebesség- és súlykorlátozás, robbanásveszély az üzem területén), amit a műszaki ellenőrnek a kivitelezővel be kell tartatnia.
• A beruházó (kötelezett/megbízó) szervezet megnevezése. Műszaki, jogi, gazdasági elvárásainak nevesítése.
• A kivitelezést végző szervezet(ek) és alvállalkozóik nevesítése és munkafeladataik. Felelős műszaki vezetőik neve, utolérhetőségi címe rendkívüli esetekben is.
• A kiindulási adatok, a technológia, illetve résztechnológiák leírása. A beruházó által elvárt “teljesülés” leírása. A résztechnológiák hatékony működésének kritériumai (pl. szennyezett felszín alatti víz tisztítómű kibocsátási határértéke az “élővizi” határértékkel egyenlő), a célállapotnak megfelelő szennyezettségi határértékek.
• A helyszíni ellenőrzési program. Ezt a kivitelező, a műszaki ellenőrt megbízó beruházó (kötelezett) is kapja meg. A program tartalmazza az ellenőrzés vizsgálati módszereit és az értékelés módját a vélemények, észrevételek visszacsatolásának módját a kivitelezőhöz, beruházóhoz.
• A programot a kivitelezési hálótervhez, sávos ütemtervhez kapcsoltan kell elkészíteni (ha van ilyen) az időbeni ütemezés és jobb áttekinthetőség érdekében.
• A műszaki ellenőr jelentéseinek és zárójelentésének tartalmi követelményei. Ez függ a szennyezett terület méretétől, a szennyezettségtől, illetve a beruházó speciális igényeitől.

		6.2.3 A talaj és a felszín alatti víz tisztítási munkáinak ellenőrzési szempontjai

A kármentesítési munkák jelenlegi hazai gyakorlatában legtöbbször előforduló szénhidrogén és nehézfém szennyezettségű talaj, talajvíz tisztítási feladataihoz adunk az alábbiakban néhány megfontolást a műszaki ellenőrnek.

a.)Ex situ talaj, talajvíz kezelési technológiák ellenőrzési szempontjai

A szennyezett talajt, felszín alatti vizet a helyszínről kitermelve, vagy a szennyeződés helyéhez közel (on site), vagy talajtisztító telepre szállítva (off site) kezelik. Kis területekre kiterjedő, a vízbázisokat is veszélyeztető balesetek nyomán keletkező talaj és felszín alatti víz szennyeződések esetén, például a régebben használt fogalom szerint, az un. “gyorsintézkedések”-nél, ez a szokásos eljárás. A szennyeződés helyéről eltávolított, kiásott talaj mobilizálható szennyezőinek ártalmatlanítása leggyakrabban a következő alaptechnológiákkal, vagy ezek kombinációjával oldható meg:

A vizes extrakcióval kombinált osztályozást gyakran alkalmazzákex situtalaj- és üledék-remediáció esetében előkezelésként, mert a frakcionálás során különválasztható a szennyezők nagy részét tartalmazó kolloid méretű szerves és/vagy szervetlen szemcseméret-frakció. Ezzel a lépéssel dúsítható a szennyezőanyag és lecsökkenthető a további kezelést igénylő talaj- vagy üledékmennyiség.

A talajban a szennyező immobilizálását leggyakrabban üledékképző toxikus fémek és perzisztens szerves szennyezők esetében alkalmazzák. Az immobilizálás történhet:

A nagyobb tömegű szennyezett felszín alatti víz tisztítása a szennyezett talaj kezelésével párhuzamosan történik, általában “ex situ off site” módszerrel. A szennyezett területen kutakkal, drénekkel kitermelt felszín alatti vizet, a szennyezők eltávolítására alkalmas módon kialakított kezelőtelepre juttatják, ahonnan a tisztítást követően a kezelt felszín alatti vizet vagy visszavezetik a területre (talajmosatás), vagy befogadóba (természetes vízfolyás, közmű csatorna, egyéb funkciójú ipari szennyvíztisztító) juttatják. A felszín alatti vizek általában nagyobb koncentrációban tartalmaznak vízoldható ferri, mangán, kalcium-hidrogénkarbonát és sokfelé arzén(III) sókat is. Ezen vegyületek oxidatív környezetben, vagy kilevegőztetve vízben oldhatatlan lebegőanyagokat hoznak létre. A felszín alatti víztisztítás ezért, e vegyületek leválasztását is jelenti. A talajmosatásos technológiáknál ezért figyelembe kell venni, hogy a visszavezetett, kezelt vizek összetétele, vegyi karaktere módosul, megváltoznak a vadózus zónában zajló folyamatok is.

A vizsgálat a belépő és kimenő pontokon történik mennyiség és minőség vonatkozásában:

• A nyers víz (szennyezett felszín alatti víz) mennyiségmérése és a vízkezelési technológia viteléhez ismerendő paraméterek gyakori meghatározása – ellenőrzése szükséges a tisztítóműbe való belépési ponton. A kezelt víz (tisztított felszín alatti víz) minőségi ellenőrzése szükséges a szennyvíztisztítóból való kilépéskor, figyelembe véve, hogy talajmosató vízként kerül vissza a rendszerbe, vagy ritkább esetben a települési szennyvízcsatornába. A talajmosató vízzel kapcsolatban speciális technológiai szempont lehet az oldott oxigéntartalom és a csőhálózatban, drénhálózatban lerakódást okozó elemek kicsapatása. Ez általában nem szerepel a hatósági kötelezésben, de a rendszer működése érdekében fontos tényező.
• Sztrippelés esetén, a kifúvatott levegő vizsgálata és a környezeti levegő háttérszennyezésének vizsgálata szükséges.

Azin situkármentesítés azt jelenti, hogy a talajt (ritkán a felszín alatti vizet) kitermelés és eltávolítás nélkül, helyben kezelik. E módszerek nagyobb területeket érintő kisebb szennyeződések esetén lehetnek előnyösek, főleg a kevésbé költséges, de még újszerű biológiai módszereket alkalmazhatjuk. E módszereket olyankor is célszerű alkalmazni, ha a talaj, vagy vízi üledék mélyebb rétegeiben, csak kisebb, szennyezett zárványok vannak. Azin situtechnológiák egy másik előnye az lehet, hogy a terület felszíne a mélyebb rétegek kezelése során zavartalanul, egymástól függetlenül használható. A helyszíni talajtisztítási eljárások vízoldható, illékony anyagok esetében, mindig valamilyen szennyezett felszín alatti víz, talajlevegő, környezeti levegő tisztítás alkalmazásával járnak együtt.

Összehasonlítva azex situmódszerekkel, azin situmódszerek egy része általában kevésbé költséges, hiszen megtakaríthatók a talaj kiemelésének és elszállításának költségei, viszont jelentős szellemi kapacitást igényelnek és kivitelezésük hosszabb időt vesz igénybe, s az inhomogenitás és a visszamaradt szennyeződés nagyobb veszélyt jelenthet, mintex situtechnológiák esetében. Szinte minden fizikai, kémiai, termikus vagy biológiai alapú technológia alkalmazhatóin situis, az alkalmazhatóságot a szennyezett talaj mennyisége és a technológia költsége limitálja.

Könnyen illó komponensek esetén atalajszellőztetés, vízoldható szennyezők esetén atalaj recirkulált vizes mosásalehet azin situmegoldás. A talaj belsejének hőmérséklet emelése is elérhető a legkülönfélébb, általában energiaigényes melegítési módszerekkel, de azin situkármentesítés leggyakrabban az évszakoktól függő. A vegetációs időszakokban hatékonybiológiaitalajtisztítási módszerekre alapoz, mely a mikroorganizmusok szinte mindenre kiterjedő bontóképességét használja ki. A biológiai tisztítás történhet a talaj saját mikrobiológiai aktivitásának kihasználásával, vagy megfelelő bontóképességű mikroorganizmusok talajba juttatásával. A módszerek kockázatának, az ellenőrző vizsgálatok jellegének megállapításához, a következő szempontokat ajánlatos figyelembe venni:

• a szennyező tovaterjedése, kockázata az ökoszisztémára és az emberre,
• a terület hidrogeológiai adottságai,
• a szennyezett talaj, felszín alatti víz mennyisége, elhelyezkedése,
• a talaj inhomogenitása, kötöttsége,
• a területhasználat és az ezzel összefüggő célértékek,
• a munkára rendelkezésre álló idő,
• a rendelkezésre álló összeg, illetve a jövőbeni használatból adódó haszon.

Mivel a kezelés a szennyezett talajtömegben történik, a vizsgálatok csak mintavételre szolgáló furatokból kikerülő talaj, felszín alatti víz, talajgáz minták vizsgálatával történhet.

A külföldön alkalmazott mosatások, extrakciók, oxidációs módszerek, stb. hazai engedélyeztethetősége jelenleg bizonytalan, mivel csak kísérleti alkalmazásukról van adatunk. Várhatóan Magyarországon a jövőben el fognak terjedni az enzimatikus, válogatott (módosított) baktérium adagolással, felszaporítással való kármentesítések.. Az “in situ” biológiai módszerek működésének ellenőrzésekor, a célzott szennyezőanyag vizsgálata mellett, a degradációs, vagy átalakulási termékek mennyiségét is vizsgálni kell. Bakteriális módszerek esetében, a légzési gázok mennyiségének vizsgálata, vagy “tracer” vegyületek bevitelével, azok bomlástermékeivel való folyamatkövetés adhat eredményt. A módszerek engedélyezésével párhuzamosan, a vizsgálati elveket is meg kell határozni. Mivel az eljárásban használt anyagoknak, a környezeti elemekkel való kölcsönhatása gyenge, a rövid távú expozíció kockázata kicsi.

A kockázati elemzések logikájából következően, az előértékelés mérőszámai, a szennyezők nagy részére nem nagyobbak, mint 4. (A módszer hazai elterjedését nehezíti, a baktériumok patogenitásának megítélése, annak problematikája, elfajulhatnak-e a felszaporodott kolóniák, mi az a koncentráció határ, ami még tolerálható egy legyöngült immunrendszerű ember által. E veszély miatt mégis maximális kockázati mérőszámot és folyamatos ellenőrzést kell tervezni, ami lehetetlenné teszi a módszerek széles körű alkalmazását.)

A kármentesítési technológiák nagy száma, a kármentesítendő területek különbözősége nem teszi lehetővé egy kizárólagosan alkalmazható eljárási rend megalkotását. E téren minden egyes műszaki ellenőrnek önállóan fel kell készülnie az adott feladatra. Szerencsére nagyszámú könyv, cikk, internetes forrás áll rendelkezésre, így a szükséges információk beszerezhetőek.

		6.2.4 Ellenőrzési módszerek meghatározása

A munkafolyamatok vizsgálatához szükséges ellenőrző mérések köre, a szennyező-anyag(ok)tól, a választott technológiáktól és a helyi adottságoktól függően választható ki. A kölcsönhatásban részt vevő szennyező vegyi anyag(ok) hatására bekövetkező változások teljes meghatározása rendkívül bonyolult, költséges feladat, figyelembe véve a kármentesítés által érintett ökoszisztéma minden faját, egymáshoz viszonyított arányukat és a szezonális változásokat is.

Sajnálatos módon előzetes vizsgálatok hiányában gyakran az ép, érintetlen ökoszisztéma szabályszerű viselkedése nem ismert részleteiben. A törvényszerűségek komplex felderítésére az egyes kijelölt területeken összetett vizsgálatokat végeznek, de ezek alapján sem lehet egyszerű modelleket alkalmazni a jövőben.

A helyzetet bonyolítja, hogy a szennyezőanyag sosem, vagy nagyon ritkán fordul elő önmagában. Általában többféle szennyező, de nem ritka, hogy azonos vegyi karakterű szennyezők nagy számban fordulnak együttesen elő, melyek kölcsönhatásai egymással és a környezeti elemekkel, valamint az ökoszisztéma tagjaival egy szövevényt alkotnak, melynek megismerése és változásainak mérése csak fizikai vagy csak kémiai módszerekkel megoldhatatlan.

A tényleges kármentesítési munkálatok ellenőrzéséhez alkalmas stratégiát a földtani közeg, a felszín alatti vizek vizsgálatának módszertani megfontolásainak figyelembevételével, egy egyszerűsített folyamatábra elemzésével, a csomópontok kockázati mérőszámainak becslésével lehet meghatározni.

A “kritikus ellenőrzési pontokat” a munkavégzés alatt összegyűlt tapasztalatok birtokában, a kivitelezés folyamán, valamint a befejezéskor, készre jelentéskor célszerű külön megjelölni. Az utóellenőrzési terv készítésekor ezeket mindenképpen figyelembe kell venni.

A6.2.4-1. sz. ábraegy projekt egyszerűsített “blokkdiagramját” – logikai folyamatábráját tartalmazza.

A példaként választott feladatban, többféle szennyezőanyag együttes előfordulását (szilárd, folyékony, gáznemű, esetlegesen sugárzó) jelezte a tervező. A fő szennyezők, szénhidrogén-származékok voltak, de a hulladékok között bármilyen anyag előfordulására lehetett számítani. Az egyszerűsített folyamatábra elágazási pontjai, logikai választásokat jeleznek. A tényleges kármentesítés folyamatába tartozó egyes feladatok közötti kapcsolatok az oldalelágazások mentén követhetők le. Általánosan kijelenthető, hogy az ellenőrzés alá vonandó fontos eljárások, az egyes blokkok közötti átlépési pontokon, a kitérő, vagy visszatérő ágakon helyezkednek el.

A tevékenység hálóterve minden egyes részmunkafolyamathoz illeszkedően készülhet el. Ezek különböző jellegű műveletsorokat takarnak. Az eltemetett hulladék kitermelése és szelektálása alapvetően építőipari jellegű tevékenység, főleg mennyiségi adatok rögzítését kívánja meg. A szelektálás munkafázisa kémiai analízis elvégzését kívánja, itt az ellenőrzés a mintavételek megfelelő követését jelenti. Az analitikai adatok kiértékelése a vonatkozó hulladék szabályozás alapján elvégezhető. A kiválogatott veszélyes hulladék kezelését a jogszabály egyértelműen szabályozza. A tartálypark felszámolása egy önmagában is komplex kármentesítési munkát jelent, ennek önálló tervezési, engedélyezési eljárása van. Az ellenőrzési pontok a diagramon jól követhetők, minden döntési helyzetben a műszaki ellenőr jelenléte szükséges. A szennyezett talaj “in situ/ex situ” kezelésére vonatkozó megfontolásokat már az előző fejezet tárgyalta. A szennyezett felszín alatti víz kezelési feladatcsoport ellenőrzése általában a kimeneti és bemeneti pontok, a levegőkörnyezet vizsgálatával jól végezhető. A vizsgálati terv összeállításához a műszaki ellenőrnek meg kell ismernie az adott szennyező komponensek elemzésére vonatkozó vizsgálati szabványokat, az azokban leírt eljárásokat kell alkalmazni.

Az “M” jelű pontok az állapotvizsgálat és utóellenőrzés szempontjából fontos vizsgálati helyeket jelölik.

A6.2.4-2. sz. ábraa szennyezett talaj/talajlevegő/ felszín alatti víz-tisztítás kitermelő – visszanyelető sematikus rendszerét mutatja be. Ezen jól láthatók az adott kármentesítési munka során beépítésre kerülő technikai eszközök. A kitermelt felszín alatti víz, a kiszivattyúzott talajlevegő, a visszatáplált, kezelt felszín alatti víz vizsgálata elegendő a kármentesítés folyamatainak kontrollálásához. (Ilyen jellegű blokk diagramok, sematikus ábrák elkészítése egyszerűsíti a vizsgálati tervek ellenőrzését.)

		6.2.5 Bizonylatolás, mennyiségi elszámolás, számlázás

Az adatgyűjtés a teljes munkavégzés alatt folyik. A kapott adatokat valamilyen táblázatkezelő adatmezőjében érdemes tárolni, például “EXCEL” formátumban. Ekkor az adatokkal való műveletek, a működés követésére alkalmas grafikonok egyszerűen elkészíthetők, a grafikus kiértékelő programokhoz (például a “SURFER”) könnyű az adatok transzformációja.

a.)Ellenőrző mintavétel folyamata, a jegyzőkönyv tartalma

A pontos bizonylatolásnak nagy szerepe van a későbbi jogviták, véleménykülönbségek tisztázásánál. Az alábbi hulladék-mintavételi jegyzőkönyv forma példaként szolgál. A veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló
98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet alapján a hulladék-mintavételi eljárás figyelembe vételével az alábbiak rögzítése szükséges:

1. A mintavételt elrendelheti a kötelezett/műszaki ellenőr, a vállalkozó és a környezetvédelmi felügyelőség is.

2. A mintavevő a vett mintát 3 részre osztja. A kötelezettnél, vállalkozónál marad egy mintarész, a másik két mintarészt az akkreditált laboratórium kapja. Az egyik mintarészt használja fel a mérések elvégzésére, a másikat referenciamintaként - a eljárás befejezéséig - megőrzi.

3. A mintavételnél jelen kell lennie a kötelezettnek/műszaki ellenőrnek, a vállalkozónak, a mintavevő akkreditált laboratórium képviselőjének.

4. A mintavételt nemzeti, ennek hiányában EN vagy ISO szabványok, szükség esetén OECD előírások szerint kell elvégezni.

5. A mintavétel körülményeit jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A jegyzőkönyv tartalmi követelményei:

5.1. A mintavétel helye (cég neve, címe).

5.2. A mintavétel időpontja.

5.3. A mintavevő szervezet megnevezése, címe.

5.4. A mintavételnél jelen levő személyek neve, beosztása, a képviselt szervezet neve.

5.5. A minta keletkezési technológiája, mennyisége, körülményeinek ismertetése, a tulajdonságok megállapításához javasolt legfontosabb vizsgálatok köre.

5.6. A mintavétel idején meglévő anyag mennyisége és csomagolása –ha van ilyen-.

5.7. Az anyaggal kapcsolatos információk (megjelenési forma: szilárd, folyadék, iszap; szín, szag stb.).

5.8. A mintavétel körülményeinek és módjának ismertetése.

5.9. A minták száma.

5.10. A minták származási helyének egyértelmű leírása.

5.11. A minták csomagolása, számozása és feliratozása.

5.12. A minták - összetételüktől függő - tárolása.

5.13. A minták elosztása.

5.14. A vizsgálatokat végző akkreditált laboratóriumok megnevezése.

5.15. A mintavételnél jelenlevők aláírása.

Első ránézésre a fenti adatok rögzítése túl részletesnek, bürokratikusnak tűnhet, de nem csak a beruházó, hanem a műszaki ellenőr elsődleges érdeke is az események későbbi pontos rekonstruálhatóságának biztosítása. Ezért kiegészítésként ajánljuk a fényképfelvétellel történő dokumentálást is.

b.)A hulladékok, veszélyes hulladékok nyilvántartása.

A műszaki ellenőr a jogszabályban előírottakat “naprakészen” követelje meg a kivitelezőtől. Célszerű a naponkénti és összegzett mennyiségi nyilvántartás vezetése is a kitermelt hulladékokról, az elszállított hulladékokról és az ártalmatlanítási végpont visszaérkező átvételi bizonylatairól.

c.)Példa

A6.2.5-1. sz. táblázatés a6.2.5-1. sz. ábrajól szemléltetik egy “munkafolyamat”, jelen esetben szennyezett talaj eltávolításának környezeti elemekre gyakorolt hatását egy adott kármentesítési munkafázis befejezése után.

A táblázatban lévő vezetőképesség-adatok grafikus ábrázolásával érzékelhető, illetve kikövetkeztethető a felszín alatti víz szennyezettségének lassú csökkenése. A mintaként vázolt tendencia alapján prognosztizálható a következő munkafolyamat, a felszín alatti vízkezelés várható hatásossága is.

A vállalkozó részteljesítése a mérési adatokkal is igazoltnak tekinthető. Itt a műszaki ellenőr kontroll mintázásáról nincs adat, ami a vállalkozó és kötelezett/műszaki ellenőr közötti maximális bizalomra utal. (Vagy gyakoribb eset, hogy a kötelezett ezzel akar költséget megtakarítani, ami a műszaki ellenőrzés hatékonyságát ronthatja.)

d.)Számlázás, költségelszámolás.

A nagyobb volumenű, sokszor évekig tartó munkák esetén résszámlák sorát nyújtja be a kivitelező ellenőrzésre a műszaki ellenőrnek. Ezek kollaudálása, csak jól részletezett kiviteli szerződés és megbízható, naprakész adatbázis birtokában lehetséges a beruházói érdekek érvényesítésével. Az ellenőrző vizsgálatok elvégzését, kiértékelését is érdemes egy-egy munkaszakasz lezárásához, részszámlázáshoz hozzákapcsolni.

A kivitelezési szerződésben célszerű meghatározni az egyes részteljesítések – részszámlázások elismeréséhez kapcsolódó tisztítási részeredményt és mennyiségi teljesítési értéket. Például a veszélyes hulladékok elszállítása “x %”-ban. A szennyezett talaj kitermelése “y %”-ban, vagy “y terület”-en. A talajmosatás érdekében “z m ³ ” szennyezett felszín alatti víz kitermelése – tisztítása az előírt határértékre és visszanyeletése, illetve ami csak kevés, “eredményszavatolt” szerződésben kerül megfogalmazásra, hogy adott mennyiségű tisztított felszín alatti víz a szennyezettségi határértékhez képest mekkora tisztulást kell elérni.

A kapott laboreredmények alapján eldönthető, hogy valóban eljutott-e a vállalkozó a szerződésben vállalt feladat, vagy részfeladat lezárásáig (pl. szennyezett talaj kitermelése-biodegradálása-letisztulása). Szintén a méréseredmények alapján lehet a fizikai-kémiai-biológiai folyamatokat nyomon követni.

Kisebb volumenű, rövidebb ideig tartó munkák esetében a számla kifizetést célszerű a záródokumentáció benyújtásához kötni (és esetleg “pénzügyi előlegszámlával” áthidalni a kivitelező tőkehiányát), ugyanis ekkor a műszaki ellenőr összevetheti a vállalkozó adatbázisát a saját adataival, így a teljesítés – számla igazolása – ellenjegyzése jobban nyomon követhető. Eltérés esetén egyeztetést kell tartani a kivitelezővel, megkeresve az eltérés okát.

Rendkívül fontos a hulladék-elszállítások bizonylatainak ellenőrzése, mivel a hulladékkezelés költsége a kármentesítési költségek jelentős hányadát teheti ki. Egyes beruházók feltételezik, hogy mivel a depóniák, a minél nagyobb tömegű anyag befogadásában érdekeltek, ezért a mérlegelésnél “csalásra is hajlamosak”. Ezért ennek megelőzésére gyakran előírják a kivitelezőnek/műszaki ellenőrnek a helyszíni előzetes mérlegelést is. A munkavégzés helyszínére telepített ideiglenes, nem kellően ellenőrzött mérlegek, általában csak kis tömegeket képesek mérni. A mérési hibát csak növeli az, ha az előmérlegelés és az elszállítás között hosszabb idő telik el. Ekkor az időjárási és egyéb (mechanikai, kémiai) hatások következtében az előmérlegelt anyag tömege megváltozhat. A lerakókban, ártalmatlanítókban hitelesített, nagy teherbírású mérlegek vannak és az itt mért adatok képezik a környezetvédelmi felügyelőségi hulladék-nyilvántartások bázisát is. Szinte törvényszerű, hogy a két mérlegelés között eltérés van. Ezen anomália feloldására a kivitelezővel kötött szerződésnél (és a műszaki ellenőr beruházóval kötött szerződésében is) gondolni kell.

A megfelelő dokumentációk segítségével, a műszaki ellenőr a tervezett munkák esetén jól nyomon követheti a betervezett feladatok teljesülését. Az egyes munkarészek elfogadása, a kivitelezői részszámla kollaudálása korrekten elvégezhető. Az ellenőrzési terv idő szerinti ábrázolásában érdemes feltüntetni a közbenső igazolások időpontjait, hogy időben elkészülhessenek az értékeléshez szükséges számítások.

A műszaki beavatkozási munkálatok befejezése után a területen munkát végzők záródokumentációt állítanak össze. Nagyobb volumenű, hosszan tartó kármentesítési munkák több részletben valósulnak meg. Ezek elfogadtatása, részszámlázása minden esetben valamilyen teljesítésigazolás benyújtása mellett történhet. Az ezekben foglalt adatok ellenőrzése a részfeladat teljesítésével általában megtörténik. Ez azt jelenti, hogy a műszaki ellenőr (esetleg a kötelezést kiadó hatóság képviselője) a záródokumentáció összeállításához használt adatok nagy részét már előzetesen megvizsgálta. Az egyes részteljesítések összegezése után, a megfelelő műszaki ellenőri adatbázis tartalmazza a kontrollmérések adatait is, így a mennyiségi adatok kiszámíthatóak. Az így kapott értékek összevethetők a záródokumentációban foglaltakkal. A mennyiségi kontroll mellett lényeges a célzott környezetminőségi paraméterek pontos vizsgálata. A talaj és a felszín alatti víz kármentesítése esetén a szennyeződésváltozás dinamikája mindig egyedi.

Kavicsos, homokos talajokban a szennyeződések abszorpciója kicsi, a határérték alá csökkent koncentráció újbóli növekedésének kockázata általában alacsony. (Feltételezve, hogy az összes szennyeződés rezervoárt megtalálták, kiürítették, valamint a kötött formában lévő szennyező visszaoldódásához szükséges kémiai, biokémiai környezet nem alakul ki.)

Agyag, lösz, humusz tartalmú talajok esetében számítani kell egy, a beavatkozás leállítását követő lassú szennyezőanyag koncentráció növekedésre. Ennek mértéke általában 10-20 %-os, anyagtól, környezettől függően, ezért a kármentesítési munkák célzott véghatárértékeinek meghatározása során, ezt a jelenséget figyelembe kell venni.

		6.3 Utóellenőrzés

Az utóellenőrzés a kármentesítés tényfeltárási és műszaki beavatkozási szakaszai után folytatott tevékenység, amely egyrészt a befejezett kármentesítési munkák eredményességének kontrollja, másrészt a tényfeltárás után, illetve műszaki beavatkozás közben a környezeti állapotváltozás folyamatos ellenőrzése.

Az utóellenőrzést az egyes szakaszok befejezését követően a kármentesítésre kötelezett végzi a tényfeltárás, illetve műszaki beavatkozás során kiépült, illetve meglévő monitoring rendszer segítségével. A gyakorlatban főleg a felszín alatti víz, esetenként biológiai úton bomló hulladék néhány évig történő ellenőrzése a hatósági határozatban megállapítottak szerint történik, rendszeres mintavételezéssel, a minták laboratóriumi vizsgálatával és az eredmények értékelésével.

Az utóellenőrzés fázisai:

– tervezés;

– működtetés;

– felülvizsgálat.

• a monitoring rendszer működésének, működtetésének ellenőrzése,
• mintavételek, észlelések, vizsgálatok ellenőrzése,
• az értékelő jelentések véleményezése, ellenőrzése,
• a környezetállapot értékelésének ellenőrzése,
• javaslat a mintavételi ciklusok szűkítésére és/vagy bővítésére,
• a monitoring tevékenységet ellátó szervezet szakmai felügyelete.

A műszaki ellenőr minden esetben részt vesz a mintavételi eljárásokon, figyelemmel kíséri a mérési eredmények alakulását, a kivitelezővel párhuzamosan értékeli az adatokat, szükséges esetekben a kivitelezőtől független méréseket kezdeményez, javaslatot tesz a vizsgálati kör esetleges bővítésére, illetve ellátja ellenjegyzésével a monitoring jelentéseket. Zárójelentésében összegzi a feladatot, és javaslatot tesz az utóellenőrzés lezárására.

Az utóellenőrzési feladatot kis és/vagy közepes volumenű (kb. 100,0 millió Ft költségű műszaki beavatkozás) és átlagos bonyolultságú munka esetén nem gazdaságos külön szervezettel végeztetni.

E feladatokat a műszaki ellenőr közvetlenül, saját hatáskörében is elláthatja,mivel az alapvető tevékenységek, feladatok kontrollja biztosított:

• mintavételezésre és laboratóriumi vizsgálatokra jogszabályi háttérrel rendezett akkreditációs követelmények vannak,
• a vizsgálati eredmények értékelésére a hatósági ellenőrzés, mint kontroll biztosított,
• a mintavételi ciklusok esetleges módosítása a hatósági jóváhagyás (határozat) része.

Megfelelő megbízói (kötelezett) szerződés alapján a kármentesítés műszaki ellenőre így a monitoring rendszer működtetését, üzemeltetését közvetlenül is végezheti, mivel a minőségbiztosítás/minőség-ellenőrzés az akkreditációk révén, az értékelés pedig a hatósági kontroll révén adott, illetve biztosított.

A kármentesítés folyamatának ellenőrzésekor kitüntetett szerepe van a felszín alatti közeg-talaj, a felszín alatti vizek, esetenként az érintett felszíni víz vizsgálatának.

A következő fejezetrész az utóellenőrzéshez kapcsolódó mintavételekkel, a vizsgálandó szennyező komponensekkel, az analízissel, stb. összefüggő néhány fontos jellemző rendszerét mutatja be.

		6.3.1 Földtani közeg (talaj) minőségére vonatkozó információ

A földtani közeg folyamatos vizsgálatára az

– in situ és az

– izolálási

eljárásoknál van szükség.

Azin-situeljárásoknál az utóellenőrzés során a következő kármentesítési eljárások befejezése után kell a földtani közeget ellenőrizni:

– átlevegőztetés,

– talajmosás,

– biológiai lebontás,

– stabilizálás, szilárdítás,

– elektrokinetikus szétválasztás,

– fitoremediáció.

A stabilizálási, szilárdítási eljárásoknál a szennyezőanyag koncentráció meghatározása mellett különös gondot kell fordítani a szennyezőanyag oldhatóságát, mozgékonyságát esetleg megváltoztató fiziko-kémiai jellemzők mérésére is.

Azizolálási eljárásoknála monitoring mind aföldtani közegre,mind aszigetelő gátak(vertikális-, horizontális-, záró gátak)hatékonyságánakaz ellenőrzésére kiterjed.

A mérési eredmények alapján, kontroll transzportmodellezés után lehet dönteni a monitoring-rendszer bővítéséről.

Azon siteésoff sitekármentesítési technológiáknál a szennyezett földtani közeget kitermelés után tisztítják akármentesítési határérték alá, majd ártalmatlanítás után visszatöltik, vagy lerakóban helyezik el. Ebben az esetben a talajvizsgálat célja a kitermelés lehatárolása. Az utóellenőrzési fázisban nincs további talajmonitoringra szükség.

Az utóellenőrzéskor úgy indokolt elvégezni a talaj-mintavételezést, hogy az igazodjon az előző (kiindulási) feltárás pontjaihoz, de elkerüljük azokat a konkrét pontokat, amelyeket a feltárás megzavart. Általánosságban rögzíthető, hogy a mintamennyiség tömege, pont és átlagminta esetén is 1-2 kg körül legyen. Egy-egy átlagmintát legalább 20 pontminta anyagából kell képezni a reprezentativitás biztosíthatósága miatt.

		6.3.2 Felszín alatti vizekre vonatkozó információ

A felszín alatti vizek közül általában a talajvizek minőségét vizsgálják az utóellenőrzés során, azonban előfordulhat parti szűrésű víz, rétegvíz vagy karsztvíz kármentesítését követő utóellenőrzés is. A felszín alatti vizek állapotára hatnak a hidrometeorológiai tényezők, ezért ezt az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni.

A monitoring-rendszer kialakítása akkor megfelelő, ha a monitoring üzemeltetésével megbízhatóan és reprezentatívan jellemezhető a vizsgált hatásterület felszín alatti vízterének állapota, a térbeli és időbeli változások nyomon követhetők. Viszonyítási alapként ún. “háttérkút” bevonása minden esetben indokolt.

A vizsgálati paraméterek körét úgy kell kialakítani, hogy mérésével jellemezhető legyen a szennyező komponens (kockázatos anyag) koncentrációjának alakulása és a vizsgált felszín alatti víztér általános minőségi változása. Ezért a szennyező paraméter mérésén kívül a legtöbb esetben célszerű bevonni a rendszeres vizsgálatba pH, a hőmérséklet és a fajlagos elektromos vezetőképesség mérését is. Minden esetben indokolt rögzíteni az aktuális vízszint és vízhőmérséklet adatokat.

A monitoring üzemeltetése során kiemelt figyelmet kell fordítani a mintavételi előírások betartásának ellenőrzésére. Ha pl. a monitorozott szennyezőanyag szervetlen vagy szerves mikroszennyező, az eredmény tekintetében különös jelentősége van a lebegőanyag jelenlétének és mennyiségének. A legtöbb esetben helyszínen szűrt és tartósított mintát kell biztosítani, azonban szükség lehet a lebegőanyagot tartalmazó mintára is. Mindkettőnek más az információ tartalma.

Előfordulhat, hogy a felszín alatti víz mikrobiológiai állapotát kell vizsgálni, ekkor a szükséges bakteriológiai paraméterek kerülnek meghatározásra és a mintavétel külön előírás szerint (steril) kerül kivitelezésre.

		6.3.3 Egyéb környezeti elemekre vonatkozó mérések, megfigyelések (levegő, felszíni víz)

A kármentesítési tevékenység utóellenőrzési szakaszában a fő tevékenységen – a talaj és felszín alatti víz állapotának megfigyelésén – kívül esetenként egyéb környezeti elemek (levegő, felszíni víz) eseti, vagy monitoring jellegű rendszeres megfigyelése is szükségessé válik.

A levegőre vonatkozó mérés és megfigyelés az utóellenőrzés során általában akkor fordul elő, ha a kármentesítés befejezését követően könnyen illó szennyezőanyag komponensek megfigyelése (pl. alifás, aromás, klórozott szénhidrogének) a cél, vagy a depónián, illetve a nagy szervesanyag tartalmú lerakóban végzett anaerob lebontás utáni állapot ellenőrzését (metán, ammónia, kénhidrogén stb.) végzik. A kármentesített depóniák “depónia-gázainak” összetételéből az ott lejátszódó folyamatokra lehet következtetni, hiszen a bomlási folyamatok hosszú ideig – esetenként évtizedekig – zajlanak. Ily módon nyomon követhetőek az anaerob és az aerob átalakulások.

Az ellenőrzés során figyelemmel kell lenni arra, hogy a póruslevegő koncentrációja illetve a felszín alatti vízben és a talajban lévő szennyezőanyagok koncentrációja között nem közvetlen lineáris az összefüggés, hanem sok tényező által befolyásolt, bonyolult összefüggés érvényesül, és sokszor kvantitatív módon nem is jellemezhető. A gázösszetétel a talajban lejátszódó biológiai folyamatok függvényében ingadozást mutat.

A pórusgáz vizsgálatára ugyanazok a módszerek ajánlhatók, mint a levegővizsgálatnál. Használható a klasszikus titrimetria, az IR abszorpciós vagy a gázkromatográfiás analízis. A legkisebb kimutatási határral a tömegspektrometriás vizsgálat rendelkezik.

A monitoring megtervezésekor és üzemeltetésekor a mintavételi gyakoriság meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a bomlási, deszorpciós stb. folyamatok lassúak. Különösen fontos, hogy a mintavétel mindig azonos hónapban történjen és az értékelésnél általában az idősorok egymáshoz viszonyított relatív értékeit használjuk.

A megfigyelendő felszíni víz jellege szerint megkülönböztethetők:

• vízfolyások (folyó, patak),
• állóvizek (tó, tározó)

víztereire vonatkozó utóellenőrzési tevékenységek.

A vízfolyások esetében csak ritkán indokolt utóellenőrzés. Elsősorban kisebb vízfolyásoknál és általában toxikus szerves vagy szervetlen mikroszennyezőkre végzett kármentesítést követően kell alkalmazni, abban az esetben, ha a helyi hidrogeológiai viszonyok figyelembe vételével megállapítható, hogy a patak illetve kisvízfolyás potenciálisan veszélyeztetve lehet a kármentesítést követően is.

Az eredmények értékelésénél tekintettel kell lenni a hidrometeorológiai tényezőkre és a vízfolyás helyi vízminőségi sajátosságaira. A mintavételi helyet úgy kell kiválasztani, hogy a lehetséges szennyezőanyag bejutási tere felett és alatt is legyen kijelölt mintavételi pont. Így a háttérszennyezés hatását minden esetben ki lehet szűrni. A mintavételi időpontot úgy célszerű kiválasztani, hogy lehetőleg a kisvízi időszakban kerüljön sora mintavételre.

		6.3.4 Szennyező- és kockázatos anyagokra vonatkozó információ

Minden olyan emberi tevékenységből származó anyag kockázatot jelent, amely a földtani közegbe, ill. a felszín alatti vízbe kerülve a környezetre, az emberi egészségre, a környezet-használatokra mérgező, rákkeltő, teratogén, mutagén hatást fejt ki, a szervezetben való felhalmozódása vagy egyéb kedvezőtlen hatása miatt.

Környezetvédelmi, kármentesítési szempontból a szennyezőanyagok áttekintése, ill. csoportosítása a kémiai összetétel és jellemzők alapján terjedt el.

Megkülönböztethetők szervetlen szennyezőanyagok, valamint szerves szennyezőanyagok.

1. makroszennyezők:

1. növényi tápanyagok,
2. egyéb szervetlen szennyező vegyületek,
3. radioaktív anyagok,
4. savak, lúgok.
2. mikroszennyezők:

1. mérgező nehézfémek,
2. szabad és komplex cianidok és tiocianátok,
3. fluoridok,
4. arzén és vegyületei.

A növényi tápanyagok az ammónium, nitrát, foszfát, polifoszfát, egyéb foszfor vegyületeket és káliumsókat tartalmazó anyagok, melyek nagy mennyiségben a talajba kerülve átmenetileg vagy véglegesen elszennyezhetik a felszín alatti vizet.

Az egyéb szervetlen szennyező vegyületek közül elsősorban a toxikus fluorid és nitrit vegyületekkel való szennyezés és kármentesítés fordul elő a gyakorlatban. A fluorid szennyezésnél az utóellenőrzéskor kiemelten figyelemmel kell lenni az esetlegesen remobilizált szennyezőanyag újbóli megjelenésére.

A radioaktív szennyezőanyagok természetes forrásokból (pl. uránbányászat), vagy mesterséges forrásból kerülhetnek a környezetbe (nukleáris ipari balesetek), melyekre vonatkozó kármentesítés speciális technológiák igénybevételével történik, és az utóellenőrzés is a szennyezés jellegének megfelelő.

A mikroszennyezők közül a mérgező nehézfémekkel (Cu, Ni, Cd, Zn, Cr, Pb, Hg, Co, Mo, Sn, Ba) történt szennyezés kármentesítését követő utóellenőrzési feladatok a leggyakoribbak.

Az utóellenőrzési munkálatokban lényeges a mintavételt követő tartósítás és feltárási mód megválasztása (pl. helyszíni szűrés, tartósítás). A szennyezés jellegétől függően előfordulhat speciális vegyület meghatározás. (pl. króm esetében Cr(VI.) analízis, ólom esetében szerves ólomvegyület vizsgálat)

Szerves szennyezőanyagok:

1.) makroszennyezők:

a.) nem toxikus szénhidrogének.

2.) mikroszennyezők:

5. benzol és alkilbenzolok (BTEX),
6. fenol és homológjai,
7. policiklikus aromás szénhidogének PAH,
8. halogénezett aromás szénhidrogének,
9. halogénezett alifás szénhidrogének,
10. poliklórozott bifenilek PCB,
11. dioxinok,
12. növényvédőszerek, rovarölő szerek.

A szénhidrogének egy része biológiailag könnyen bomlik és kevésbé toxikus. A nem toxikus szénhidrogénnel való szennyezés a gyakorlatban ritkán fordul elő, mert legtöbbször a szénhidrogén szennyezés toxikus aromás és PAH vegyületeket is tartalmaz.

A szennyező- és a kockázatos anyagokra, vegyületekre vonatkozó részletes leírásokat kézikönyvekben lehet megtalálni. Pl. a szennyezőanyagok kémiai tulajdonságainak és jellemzésének leírása jól összefoglalva megtalálható a Römp Vegyészeti Lexikonban (Otto-Albrecht : Römp Vegyészeti Lexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984), A veszélyes anyagok kézikönyvében (G. Hommel, Veszélyes anyagok, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1977) a szennyezőanyag műszaki adatain kívül (oladáspont, forrpont, lobbanáspont, stb.) megtalálható a viselkedési formák leírása, egészségkárosító hatása, szagküszöb érétke, biztonsági és balesetvédelmi előírások stb.

		6.4 Műszaki ellenőri zárójelentés

A műszaki ellenőr a kármentesítési tevékenység során szerzett tapasztalatai, az építési napló, a kivitelezés során végzett mérések, iratok összegzése alapján összefoglaló jelentést készít a szerződésében foglaltaknak megfelelően a megbízó részére. Ebben értékeli a kármentesítés eredményességét, kivitelezését, a fő, illetve alvállalkozók munkáját, felhívja a figyelmet az esetleges hiányosságokra, ellentmondásokra.

A részjelentés készülhet egy adott munkaütem, munkatípus lezárását követően is. (Ha a műszaki ellenőr a beruházóval munkajogi szerződés keretén belül tevékenykedik, akkor a munkaszerződésének kell erre kiterjednie.)

A műszaki ellenőr a zárójelentésében általánosságban ismerteti:

• A munkálatok, illetve a tevékenység során keletkezett igazoló dokumentumok, bizonylatok, számlák összegzését.
• Rögzíti a feladat során felmerült tervezői, kivitelezői munkavégzési hiányosságokat.
• A kivitelezői tevékenység értékelését.
• A biztonsági előírások (munkaegészségügyi, környezeti, stb.) betartását.
• A kiviteli szerződésben meghatározott határidők esetleges csúszásának okát, ezek elemzését, a feladat végre hajtása alatt kialakult műszaki problémák megoldásait.
• A kitűzött kármentesítési cél megvalósulását, illetve nem teljesítés esetén, annak okait.
• A zárójelentés meghatározó eleme a további tevékenységre vonatkozó szakmai javaslat: a kármentesítés következő szakaszára, vagy a kármentesítés befejezését követően a területhasználatra.

A zárójelentésben a feladat jellegétől és munkatípusától függetlenül rögzíteni kell az adott tevékenység történeti áttekintését, a szennyezés kialakulásának, a kármentesítés megkezdésének előzményeit. Azelőzményekbemutatása során részletesen ki kell térni az észlelt szennyezés kialakulási körülményeire, az észlelés körülményeire és időpontjára. Az ellenőri tevékenységet megelőző jogi, műszaki intézkedések ismertetésével a zárójelentésben be kell mutatni a kármentesítési tevékenység célját és feladatait. Rögzíteni szükséges a megbízó és a műszaki ellenőr között megkötött szerződés tárgyát, lényegi feltételeit.

Jelezni kell a rendelkezésre álló ellenőrzési feltételek hiányosságait is.

Részletesen, lehetőleg számszerűsítve, rögzíteni kell a kitűzött cél megvalósulását, ill. nem teljesítés esetén, annak mértékét és okait is.

A műszaki ellenőr, a kármentesítési tevékenység alatt végzett szakértői ellenőrzésének eredményei alapjánjavaslatokattesz a további kötelezettségek, feladatok ellátására is.