4. A vizsgálandó paraméterek köre, gyakoriság

		4.1 Vízkémiai vizsgálatok

A vizsgálandó paraméterek körének meghatározásánál a makrokomponensek, a szerves és szervetlen mikroszennyezők, valamint egyéb vízminőségi paraméterek tekintetében a szennyező forrás típusát, a feltárás során kimutatott szennyező összetevőket, az előrejelzés alapján várható további szennyező komponenseket, a szennyező anyagok transzportját kísérő egyéb jelzőanyagok összetevőit, a transzportfolyamatok értékelésénél és a modellezésnél szükséges egyéb komponenseket, valamint a víz vegyi jellegét meghatározó makrokomponeneseket kell figyelembe venni. (A vizsgálatokat szükség esetén talajmintákból kinyert víz, illetve talajmintákra is el kell végezni).

A vizsgálandó komponensek körét a felszín alatti vízkészlet, valamint a szennyező anyagok jellegére tekintettel kell meghatározni. (Amennyiben a szennyezett vagy veszélyeztetett felszín alatti vízkészlet célállapota ivóvíz-minőségűnek jelölhető meg, akkor a mindenkor érvényes ivóvízszabvány előírásainak megfelelő komponenskört kell vizsgálni. A kisebb költséggel elvégezhető, a víz kémiai összetételére általános információkat adó - főleg a makrokomponensekre vonatkozó - vizsgálatokat célszerű a nagyobb költséggel járó mérések alkalmával elvégezni akkor is, ha ezek a komponensek a károsodás szempontjából nem bírnak különös jelentőséggel). A szennyező források, illetve anyagok függvényében ajánlott komponenskört, a kimutatási határokat és a vonatkozó szabványokat külön útmutató tartalmazza.

A mintavételek gyakoriságát úgy kell megtervezni, hogy az előre jelzett vízminőség-változásokat a mérési eredmények időben kellő sűrűséggel bizonyítsák. A mérések között lehetőleg azonos idő teljen el, de a változások időszakában a méréseket sűríteni kell. Amennyiben ezek az előrejelzéstől eltérően jelentkeznek, a mérési gyakoriságra vonatkozó előírásokat ennek megfelelően kell módosítani. Évente legalább egy mintát kell venni.

A mérések helyét, komponenskörét és gyakoriságát módosítani kell, ha a szennyeződés terjedését befolyásoló körülmények a vizsgálati program megtervezése során figyelembe vett állapottól lényegesen eltérően alakulnak, s ennek alapján alapos gyanú merül fel a vízminőség változására (pl. talajvízszint-változás, öntözés stb.).

A mintavételre, a minta tárolására és szállítására, valamint a laboratóriumi elemzésekre vonatkozóan be kell tartani a hatályos szabványok előírásait. A vizsgálatokat csak akkreditált laboratórium végezheti.

A víznél könnyebb (pl. úszó szénhidrogének), valamint nehezebb (pl. higany) szennyeződések vizsgálatánál ezek speciális fizikai tulajdonságaira is figyelemmel kell lenni.

Tűz- és robbanás-, valamint egyéb veszély fennállása esetén mintavételezéskor és szállításkor be kell tartani a vonatkozó biztonsági előírásokat.

		4.2 Mikrobiológiai vizsgálatok

Mikrobiológiai vizsgálatokat csak speciális esetekben kell végezni: amennyiben a károsodás mikrobiológiai jellegű, vagy ha a vízminőség-változási, lebomlási folyamatokat a mikrobiológiai folyamatok lényegesen befolyásolják.

A mikrobiológiai vizsgálatokat szükség esetén talajmintákon is el kell végezni.

A mintavételre és a laboratóriumi elemzésekre vonatkozóan be kell tartani a hatályos szabványok előírásait. A vizsgálatokat csak akkreditált laboratórium végezheti

		4.3 Környezeti izotópok

A környezeti izotópok közül az alábbiak vizsgálata ajánlható a szennyeződésterjedés, illetve a vízmozgások ellenőrzésével kapcsolatban:

• A trícium-vizsgálatokkal az 1952 után a légkörben, illetve a csapadékban erőteljesen megnövekedett koncentráció nyomon követése révén a néhány évtizede beszivárgott vizek eredete, felszín alatti tartózkodása határozható meg, illetve az dönthető el, hogy van-e a vizsgált vízben 1952 után beszivárgott vízrészecske.
• Az oxigénizotóp- és deutérium-vizsgálatokkal a felszín alatti víztől eltérő izotóp-összetételű felszíni vizekből származó, valamint a jégkorszaki eredetű vizek különböztethetők meg.
• A radiokarbon-vizsgálatokkal a tízezer év körüli korú vizek vizsgálhatók.
• A nitrogén (15N)izotóp-vizsgálatok a nitrogén eredetét tisztázhatják.

Az izotópvizsgálatokat a többi komponenshez képest kisebb gyakorisággal lehet tervezni, de legalább az ismételt feltárásnál el kell végezni.

		4.4 Kiegészítő monitoring

A hidrometeorológiai, a felszíni és felszín alatti vizek szintjére, nyomásviszonyaira, vízhozamára vonatkozó mérések gyakoriságát a hidrológiai viszonyok értékeléséhez, illetve a hidrológiai modell ellenőrzéséhez szükséges mértékben kell meghatározni.