3. A monitoring rendszer létesítményei, műszaki kiképzésük, karbantartásuk

		3.1 Vízminőség-észlelő kutak

A vízminőség-észlelő kutak az alábbi követelményeknek feleljenek meg:

• A figyelőkutakat létesítési vízjogi engedély alapján kell kivitelezni.
• A kutak belső átmérője minimális legyen, de tegye lehetővé a tisztításhoz, illetve a mintavételezéshez és a különböző tesztek elvégzéséhez szükséges szivattyúk és eszközök lebocsátását a kútba.
• Egy vízminőség-észlelő kútban csak egy vízadó réteg legyen megnyitva minimális, de akkora szűrőhosszal és szűrőkialakítással, ami biztosítja a tisztításhoz, illetve a mintavételhez szükséges vízhozamot és a reprezentatív mintavételt.
• A béléscsőrakat és a furat közötti agyag vagy cementpalást elhelyezésével biztosítani kell, hogy más rétegekből, illetve a felszínközelből ne szivárogjon a vizsgálni kívánt réteg vizétől eltérő víz a szűrőzött szakaszhoz (kavicsolás esetén homokot kell a cement-, illetve agyagpalást és a kavics közötti szakaszra helyezni. A kavicsolásnak a szűrőzött szakasz fölé kell nyúlni olyan mértékig, hogy finomabb szemű anyag a szűrőzött szakaszra ne juthasson).
• A kutakat olyan technológiával kell építeni, hogy ez kizárja a szennyeződés kútépítés miatti elmozdulását, mélyebbre jutását, illetve feltáró fúrásokból történő kútkiképzés esetén a végleges kútépítés külön engedély alapján történhet.
• A béléscső és szűrő anyagát - a szennyező anyag tulajdonságait is figyelembe véve - úgy kell megválasztani, hogy az esetleg kioldódó anyagok a vízminőség vizsgálatát ne zavarják meg.
• Adott esetben a kútkiképzésnek biztosítania kell a víznél könnyebb folyékony (pl. úszó szénhidrogének), vagy víznél nehezebb szennyeződések (pl. klórozott szénhidrogén) megfigyelését (vastagság, összetétel stb.). A szűrő mélységi helyzete, hossza, kialakítása szükség esetén alkalmazkodjon a szennyeződés tulajdonságaihoz. A szűrőzési tartomány függhet a szennyező anyag sűrűségétől. A szűrőzés hosszának biztosítania kell az úszó szennyeződések bejutását (a szűrő nyúljon a maximális talajvízszint kapilláris tartomány fölé) és a kútbani teljes vastagságának mérési lehetőségét. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a szennyező anyag (pl. gázolaj, kerozin) eltömheti az általában szokásos szűrővázon létesített szitaszövetet (javasolt a csupán réselt és a szűrőszabálynak megfelelően kavicsolt szűrő alkalmazása).
• A szűrő védelmére célszerű iszapzsák alkalmazása.
• Csőköteges, rekeszlemezes figyelőkutak (amelyek esetében egy kúton belül több szint észlelése történik) létesítése nem megengedett.
• A figyelőkutakat általában a terep fölött kiálló csőperemmel kell kiképezni, s ennek védelmére betongallért kell építeni. A kiálló csövet jól zárható csősapkával kell ellátni (olyan helyen, ahol a terep fölé kiemelkedő cső nem engedhető meg, a kútfejet aknában kell elhelyezni oly módon, hogy abba talajvíz, valamint felülről befolyó csapadékvíz ne juthasson. Az aknafedlapot közlekedési útvonal esetén a balesetmentes közlekedés biztosításának figyelemebevételével kell kialakítani, s zárhatóságáról gondoskodni kell).
• A kúttisztításhoz kompresszorozás, a vízmintavételhez csak centrifugál- vagy búvárszivattyú, esetleg kéziszivattyú, illetve kanalazás alkalmazható. Az eszközöket vízmintavétel előtt meg kell tisztítani, hogy a szennyeződésük a vett minta összetételét ne változtathassa meg. (Amennyiben a tervdokumentáció más előírást nem tartalmaz, az építéskori tisztítószivattyúzás időtartama 3 óra).
• Gondoskodni kell arról, hogy a mintavételezéshez használt eszközök anyaga a minta megbízhatóságát ne rontsa.
• A vízmintavételhez olyan módszer választható, amely a szennyezőanyag-koncentrációt nem változtatja meg.
• Vízmintavétel esetén a háromszoros lyukűrtartalomnak és a vízadó rétegnek 1 m sugarú hengerében elhelyezkedő víztömegnek megfelelő mennyiséget kell kiemelni (ezt vagy az ettől eltérő értéket a kútdokumentációban meg kell adni, illetve ennek hiányában az ötszörös lyukűrtartalommal kell számolni).

		3.2 Vízminőség-mintavevő szondák

A telítetlen zónában elhelyezkedő víz minőségének rendszeres észlelése esetén olyan (általában kerámia-) szondákat kell beépíteni a megfelelő mélységben, amelyek vákuum segítségével összegyűjtik a környezetükben lévő nedvességet. A szondák elhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy a furaton keresztül más víz ne juthasson a szondához.

A vízminőség-mintavevő szondák a telített zónában való beépítésre is felhasználhatók, különösen rossz vízadó képességű rétegeknél, amelyekre vízminőség-észlelő kút kialakítása nehézséget jelent.

		3.3 Vízminőség-regisztráló szondák

Egyes vízminőségi komponensekre állandó jelleggel beépíthető vízminőség-regisztráló szondák kaphatók, illetve tervezhetők a monitoring hálózatban. Ezek kutakban és az előzőekben ismertetett vízminőség-észlelő szondákban is elhelyezhetők. A szondák elektromos analóg vagy digitális jelet adnak ki, a folyamatos regisztrálás helyett meghatározott időnkénti értéket rögzítő elektronikus adatgyűjtést célszerű tervezni. Vízminőség-regisztráló szondák alkalmazása esetén fokozott gondot kell fordítani a biztonságos kútfej kialakítására a külső behatások, kártétel ellen.

		3.4 A feltárások, a helyszín vízminőség-vizsgálatok és a kiegészítő monitoring eszközei

A szennyezett talajból és a talajvízből történő mintavétel, az olajvastagság-meghatározás, a helyszíni vízminőség-vizsgálat és a kiegészítő hidrometeorológiai, valamint vízrajzi mérések eszközeit a vonatkozó szabályozások szerint kell megválasztani és használni.

		3.5 A karbantartás szempontjai

A kiépített monitoring rendszer rendszeres karbantartást igényel, amelyet már a tervezés stádiumában ütemezni és költségelni kell. A vízminőség-észlelő kutak (homokolásból, szűrőeltömődésből következően) időszakosan talptisztításra, szűrőmosatásra szorulnak. Felülvizsgálandó a kútfejek és beépített műszerek állapota is.