2. A monitoring rendszer telepítésének tervezése

		2.1 Vízminőség-észlelő állomások

A felszín alatti víz minőségének rendszeres észlelésére vízminőség-észlelő kutakat vagy szondákat kell telepíteni. A kutak, illetve szondák kijelölésénél figyelembe kell venni a feltárás során létesített objektumokat, valamint a szennyező forrás környezetében az adott célra megfelelő egyéb, vízmintavételre alkalmas kutakat, forrásokat.

A vízminőség-észlelő állomásokat a szennyező forráshoz, illetve a tartóan károsodott terület súlypontjához képest az alábbi irányelveknek megfelelően kell telepíteni:

• olyan helyre, ahonnan a szennyező forrás felé áramlik a felszín alatti víz (ez elhagyható akkor, ha az érkező víz minőségének a monitoring értékelése szempontjából nincs jelentősége);
• olyan helyre, ami a szennyező forrás közvetlen környezetében jól jellemzi a károsodott terület vízminőség-változását, vagy bizonyítja, hogy a potenciális szennyező forrásnak nincs károsító hatása;
• olyan helyre, ami a szennyező forrástól számítva áramlási irányban a károsodott terület szélén helyezkedik el, s ahol a mérhető vízminőség-változások alkalmasak a szennyeződésterjedést előre jelző modell verifikálására;
• olyan helyre, ami a szennyező forrástól számítva áramlási irányban helyezkedik el, de a szennyeződés csak kb. 5 év múlva éri el, vagy az előrejelzések szerint nem terjed ki addig. Előző esetben a monitoring célja a modell verifikálása, utóbbi esetben annak bizonyítása, hogy a szennyeződésterjedés ebben a legveszélyesebb irányban is megszűnt;
• olyan helyre, ami a szennyező forrás és a kiemelten védendő objektum (pl. vízbázis) között van, s a szennyeződés várhatóan 5 éven belül nem éri el, de jelentkezése esetén a veszélyeztetett objektumig való továbbterjedés időtartama lehetőséget ad a megfelelő védelmi intézkedések megtételére.

Többszintű vagy háromdimenziós áramlási rendszerek esetében a szennyeződésterjedést vertikálisan is meg kell figyelni, illetve ellenőrizni a szennyező forrás közvetlen közelében, valamint a legnagyobb horizontális áramlás irányában olyan helyen, ahova a szennyeződés várhatóan 5 éven belül nem ér el.

Amennyiben a szennyeződés a károsodott terület határára telepített észlelőállomásokat eléri, új állomásokat kell telepíteni az újabb előrejelzésnek megfelelően.

Amennyiben csak a talaj károsodott, az észlelőállomást az alatta elhelyezkedő, leginkább veszélyeztetett felszín alatti vízre kell telepíteni. Ha a szennyeződést ezen a ponton észlelik, feltárást kell végezni annak területi kiterjedésére vonatkozóan. Nagy vastagságú telítetlen zóna esetén - ha abban a szennyeződésterjedés várhatóan több éven keresztül történik - a talaj szennyezett felszín közeli zónája és a talajvízszint közé több különböző mélységben vízminőség-észlelő szondákat kell telepíteni a szennyeződés vertikális mozgásának ellenőrzésére, lehetőleg a legjellemzőbb ponton vagy pontokon.

		2.2 Ismételt feltárások

A rendszeres észlelésre berendezet állomások a szennyeződés térbeli és időbeli változásának csak néhány ponton való, részletes időközönkénti megfigyelésére szolgálnak. A térbeli változások az ezek alapján verifikált modellel írhatók le, de bizonytalanság esetén - főként a modell által kellően figyelembe nem vehető anizotrópia vagy inhomogenitások előfordulásakor - a rendszeres észlelésre berendezett állomásoknál sűrűbb, nem véglegesített fúrásos feltárásokkal kell a térbeli kiterjedést ellenőrizni. A monitoring befejezése előtt, utóellenőrzésként minden esetben el kell végezni a feltárást. Az ismételt feltárások során - figyelembe véve az előző feltárás óta eltelt időszakra előre jelzett térbeni változásokat - igazodni kell az előző feltárás pontjaihoz, de kerülni kell azokat a konkrét pontokat, amelyeket az előző feltárás megzavart.

Az ismételt feltárás a telítetlen zónában elhelyezkedő szennyezés kiterjedésére, koncentrációjának térbeli megoszlására (egyes esetekben a póruslevegő vizsgálatára), valamint a felszín alatti víztest felső, a szennyezéssel, illetve a szennyezőfront terjedésével érintett zónájára vonatkozhat.

Ismételt feltárást kell végezni akkor is, ha a korábban előírt aktív védelem valamilyen okból tovább nem folytatható.

A felszín alatti áramlások ellenőrzésére - különösen akkor, ha a szennyeződésterjedés sebessége a vízrészecskék mozgási sebességétől lényegesen eltér - különböző nyomjelzési módszereket célszerű alkalmazni. A környezeti izotópok (trícium, oxigénizotóp, deutérium, nitrogénizotóp) térbeli koncentráció-változásainak egyszeri vagy ismételt feltárásával a felszín alatt áramló vagy tartózkodó víz eredete, a szennyeződésterjedéstől eltérő sebessége tisztázható.

Mesterséges nyomjelzéssel (sózás, különböző, karszthidrológiában használatos nyomjelző anyagok, izotópok) is célszerű vizsgálni a felszín alatti áramlások sebességét, ha a potenciál és áteresztő-képességi viszonyok, valamint a vízminőség-alakulás elemzésével ez megbízhatóan nem tehető meg.

		2.3 Kiegészítő monitoring rendszer telepítése

A szennyeződésterjedés modellezéséhez, becsléséhez, valamint a vízminőség-eloszlás időbeni és térbeli változásainak értékeléséhez szükséges az azt befolyásoló körülmények változásainak ismerete, különösen a vizsgált felszín alatti tér áramlási viszonyait befolyásoló hidrometeorológiai viszonyok, felszíni és felszín alatti vízszint- és nyomásváltozások, valamint a vízkivételek vagy természetes források hozamának változása tekintetében.

Talajszennyezések esetében különösen, de a felszín alatt vízszennyezések terjedését befolyásoló beszivárgás szempontjából is szükséges a vizsgált területen bekövetkező területhasználati, illetve a növényzetben mutatkozó változások regisztrálása. Erre alkalmas módszer a légi fényképezés.

A hidrometeorológiai viszonyokra, valamint a felszíni és felszín alatti vizekre vonatkozóan a meglévő regionális észlelőhálózatok adatai az esetek egy részében kellő információt adnak, de ezek többnyire a vizsgált terület hidrológiai modelljének peremfeltételeit határozzák meg. A lokális hidrológiai viszonyok ezekből modellezéssel közelítőleg írhatók le, ennek ellenőrzésére szükséges helyi kiegészítő monitoring tervezése az alábbi elemekre:

• A hidrometeorológiai elemek helyi megfigyelése csak olyan esetekben szükséges, ha azt valamilyen speciális körülmény szükségessé teszi, s az országos hálózat legközelebbi állomásainak adatai az érékeléshez nem adnak kellő információt.
• A vizsgált terülten telepített vízminőség-észlelő kutakban rendszeres vízszintméréseket minden esetben el kell végezni (legalább a vízmintavételek alkalmával).
• Ha a helyi körülmények további kutakon tesznek szükségessé vízszintészlelést, megfontolandó, hogy ezek a kutak - amennyiben arra alkalmasak - kiegészítsék a vízminőség-észlelő hálózatot (ki kell használni a feltárásból visszamaradt, valamint a területen megtalálható egyéb észlelésre alkalmas objektumok lehetőségeit).
• Ha a szennyeződésterjedést befolyásoló közeli felszíni vízelőfordulás vízállása a regionális hálózat állomásainak adataiból az adott helyre nem számítható, helyi vízmércét kell telepíteni.
• Az országos hálózatban nem mért források vízhozam méréséről, a megbízható üzemi adatszolgáltatással nem rendelkező felszín alatti vízkivételek méréséről külön kell gondoskodni, ha ezek a változások a szennyeződésterjedést befolyásolják, vagy alkalmasak az előbbi terjedést leíró modell pontosítására, különösen pedig akkor, ha a szennyező anyag megjelenése ezekben valószínűsíthető.
• Amennyiben aktív vízminőség-védelem érdekében vízkivétel vagy -betáplálás történik, akkor az ezekhez kapcsolódó vízhozam, vízszint-, vízminőség-vizsgálatokat is kell a monitoring keretében tervezni.
• Jelentős szennyezéseknél, ahol a beszivárgás megbízható ismerete elengedhetetlen az értékeléshez, s azok a hidrometeorológiai, vízföldtani információkból nem állíthatók elő megbízhatóan, szükséges helyi beszivárgásmérő állomások telepítése.