1. AZ EXPOZÍCIÓBECSLÉSI MODELLEK KIFEJLESZTÉSÉNEK HÁTTERE

A tudományos tevékenység általában méréseken nyugvó analízisre és a vizsgálati adatok széleskörű értelmezésén alapuló szintézisre épül.

A tudományban azok a legszebb pillanatok, amikor a kísérletes adatok gyűjtését és értékelését követően modell készíthető és előrejelzés adható, azok alapján új vizsgálatok tervezhetők és végezhetők, melyek eredményei a modell helyességét igazolják. A mérések és a modellek önmagukban terméketlenek, a kétféle tevékenység harmonikusan kiegészíti egymást.

A modellezés a meglévő információ jobb felhasználását teszi lehetővé.

Az expozícióbecsléssel kapcsolatban 6 területen figyelhető meg információ-robbanás és a velejáró viszonylagos ellentmondás.

1. A kémiai-analitikai vizsgálatok érzékenysége. Ma a rutinszerűen használt kroma-tográfiás, spektrometriás és radiokémiai technikával a nano- és pikogrammnyi érzékenység is elérhető. A fejlett kémiai-analitikai technikának az a következménye, hogy szinte minden vegyi anyag valamennyi környezeti közegből, különböző biológiai anyagból kimutatható. A mikro-, nano- és femto-grammnyi mennyiségek a közvé-lemény számára gyakran differenciálatlanul, azonosan fenyegető módon hangzanak.
2. A környezeti elemek szennyezettségére vonatkozó adatok. A különböző helyen, időben vizsgált különféle minták szennyezettségi adataiból óriási adatbázisok keletkeztek.
3. A vegyi anyagok számában bekövetkezett robbanásszerű növekedés. Ma már a nyilvántartott anyagok száma elérte a húszmilliót. Ha figyelembevesszük azt a körülményt, hogy általában nem "tiszta" vegyi anyagokkal találkozunk, hanem készít-ményekkel, a vegyületek keverékeivel, ekkor érzékelhetjük igazán a vegyi anyagok számában bekövetkezett robbanást.
4. Toxikológiai információ robbanás. A toxikológusok sokféle élőlényen különböző toxikus reakciók sokféleségét mutatják ki. A molekuláris változásoktól a következő generációkon jelentkező károsodásig sok mindent megvizsgáltak. A toxikológiai információ robbanás ellenére megdöbbentően kevés anyagról áll rendelkezésre a biztonság megítéléséhez teljeskörű, állatkísérleteken és humán megfigyeléseken alapuló toxikológiai információ.
5. A környezeti szabályozás terebélyesedése. A környezet és a természet valamint egyes elemeinek védelmére vonatkozó törvények, jogszabályok, rendelkezések és azok módosításainak sokasága létezik. Azt lehetne gondolni, hogy a szabályozás révén környezetünk is egészségesebbé, tisztábbá válik. Sajnos, ezt az ellentmondást még nem sikerült feloldani.
6. Az adatbázisok növekedése. Az információrobbanás eredményeként sok adathoz könnyen hozzáférhetünk, de viszonylag keveset használunk. Így méginkább egyértelművé válik, hogy nagyobb erőfeszítést kell tenni a jelenségek közötti összefüggések megértésére, a vizsgálati adatok interpretálására, az előrejelzési kapacitás fejlesztésére. Így juthatunk el oda, hogy az óriási adathalmazok alapján a környezetben előforduló vegyi anyagokat nemcsak érzékelni, hanem a hatásukat érzékeltetni is képesek legyünk.

A modellezéssel helyreállítható az az egyensúly, amely megbomlott azáltal, hogy a mérésekre nagyobb a kedv és a készség, mint a jelenségek közötti összefüggések feltárására, értelmezésére és szintézisére. A jó modelltől elvárható, hogy segítséget adjon óriási volumenű vizsgálati adatok kezeléséhez, lehetőleg egyszerű legyen és konkrét kérdésre adjon választ.