3. A KOCKÁZATFELMÉRÉS ELVEI (Dura Gyula)

A környezetszennyezési esetek tanulságai, tekintélyes nemzeti/nemzetközi szervezetek módszertani útmutatói [1,2,3,4], az Európai Uniós joganyagok (93/67/EEC, 1488/94/EC) alapján a kockázatfelmérés elvei a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal összhangban kerültek megfogalmazásra. Az általános jellegű útmutatóktól eltérően az ASTM 1739 és az ASTM PS-104 eljárások kifejezetten a kockázatfelmérésen alapuló kármentesítési szennyezettségi határértékek megállapítását szolgálják [5,6].

		3.1 A kockázatfelmérés általános elvei

1. A kockázatfelmérés a fenntartható fejlődés elvét teszi kifejezhetővé, mert kvantitatív jellegű előrejelzésével érzékelhetővé/érthetővé teszi, hogy a környezet fenntartható használata az emberi élet minőségének javításával és a természeti erőforrások teherbíró és megújuló képességének tiszteletben tartásával történhet.

2. A kockázatfelmérés az elővigyázatosság elvét követi, oly módon, hogy az új technológiák és termékek alkalmazásával járó nemkívánatos hatásoknak nemcsak a kockázati értékét adja meg, hanem a káros hatások bekövetkezésének bizonytalanságát is, ezzel hangsúlyozza az elővigyázatosság elvének betartását.

3. A kockázatfelmérés a megelőzés elvét érvényesíti, ezáltal a környezet- és egészségvédelmi stratégia kulcskérdésére ad választ. Ugyanis az ember, az élő szervezetek, az ökoszisztémák tűrési kapacitásának ismerete nélkül - a károsodás bekövetkezési valószínűségének, azaz a kockázat számszerű ismerete nélkül - nem lehet tényleges megelőzésről beszélni.

4. A kockázatfelmérés a partneri viszonyt igényli. A környezet- és egészségvédelmi stratégiák és programok feltételezik a környezet és egészség széles körében érintettek közötti hatékony és folyamatos együttműködést. A különböző szakterületek, intézményrendszerek, szakemberek és a lakosság közötti kommunikáció egyetemleges közös nyelve a kockázatfelmérés.

5. A kockázatfelmérés az un. gazdaszemléletű környezet- és egészségvédelmet támogatja oly módon, hogy a költség/kockázat/haszon elemzést közvetlenül összefüggésbe tudja hozni a várható kockázatokkal, elősegítve a helyes gazdálkodási gyakorlatot.

		3.2 A vegyi szennyezettségből eredő környezeti és egészségkockázat felmérés alapelvei

1. A vegyi kockázat az expozíció és a káros biológiai hatás függvénye.

2. A kockázat mért, vagy előrejelzésekkel nyert adatok alapján határozható meg. A kockázat a közvetlen, illetve közvetett kitettség (expozíció) mértéke és a vegyi anyag káros hatást már nem okozó mennyisége arányával fejezhető ki.

3. A kockázatfelmérés nemzetközi szervezetek (OECD, EU Chemicals Bureau, US EPA, UNEP/IPCS/WHO) által elfogadott/ajánlott, lényegében harmonizált eljárásmódja szakmai biztosítékot jelent ahhoz, hogy a kockázatfelméréssel garantálni lehessen az ember és a környezet azonos szintű védelmét különböző helyzetekben.

4. A kockázatfelmérés több, de legalább két szakaszból, előzetes felmérésből és részletes kvantitatív értékelésből álló iteratív folyamat.

5. A kockázatfelmérés négy alapvető lépésből áll: a veszély azonosítása; a dózis (koncentráció) - válasz (hatás) értékelése; az expozíció becslése és a kockázat mennyiségi, esetenként minőségi jellemzése.

6. Az expozíció becslése során figyelembe kell venni valamennyi környezeti elemet és az élőlények azon populációit (beleértve az emberi népességcsoportokat), amelyekről ismert vagy a szennyezőanyagról rendelkezésre álló információ alapján feltételezhető, hogy a szennyezőanyag hatásának ki vannak, vagy ki lehetnek téve.

7. Ha egy szennyezett területre, szennyezőanyagra vonatkozóan kockázatfelmérést már végeztek, és az újra vizsgálatra, prioritási listára került, az ezt követő kockázatfelmérésnek figyelembe kell vennie az előző kockázatfelmérés(eke)t.

8. A környezet- és egészségvédelmi jogi szabályozással kapcsolatos döntések elvi alapját (pl. immissziós határérték, talajtisztítási határérték, környezeti hatásvizsgálatok, munkavédelem, kémiai biztonság, környezetbiztonság, vegyi balesetmegelőzés) a kockázatfelmérés eredményeinek kell képeznie annak érdekében, hogy a vegyi szennyezettségből származó kockázat elkerülhető, kezelhető illetve csökkenthető legyen.

		3.3 A talajszennyezettségből eredő kockázat felmérésének sajátos elvei

1. A kockázatfelmérés során azonosítani és értékelni kell a talajhasználatból eredő valamennyi aktuális és potenciális környezeti és egészségügyi problémát.

2. A kockázatfelmérés fontos eleme a vegyi anyagok természetes (háttér) koncentrációinak ismerete. A talajszennyezettségi határértékek kritikátlan alkalmazása helytelen következtetéseket eredményezhet.

3. A szennyezés jellegének (pont vagy diffúz) és időbeli kiterjedésének ismerete nélkülözhetetlen információ a mennyiségi kockázatfelméréshez.

4. A talajszennyezettségi határértékek betartása nem jelenti automatikusan a felszín alatti víz minőségének védelmét.

5. A területhasználattal összefüggő expozíciós helyzeteket, a potenciálisan érintett lakosok számát és az egyes lakossági csoportok érzékenységét figyelembe kell venni.

6. A környezeti/ökológiai kockázatfelmérés középpontjába olyan célszervezeteket kell állítani, amelyek adekvát módon reprezentálják az ökoszisztémát.

		3.4 A felszín alatti víz szennyezettségéből eredő kockázat felmérésének sajátos elvei

1. A kockázatfelmérés során azonosítani és értékelni kell a felszín alatti víz használatból eredő valamennyi aktuális és potenciális környezeti és egészségügyi problémát.

2. A kockázatfelmérés fontos eleme a vegyi anyagok természetes (geológiai eredetű) koncentrációinak ismerete. A felszín alatti vizek szennyezettségére vonatkozó határértékek kritikátlan alkalmazása helytelen következtetéseket eredményezhet.

3. A szennyezési csóva viselkedésének térbeli (horizontális és vertikális) és időbeli kiterjedésének ismerete nélkülözhetetlen információ a kvantitatív kockázatfelméréshez.

4. A talajvíz használatával összefüggő expozíciós helyzeteket (egyedi ásott kút, sekélyfúrású kút vizének fogyasztása, főzéshez, tisztálkodáshoz való használata, öntözővízként, állatok itatására történő használata) pontosan le kell írni.

5. A talajvíz használattal potenciálisan érintett lakosok számát és az egyes lakossági csoportok érzékenységét figyelembe kell venni.

6. A talajvíznek felszíni vagy egyéb felszín alatti vizekkel való lehetséges érintkezését figyelembe kell venni.

		Irodalom

[1] EU TGD - "Technical Guidance Document in Support of Commission Directive 93/67/EEC on Risk Assessment for New Notified Substances and Commission Regulation (EC) No 1488/94 on Risk Assessment for Existing Substances", European Commission, 1996

[2] Health Assessment Guidance Manual; Agency for Toxic Substances and Disease Registry, (ATSDR) U.S. Department of Health and Human Services, 1990

[3] Risk Assessment Guidance for Superfund. Human Health Evaluation Manual; Office of Emergency and Remedial Response U.S. Environmental Protection Agency, (US EPA)1999

[4] Hazard Assessment of Chemical Contaminants in Soil, No40;

[5] European Chemical Industry Ecology & Toxicology Centre, (ECETOC) 1990

[6] ASTM E-1739 American Society for Testing and Materials, Emergency Standard Guide for Risk-Based Corrective Action Applied at Petroleum Release Sites, Philadelphia, PA., 1995

[7] ASTM PS-104 American Society for Testing and Materials, Standard Provisional Guide for Risk-Based Corrective Action, Philadelphia, PA., 1998