1. A KOCKÁZATFELMÉRÉS ALAPJAI (Dura Gyula)

A vegyi anyagok életciklusuk valamennyi szakaszából a környezetbe kerülhetnek, következésképpen az ökoszisztémát és benne az embert veszélyeztethetik. A veszélyeztetés mértéke kockázatfelméréssel határozható meg, amelyhez a környezetanalitika a biológia, az ökológia, az orvosi tudományok, a toxikológia, a vízföldtan és sok más szakterület ismereteit használja fel. Multidiszciplináris jellegéből következik, hogy csak összehangolt, jól áttekinthető, egyeztetett elveken nyugvó, minőségbiztosítási szempontból ellenőrizhető eljárással végezhető.

A kockázatfelmérés a veszélyes anyagokra vonatkozó azon tudományos ismeretek és adatok összegyűjtése, rendszerezése, elemzése és integrálása, amelyek alapján a vegyi anyagok meghatározott körülmények között az emberre és a környezetre gyakorolt lehetséges káros hatása megítélhető. Ha a kockázatfelmérés eredménye, megbízhatósága megfelel az elvárásoknak, akkor a társadalmi-gazdasági következmények figyelembevételével a kockázatkezelés szakmai-tudományos alapját képezi. Ha a kockázatfelmérés nem végezhető el kellő pontossággal az információk hiányossága miatt, akkor további adatgyűjtésre, vizsgálatokra és kutatásokra van szükség.

A kockázatfelmérés alapvető célja, hogy az emberi tevékenységből a környezetet, az ökoszisztémát és az ember egészségét érintő veszélyeztetettségre vonatkozó tudományos igényű ismeretek a közvélemény és a döntéshozók számára megalapozottan és értelmezhető módon kerüljenek bemutatásra. A kézikönyv a szakmai hátteret mutatja be és a kockázatfelmérés technikai alapjait ismerteti.

		1.1 A kockázat eredete

A kockázatot végső soron emberi igények és szükségletek okozzák, amelyek kielégítése bizonyos tevékenységek formájában történik. Az emberi tevékenységek, pl. növényvédelmi munkák, vegyi gyárban folyó termelés, utazás gépkocsival, stb. anyag- és energiafelhasználással járnak, és olyan szituációhoz vezethetnek, amelyekben az ember és környezete vegyi terhelés-nek van kitéve (expozíciós helyzet). Az emberi tevékenység célja előnyök létrehozása, de ennek elkerülhetetlen velejárója a kockázati helyzet kialakulása. Ezért nem szabad a kockázatot az előnyöktől elválasztva vizsgálni, továbbá célszerű a tervezett és a nem szándékos tevékenységek között különbséget tenni. Ez utóbbi teszi lehetővé a véletlenszerű baleseti kockázat és a kevésbé váratlan kockázat (engedélyezett kibocsátásból származó kockázat) elkülönített kezelését. A fentieken kívül figyelmet kell fordítani a helytelen tevékenységi forma megválasztásából eredő - gyakran felhalmozódó jellegű - károkra, a közvetlen és közvetett gazdasági hatásokra is.

Az ok-okozati következmények láncolata alkalmas modellt képezhet a kockázat keletkezésének leírására és elemzésére. Az emberi tevékenységet (a szükségletek kielégítése, anyag- és energiafelhasználás, a környezet vegyi terhelése) úgy is lehet értelmezni, mint a környezet és az egészség lehetséges veszélyeztetését. Ezért a kockázatfelmérés a tevékenységek pontos jellemzését igényli.

		1.2 A vegyi kockázatok jelentőségének megítélése

Mivel a környezeti kockázati problémák nem egyenértékűek, a környezeti vegyi kockázatok súlyozásakor figyelembe vesszük:

Az említett szempontok határozzák meg, hogy az adott környezeti problémát stratégiai, taktikai vagy operatív szintű kérdéseknek tekintsük.

		1.3 A kockázat definíciója

A kockázat definíciójának két fő eleme van: "a nem kívánatos következmények lehetősége vagy valószínűsége" és "a következmények természete és súlyossága". A kockázat az egészség, a környezet és az anyagi javak károsodásának - bizonyos esetekben bekövetkező - valószínűsége, figyelembe véve a károsodás természetét és nagyságát is. A tudományos irodalom többféle definíciót ad a kockázatra. Társadalomtudományi kutatók a hangsúlyt az önkéntességre helyezik (azok, akiket közvetlenül érinthet a terhelés, el tudják-e kerülni a kockázatot), továbbá fontosnak tartják a kockázat természetének szakmai ismeretét, illetve a közgondolkodásban való elterjedtségét (mennyire ismerik a potenciális érintettek a lehetséges hatásokat), a célo-kat (mi a kockázatot eredményező tevékenység célja), a károsodás helyreállíthatóságát. Természettudományos szemléletet tükröz az a megfogalmazás, mely szerint a kockázat egy adott hatás egy bizonyos mértékű kedvezőtlen következményének valószínűsége. Az eltérő megfogalmazás azt erősíti, hogy a probléma természetétől függ, hogy mely tényezők a legalkalmasabbak a kockázat jellemzésére. Ezért az alábbiakban néhány definíciót idézünk [2]:

A kockázatra vonatkozóan:

A károsodás, betegség vagy a halál bizonyos körülmények között fennálló valószínűsége. Számszerűleg a kockázatot 0 (amely annak bizonyosságát fejezi ki, hogy ártalom nem következik be) és 1 (amely azt a bizonyosságot fejezi ki, hogy a kár bekövetkezik) közötti számmal fejezhetjük ki. (US EPA, 1992)

Annak a valószínűsége, hogy valamilyen kémiai vagy fizikai hatás okozta ártalmas esemény (halál, károsodás vagy valamilyen veszteség) előfordulhat adott körülmények között. (Duffus, 1993)

Annak a valószínűsége, hogy egy kedvezőtlen esemény bekövetkezik egy veszélyes anyag adott dózisának vagy koncentrációjának kitett személy, csoport vagy egy ökológiai rendszer esetében, vagyis a valószínűség a veszélyes anyag toxicitásának mértékétől és az expozíció nagyságától függ. Értéke 0 (biztos, hogy egy következmény nem fordul elő) és 1 (biztos, hogy egy következmény bekövetkezik) között változhat. (ACDH, 1996)

A kockázatfelmérésre vonatkozóan

A becsült expozíció és az általa kiváltott káros hatások közötti összefüggés meghatározása négy fő lépésben: veszélyazonosítás, dózis-hatás összefüggés megállapítása, expozícióbecslés és kockázatjellemzés. (OECD, 1995)

A veszélyazonosítás, hatás megállapítás, expozícióbecslés és kockázatjellemzés folyamata. Egy vegyi anyag adott használatából vagy előfordulásából eredő kockázat azonosítása és számszerű kifejezése, ami lehetővé teszi a dózis-hatás összefüggések meghatározását, valamint a veszélyeztetett populáció azonosítását. Amikor kevés, vagy nem kvantitatív a rendelkezésünkre álló adathalmaz a különböző populációkra jellemző dózis-hatás összefüggésekre vonatkozólag (beleértve az érzékeny csoportokat), akkor megállapításainkat kvalitatív formában is megtehetjük. (LEEUWEN)

Egy ágens által okozott veszély természetének, súlyosságának megállapítása, valamint annak a mértéke, hogy az emberek egy adott csoportja mennyire volt, vagy lehetett kitéve ezen ágens káros hatásának, valamint milyen mérvű a jelenlegi és a jövőben fenyegető egészségkockázat, amely az ágensnek tulajdonítható. (US-EPA, 1992)

Az ember egészségét egy adott szennyezőanyag tényleges vagy potenciális jelenléte vagy használata következtében fenyegető kockázat minőségi és mennyiségi becslése. (US-EPA, 1993)

		1.4 Egyes kifejezések értelmezése

A felmérés vizsgálatokon alapuló áttekintést jelent és adott helyzet bemutatására alkalmas fogalom. A becslés viszont egy értéknek, valami mértékének megközelítő jellegű meghatározását fejezi ki.

A kibocsátás: a vegyi anyag levegőbe, szennyvízbe, felszíni vízbe vagy talajba való kikerülését jelenti a gyártás, előállítás (kiszerelés), szállítás, felhasználás, raktározás, hulladékként történő kezelés, elhelyezés, vagy egy szennyezett területen való előfordulás esetén.

Környezeti elemek: felszíni és felszín alatti víz, földtani közeg (talaj és mélyebb rétegek), levegő, továbbá jelen vizsgálatok során takarmány és élelmiszerek.

A veszélyesség (hazard): a vegyi anyag inherens, belső tulajdonságainak összessége, amely képessé teszi, hogy a környezetet károsítsa, vagy az emberre káros hatást gyakoroljon, amennyiben bizonyos fokú expozíció bekövetkezik.

Az expozíció becslése: egy vegyi anyag kibocsátásának, vagy a környezetben szennyezőként jelen levő vegyi anyag terjedési útvonalainak, mozgásának, valamint átalakulásának és lebomlásának meghatározása annak érdekében, hogy meg lehessen becsülni azokat a koncentrációkat/dózisokat, amelyeknek emberi populációk, az ökoszisztémák, vagy környezeti elemek (lásd fentiekben) ki vannak vagy ki lehetnek téve.

Expozíciós kapu: lenyelés, belélegzés, bőrön keresztüli felszívódás

Expozíciós útvonal: a szennyezőforrástól az egyéni expozíció bekövetkezéséhez szükséges feltétel, amely magában foglalja 1.) a szennyezőforrást, 2.) a környezeti elemeket és a szennyezésterjedési mechanizmust, 3.) az expozíció helyét, 4.) az expozíciós kaput, 5.) a receptorok csoportját.

Receptor, hatásviselő receptor: a szennyezőanyag hatásának kitett szervezet vagy környezeti közeg. Az egészségi hatás értékelése szempontjából a legfelül álló receptor az ember, a népesség.

Káros hatás: a szervezetnek, vagy egyes részeinek funkcionális illetve kórszövettani (strukturális) károsodása, vagy sérülése, amely önmagában, vagy kombinálódva hátrányosan befolyásolja a szervezet teljesítőképességét, vagy csökkenti annak a környezet hatásaira való reagálásának képességét.

A kockázat (risk): a vegyi anyagok okozta káros hatás bekövetkezésének valószínűsége, tényleges vagy előrejelzett előfordulási gyakorisága, amennyiben az ember, vagy az élőlények bizonyos fokú expozíciója bekövetkezik. Röviden: a nem kívánatos következmény előfordulásának valószínűsége.

A kockázat jellemzése: a káros biológiai hatások előfordulására és súlyosságára vonatkozó értékelés, amelyek egy anyag tényleges, vagy prognosztizált expozíciója következtében valószínűleg előfordulnak az emberi populációban, az ökoszisztémában vagy a környezeti elemek-ben, és magában foglalhatja a "kockázat számszerű értékelését", illetve annak valószínűségi megállapítását. A szennyezők kockázatának felmérése során figyelembe kell venni a potenciálisan érintett területet is. A kockázat értékelése a terület kiterjedése vonatkozásában végezhető globális, vagy kisebb-nagyobb területi, illetve helyi léptékben.

Kockázatkezelés: a kockázatoknak, vagy a káros hatás következményeinek elhárítására, illetve csökkentésére irányuló tevékenység.

Modell: a természet viselkedésének leírását célzó matematikai rendszer, amely lehetővé teszi valós adatok leírását, és a rendszer nem mért állapotainak előrejelzését [3].

Az extrapoláció: általános értelemben mennyiség becslése az állatkísérletes vizsgálatokban nyert adatok tartományán kívül. Speciálisan vonatkozhat a kísérleti eredmények értelmezésének kiterjesztésére más fajra, vagy más vizsgálati/kezelési módra (pl. fajok között, szennyezőanyag szervezetbe jutásának útjai - lenyelés, belélegzés, bőrön át - között, heveny és idült toxikológiai adatok között, magas és alacsony koncentrációk okozta hatások között, stb.).

LOAEL: (lowest-observed-adverse-effect-level - legalacsonyabb megfigyelt káros hatás szintje) állatkísérletben a vizsgált anyag legkisebb dózisa, amelytől statisztikailag vagy biológiai-lag szignifikáns káros hatás figyelhető meg a vizsgált populációban a megfelelő kontroll populációhoz viszonyítva.

NOAEL: (no-observed-adverse-effect-level; nincs-megfigyelt-káros-hatás szint) állatkísérletben a vizsgált anyag legnagyobb dózisa, ahol statisztikailag vagy biológiailag szignifikáns káros hatás nem figyelhető meg a vizsgált populációban a megfelelő kontroll populációhoz viszonyítva. Hatás esetlegesen megfigyelhető, de az nem minősíthető károsnak.

Referencia dózis: nem rákkeltő anyagok esetében használt toxikológiai jellemző. Jele: RfD. Az RfD az a napi vegyi anyag bevitel, amely ismereteink szerint teljes élettartam alatti expozíció esetén sem okoz egészségkárosodást. Az RfD értékét a következő összefüggés adja: RfD = NOAEL (LOAEL)/UF. Az RfD-t az időegység alatt egységnyi testtömegre vonatkozta-tott felvett szennyezőanyag tömegével fejezik ki (pl. mg/kg´nap). Ezt a fogalmat az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala széles körben használja. Az Egészségügyi Világszervezet által használt napi megengedhető bevitel (ADI) értékekkel és a szakirodalomban gyakran elő-forduló napi tolerábilis dózissal (TDI) [4] azonos értelmű fogalom.

Bizonytalansági tényező (UF): A referencia dózis (RfD) kísérleti adatokból történő meghatározásánál használt tényező, általában a 10 többszöröse. Az UF kifejezi az alábbiakból származó bizonytalanságot:

1. egy populáció tagjainak különböző érzékenysége,
2. rövid ideig tartó állatkísérletes vizsgálat során nyert adatoknak extrapolációja élettartam hosszúságra,
3. kísérleti állatok adatainak emberre történő extrapolációja,
4. a LOAEL értékek használata a NOAEL értékek helyett.

		Irodalom

[1] Dura Gy., Horváth A.: Az emberi egészségkockázat becslése környezet- és talajszennyeződés esetén. In: Simon L. szerk.: Talajszennyeződés, talajtisztítás.2. bővített kiadás. Környezetügyi műszaki-gazdasági tájékoztatás sorozat. Budapest, 1999

[2] Report of the OECD workshop on environmental hazard/risk assessment (Környezeti kockázat/kockázatfelmérési jelentés). 1995. OECD Environment Monographs No. 105. Paris.

[3] Frank A.A.M. De Leeuw, W. Addo J. Van Pul, F. Van Den Berg, A. J. Gilbert: The use of dispersion models in risk assessment decision support systems for pesticides. Environmental Monitoring and Assessment, 62:133-145, 2000

[4] van Leeuwen F.X.R., M. Freely, D. Schrenk, J. C. Larsen, W. Farland, M. Younes: Dioxins: WHO's tolerable daily intake revisited. Chemosphere, 40:1095-1101, 2000