BEVEZETÉS

A kockázatfelmérés egyrészt holisztikus tudományként jellemezhető, másrészt viszont a helyi, hely-specifikus problémák kezeléséhez nyújt tudományos alapot. Ezt az ellentmondásos helyzetet csak bonyolítja, hogy eredetileg az expozíció értékelésére alkalmas (pl.) számítógépes modelleket kutatási célokra fejlesztették ki és használták. A hatóság, az ipar, a környezetgazdálkodás hamar felismerte a kockázatfelméréshez alkalmazható modellek hasznosságát a környezet és az emberi egészség veszélyeztetésének mennyiségi meghatározásával, a monitorozással, általában a szabályozással kapcsolatos döntések előkészítésében.

Az expozíciós és kockázatfelmérési modellek kifejlesztői a környezeti folyamatok jobb megértésére törekedve minél precízebb szimulációs eszközöket igyekeznek készíteni, de tisztában vannak az adott feladatra alkotott modelljeik korlátaival és a kapott eredmények bizonytalanságaival. A döntéshozók viszont gyakran ugyanazt a modellt használják kockázatkezelési eszközként a környezeti folyamatok és a vegyi anyagok okozta káros hatások részleteinek mély ismerete nélkül és nem veszik eléggé figyelembe a modellezés korlátait.

A kockázatfelmérés alapgondolata az, hogy a vegyi anyagok káros biológiai és környezeti hatását, annak folyamatát megértsük és világosan leírjuk. A kockázatfelmérés eszközei, a környezeti expozíciós modellek egyre bonyolultabbá válnak és a gyakorlati felhasználók alapképzettsége igen különböző, ezért félő, hogy a biológiai hatásmechanizmus,t vagy a vegyi anyag környezetben való viselkedését illető ismereteket vagy a tudományos feltételezéseket nem kellőképpen veszik figyelembe vagy helytelenül értelmezik. Így a vizsgálati adatok nem körültekintő használata jelentősen befolyásolhatja a számított kockázat értékét. Tudvalévő, hogy a kockázatfelmérési eljárásban való jártasság és az ismeretek szintje döntő módon határozza meg a számított kockázat minőségét. A kockázatfelmérés interdiszciplináris és ágazatközi feladat. A munkában szükség van modellezést értő matematikusokra, a környezettudományokat, a biológiát, toxikológiát értő, továbbá a felügyeleti gyakorlati munkát ellátó környezetvédelemi és közegészségügyi szakemberekre. Ezek a körülmények elengedhetetlenné teszik a modell-használatot nem nélkülöző kockázatfelmérés elméleti és technikai alapjainak áttekintő bemutatását.