4. ELŐZETES KOCKÁZATBECSLÉSI ELJÁRÁSOK PÉLDATÁRA

		4.1 Bajorországi egyszerűsített kockázatbecslés és a szennyezett területek rangsorolása (Németország)

Bajor tartományban a szennyeződésre gyanús területek minősítésére és rangsorolására szabványosított eljárást alkalmaznak, melynek alapját a Bajor Tartományi Környezetvédelmi Hivatal gondozásában 1996-ban kifejlesztett egyszerűsített kockázatbecslési módszer (“Veszélyeztetettség felbecsülése és a fontossági rangsor meghatározása”) képezi.

A bajorországi eljárás két értékelési fázisból áll:

1. kockázatbecslés (egyszerűsített kockázatbecslési modell segítségével) és
2. a területek osztályba sorolása.

A vizsgált terület kockázati mutatóját a bajor egyszerűsített kockázatbecslési modell két expozíciós hatásvonalra határozza meg:

1. “talaj - (levegő) - ember”
2. talaj - talajvíz/felszíni vizek.

Mindkét hatásvonalon az értékelés három vizsgálati szakasz mentén megy végbe (4.1.1. táblázat) :

1. Emissziós szakasz = anyag potenciális veszélyességének jellemzése;
2. Transzmissziós szakasz = a környezetbe történő anyagbejutás és terjedés valószínűségének minősítése;
3. Imissziós szakasz = a hatásviselő érzékenységének minősítése és a hatás, károsodás mértéke.

Minden szakaszon – a módszer filozófiája szerint – a kockázat nagyságát alapvetően egy vagy két fő tényező határozza meg, amelyek súlyát a kockázatalakulásban egyéb járulékos tényezők (kockázatnövelő- vagy csökkentő tényezők) bizonyos mértékben megváltoztathatják.

Leegyszerűsítve a kockázatalakulási folyamatot, a modell csak néhány kockázati tényezőt vesz figyelembe, és azokat is gyakran összevontan, illetve általánosan definiálja. Ennek következtében az értékelés meglehetősen szubjektív jelleget kap.

A tényezők súlyát relatív minőségi kategóriák (nagyon alacsony, alacsony, közepes, magas, nagyon magas) és az ezekre meghatározott pontszámok (0-4 pont) alapján differenciálják.

Az egyes tényezőkhöz rendelt minőségi kategóriák száma 3-5 között változhat, a tényező jellegétől függően.

Az értékelésbe vont tényezők értelmezését és osztályozását a bajor tartományi jogi-műszaki szabályozás és a háttéri segédletek, értékelési kritérium-rendszerek támogatják.

Összeadva a három vizsgálati szakasz pontszámait, kiszámítják a terület kockázati indexét (additív számítási modul). Ezt a műveletet két expozíciós útvonalra önállóan végzik. A terület integrált kockázati mutatóját a nagyobbik kockázati érték adja meg, amely alapján a területet besorolják a megfelelő kockázati osztályba.

A bajor osztályozási rendszer öt kockázati osztályt különböztet meg. Az osztályok kondícióit az osztályzatok (pontszámok, pontszámtartományok) és a minőségi kockázati fokozatok határozzák meg (4.1.2. táblázat) .

Bajor egyszerűsített kockázatbecslési modell szerkezete és a szennyeződésre gyanús területek értékelési folyamata

4.1.1. táblázat

  4.1.1. táblázat folytatása

Bajor osztályozási rendszer

4.1.2. táblázat

Az eljárást két felmérési fázisra alkalmazzák. Előzetes felmérési fázisban a kockázatbecslési modell elfogadja a mérések hiányát és gyakorlatilag csak becsült adatokra támaszkodik.

A részletes felmérés elsősorban a szennyezőanyag-koncentráció mérését követeli meg. A többi tényezővel szemben nem támaszt szigorúbb követelményeket. Az adatbizonytalanság és adathiány kezelését e módszer nem biztosítja.

A kockázatbecslési folyamat nagyfokú leegyszerűsítése és a tényezők összevont kezelése miatt a módszer csak durva becslésekre alkalmas. Segítségével a kármentesítési intézkedések szükségességére és sürgősségére vonatkozó döntéseket alapozzák meg.

Nem alkalmazható sem a kármentesítési technológia, sem a tisztítási fok meghatározására, amihez már pontosabb értékelési eljárásokra van szükség.

A módszer manuális alkalmazásra készült, gépi adaptációja nincs.

		4.2 Esseni eljárás régi eredetű szennyeződésre gyanús területek minősítéséhez (Németország)

Az esseni eljárás kevés információra támaszkodva, maximálisan leegyszerűsíti a bonyolult kockázatalakulási mechanizmus értékelését. Ezért csak nagyon durva becslésre alkalmas.

A nagyfokú leegyszerűsítés főképp az alacsony kockázati osztályokba sorolt területek differenciálásánál jelent problémát, így ezek besorolási megbízhatósága meglehetősen kétséges.

A kockázatbecslésre alkalmazott egyszerűsített kockázatbecslési modell szerkezetileg két fő vizsgálati szakaszból épül fel, amelyekben az úgynevezett EUZ- és NUZ-mutatók kerülnek meghatározásra ( 4.2.1. táblázat ).

A kockázati mutatók számítására multiplikatív (szorzáson alapuló) modult alkalmaznak.

I. EUZ-mutató = Effektív környezeti veszélyeztetés.

A mutató számítása a szennyezőanyag potenciális veszélyessége, környezetbe történő kiszabadulásának, bejutásának valószínűsége és a környezeti közegben történő terjedésének potenciális lehetősége alapján történik három expozíciós útvonal mentén:

• szilárd aljzat/talaj,
• talajlevegő/gázkiválás és
• talajvíz/felszíni víz.

Mindhárom expozíciós útvonalon a kockázatelemzés az anyag potenciális veszélyességéből indul ki. Az anyag veszélyességét durva megközelítésben a tevékenység-típusok alapján becsülik.

A forrásból (anyag, tevékenység) származó kezdeti kockázat értékét azonban minden expozíciós hatásvonalon már más-más kockázati tényező módosítja. A kockázatmódosító tényezőket a modell szorzóként veszi figyelembe:

Hatásvonal     Kockázatmódosító tényező

szilárd aljzat/talaj   Ţ műszaki védelem (EF)

talajlevegő/gázkiválás  Ţ gáz-kiszabadulási tényező (GF)

talajvíz/felszíni víz   Ţ terjedési tényező (AF= “k”-szivárgási tényező).

II. NUZ-mutató = Környezeti veszélyezettség.

A mutató tulajdonképpen a vizsgált terület kockázati indexét jelenti. Ennek értékét a vizsgált hatásvonal EUZ mutatójának és a víz-, illetve területhasználat relatív érzékenységi mutatójának szorzata adja meg.

A vizsgált terület osztályba sorolását a NUZ-értékek alapján végzik, expozíciós hatásvonalanként ( 4.2.2. táblázat ).

A terület kockázati szintjét a legmagasabb kockázati értékkel rendelkező hatásvonal határozza meg.

Az öt besorolási osztályt tartalmazó osztályozási rendszerben a NUZ értéktartományai mellett feltüntetik az EUZ pontszámsávokat is. Az EUZ értékek kiegészítő információként szolgálnak vitás kérdések és határesetek elbírálásánál. A besorolási osztályok értelmezését – a kockázat relatív nagyságát kifejező – minőségi kategóriák támogatják (nagyon csekély, csekély, közepes, magas, nagyon magas kockázat).

Az esseni egyszerűsített kockázatbecslési módszer értékelési rendszere

4.2.1. táblázat

  Esseni osztályozási rendszer
(a szennyezett területek osztályba sorolása NUZ- és EUZ-mutatók alapján)

4.2.2. táblázat

		4.3 Észak-Rajna-Vestfália tartomány ISAL-értékelő eljárása (Németország)

ISAL a régi szennyeződésre gyanús területek veszélyességének összehasonlító értékelésére kifejlesztett előzetes kockázatbecslési eljárás, amely a négy környezeti elem (talaj, felszín alatti víz, felszíni víz, levegő) expozíciójának önálló becslését teszi lehetővé.

Az alkalmazott kockázatbecslési modell elfogadja a heterogén mennyiségű és minőségű információkat (feltételezett, becsült, mért vagy vizsgált adatok).

Az ISAL eljárás eleve hat receptor-csoportra, azaz meghatározott területhasználatokra és védett javakra vetíti a vizsgálatot. Ezek: SG₁, SG₂, SG₃, SG₄, SG₅, SG_6,amelyek közül SG₁= emberi élet és egészség, SG₂= ivóvízkivétel, SG₆= egyéb védett javak.

Az SG₃, SG₄és SG₅jelentése – a rendelkezésre álló hiányos módszertani leírás miatt – nem ismert.

Az értékelési rendszer öt vizsgálati szakaszból épül fel:

1/.  HK-1 = vizsgált terület jellemzése a tevékenység és egyéb   általános történelmi információ alapján;

2/.  HK-2 = a szennyezőanyagok vagy hulladékok jelenlétének és   veszélyességének minősítése a meglévő mérések, vizsgálatok alapján;

3/.  HK-3 = a környezethasználat értékelése

4/.  HK-4 = a szennyeződés terjedésének értékelése

5/.  Összevont kockázat értékelése.

Első lépésben a szennyeződés gyanúját vizsgálják.

Amennyiben a HK-1 és a HK-2 szakasz egyértelműen negatív eredményt hoz, a területet mentesítik a gyanú alól.

A további értékelésbe azokat a területeket vonják be, ahol a következő három feltétel teljesül:

• a védett javakat veszélyeztető szennyezőanyagok jelenléte a területen folytatott tevékenységek alapján feltételezhető (HK-1), vagy mérésekből ismert (HK-2).
• a környezethasználat jellege alapján a védett javak károsodása nem kizárt (HK-3)
• a szennyezőanyagok bejutása a védett javak szempontjából exponált környezeti elemekbe elvileg lehetséges (HK-4)

A kockázatbecslési modell egy értékelési mátrixot képez, melynek vízszintes mezőit az adott vizsgálati szakasz kockázati tényezői és ezek opciói (válaszalternatívák és hozzátartozó pontszámértékek) alkotják, függőleges mezőiben pedig a védett javak hat csoportját különböztetik meg.

A tényezők értékelése ennek megfelelően a védett javak jellegének figyelembevételével történik.

A tényezőket 0–3 pont közötti tartományban osztályozzák. Minden opcióhoz pontszám tartozik, melyet a védett javak oszlopában tüntetnek fel, de csak akkor, ha adott tényező, illetve ennek opciója a védett érték szempontjából releváns. Az össze nem tartozó “tényező-védett érték” párok értékelését a mátrix-rendszer, illetve ennek gépi programja eleve megtiltja (tiltott mezők).

Amennyiben a vizsgált védett értékhez tartozó tényező több opcióval jellemezhető, értékelése a legmagasabb pontszámú opció szerint történik (a legkedvezőtlenebb eset szerinti értékelés).

A védett javakat (SG_1-6) ezen túlmenően önállóan is súlyozzák.

A vizsgált tényező integrált pontszámértékét az SG súlyértékével módosított tényező-pontszám adja meg.

A vizsgálati szakaszok kockázati mutatóit pedig a tényezők integrált pontszámértékeinek összege határozza meg.

Az egyes vizsgálati szakaszok parciális kockázatértékeinek összevonása és – az adott védett értékre vetített – területi kockázati index számítása additív-multiplikatív számítási modul alapján történik:

SGP= [ (HK-1)+(HK-2) ] x (HK-3) x (HK-4), ahol

SGP = a védett értékcsoport területi kockázati indexe,

HK – (1,..,-.4) = a vizsgálati szakaszok parciális kockázatértékei.

Minden egyes védett értékre (SG₁, SG₂, SG₃, SG₄, SG₅, SG₆.) vetítve, a szennyeződésre gyanús területet 0-1000 pontszám közötti tartományban értékelik. Ennek alapján készülnek el az un. veszélyességi profilok, amelyek grafikus formában ábrázolják a vizsgált területről származó – egyes védett értékcsoportokra vonatkoztatott – kockázatot, környezeti elemenként.

A prioritási besorolást (a beavatkozás sürgőssége) elsősorban az SG-1= emberi élet és egészség kockázati indexe alapján végzik. A többi védett javakra vetített relatív kockázati mutatókat a terület besorolásának pontosítására, illetve a sürgősségi fokozatok finomítására alkalmazzák.

A környezeti elemenként számított kockázati indexeket nem vonják össze. A vizsgált területet a legmagasabb kockázati érték alapján minősítik és sorolják be.

A kockázatbecsléshez használt adatok tárolására és feldolgozására gépi adatgyűjtő-rendszert alkalmaznak, amely interaktív kapcsolatban van az értékelő programmal. A kockázatbecslést azonban, nem gépiesen végzik. Indokolt esetben a megfelelő felkészültséggel és helyi ismerettel rendelkező szakértő – szubjektív megítélése alapján – korrigálhatja a számított kockázati értékeket és a sürgősségi besorolásokat.

		4.4 Szászországi hulladékkezelési program veszélyesség-értékelési eljárása /SALKA/ (Németország)

A SALKA kockázatbecslési módszert és ennek számítógépi adaptációját a szászországi hulladékkezelési program céljainak megfelelően régi eredetű szennyeződésre gyanús területek minősítésére és prioritási besorolására fejlesztették ki.

Az alábbiakban ismertetett 1993-94 években kidolgozott módszerváltozat csak a felszín alatti vizek expozícióját értékeli. Irodalmi hivatkozások alapján a módszert tovább fejlesztették a talajra is, azonban ennek leírása nem volt hozzáférhető.

A SALKA eljárás sajátossága, hogy a vizsgálatba vont területek minősítését – bizonyítási szinteknek nevezett – öt fázisban végzi az egységes módszertani elveken alapuló, de eltérő számú kockázati tényezők bevonásával működő egyszerűsített kockázatbecslési modell segítségével. A bizonyítási szintek ( BN0-BN4 ) emelkedési sorrendjében szigorítják az adatokkal szembeni mennyiségi, minőségi és megbízhatósági követelményeket, ami közvetlenül összefügg a terület feltártságának fokozásával.

Az alacsony bizonyítási szinteken ( BN0-BN2 ) a területek előminősítése folyik. Ennek során egyrészt kirostálják a vizsgálatba vont, de magában veszélyt nem hordozó területeket (azaz felmentik azokat a gyanú alól), másrészt megbecsülik a rostán fennakadt szennyeződésre gyanús területek által gerjesztett kockázat relatív értékeit az értékelési rendszer pontszámtartományán belül. Szintről szintre haladva, egyre részletesebb feltárás alapján pontosítják a prioritási listákat.

Ebben a megközelítésben az egyes bizonyítási szintekhez tartozó osztályozási rendszerek elsősorban a különböző szintű feltárást (kutatást) igénylő területek besorolására szolgálnak.

Az ötszintű értékelési folyamatban megkülönböztetik az ún. első regisztrációt, történelmi kutatást, tájékoztató jellegű kutatást, részletes kutatást és a kármentesítési vizsgálatot.

A BN0 bizonyítási szinten a legdurvább rostálás megy végbe. Ebben a munkafázisban azelső regisztrációsorán számba vett területeket két osztályba sorolják:

• nyilvánvalóan veszélytelen helyszínek és
• a szennyeződésre gyanús területek, amelyek értékeléséheztörténelmi felmérés(kutatás) szükséges.

A meglévő részletesebb adatok gyűjtésére támaszkodótörténelmi kutatástkövetően a területeket BN1 bizonyítási szinten értékelik.

  Besorolási osztályok és kritériumok (BN1szint) (SALKA)

4.4.1. táblázat

A BN1 szintű értékelés a 4.4.1. táblázatban feltüntetett intézkedéseket alapozza meg. Egyik legfontosabb feladata, azonban az un.tájékoztató szintű kutatástigénylő területcsoport tagjainak kiválasztása.

A tájékoztató jellegű kutatás már egyes helyszíni méréseket tartalmaz, mindenekelőtt a mintavételeket, mivel a BN2 szintű értékelés alapkövetelménye a felszín alatti vízben mért szennyezőanyag-koncentrációk ismerete. A vizsgálatokhoz főleg a meglévő mérőhelyeket használják. Az új mérőpontok telepítésére korlátozott számban akkor kerül sor, ha a szennyeződés terjedésének pontosítása azt indokolja.

A BN2 értékelési szinten a kármentesítési beavatkozást igénylő területek kijelölése és ezek prioritási besorolása történik. Ezekre meghatározzák arészletes kutatásszükségességét.

A rostán átesett többi terület besorolását a különböző jellegű intézkedések szemszögéből végzik (monitoring telepítése, ellenőrzés, várólista, stb.).

A részletes kutatás keretében helyszíni feltárásokat, méréseket és részletes vizsgálatokat végeznek, melyek célja már a kármentesítés érdemi előkészítését megalapozó BN3 szintű értékelés elvégzése. Ezen a szinten jelölik meg a megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez szükséges un.kármentesítési vizsgálatokat, illetve azokat a prioritást élvező területeket, amelyeken ezeket a vizsgálatokat el kell végezni.

A BN4 bizonyítási szinten történő értékelés eredményei a megvalósíthatósági tanulmány alapját képezik ( technológia kiválasztása, tisztítás mértékének meghatározása).

Összefoglalva, az alacsonyabb bizonyítási szintű értékelések célja a kármentesítési beavatkozás szükségességének meghatározása és a sürgősségi (prioritási) besorolás becslése. A BN3 és BN4 értékelések, pedig már a magasabb szintű – kármentesítés megvalósítására vonatkozó – döntések előkészítésére szolgálnak.

Az egyszerűsített kockázatbecslési modell lehetővé teszi a bizonyítási szintek elkülönített kezelését, mégpedig oly módon, hogy csak az adott szintre kiválasztott kockázati tényezőket vonja be az értékelésbe, amely tényezők számáról a 4.4.2. táblázat ad tájékoztatást.

A GEFAszámítógépes programmal támogatottmodell az eddig ismertetett német kockázatbecslési módszerekhez képest “igényesebb” értékelést biztosít. Itt elsősorban aterület kiértékelhetőségének, illetve az adathiány és bizonytalanság kezelésétkell kihangsúlyoznunk. Ennek érdekében a modell minden bizonyítási szinten felállította az adott szintű értékeléshez szükséges un.minimál tényezőkört. Ha az ebbe tartozó adatok nem állnak rendelkezésre, a területet kizárják az értékelésből (ld. 4.4.2. és 4.4.3. táblázatok ). Az ellenőrzési műveleteket GEFA program végzi.

Az értékelésben részt vevő fontosabb tényezők száma
(SALKA)

      4.4.2. táblázat

Az értékelésben részt vevő tényezők minimál köre
(SALKA)

4.4.3. táblázat

A SALKA modellösszevont számítási moduljátaz alábbi összefüggés írja le:

R = r _IV = r ₀ x m _I x m _II x m _III x m _IV , ahol

R= a terület kockázati indexe,

r ₀ = a tevékenység, illetve anyag veszélyességéből eredő kezdeti kockázat

m _I , m _II , m _III , m _IV = kockázatmódosító tényezők (szorzók).

Az "m" tényezők értékeinek képzésében kockázatmódosító paraméterek vesznek részt. Ezek pontszámai 0.0, 0.1, ……0.9, 1.0 értéktartományban mozognak. A pontszámok (+) vagy (-) előjellel vannak ellátva attól függően, hogy az adott paraméter kockázatnövelő, vagy kockázatcsökkentő hatást fejt ki. Az "m" tényező pontszámértékét a hozzárendelt paraméterek pontszámainak összege adja meg.

Az értékelés általában a " legkedvezőtlenebb eset" elve alapján történik.

Az értékelési folyamat öt szakaszra van osztva, amelyekben a következő parciális kockázatok kerülnek meghatározásra:

 A kockázati érték meghatározásában helyet kap a szubjektívszakértői megítélésis. Ennek megfelelően indokolt esetekben a számított kockázat R_szubjektívértékkel korrigálható. Emiatt r_IVnem minden esetben megegyezik az R -el.

A SALKA modellrelatív értékelési tartománya0-12 pont közötti értéksáv.

Az értékelésbe vont paraméterek értelmezését és értékelését a vonatkozó szászországi jogi-műszaki szabályozás, valamint a modell kezelésére kidolgozott háttéri kritérium-rendszerek és segédletek támogatják. A modell elválaszthatatlan részei a tevékenység- és anyaglisták, amelyek egyrészt azonosítják a figyelembe vett tevékenységek és anyagok körét, másrészt tartalmazzák a veszélyességi súlyarányokat kifejező relatív pontszámértékeket.

		4.5 Alsó-szászországi kockázatbecslési eljárás (Németország)

Az alsó-szászországi kockázatbecslési eljárás a szennyeződésre gyanús területek BN1 bizonyítási szinten történő előzetes minősítésére szolgál, a BN0 szintű durva besorolást követő értékelési fázisban.

Célja az ún. regionális prioritási lista és a várakozási lista megalapozása. Az eljárás a felszín alatti víz expozíciójának értékelésére helyezi el a hangsúlyt.

Az előzetes eljárások közös értékelési elveit követve, ez a módszer is a kockázati tényezők súlyozásán alapul. A szennyeződésre gyanús területek besorolása ebben az eljárásban 0-100 pontok közötti tartományban történik.

Az alkalmazott egyszerűsített kockázatbecslési modell szerkezete és a kockázat számítási modulja lényegesen eltér az előzőekben ismertetett SALKA-modelltől. A mátrix felépítésű egyszerűsített modell öt vizsgálati szakaszt tartalmaz, melyek mentén a parciális kockázatokat 2-2 tényező alapján becsülik:

1/. M1 = A forrás veszélyességének értékelése a jellemző hulladék fajta és ennek mennyisége alapján. A hulladék fajtáit mindössze 6 opció, mennységét 8 opció definiálja.

Az M1 parciális kockázat értékelési tartománya 0-55 pont.

2/. M2 = Függőleges irányú terjedés relatív kockázata, amelyet a talaj áteresztő képessége (3 opció) és a talajvízszinthez viszonyított szennyeződés alsó síkjának helyzete (4 opció) alapján értékelik 0-15 pontok között.

3/. A1-A4 mutatók = Az ivóvízkivételek veszélyeztetettségének differenciált értékelését a különböző fokozatú védőterületektől való távolság (4 opció) és a víztároló réteg természetes védettsége (4 opció) figyelembe vételével végzi a modell. Az értékelés 0-25 pontok közötti tartományban történik.

A 2. és 3. lépés összevont pontszáma: M2 + AmaxŁ35 pont.

4/. B = Területhasználatok differenciált értékelése. Ennek során B1-B3 mutatók meghatározására kerül sor, amelyeket az érzékeny területhasználat-csoportok (3 opció) és a gázmigráció szemszögéből vizsgált, szennyezett területhez viszonyított területhasználatok elhelyezése (3 opció) alapján értékelik 0-25 pontok között.

Az (M2 + Amax +B) maximális pontszám összege:Ł40

5/. C = Védett területek és természeti értékek (3 opció) minősítése a szennyezett területtől való távolság (4 opció) függvényében. Az értékelés 0-5 pontok közötti tartományban végzik.

A terület kockázati mutatója az öt főtényező pontszámainak összeadásából keletkezik.

Amennyiben ennek értéke 40-100 pontok közötti tartományba esik, további feltárásokra van szükség.

Elsőbbséget, azonban a 60 pontszámértéket meghaladó területek élvezik. Ezek kerülnek fel az un. regionális prioritási listára.

Irodalmi elemzések alapján a módszer az előzetes értékelés céljainak tökéletesen megfelel.

Alkalmas a szennyezett területek összehasonlítására és rangsorolására, kielégítően megbízható és objektív.

		4.6 ALADIN-MEMURA (Németország–NATO)

A katonai tevékenységekkel szennyezett területek minősítése Németországban kétlépcsős eljárás keretében történik. Az első lépcsőben a szennyeződésre gyanús területek előzetes kockázatbecslését végzik, amely alapján kiválasztják az intézkedéseket igénylő területeket.

A területek részletes értékelését és az intézkedések pontosítását a második lépcsőben valósítják meg.

Az előzetes kockázatbecslésre az 1993-ban kifejlesztett MEMURA modellt alkalmazzák (2. módosított változat), a részletes értékelést pedig MAGMA modell segítségével végzik.

A MEMURA egyszerűsített kockázatbecslési modell logikai felépítésben közel áll a SALKA eljáráshoz.

A két eljárás között mutatkozó egyik leglényegesebb elvi különbség abban van, hogy a MEMURA már nem csak a felszín alatti vízre, hanem mind a négy környezeti elemre (talaj, felszín alatti víz, felszíni víz, levegő) terjeszti ki az értékelést.

A kockázatbecslés környezeti elemenként zajlik, sőt minden környezeti elem elemzése keretében egyenként kiszámítják a helyszínen számba vett szennyezőanyagokra vetített parciális kockázatokat is.

A szennyezett terület integrált kockázatát az egyes szakaszok parciális kockázatainak szorzata adja meg:

ahol

• r _{0 =} szennyezőanyagok potenciális veszélyessége, amelyet a szennyezőanyagféleségtől függően 0-6 közötti pontszámokkal súlyozzák. Mivel egyfajta szennyezőanyag hatása a különböző környezeti közegekre eltérő lehet, az anyagok veszélyességét környezeti elemenként súlyozták.
• m _1-4 szorzók = kockázatmódosító tényezők. Értékeik a hozzátartozó paraméterek pontszámaiból képződnek

  (4.6.1. táblázat), amelyeket (+) vagy (-) előjellel hozzá kell adni az "m" alapértékhez
  ( m = 1). Az m₁, m₂, m₃, m₄, szorzókhoz tartozó paraméterek relatív pontszámai (± )[0,0 - 0,6]tartományban mozognak.

• "r ₄ " érték = egy szennyezőanyag-típusra meghatározott integrált kockázat, a vizsgált környezeti elemre vonatkoztatva.

Több fajta szennyezőanyag esetén – mint ezt már említettük – a kockázatbecslést minden egyes anyagra önállóan végzik környezeti elemenként. Ezt követően a kapott értékeket az alábbi összefüggés alapján vonják össze:

    r _{4 totál} = r _{4 max} + 0,1 S r ₄ (i-1) , ahol

r _{4 totál} = a vizsgált környezeti elemre vonatkoztatott, több anyag összevonásából keletkezett
kockázat;

r_{4 max} = legnagyobb kockázati érték az egyes anyagokra meghatározott kockázatok közül;

r₄ (i-1) = a többi anyagra meghatározott kockázati értékek.

 Az "m" tényezőket jellemző paraméterek környezeti közegenként (MEMURA )

    4.6.1. táblázat

A szennyezésre gyanús területek osztályba sorolása és az intézkedések szükségességének meghatározása az r ₄ értékek alapján történik ( 4.6.2. táblázat ).

A szennyezett területek osztályba sorolása (MEMURA)

4.6.2. táblázat

A környezeti elemekre vetített kockázatokat nem vonják össze. Ezt azzal magyarázzák, hogy a kockázat kezelése különböző környezeti közegek esetén differenciált megközelítést, eltérő módszereket és beavatkozási módokat igényel. Ennek megfelelően a terület kockázati indexét a környezeti elemekre számított legnagyobb értékű kockázattal jellemzik.

Az értékelés önálló részeként jelenik meg a humánegészségi hatás minősítése, amely kiegészítő tényezőként szerepel a kockázatkezelésre vonatkozó döntéshozásban.

Az utóbbi kockázatot (r _M ) az anyagtulajdonságokból eredő – embert veszélyeztető – káros hatások alapján minősítik (tűz, fulladás, robbanás, fertőzés, toxikus hatás, áramütés, rosszullét, égés, mérgezés, sérülés, radioaktív sugárzás). A káros hatások súlyozása 16, 20 vagy 24 pontszámokkal történik.

Amennyiben a hatás veszélyforrása azonosított és a biztonsági intézkedéseket már megtették, illetve ha a forrás felügyelet és ellenőrzés alatt áll, a humánegészségi kockázat értékét (r _M ) 25-75 %-kal csökkenthetik.

A területre meghatározott környezeti kockázatokat és a humánegészségi hatást grafikusan is ábrázolják a kockázati arányok és a kockázat nagyságának szemléletes megjelenítése céljából.

A parciális kockázatok és ezek alakulásában részt vevő paraméterek értelmezését és minősítését háttéri segédletek és értékelési kritériumrendszerek támogatják.

A forrás veszélyességének becsléséhez 47 anyagot és anyagcsoportot tartalmazó táblázat áll rendelkezésre. A figyelembe vett anyagok tükrözik a MEMURA katonai jellegű specifikációját.

A modellben szereplő természeti paraméterek minősítési kritériumai (opciók/válasz alternatívák) a németországi természeti adottságainak megfelelően kerültek meghatározásra (pl., csapadékösszegek, talajtípusok stb.). Hasonló a helyzet azokkal a kritériumokkal is, amelyeket a német jogi-műszaki szabályozás alapján határoztak meg, mint például a vízbázisok védőterületeit.

A MEMURA modell interaktív kapcsolatban van az ALADIN adatbázissal.

Az ALADIN információellátása a szennyezett területek felmérési adatlapokból és archív adatokból történik. A felmérést a "Hulladékok elhelyezéséről szóló Német Műszaki Utasítás" (TA-Abfall) alapján hajtották végre.

Az ALADIN-MEMURA integrált információs és értékelő rendszert az ún. DP–koncepciónak megfelelően a "Katonai alakulatok Nyugati csoportjai által birtokolt, szennyeződésre gyanús területek felmérése (WGT)" című projekt keretében fejlesztették ki. A rendszert Industrieanlagen-Betriebsgesellschaft mbH (IABG) dolgozta ki a Német Szövetségi Környezet-, Természetvédelmi és Reaktorbiztonsági Minisztérium (BMU) megbízásából.

Az ALADIN-MEMURA programot CLIPPER-ben írták, futtatása MS-DOS 3.3. alatt történik. Hardware: IBM kompatibilis számítógép színes videokártyával, memóriaszükséglet 640 kB.

		4.7 MAGMA = katonai telephelyek és a háborús események következtében elszennyezett területek kockázatbecslési modellje (Németország–NATO)

Az előzetes prioritási listára felkerült katonai tevékenységekkel szennyezett területek részletes értékelését a MAGMA modell végzi. Ez a modell tulajdonképpen az előzetes kockázatbecslési és a részletes kockázatfelmérési eljárások közti átmenetet képezi.

Az előzetes eljárásokhoz MAGMÁ-t a relatív pontozáson alapuló egységes osztályozási rendszer köti, de a kockázati tényezők körét és a meghatározásukhoz alkalmazott fizikai/matematikai módszereket ekintve, ez a modell már a részletes kockázatfelmérési eljárásokhoz sorolható.

A kármentesítési folyamatban a MAGMÁ-t magasabb szintű döntésekhez alkalmazzák, melyek alátámasztásához megbízhatóbb módszertani és információs alapokra van szükség. Ezért ez a modell az előzetes eljárásoktól eltérően nem fogadja el a becsült adatokat. Input adatbázisát a helyszíni feltárások, kutatások, mérések és vizsgálatok alapján nyert információk alkotják. Ezen túlmenően az egyes humánegészségi mutatók értékeléséhez felhasználja a statisztikai adatbankokat és kísérleti eredményeket is.

A MAGMA kockázatbecslési folyamata elviekben megegyezik a MEMURA modell vizsgálati menetével, vagyis az értékelés környezeti elemenként és ezen belül anyagonként történik. A vizsgálat végpontja az ember, célja az emberi egészséget érő káros hatások általi veszélyeztetés mértékének becslése.

A módszer a legkedvezőtlenebb eset elve alapján kezeli az információkat és végzi a környezeti elemenként meghatározott kockázatok összevonását. Ennek megfelelően a területet a legmagasabb kockázati értékkel jellemzett környezeti elem szerint minősítik.

A kockázatbecslésben részt vevő főtényezők értelmezése és meghatározása azonban, lényegesen eltér a MEMURÁ-tól.

Az értékelés a következő lépésekből áll:

• PP_x,mszennyezettségi paraméter meghatározása környezeti közvetítő közegenként (x) minden egyes azonosított anyagra (m)
• PP_xparaméterek összevonása, amennyiben egynél több anyag van jelen (közegenként)
• EP_xkörnyezetvédelmi paraméter meghatározása (közegenként)
• M = MAGMA- szám képzése a PP_xés EP_xparaméterek értékeiből (közegenként)

A MAGMA-szám alapján, melynek relatív értékei 0-10 pontok közötti skálán mozoghatnak, a vizsgált területet megfelelő osztályba sorolják. Az osztályozási rendszer négy osztályt tartalmaz. A kockázati osztályokba sorolt területek az általuk képviselt kockázat relatív fokozata és az intézkedés szükségessége és sürgőssége szerint minősíthetők ( 4.7.1. táblázat ).

 Szennyezett területek osztályba sorolása MAGMA modell alapján
( Intézkedés szükségessége és sürgőssége)

4.7.1. táblázat

A MAGMA–számot meghatározószennyezettségi és környezetvédelmi paraméterekszámítása az un. alapértékek és minimalizálási tényezők alapján történik.

Aszenyezettségi paraméter (PP_x,m)az anyag fizikai, kémiai és toxikológiai tulajdonságait jellemzi.

Meghatározása az 1. egyenlet szerint történik:

                                    n
PP _{x ,m} = W s _{x, m}x P S _{x, m} (1. egyenlet),
                                   i=1

ahol

PP _{x ,m} = az x közvetítő közegre és m anyagra vonatkozó szennyezettségi tényező

W s _{x, m} = a szennyezettségi paraméter alapértéke

S _{x, m} = minimalizálási tényező

_x = közvetítő közeg

_m = anyag

A paraméteralapértékéta toxicitási paraméter (anyagveszélyesség) és az anyag mennyisége határozzák meg.

A toxicitási paraméter számításába (T_{x, m}) a 4.7.2. táblázatban feltüntetett jellemzőket vonják be.

4.7.2. táblázat

A jellemzőket a mért és számított adatok, valamint kísérleti eredmények alapján különböző fizikai-matematikai összefüggések felhasználásával értékelik.

Az anyag toxicitási paraméterét végeredményben az alábbi kifejezés segítségével kapják meg:

T _x,m = G _x,m x P _x,m x A _x,m   ( 2. egyenlet ), ahol

T _x,m = az m anyag toxicitása x közegben

G _x,m = a toxicitás alapértéke

P _x,m = perzisztencia-tényező

A _x,m = koncentráció-tényező

A toxicitási paramétereket kiszámították a MAGMA módszertani útmutatójához csatolt anyaglistán szereplő 196 vegyületre.

A hatások elemzése során (karcinogén, mutagén és teratogén hatások)figyelembe vették a meglévő statisztikai és kísérleti adatbankokat.

A környezeti közegben lévőszennyezőanyag mennyiségéta módszer az anyagkoncentrációk, térfogat és a száraz talaj sűrűségének figyelembe vételével számítja ki rétegenként. A rétegződés meghatározása a mintavétel térbeli paraméterei alapján történik.

Emellett figyelembe veszik a területhasználat jellegét is, különös tekintettel az anyagok felhasználására, kezelésére, elhelyezésére és a szennyezés folyamatosságára.

Nagy gondot fordítanak a szennyeződés kiterjedésének pontos térbeli lehatárolására. Elsősorban arra vigyáznak, hogy elkerüljék a reálisnál nagyobb kiterjedési értékek használatát a számításokban. Nagy kiterjedésű területeken a térfogatokat 100 m ³ -re korlátozzák, illetve részekre bontják azért, hogy elkerüljék a felülbecsülésből eredő eredménytorzításokat.

Az egyes rétegekre meghatározott anyagmennyiségeket az alábbi képlet segítségével integrálják (3. egyenlet):

                 n
m _x,m = A x S c _m, D _z,i x d _TS, D _z,i x Dz  ( 3. egyenlet ), ahol
                i=1
m _x,m [ g ]   =  a szennyezőanyag mennyisége

A [ m ² ]   =  a területhasználat területi egysége

c _{m [} mg/kgDM ]  =  átlagos szennyezőanyag koncentráció

d _TS, D _{z,i [} gTS/cm ³ ]  =  száraz talaj átlagos sűrűsége

Dz [ m ]   =  rétegvastagság

Az anyag veszélyességi ( toxicitási) paraméter és az anyagmennyiség alapján kiszámítják a

W s_x,mszennyezettségi alapértéket (4. egyenlet).

ahol

W s _x,m    = szennyezettségi alapérték (paraméter)

m _x,m   = a szennyezőanyag mennyisége

T _x,m   = az anyag toxicitási paramétere

Aminimalizálási paramétera vizsgált anyag tulajdonságaival összefüggő kockázatmódosító hatást jellemzi különböző környezeti közegekben.

Meghatározását két kockázatmódosító tényezőre alapozzák:

• anyag mobilitására és
• a szennyezőanyag helyzetére a környezeti közegben.

E faktorokat meghatározó, illetve befolyásoló paramétereket a 4.7.3. táblázat szemlélteti.

A mobilitás értékeléséhez az ún. DARIMONT modellt alkalmazták, amely az anyag mobilitását főként a szivárgási, illékonysági és diffúziós tulajdonságainak függvényében vizsgálja.

  A W s _x,m alapérték minimalizálási paraméterei

4.7.3. táblázat

Akörnyezetvédelmi paraméter (EP_x)a környezeti elemek sérülékenységet és a területhasználat érzékenységét jellemzi.

Értékét két tényező határozza meg:

– az alapérték és

– a minimalizálási paraméter, amelyet a MAGMA modell kockázatcsökkentő paraméterként értelmez.

A környezetvédelmi paraméter számítását az 5. egyenlet írja le:

    n

EP _x = W _ex x P E _x,i   ( 5. egyenlet ), ahol

    i=1

EP _x  = az x környezeti közeg környezetvédelmi paramétere

W _ex  = a környezetvédelmi paraméter alapértéke

E _x,i  = minimalizálási tényezők

Akörnyezetvédelmi paraméter W _ex alapértékea területhasználat érzékenységétől függő tényező. Legérzékenyebb területhasználatokhoz a belterületi lakóövezeteket, illetve ezeken belül a gyermek-, terhességgondozási, betegellátási és egyéb egészségügyi intézményeket sorolják. Ebbe a sorba helyezik az ivóvízbázisokat és az élelmiszergyártó üzemeket is.

A környezetvédelmi paraméter alapértéketminimalizálási tényezők (E_x,i)módosíthatják. Ezek értékét a környezeti közegek természeti adottságai és a környezetbiztonsági rendszerek határozzák meg ( 4.7.4. táblázat ).

A W s _E,x alapérték minimalizálási paraméterei

4.7.4. táblázat

Az egyes környezeti elemekre vetített – humánegészségi kockázatot kifejező –MAGMA-számot (M_x)a PP_x szennyezettségi és EP_x környezetvédelmi paraméterek ismeretében az alábbi összefüggés segítségével számítják ki (6. egyenlet):

---

M _x = Ö PP _x x EP _x    ( 6. egyenlet ).

Ennek alapján megszerkesztett diagramokról a vizsgált környezeti közeghez tartozó M_x–számok közvetlenül leolvashatók

A modell rendelkezik az adathiány- és adatbizonytalanság kezelő rendszerrel. Az adathiányos tényezők esetében jelzi, hogy az információ nem áll rendelkezésre, és a további számításokat a " legrosszabb esetre" megállapított alapértékek felhasználásával végzi. Ez elsősorban a minimalizálási paramétereket érinti.

Az M-szám megbízhatóságát, illetve bizonytalanságát környezeti közegenként a B_xbizonytalansági tényező fejezi ki (7. egyenlet):

  F _x

B _x = ( 1 – — ) x 100  ( 7. egyenlet ), ahol

  F _{max, x}

B _x  = az x környezeti közegre vonatkozó bizonytalansági tényező,

F _x  = adathiányos tényezők száma az x környezeti közegre végzett számításokban,

F _{max, x}  = az adathiányos vagy bizonytalan tényezők megengedett száma az x környe-  zeti közegre.

A fentiekben a MAGMA-modell jellegzetes módszertani sajátosságait ismertettük meg, különös tekintettel a kockázatbecslés elvi megközelítésére és a MAGMA-számot meghatározó fontosabb paraméterekre. Valójában az értékelésbe vont tényezők és háttéri információk köre, az értékelés menete és az alkalmazott számítási modulok jóval bonyolultabb hierarchikus rendszert alkotnak, amelyet részletesen a meglehetősen terjedelmes módszertani útmutató ír le.

		4.8 Franciaországi egyszerűsített kockázatbecslési módszer

Franciaországban a kármentesítés politikai célkitűzéseit a Környezetvédelmi Minisztérium által 1993. december 3-án kiadott Országos Körlevélben fogalmazták meg.

Az alábbiakban ismertetett szennyezőforrások és szennyezett területek előminősítésére szolgáló egyszerűsített kockázatbecslési eljárást e célkitűzések figyelembe vételével készült. Az eljárás 1993-ban kifejlesztett első változatának továbbfejlesztésére és módosítására 1997-ben került sor.

A franciák hangsúlyozzák, hogy az általuk alkalmazott egyszerűsített kockázatbecslési módszer a potenciális és tényleges szennyezőforrások, valamint szennyezett területek prioritási besorolásához használt döntéshozási segédeszköznek minősül, amely nem alkalmas sem a hatások pontos jellemzésére, sem a hagyományos értelemben vett kockázat értékelésére.

Az egyszerűsített kockázatbecslési eljárás magában foglalja az osztályozási rendszert is.

Az osztályba sorolás egyrészt a beavatkozás vagy intézkedés szükségességének kimutatására, másrészt – a kármentesítési beavatkozást igénylő területeknél – a sürgősségi rangsor meghatározására szolgál (prioritási besorolás).

A beavatkozás szükségessége szemszögéből a területeket 3 osztályba sorolják:

1.osztály. A beavatkozást és részletes kockázatfelmérést igénylő területek.

2.osztály. Ide sorolják a megfigyelést igénylő területeket, ahol a kockázatbecs-
  lés alapján a szennyeződés gyanúja, illetve az ezzel kapcsolatos bi-
  zonytalanságok merültek fel. A gyanú bizonyítására vagy elvetésére
  monitoring rendszer telepítését rendelik el.

3. osztály . A beavatkozást nem igénylő területek, ahol a terület használata, il-
  letve használatba vétele nem veszélyeztetett.

A minősítést mindig ameglévő területhasználatravégzik. Atervezett területhasználatokra,vagy ha a környezethasználattal kapcsolatos feltételek időközben megváltoztak, újbóli egyszerűsített kockázatbecslési eljárást folytatnak.

A kockázatbecslés és osztályozás – a kármentesítési stratégiának megfelelően –ipari, kisipari, közműves és hulladékkezelési tevékenységekbőleredő működő és felhagyott szennyezőforrásokra, valamint szennyezett területekre (szennyezett talaj/földtani közeg) terjed ki. A területhasználat szempontjából ezek lehetnekipari területek, vagy a minősítés idején mármás célra hasznosított ipari területek (például mezőgazdasági-, lakóterületek).

Az értékelés szempontjából megkülönböztetik azegyszerű és komplex területeket.

Egyszerű területeknek gyakorlatilag pontszerű szennyezőforrás minősül. Amennyiben a területen több egyszerű szennyezőforrás különíthető el, az a komplex terület kategóriába sorolandó. Az értékelést egyszerű-, a prioritási besorolást pedig komplex területenként végzik.

Az egyszerűsített kockázatbecslésadatbázisátaz előzetes állapotfelmérés, illetve az ún. "A" talajvizsgálat keretében gyűjtött adatok és információk képezik. Input adatként elfogadják a mért, becsült és feltételezésen alapuló adatokat és információkat is.

Az egyszerűsített kockázatértékelés végpontja az ember, célja az emberi egészség és testi épség veszélyeztetésének becslése. A növényzetet és az állatvilágot érő hatásokkal alárendelten számolnak. Ezek meghatározására hatásvizsgálatokat vagy részletes kockázatfelmérést alkalmaznak.

A kockázatbecslés a kockázati tényezők relatív pontszámrendszerben történő súlyozásán alapul.

A főbb kockázati tényezők körét a kockázatot leíró R = f (D, T, C) függvény határozza meg, amelyben

R = kockázat, azaz a szennyeződés által okozott károsodás - relatív mutatókkal kifejezett -
valószínűsége.

D = a szennyezőanyagok potenciális veszélyessége, vagy a szennyezőforrás jellege:

• a szennyezőanyagok veszélyességi és mennyiségi mutatói;

T = a szennyezőanyag kiszabadulása és a környezetben történő terjedése:

• az anyagok mobilitását meghatározó anyagtulajdonságok;
• mobilizáló tényezők, pl. csapadék, elöntés;
• a kiszabadulást és szállítást módosító területi mutatók (műszaki védelem, domborzat, stb.);
• a környezeti közegek adottságai, természetes védettségük és sérülékenységük mutatói

C = a célpont (elsősorban az ember, illetve egyéb védett értékek).

A kockázatbecslés mind a négy környezeti elemre (felszín alatti víz, felszíni víz, talaj, levegő), valamint tűz- és robbanásveszélyre terjed ki. A felszín alatti és felszíni vizek értékelésénél megkülönböztetik az ivóvízellátás céljára és egyéb célokra hasznosított víztároló réteget/felszíni víz szakaszt. Talajnál és levegőnél külön értékelik a szennyezőforráson belüli és a szennyezőforráson kívüli hatásokat. Ennek megfelelően a kockázatbecslési modell kilenc vizsgálati blokkból áll (ld. 4.8.2. táblázat )

A vizsgálati blokkok értékelése négy vizsgálati szakaszban történik a 4.8.1. táblázatban szereplő kockázati tényezők bevonásával.

Az egyeskockázati tényezők súlyozásátelőre meghatározott opciók szerint 0-3pontszám-tartománybanvégzi a modell. A tényezők és az azokhoz rendelt opciók értelmezését a módszertani útmutatóhoz csatoltértékelési kritériumoktámogatják ("Döntést elősegítő kritériumok"). Ezek közül mindenek előtt az anyag minősítését kell megemlítenünk, amit – az 1994 április 20-án hatályba lépett franciaországi veszélyes anyagokról szóló rendelet értelmében – anyag-veszélyességi jelzők (R) alapján végeznek.

A franciaanyaglista64 db – környezeti elemenként súlyozott – veszélyes anyagkategóriát tartalmaz, amelyek kategóriákba a rendeletben azonosított 230 anyagféleség sorolható be.

A háttéri segédletek ezen túlmenően a következő minősítési kritériumokat tartalmazzák:

• az anyag mobilitási mutatóinak osztályozási rendszerei (illékonysági és oldhatósági osztályok),
• a szivárgási tényezők tartományai különböző kőzetekre,
• a szivárgási tényezők minősítési szempontjai az ivóvízellátásra, illetve egyéb célokra igénybe vett vízadó rétegek esetén,
• szennyező komponensek határérték-listái környezeti elemenként.

A terület által képviselt kockázatot vizsgálati blokkonként számítják ki. Minden egyes blokk önállószámítási modullalrendelkezik (ld. 4.8.2. táblázat ).

4.8.1. táblázat

A tényezők, illetve vizsgálati szakaszok súlyozása különböző szorzók segítségével multiplikatív módon történik. Egy blokk kockázati indexét úgy kapják meg, hogy a szakaszok parciális kockázatait (pontszámértékeit) összeadják.

Az egyszerűsített kockázatbecslési modell értékelési tartományai blokkonként változnak. Ezek maximális értékeit a 4.8.2. táblázat szemlélteti (kockázat maximális értéke). A francia kockázatbecslési modell tartalmazza azadathiány és a bizonytalanságok kezelési rendszerétis. A bizonytalan adatokkal rendelkező tényezők pontszámai kérdőjellel ellátott értékelési mezőkbe kerülnek. Ha ezek összege eléri vagy meghaladja a vizsgálati blokkra számított kockázati érték 30 %-át, a területet kizárják a minősítésből és a kiegészítő adatgyűjtés szükségességét állapítják meg.

Franciaországi egyszerűsített kockázatbecslési módszer számítási modulok vizsgálati blokkonként

4.8.2. táblázat

* a zárójelben szereplő számok a tényezők kódszámait jelzik a 4.8.1. táblázatban alkalmazott jelöléseknek megfelelően.

A francia osztályozási rendszer – mint ezt már említettük – három prioritási, illetve kockázati osztályból áll.

A kockázati osztályok pontszámérték-tartományai vizsgálati blokkokra vannak meghatározva ( 4.8.3. táblázat ).

A vizsgált szennyezett terület besorolása a legmagasabb kockázati értékkel minősített blokk szerint történik.

Ha a vizsgált szennyezett terület a "komplex területek" kategóriájába tartozik (egynél több egyszerű terület), akkor a terület osztályba sorolása a legmagasabb osztályzatú egyszerű terület szerint történik.

Franciaországi osztályozási rendszer

4.8.3. táblázat

A legkockázatosabb 1. osztályba tartozó szennyezett területek gyors kiszűrésére – a fent ismertetett kockázatbecslési módszer alkalmazását megelőzően – a francia gyakorlatban az ún.egyszerűsített osztályba sorolástvégzik.

Az egyszerűsített osztályba soroláshoz összesen 8 kérdésre kell válaszolni igennel vagy nemmel. Ezek a kérdések a szennyeződés bekövetkezésének ténymeghatározásra és az ismert humánegészségi, területhasználati és környezeti károsodásokra vonatkoznak. Ha legalább egy kérdésre igenlő a válasz, a terület automatikusan 1. osztályba sorolandó.

Az egyszerűsített osztályba sorolásba csak azok a területek vonhatók be, amelyek rendelkeznek helyszíni mintaeredményekkel , illetve amelyeknél a károsodás ténye igazolható.

A franciaországi egyszerűsített kockázatbecslési modellt manuális alkalmazásra fejlesztették ki. Számítógépes adaptációja nem ismert.

		4.9 Kanadai Nemzeti Osztályozási Rendszer (CCME NCS)

A kanadai Nemzeti Osztályozási Rendszert (NCS) – a Szennyezett Területek Nemzeti Kármentesítési Programja (NCSRP) célkitűzéseinek megfelelően – a különböző típusú és jellegű potenciális és tényleges szennyezőforrások, valamint a szennyeződésre gyanús területek egységes előminősítésére és osztályozására, illetve a kármentesítési prioritások meghatározására hozták létre. Kifejlesztésére a Kanadai Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsának (CCME) gondozásában 1992-ben került sor.

A rendszer részét képező egyszerűsített kockázatbecslési modell szerkezetileg az ún. egyesített vagy összevont modellek csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy a területről származó kockázatot nem környezeti elemenként (blokkonként), hanem a kiválasztott környezeti elemekre és védett javakra összevontan, egy blokkban határozza meg.

A kockázat értékelése a kockázatalakulási eseménylánccal megegyező szakaszokban történik:

 I. forrás (ŢveszélyŢkiszabadulás)ŢII. expozíciós utakŢIII. receptor

A három vizsgálati szakasz ( a módszer definíciója szerint kategóriák) mentén a következő kockázati mutatók értékelésére kerül sor:

1. Szennyezőanyag jellemzőiŢa szennyezőforrás veszélyességének értékelése a területen lévő szennyezőanyagok potenciális veszélyessége, mennyiségi és mobilitási mutatói alapján;

2. Expozíciós útvonalakŢa szennyezőanyag-terjedés valószínűségének minőségi értékelése az exponált felszín alatti és felszíni vizek természeti védettségének/sérülékenységének figyelembe vételével, valamint a közvetlen érintkezés és levegőn keresztül érvényesülő hatás elemzése alapján;

3. ReceptorokŢa hatásnak kitett élővilág és a különböző javak (ember, növények, állatok, környezet, területhasználatok) veszélyeztetettségének értékelése a receptorok érzékenysége alapján.

A vizsgálati folyamatban 31 darab kockázati tényező (4+16+11) vesz részt ( 4.9.1. táblázat ). Kiválasztásuknál a következő szempontokat vették figyelembe:

• a tényezők köre alkalmas legyen a kockázatalakulási folyamat és ennek egyes szakaszainak minél megbízhatóbb leírására;
• mivel az értékelés meglévő adatokra támaszkodik, a kockázatbecslési modellt olyan tényezők alkossanak, amelyekről az információ rendelkezésre áll, illetve könnyen beszerezhető.

A tényezők súlyozása a hozzárendelt opciók/válaszalternatívák szintjén 0-18 pontszám tartományban történik oly módon, hogy minden egyes tényező pontszámtartománya a kockázatalakulásban betöltött szerepe/súlya függvényében változik. Így, pl. a szennyezőanyag potenciális veszélyességét 3-14 pontszám tartományban értékelik, a fedőréteg vízáteresztő-képesség súlyát 0,5-1,5 közötti pontszámokkal minősítik stb.

Az egyszerűsített kockázatbecslési modellt egy – vizsgálati szakaszokra (I=forrás, II=expozíciós utak és III=receptorok) felosztott – értékelési mátrix képezi, amelynek felépítéséről a 4.9.2. táblázatban szereplő példa adnak tájékoztatást.

A modell számítási modulja egyszerű: a szakaszosan meghatározott parciális kockázatokat a kockázati tényezők, majd főtényezők pontszámainak összeadásával, a szennyezett terület összevont kockázatát a parciális kockázati értékek összeadásával kapják meg (additív modell).

A terület integrált kockázati indexének számítása – a 4.9.1. táblázatban alkalmazott jelölések felhasználásával – összevontan az alábbi összefüggéssel írható le:

R = S [ R (I), R (II), R (III) ] = S[R (I), R (II/A),R (II/B), R (II/C), R (III/A), R (III/B)]

A kockázatbecslési modell értékelési tartománya 0-100 pont, vagyis a szennyezett területek által képviselt kockázatok értékei ebben a sávban mozoghatnak.

A módszer filozófiája szerint az egyes szakaszok közel azonos súllyal vesznek részt a kockázatalakulásban. Ennek megfelelően az értékelési tartományai is közel azonos értéksávokat alkotnak:

  I szakasz = 0-33 pont,

 II szakasz = 0-33 pont,

 III szakasz = 0-34 pont .

4.9.1. táblázat

Az egyes tényezők, szakaszok és a terület kockázati értékeinek meghatározásánál figyelembe veszik a szakmai ismereten alapuló szubjektív megítélést is. A számított kockázati értékek szubjektív módosítását mindenkor meg kell indokolni. A korrigált értékek bejegyzése a 4.9.1 táblázatban feltüntetett “Speciális meghatározások” mezőben, az indoklások és korrekciók leírása pedig, az un. munkalapokon történik. Az utóbbiakhoz csatolni kell a légi fotókat (ideális esetben), tematikus térképeket és helyszínrajzokat, valamint a kockázati tényezőkre vonatkozó információt.

Az értékelési folyamat magában foglalja az adathiány kezelését is. Ha valamelyik tényezőről nincs adat, pontszámát az arra meghatározott maximális pontszámnak a fele adja meg. Az így képzett pontszám mellé kérdőjel kerül. A kérdőjeles pontszámokat külön mezőkben jegyzik.

Értékelési mátrix felépítése
(egyes kiragadott tényezők feltüntetésével)

4.9.2. táblázat

A pontszámok összesítésénél az adathiányos és bizonytalan tényezők pontszámait külön is összeszámolják. Ezek összege a kockázatbecslés bizonytalanságát mutatja szakaszos, illetve összterületi szinten. A bizonytalansági mutatót (± ) előjellel szerepeltetik a kockázati indexben. Pl., 6 + 2.5? + 4 + 2 +1.5?= 16 ± 4.

Ha a kérdőjeles pontszámok összege az integrált összterületi kockázati indexben eléri vagy meghaladja a 15 pontot, a szennyezett területet kivonják a minősítésből mindaddig, míg a hiányzó adatokat be nem pótolják.

Az adat-megbízhatóság ellenőrzését elősegíti a munkalapon szereplő "Információ-forrás megnevezése" vizsgálati mező.

A kockázatbecslést a módszertani útmutatóban szereplő értékelési kritériumok (lefolyási tényező meghatározása, szivárgási tényezők értéktartományai különböző kőzetekre) és a jogi-műszaki szabályozásokra való hivatkozások támogatják. Az utóbbiak különösen nagy jelentőséggel bírnak az anyagok azonosításában, mivel anyaglistát a módszer nem mellékel, anyagok veszélyességét pedig, minőségi kategóriák szerint különbözteti meg.

A tevékenység veszélyessége, mint kockázati tényező – nem szerepel a modellben.

A fent ismertetett módon meghatározott kockázati indexek alapján a területeket besorolják a kockázati osztályokba. A prioritási rangsorolás az osztályok szintjén történik.

Az osztályozási rendszer öt osztályt különböztet meg (ld. 4.9.3. táblázat ), amelyek egyrészt a relatív kockázati fokozatot, másrészt az intézkedések és beavatkozások szükségességének valószínűségét minősítik. Az “I” osztályba a nem értékelhető területeket sorolják be, amelyek esetében szükséges a kiegészítő adatgyűjtés elvégzése, illetve egyes adatok ellenőrzése és pótlása.

CCME NCS osztályozási rendszer

4.9.3. táblázat

A CCME értékelési eljárás tartalmazza a durva rostálásra alkalmas előzetes szűrési módszert is, amely a nagyszámú szennyezett területek gyors tájékoztató minősítésére, de főleg a magas kockázatú területek azonnali kiszűrésére szolgál.

Az értékelésnek ez a módja kevés, de megbízható információt igényel. A terület minősítéséhez az alábbi kérdésekre kell válaszolni ( 4.9.4 táblázat ):

4.9.4. táblázat

A válaszokat a bizonyító dokumentációk csatolásával vagy az információforrásra való hivatkozással kell megerősíteni.

Az 5. kérdésre igennel akkor kell válaszolni, ha a víz, föld, környezet vagy levegő használatra már alkalmatlan.

Ha az 1.a/. vagy 1.b/. kérdésre igenlő a válasz, a területet automatikusan az 1. kockázati osztályba kerül besorolásra. Ugyancsak 1. kockázati osztályba sorolandó a terület, ha az 2.-5. kérdések közül legalább háromra igenlő a válasz.

Az előzetes szűrés nem mentesíti a területeket az egyszerűsített kockázatbecslés és ezt követő osztályba sorolás alól.

A CCME módszer egyszerű szerkezeti felépítése lehetővé teszi a kockázatbecslési modell mind manuális, mind a számítógépes alkalmazását. Az utóbbi dBase III adatbázis kezelőrendszerben történik.

Felhasználását illetően kikötik, hogy – tekintettel a kockázatbecslési modellben alkalmazott módszertani egyszerűsítésekre, a becsült adatok használatára és szubjektív tényező figyelembe vételére – az értékelést csak nagy szakmai tapasztalatokkal és helyi ismerettel rendelkező munkacsoport végezheti, az egyes szakterületeket (hidrogeológia, hidrológia, vegyészet, biológia, természetvédelem, stb.) képviselő szakemberek bevonásával.

		4.10 A DoD relatív kockázatbecslési módszere (USA)

 A "Relatív kockázatbecslés" az USA Védelmi Minisztériumának (Department of Defense = DoD) kármentesítési programja keretében 1994-ben kifejlesztett módszer a katonai tevékenységekkel szennyezett területek előminősítésére és prioritási besorolására.

E módszer tömören az alábbi három pontban jellemezhető:

• átvilágító vizsgálati módszer,
• "a legkedvezőtlenebb eset" elve szerinti adatok használata és kezelése,
• az expozíció minőségi becslése.

A DoD módszer az expozíció becslését a felszín alatti vizekre, felszíni vizekre/üledékekre és a talajra vetíti.

A receptort valamennyi útvonalon az ember képviseli, a hatást a rákkeltő és nem rákkeltő kockázati kategóriákban minősítik.

A humánegészségi kockázatbecslés folyamán a relatív kockázati kategóriák meghatározása három vizsgálati szakaszra történik:

1. Szennyezőanyag veszélyessége
2. Szennyezőanyag terjedésének valószínűsége
3. Receptorok kitettsége és érzékenysége.

Azanyagveszélyességvizsgálatának célja megállapítani, milyen magas a szennyezőanyag-koncentráció aránya a vizsgált közegekben a rákkeltő- és nem rákkeltő határértékekhez képest.

a szennyezőanyag max. koncentrációja vizsgált közegben

CHF= ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ ľ

a szennyezőanyag viszonyítási értéke vizsgált közegre

Értékek:

H = magas  = CHF >100

M = közepes  = CHF 2 - 100 

L = alacsony   = CHF< 2

Aviszonyítási értékeketrákkeltő anyagokra az USAEPA (USA Környezetvédelmi Ügynöksége) által kármentesítési célértékként jelölt humánegészségi kockázati küszöbszintek képviselik.

A nem rákkeltő anyagokra a toxikus hatást nem okozó expozíciós szinteket referencia-dózisokból számolták ki.

A viszonyítási értékeket – vízre és talajra vetítve (UXO kivételével) – valamennyi hadi anyagra (1238 vegyület) és 22 radionuklidra meghatározták. Az értékelt vegyületeket anyaglista tartalmazza. Azonosításukat CAS számok támogatják.

A szennyezőanyagok veszélyességét vizsgált közegre az alábbi képlet segítségével becsülik:

A B C D D  >100 = magas( H)

ľ + ľ + ľ + ľ + ľ = X 2 - 100 = közepes (M)

RV RV RV RV RV < 2  = alacsony (L),

ahol

A – nem rákkeltő szennyezőanyag maximális koncentrációja,

B – rákkeltő szennyezőanyag maximális koncentrációja ,

C – rákkeltő szennyezőanyag maximális koncentrációja ,

D – nem rákkeltő/rákkeltő szennyezőanyagok maximális koncentrációja,

RV – viszonyítási érték.

A következő vizsgálati szakaszban a szennyezőanyag terjedésének elemzését végzik.

Célja: megbecsülni, hogy a szennyezőanyag terjed-e, illetve a terjedése valószínűsít hető-e.

A vizsgálatot az alábbi kritériumok figyelembe vételével minden egyes környezeti közegre (felszín alatti víz, felszíni víz/üledék, talaj) önállóan folytatják.

Az anyagterjedés vizsgálat a következő tényezőkre alapozzák: a szennyeződés területi, illetve térbeli kiterjedése, vízáramlási irányok, a kőzetek vízáreresztő és vízvezető képessége, felszíni vizek távolsága a szennyezőforrástól, a felszín alatti vizek sérülékenységi kategóriái ( I, II, III kategória).

A receptorokkiértékelését is környezeti közegenként végzik A vizsgálat célja meghatározni, hogy a szennyezőanyag hatása eléri-e az embereket, illetve a káros hatás valószínűsíthető-e.

A receptorok vizsgálatánál figyelembe veszik:

• a receptor fajtáját és érzékenységét (beleértve a vízbázisokat, lakott területeket, gyermek- intézményeket stb.) és
• a receptor távolságát a szennyezőforrástól vagy szennyezett területtől.

A kockázat értékelése H = magas, M = közepes és L = alacsony minőségi kategóriákban történik.

A területet környezeti közegenként minősítik a domináns kockázati kategória alapján.

Az értékelésbe csak azok a területek vonhatók be, amelyek rendelkeznek víz- és talajminta eredményekkel. A többi információ megbízhatóságával szemben nem támasztanak szigorú követelményeket.

Az adathiány és bizonytalanság kezelésére ebben a modellben nem kerül sor.

A módszer manuálisan működik.

A szennyezett területek prioritási besorolásánál a kockázatbecslési eredmények mellett figyelembe veszik az un.területgazdálkodási szempontokatis.

Ezek vizsgálata három főtényezőre terjed ki:

• Társadalmi / kulturális szempontok  = társadalom bevonása

       = fedezet 

• Gazdasági szempontok   = ingatlan értéke

       = terület újrahasznosítása / új fejlesztések

• A kármentesítés-megvalósíthatósági
  szempontok    = technológia megvalósíthatósága.  

Mint a kockázatbecslésben, ebben a vizsgálati fázisban is a terület minősítéséhez H, M és L relatív kategóriákat alkalmaznak.