ELŐZETES KOCKÁZATBECSLÉS

MENNYISÉGI KOCKÁZAT FELMÉRÉS

1. AZ ELJÁRÁS JELLEMZÉSE

Az emberi tevékenységek okozta szennyeződésekből eredő környezeti és humánegészségi veszélyeztetés kvalitatív értékelésére, a szennyezőforrások és szennyezett területek előminősítésére alkalmazott eljárás.

Döntés előkészítési segédeszköz a környezeti károsodások megelőzésére és felszámolására irányuló védelmi és kármentesítési intézkedések meghatározásában, tervezésében.

Különböző típusú és jellegű szennyezőforrások és szennyezett területek által képviselt kockázat összehasonlító, relatív elemzésére alkalmas egységesített értékelési rendszer . Kockázat mérőszáma: relatív pontszámérték vagy minőségi kategória (pl., magas, közepes, alacsony kockázat). Ennek következtében csak több, illetve nagyszámú területekre alkalmazható.

A környezet vegyi szennyezettségéből az ember egészségére, a vízi és szárazföldi élőlényekre, az ökoszisztémákra illetve az egyes környezeti elemekre irányuló veszélyeztetés kvantitatív jellemzésére, értékelésére alkalmazott eljárás.

Döntés-előkészítési eszköz a károsodás bekövetkezésének megelőzésében, a bekövetkezett károk enyhítésében, felszámolásában.

A szennyezőforrások, szennyezett területek egyedi és összehasonlító értékelésére felhasználható módszer.

Kockázat mérőszáma: numerikus koncentráció-, dózis- és valószínűségi mutatók.

Viszonyítási alapja a kutatásokkal, kísérletekkel és statisztikákkal alátámasztott tolerált kockázati szintek. Ezért alkalmas egy adott terület önálló minősítésére .

2. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Elsősorban a környezetvédelmi kármentesítési programok/projektek keretében kerülnek felhasználásra. Alkalmazásukra a szennyezett területek számbavételét követő értékelési szakaszban kerül sor. Emellett felhasználhatók pl., a vízvédelmi (felszín alatti vízbázisvédelmi) programok a regionális és országos környezeti állapot felmérésénél.

Alkalmazási területek:

- A kármentesítés szükségességének és sürgősségének meghatározása (előzetes Prioritási Lista megalapozása) és közvetlen veszély kimutatása;

- Kármegelőzési és kármentesítés-előkészítési intézkedések megalapozása (tényfeltárás, monitoring, részletes kockázatfelmérés);

- Területhasznosítási feltételek megadása (terület mentesítése a szennyeződés gyanúja alól, terület kármentesítése pl., a területhasználat megváltoztatása esetén, stb.)

- A környezeti terhelés és veszélyeztetés területi eloszlásának kvalitatív becslése.

A hatóságok a mennyiségi kockázatbecslést többek között a jogszabályok alkalmazásához, területhasználat tervezéshez, a vészhelyzetekre való felkészülésnél és a kármentesítési folyamatban használják.

Alkalmazási területek:

- Felszín alatti vízbázisok veszélyeztetésének vizsgálata;

- A kármentesítés szükségességének alátámasztása;

- Környezetvédelmi megelőző intézkedések ;

- Kármentesítési szennyezettségi (D) határérték megállapítása;

- Beavatkozási (kármentesítési) technológia kiválasztásának elősegítése;

- Műszaki védelem megtervezése;

- A környezeti terhelés és veszélyeztetés területi eloszlásának becslése;

- A további lépések (monitorozás, felügyelet) megtervezése

- Kármentesítés hatékonyságának utóellenőrzése.

AZ ELJÁRÁSOK MÓDSZERTANI ÉS ALKALMAZÁSI SAJÁTOSSÁGAI

ELŐZETES KOCKÁZATBECSLÉS

MENNYISÉGI KOCKÁZAT FELMÉRÉS

- Testreszabott eljárások . Módszertani szerkezete a kármentesítési program konkrét célkitűzéseitől és igényeitől, valamint a kockázatbecslés szakmai megközelítésétől függően változik.

- Egyszerűsített kockázatbecslési modelleket és osztályozási rendszereket alkalmaznak;

- Kockázatbecslés előtt durva rostálásra esetenként alkalmazzák az ún. “0” szintű, illetve előzetes szűrés módszerét is.

- Az egyszerűsített modellek általában mátrix rendszerű – módszerenként változó körű – egységesített kockázati tényezőkből és ezekhez rendelt opciókból (válaszalternatívákból) felépített értékelési rendszert képeznek.

- A kockázatalakulási folyamat értékelésébe vont tényezők és opciók súlyozásán alapuló relatív értékelési módszerek. A szennyezőforrás/szennyezett terület által képviselt kockázatot a súlyozott tényezők pontszámértékeiből számítják ki a modell egyszerűsített számítási modulja alapján. A hatásmechanizmusok matematikai modellezését mellőzik.

- Minden modell saját értékelési pontszám-tartománnyal rendelkezik. A szennyezőforrások/szennyezett területek csak ebben a tartományban minősíthetők és összehasonlíthatók.

- A számított kockázati értékek indokolt esetben a szakmai megítélés alapján korrigálhatók.

- Az osztályozási rendszerek pontszámtartományokkal és relatív minőségi kategóriákkal behatárolt kockázati osztályokból állnak, amelyek mindegyikébe több terület kerülhet besorolásra. Így, az előzetes prioritási listában a területek csak osztályok szintjén vannak rangsorolva.

- Több eltérés miatt nem kompatíbilis eljárások , vagyis a különböző módszerekkel kapott kockázati értékek közvetlenül nem hasonlíthatók össze. Emiatt egy kármentesítési programon belül célszerű egységes kockázatbecslési eljárás alkalmazása.

- Az értékelési folyamatban rendszerint csak a meglévő információkra támaszkodnak és elfogadják a becsült és mért adatokat egyaránt. Részletes helyszíni feltárásokat nem követelnek, de egyes eljárások kikötik a mintavételezések elvégzését.

- Inputadat-igényüket az értékelésbe vont tényezők köre határozza meg. Adathiány- és adatbizonytalanság kezelését csak egyes “részletesebb” modellek végeznek.

A mennyiségi kockázatbecslési eljárások sajátosságai:

- hatásviselő receptorok szerint megkülönböztetik a humán egészségügyi és környezeti kockázatfelmérést ;

- az adatok integrálására törekednek

- a környezeti kockázatot a PEC/PNEC azaz a környezeti koncentráció és az előre jelzett hatástalan koncentráció arányaként fejezi ki;

- a humán egészségügyi kockázatot az átlagos napi expozíciós dózis (szennyezőanyag-bevitel) és a napi megengedhető (tolerábilis) dózis arányaként fejezik ki valamint daganatkockázati értéket állapítanak meg;

- megbízhatóan kezelik a variabilitási, bizonytalansági problémákat;

- determinisztikus vagy probabilisztikus megközelítést alkalmaznak;

- az adatminőség biztosítására különösen nagy hangsúlyt fektetnek;

- validált megoszlási-eloszlási modelleket alkalmaznak;

- végeredményként mind a PEC/PNEC arányt megjelenítik a reprezentatív fajokra nézve, mind a kockázati hányadost és a daganatkockázatot számszerűsítik a humán populáció(k)ra;

- az expozíciós modellek általában egyszerűsítő feltételezéseket alkalmaznak. Ezért szükséges a feltételezések, extrapolációk minden apró részletre kiterjedő ismerete és ismertetése;

- a modellezésnél felhasznált tényezők, adatok köre függ attól, hogy a modellt milyen jellegű feladatra, kockázatbecslésre fejlesztették ki (környezeti vagy humán egészségügyi célra);

- fontos jellemzője a részletes kockázatbecslési modelleknek, hogy a szennyezőanyagok fizikai-kémiai tulajdonságainak, és az adott terület hidrogeológiai, meteorológiai jellemzőinek mennyire tág körét használják a becslés során;

- a hatásviselőket/receptorokat érzékenységük alapján különböztetik meg. Ezek köre modellenként változhat, de rendszerint ebben a körben szerepelnek az emberi egészség (lakosság és ennek egyes érzékeny csoportjai), a védett természeti értékek, valamint a kiemelt jelentőségű/stratégiai fontosságú védett javak;

KOCKÁZATBECSLÉS ELVI FOLYAMATA

ELŐZETES KOCKÁZATBECSLÉS

MENNYISÉGI KOCKÁZAT FELMÉRÉS

- Az egyszerűsített kockázatbecslési modellek nem képesek sem a kockázatalakulási folyamat precíz leírására, sem a folyamatot kiváltó és kísérő hatásmechanizmusok pontos megfogalmazására, illetve értékelésére.

Az adatbizonytalanságtól és módszertani leegyszerűsítésektől függő megbízhatóságukkal szemben támasztott általános elvárás: olyan mértékben közelítsék meg a kockázat valós értékét, amely alapján a vizsgált terület besorolható lesz a megfelelő kockázati osztályba.

- Az előzetes kockázatbecslési eljárások kifejlesztése a szennyezőforrások/szennyezett területek felmérési és értékelési koncepciója alapján történik. Ennek keretében tisztázzák a vizsgált szennyezőforrások, anyagok és területhasználatok körét, a jogi-műszaki szabályozás szempontjait, a tényezők értékelési kritériumait, egyeztetik az alkalmazott fogalmakat, az adatgyűjtés feltételeit és a kockázatbecsléssel szembeni konkrét elvárásokat.

- Gyakorlati alkalmazásukat számítógépes eszközökkel támogatják. Ezek lehetnek egyszerű táblázatkezelő vagy egyedi gépi programok. Több módszert, azonban csak manuális felhasználásra fejlesztettek ki.

A részletes kockázatfelmérés módszertani elveit EU szabályozza.

- A kockázatbecslés a kockázatalakulási folyamatot leíró

R = f (V, T, H ) függvénynek megfelelően a

veszélyforrás + anyag kiszabadulása a forrásból/ bejutása a környezetbe (V) Ţ transzport (T) Ţ receptor/hatás (H) részfolyamatok egyszerűsített értékelésén és ezeket jellemző parciális kockázatok összevonásán alapszik.

- Az értékelésbe vont tényezők köre modellenként, illetve egy modellen belül a vizsgálatba vont veszélyeztetett környezeti elemenként változik, de rendszerint a következő közös mutatókat tartalmazza:

* veszélyforrás: a tevékenység és/vagy anyag potenciális veszélyessége és az anyag mennyiségi mutatói;

*anyag kiszabadulása és bejutása a környezetbe : műszaki védelem biztonsági mutatói, esetenként anyag-mobilitási mutatók;

- Egy adott terület kockázatfelmérését megelőzi a konkrét koncepcionális modell kidolgozása az alábbi szempontok szerint:

* a konkrét feladat pontos megfogalmazása,

*az eredményesség kritériumainak meghatározása,

* a kockázatbecslés mélységének, részletességének, a többlépcsős eljárás alkalmazhatóságának vizsgálata,

*az adatigények meghatározása.

- Az adatgyűjtés és az információk feldolgozása az alábbi főbb kérdések megválaszolását célozza:

* a szennyezettség tér- és időbeli kiterjedése,

*az érintett foglalkozási/lakossági csoportok kiválasztása,

*az érintett csoportok érzékenysége,

*a környezeti/ökológiai értékek kezelése,

* a célszervezetek (receptorok) és az értékelés végpontjai közötti összefüggések meghatározása.

- Részletes kockázatfelmérési modellek manuális felhasználásra nem alkalmasak . Bonyolultságuk mindenkor szükségessé teszi a számítógépre történő adaptálást. Nemzetközi gyakorlatban többféle számítógépes kockázatfelmérési szoftver alkalmazása terjedt el.

A részletes kockázatfelmérés folyamata:

- veszélyesség azonosítása (okoz-e károsodást a szóban forgó vegyi anyag);

- expozíció becslése (különböző szituációkban a szennyezőanyag milyen mértékben érinti vagy terheli a szervezetet);

- dózis-válasz összefüggés elemzése (a dózis és a károsodás súlyossága illetve előfordulási gyakorisága közötti összefüggés);

- kockázat jellemzése (adott populáción belül a káros hatás előfordulási gyakoriságának illetve az egészség veszélyeztetésének számszerű megállapítása).

A kockázatfelmérés kezdetén össze kell állítani az adott szennyezett területen belül élőkre vonatkozó expozíciós forgatókönyvet.

Figyelembe kell venni a szennyezőforrás – szennyezett közeg – transzport – állati, növényi felvétel – humán felvétel útvonalat és az összes lehetséges expozíciós utat.

KOCKÁZATBECSLÉS ELVI FOLYAMATA

ELŐZETES KOCKÁZATBECSLÉS

MENNYISÉGI KOCKÁZAT FELMÉRÉS

* transzport: a környezeti elem anyag terjedésével szembeni természetes védettségét, illetve sérülékenységét jellemző tényezők és a mobilizáló erők (talaj áteresztő képessége, vízvezető képesség, szélviszonyok, domborzat, elöntések, stb.).

*receptorok : lakossági csoportok és védett értékek/területhasználatok (elsősorban ivóvízbázisok és természetvédelmi területek). Receptorok értékelése érzékenységük alapján történik;

*hatások : potenciális veszélyeztetettség, illetve a bekövetkezett szennyeződés/károsodás ténye.

Az értékelési folyamat a következő lépésekből áll:

- tényezőnként a vizsgált területre jellemző opció kiválasztása a megadott válaszalternatívák közül;

- tényezők értékelése a kiválasztott opciókhoz tartozó pontszámok vagy minőségi kategóriák alapján;

- parciális kockázatok számítása/jellemzése kockázatalakulási részfolyamatonként, majd

- a terület kockázati indexének számítása/ jellemzése a modell számítási modulja segítségével.

A környezeti elemekre/rendszerekre (vizsgálati blokkokra) osztott modellekben a fenti folyamat egy blokkra vonatkozik. A terület kockázati indexét a blokkonkénti kockázatok összevont értéke adja meg. Leggyakrabban a terület kockázati szintjét a legnagyobb kockázati értékkel jellemzett környezeti elem/rendszer határozza meg.

- A területek besorolása kockázati osztályokba és minősítése a beavatkozás/intézkedés szükségessége és sürgőssége szerint.

- A kockázati szintek relatív pontszámtartományban kerülnek minősítésre. Viszonyítási alapot az adott modell értékelési tartományának szélső értékei képeznek (minimális és maximális kockázati értékek), amelyek egyben az osztályozási rendszer határértékeit adják meg. Az egyes kockázati osztályokat tehát ezen a tartományon belül kijelölt értéksávok jellemzik.

Az összes expozíciós út figyelembe vételével ki kell számítani a humán napi szennyezőanyag-felvételt (mg/kg testtömeg/nap).

A kockázati mutató és a daganatkockázat kiszámítása az elfogadható kockázati szint figyelembe vételével: a vegyi anyagok egészségkárosító hatása determinisztikus vagy sztohasztikus jellegű. Az előbbi esetben a dózis-hatás összefüggés egy küszöbdózissal (koncentrációval) jellemezhető, amely alatt az egyes szervek, szervrendszerek károsodása nem következik be. A másik esetben a vegyi anyagoknak a sejtek örökítő anyagát (DNS) károsító hatása (a genotoxicitás, a daganatkeltő hatás) valószínűséggel és nem küszöbdózissal írható le.

Az általános toxikus hatás okozta egészségkárosodás veszélye, köznapi szóhasználattal kifejezve azegészségkockázatakkor ítélhetőelfogadhatónak, ha a kockázati mutató értéke egynél nem nagyobb.

A vegyi anyagok daganatképző (genotoxikus) kockázata a dózis-karcinogén hatás összefüggés meredeksége alapján ítélhető meg. Minél meredekebb a görbe, annál kisebb dózis, illetve alacsonyabb koncentráció szükséges adott daganatkockázati szint eléréséhez.

Általánosan elfogadott, hogy a daganatkockázat zéró- expozíció mellett nulla, és alacsony dózis tartományban a dózis-válasz összefüggés megközelítően lineáris.

A szennyezett terület megítélésének lényeges eleme – a társadalmilag is elfogadható – alacsony kockázati szintek (viszonyítási szintek) megadása a nemzetközi kutatási/statisztikai eredmények alapján. Az elfogadott értékek, azonban az adott ország környezet- és egészségvédelmi stratégiai célkitűzéseitől és a társadalmi toleranciától függően bizonyos mértékben eltérhetnek egymástól.