1. ELŐZETES KOCKÁZATBECSLÉSI ELJÁRÁSOK FEJLESZTÉSI ÉS ALKALMAZÁSI SAJÁTOSSÁGAI

Az előzetes kockázatbecslés a szennyeződések egységesített minőségi értékelésére alkalmas eljárás, amely lehetővé teszi a szennyezett területek összehasonlítását azok relatív kockázati értékei alapján. Mivel relatív komparatív értékelésen alapul, csak több terület esetében alkalmazható. Egyedi szennyeződések minősítésére – a mennyiségi kockázatfelméréstől eltérően – nem alkalmas.

A módszert a kármentesítési programok prioritási listáinak megalapozására, és az ezeken alapuló döntések meghozatalánál használják. Ezen túlmenően más környezetvédelmi célú hasznosítása is lehetséges: például a környezeti állapot országos vagy regionális szintű felmérésénél a környezeti terhelések területi eloszlásának becslésére, a védett javak (pl. felszín alatti vízbázisok) veszélyeztetettségének relatív értékelésére és védelmi intézkedések megalapozására.

A kármentesítési programok esetében az előzetes kockázatbecslési módszerek általában csak a szennyezőforrások és szennyezett területek számbavételét követő értékelési fázisban kerülnek felhasználásra, amikor a szennyezettségről, az exponált környezetről és a hatásviselőkről még meglehetősen változó minőségű és mennyiségű információk állnak rendelkezésre. Ezért ezen eljárásoknak alkalmasaknak kell lenniük a heterogén megbízhatóságú (becsült és mért adatok) egyidejű befogadására és kezelésére, és nem utolsó sorban – ezek alapján – a területek elfogadható szintű minősítésére is.

Az adatok bizonytalanságán túlmenően az előzetes kockázatbecslés megbízhatóságát csökkenti a kockázatalakulási folyamat leírásának és értékelésének módszertani leegyszerűsítése és az értékelési rendszer egységesítése.

Emiatt – az egyes területek kockázati értékeit terhelő bizonytalanságok tompítása érdekében – ezek az eljárások rendszerint nem abszolút (területenkénti) rangsorokat, hanem osztályozási rendszereket alkalmaznak a területek besorolására. E rendszereket a meghatározott kockázatérték-tartományokkal behatárolt osztályok alkotják, amelyek mindegyikébe egyidejűleg több terület sorolható be.

Ennek megfelelően az előzetes kockázatbecslési eljárások megbízhatóságával szemben támasztott általános követelmény és elvárás az, hogy képesek legyenek a vizsgált területek megfelelő kockázati osztályba történő besorolására. Az egyes kockázati osztályokon belüli rangsor, pedig csak a döntéshozók tájékoztatására szolgál, de ennek megbízhatóságáért az előzetes kockázatbecslési eljárások nem “vállalnak felelősséget”.

A kockázati osztályokra tagolt prioritási listák véglegesítéséhez a döntéshozók egyéb minősítési kritériumokat, illetve mérlegelési eszközöket vesznek igénybe, amelyekhez elsősorban politikai, gazdasági, társadalmi, megvalósíthatósági és területgazdálkodási szempontok tartoznak.

Az utóbbiak esetében a beavatkozások sürgősségét a területhasználat jelenlegi és tervezett módja, jellege és érzékenysége alapján mérlegelik.

A területhasználattól függő érzékenységgel gyakorlatilag minden ország számol a prioritások meghatározásánál. Kivételt képezett Hollandia, ahol területek tisztítását az anyag-függő célértékekre (határértékekre) hajtották végre, így a prioritások felállításánál sem vették figyelembe a területhasználat érzékenységét. Irodalmi források alapján, azonban ez a merev szemlélet felülvizsgálatra került, és jelenleg már Hollandiában is elismerik a területhasználat-függő minősítés és tisztítás realitásait.

A fentiekben vázolt megbízhatósági korlátok következtében az előzetes kockázatbecslési eljárások elsősorban a kármentesítési folyamat további lépéseinek kijelölésére és megindoklására szolgálnak. Nem alkalmasak viszont a magasabb szintű döntések megalapozására, nevezetesen a tisztítási fok és beavatkozási technológia kiválasztására, ami már precízebb értékelési és minősítési módszerek alkalmazását igényli. Így nem helyettesíthetik sem a részletes mennyiségi kockázatfelmérést, sem a terjedési modellekkel történő vizsgálatokat.

Ennek megfelelően a nemzetközi gyakorlatból ismert kockázatbecslési módszereket leggyakrabban a következő döntési szakaszokban alkalmazzák:

• kármentesítési beavatkozás szükségességének és sürgősségének meghatározása (prioritási lista előkészítése);
• közvetlen veszély kimutatása gyors intézkedések megtételéhez;
• a terület megfigyelés alá helyezése, monitoring kiépítése;
• a terület további hasznosításának jóváhagyása (amennyiben a kármentesítési beavatkozásra nincs szükség);
• a területhasznosítás feltételeinek előzetes megfogalmazása (amennyiben a kármentesítésre pl. a területhasználat megváltoztatása miatt lesz szükség);
• a tényfeltárás (helyszíni kutatás) szükségességének megindoklása, esetleg ennek különböző részletességű fokozatainak megjelölésével;
• a mennyiségi (részletes) kockázatfelmérési eljárások alkalmazásának előzetes megindoklása;
• a terület felvétele várólistára.

Az előzetes kockázatbecslési eljárásokat a kármentesítési programok stratégiai célkitűzéseinek figyelembe vételével fejlesztik ki. Ezek országonként sokszor eltérnek egymástól, ezért ahány ország, annyi kockázatbecslési módszer létezik.

A kármentesítési célirányok mellett e “testreszabott” eljárások módszertana tükrözi az adott ország jogi-műszaki szabályozásának és természeti adottságainak sajátosságait, a leginkább problematikus szennyeződések és védett értékek jellegét, a meglévő területi feltártságot, információ-ellátottságot és nem utolsó sorban az előzetes kockázatbecslés metodikai megközelítését, illetve értelmezését.

Fontos, hogy a későbbi félreértések és a túlzott elvárások elkerülése érdekében ezek a szempontok még a módszertani fejlesztés koncepciós szakaszában egyeztetésre kerüljenek az illetékes döntéshozói testületekkel, különös tekintettel a program kiterjesztésére (a programba vont szennyezőforrás-típusok), az alkalmazott fogalmak egységes értelmezésére, az adatigényre és egyes adatfajtákkal szembeni követelményekre, valamint a jogi-műszaki szabályozás hiányosságait áthidaló kölcsönös megállapodásokra.

E kérdések rendezésére szolgálnak a szennyezőforrások, szennyezett területek felmérésének és értékelésének koncepciós tervei.

A sajátos módszertani megoldásokra épülő kockázatbecslési eljárásokra az EU-szabályozás nem terjed ki. Ellenben néhány ország szabványosította a kármentesítési programok keretében alkalmazható módszereket (például Franciaország és egyes németországi tartományok). Ez azért is lényeges, mert a kármentesítési programon belül célszerű, sőt nélkülözhetetlen egységes kockázatbecslési módszer használata. Ugyanis, mivel ezek a módszerek saját határfeltételekkel (például tényezők köre, számítási modul, értékelési pontszámtartomány) definiált értékelési rendszereket alkalmaznak, a területek relatív összehasonlító minősítése csak ebben a feltételrendszerben végezhető el. A módszerek között gyakorlatilag nincs közvetlen átjárás. Egyes esetekben ennek megvalósítására speciális modulokat dolgoznak ki, mint például Németországban a szövetségi prioritási lista összeállításához és a központi támogatások elbírálásához. Erre azért volt szükség, mert a németországi tartományok – adminisztratív és jogi megosztottságuk miatt – módszertanilag eltérő kockázatbecslési eljárásokat fejlesztettek ki.