6. Összefoglalás

A mellékletben közölt összeállítás (12. sz. melléklet) világosan rámutat arra, hogy a Talajvédelmi Stratégia elmaradásának, halogatásának, vagy annak teljességét megakadályozó csorbításnak nagyon komoly gazdasági, környezeti és szociális következményei vannak. Össztársadalmi elfogadtatására ösztönző (sőt bizonyos szükséges esetekben kényszerítő) érvanyagnak közérthetőnek, világosnak és meggyőzőnek kell lennie, egyaránt rámutatva a legszélesebb értelemben vett talajvédelem közvetlen (elsődleges) és közvetett (másodlagos és harmadlagos) hatásaira, következményeire. Ehhez nyújthat segítséget a közölt táblázat.
Összefoglalásul a Talajvédelmi Stratégia kiindulási pontot jelentő alapkoncepciójához kell visszatérni:

(1) Ha eredményesen, csorbítatlanul, teljeskörűen és hatékonyan megvalósul a Talajvédelmi Stratégia, akkor az életminőség három nélkülözhetetlen elemének

• megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszer;
• tiszta víz;
• kellemes környezet

minél teljesebb biztosítását jelenti. Ez pedig az ország és a társadalom egészsége, életszínvonala, jóléte, kedvező irányú fejlődése, „közérzete” és megelégedettsége szempontjából alapvető jelentőségű.

(2) Ha viszont elmarad a korszerű és sokoldalúan megalapozott Talajvédelmi Stratégia megalkotása, akkor nem épül arra a célkitűzéseket és feladatokat pontosan megfogalmazó, logikusan egymásra épülő jogszabályok hierarchikus rendszere; nem sikerül ezek meggyőző erejű össztársadalmi elfogadtatása; elmarad, késik vagy csorbul annak megvalósítása, teljes (de legalább is széles) körű gyakorlati bevezetése, úgy meghiúsulhat vagy csorbul az életminőség – előbb említett – három elemének megvalósulása is, ami nem teszi lehetővé az ország és a társadalom kívánatos rövid, közép és hosszú távú (fenntartható!) fejlődését, s a nem (megfelelően) javuló életminőség kiábrándulást okoz(hat), társadalmi elégedetlenséget szül(het). Ez ezután egyre csökkenti a Talajvédelmi Stratégia társadalmi támogatottságát, s egy lefelé tartó „(vissza-) fejlődési spirált” indít meg – beláthatatlan következményekkel.

Fenti két fő ok miatt kell minden erővel és minden eszközzel a talajvédelmi stratégia megvalósításának anyagi hátterét és társadalmi elfogadtatását biztosítani, s a társadalom minden tagját annak betartására és betarttatására ösztönözni. Még akkor is, ha az pillanatnyilag, rövidtávon nem mindig esik (eshet) egybe mindenki saját érdekeivel.

6.1 Feladatok, teendők

A fenti rendszer tudományos megalapozásához feltétlenül szükségesek az alábbi, egymásra épülő elemek:

1. A természetföldrajzi viszonyokra, elsősorban a talajviszonyokra vonatkozó korszerű integrált monitoring és térinformatikai adatbázis-rendszer megalkotása (területi adatbázisok, monitoring, dinamikus modellezés), karbantartása, továbbfejlesztése a technikai fejlődés nyújtotta új lehetőségek (analitika, távérzékelés, számítógép technika) maximális kihasználásával.
   
   
2. A jelen helyzetet és a végbemenő változásokat létrehozó okok elemzése, a folyamatok mechanizmusának tisztázása, befolyásolási lehetőségeinek feltárása, azok nyílt, a társadalom érintettjeinek bevonására épülő vitája.
   
   
3. A talajok különböző – természeti okok, vagy emberi beavatkozások okozta – stressz hatásokkal szembeni érzékenységének, „sérülékenységének” mennyiségi meghatározása.
   
   
4. A talajt érő „terhelések” tűrési küszöbértékeinek meghatározása.
   
   
5. Prognózis-rendszer kidolgozása a jövőben várható változások megbízható előrejelzésére, a káros következményeket megelőző, preventív intézkedések időben történő, megalapozott végrehajtásához. A megelőzés mindig eredményesebb, olcsóbb és biztonságosabb, mint a bekövetkező károk felszámolása, amely sok esetben nem is lehetséges.
   
   
6. A társadalom (döntéshozók, gazdasági szereplők minden szinten) felkészítése a komplex talajvédelem kérdésének felelős megvitatására, a kérdésekben való tájékozódásra és a lehetőségek felkutatására, a stratégia közös megvalósítására. Ezt a folyamatot az oktatás megújításával, a szaktanácsadási rendszer kiszélesítésével és megerősítésével, és ezzel együtt a hatósági, ellenőrzési munka okszerű szigorításával lehet együttesen biztosítani.

Mindez nem lehet sikeres megfelelő koordináció, összehangolás és sokoldalú együttműködés nélkül. Ezért az „Országos Talajvédelmi Stratégia” nem lehet egy tárca vagy ágazat rövidtávú programja, hanem az ország hosszú távú programjának kell lennie, illeszkedve a Vidékfejlesztés és a Nemzeti Fejlesztési terv középtávú lépéseihez.