Egyes kifejezések értelmezése a könnyebb megértéshez

Átlagos napi dózis/bevitel (ÁND): a szennyezőanyag azon mennyisége, mely lenyelés, belégzés útján vagy bőrön keresztül jut a szervezetbe. Egységnyi testtömegre és egységnyi időre vonatkoztatva (mg/kg×nap).

Bioakkumuláció: a szennyezőanyag felhalmozódása egy élő szervezetben (leggyakrabban egy szervben) a szennyezőanyag forrásául szolgáló környezeti elemben mért koncentrációhoz képest.

Bizonytalansági tényező (Uncertainty Factor; UF): a referencia dózis (RfD) kísérleti adatokból történő meghatározásához használt konstans számérték, amely általában a 10 többszöröse. Az UF az extrapoláció bizonytalanságát kifejező érték, amit befolyásol:

• a populáció tagjainak különböző érzékenysége,
• az akut állatkísérletes vizsgálat során nyert adatok extrapolációja élettartam hosszúságra,
• az állatkísérletek eredményeinek emberre történő extrapolációja,
• a LOAEL értékek használata a NOAEL értékek helyett.

Célérték: számszerű szennyezőanyag koncentráció vagy elfogadható kockázati szint érték, illetve egyéb olyan környezetminőségi kritérium (pl. ivóvízszabványban szereplő határérték), mely biztosítja az emberi egészség és a környezet védelmét.

• A tesztorganizmusoknak a vegyi anyagok különböző dózisára adott válasza (káros hatás, tumor, halál, stb.), melyet számszerűen fejeznek ki a toxikológiában.
  A kockázatfelméréseknél használt két mennyiség a referencia dózis (toxikus vegyületekre) és a meredekségi tényező vagy egységnyi kockázat (rákkeltő anyagokra).
• A toxikológia szabályai alapján elvégzett, a determinisztikus dózishatás esetében a hatástalan küszöb- és letális koncentráció-, a sztochasztikus hatású anyagok esetében a 10 mikrorizikó kockázatot jelentő szint meghatározása (25/2000. (IX. 30.) EÜM-SZCSM Együttes rendelet)

Egységnyi kockázat (Unit Risk; UR): az egységnyi kockázat egy felső becslése annak az élettartamra vonatkozó többlet kockázatnak, mely a szennyező vegyi anyag talajvízben 1 μg/l, levegőben 1 μg/m ³ koncentrációjú folyamatos expozíciójának következtében alakul ki. Kifejezése a meredekségi tényező (SF), az átlagos testtömeg és a belégzett levegő/lenyelt napi vízmennyiség figyelembe vételével történik:

Elfogadható kockázati szint: a HRQ, ERQ, illetve a CR meghatározott, még elfogadható, tolerálható értékei.

Érzékeny terület: az olyan terület, ahol különösképpen nagy az emberi egészség károsodásának a kockázata, vagy olyan természetes terület, melynek igen nagy belső értéke van. Ez olyan területeket jelent, ahol a szennyezőanyag expozíciójának nagy a valószínűsége, vagy az expozícióra való érzékenység különösen nagy (pl.: gyerekeknél). Ilyen területek pl.: lakóterületek, iskola, óvoda, munkahely, játszóterek, üdülő- és sportterületek, természetvédelmi területek.

Érzékenység vizsgálat: szisztematikus eljárás, melynek során megbecsülik és leírják a modell végeredményének változását a bemenő paraméterek változtatásakor.

Expozíció (kitettség): amikor az élő szervezet (ember vagy az ökoszisztéma egyéb elemei, vagy egésze) határfelülete (pl.: bőr, légutak, tápcsatorna) érintkezésbe/kontaktusba kerül a szennyezőanyaggal és a szennyezőanyag fel is szívódhat.

Expozícióbecslés: a hatásviselő és a szennyezőanyag közötti kontaktus (expozíció) útjának, mértékének és idejének becslése.

Expozíciós pont: az a hely, ahol egy élő szervezet, vagy populáció kapcsolatba kerül vagy kerülhet a szennyezőanyaggal.

Expozíciós út/expozíciós kapu:

• Az az útvonal/kapu, melyen keresztül a receptor kapcsolatba kerül a szennyezőanyaggal; lenyelés, belégzés, bőrön keresztüli felszívódás.
• Az az út és/vagy mód, amelyen át, illetve ahogy a rákkeltő anyag a munkavállaló szervezetébe jut [belégzéssel tüdőbe, kiülepedéssel vagy érintkezéssel a bőrön át, baleset esetén egyéb módon (pl. a száj nyálkahártyán át)] (26/2000. (IX. 30.) EÜM Rendelet).

Felszín alatti víz: minden, a föld felszíne alatt a telített zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Földtani közeg: a föld felszíne és felszín alatti rétegei (a talaj, a kőzetek, beleértve az ásványokat és ezek természetes és átmeneti formáit) (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

• A szennyezőanyag természetes körülmények között jellemző, azaz antropogén hatástól mentes koncentrációja az egyes környezeti elemekben.
• Reprezentatív érték, egyes anyag természetes vagy ahhoz közeli állapotot jellemző koncentrációja a felszín alatti vízben, illetve a talajban (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Intézkedési szennyezettségi határérték (C_i): egy adott terület – külön jogszabály szerinti (A felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. r.) – szennyeződés érzékenységétől függően meghatározott kockázatos anyag koncentráció, amelyet meghaladó érték esetén – (E) egyedi szennyezettségi határérték vagy (D) kármentesítési szennyezettségi határérték hiányában –, a környezetvédelmi felügyelőségnek intézkednie kell.

(C₁ = Fokozottan érzékeny-, C₂ = Érzékeny-, C₃ = Kevésbé érzékeny terület).

Kármentesítés: műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység és intézkedés a veszélyeztetett, szennyezett, károsodott felszín alatti víz, illetőleg földtani közeg megismerése, illetőleg a szennyezettség, károsodás mértékének csökkentése, megszüntetése, továbbá utóellenőrzése érdekében a környezetvédelmi célok érvényesítésére, a köz érdekében (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Kármentesítési szennyezettségi határérték (D): komplex értékelésen, a kockázatos anyagnak a környezeti elemek közötti megoszlására, viselkedésére, terjedésére vonatkozó méréseken vagy modellszámításokon, mennyiségi kockázatfelmérésen alapuló, a területhasználat figyelembevételével, a kármentesítési eljárás keretében, hatósági határozatban előírt koncentráció, amelyet az emberi egészség és az ökoszisztémák károsodásának megelőzése érdekében a kármentesítés eredményeként el kell érni (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Káros hatás: a szervezetnek vagy egyes részeinek funkcionális illetve kórszövettani (strukturális) károsodása vagy sérülése, amely önmagában vagy kombinálódva hátrányosan befolyásolja a szervezet teljesítőképességét, vagy csökkenti annak a környezet hatásaira való reagálásának képességét.

Kedvezőtlen esemény: egy esemény, amely az emberi egészségre, környezetre vagy anyagi javakra nézve veszélyt jelent, vagy jelenthet.

Kibocsátás: az emberi tevékenység hatására kockázatos anyag felszín alatti vízbe, illetőleg földtani közegbe kerülése (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Kimosódás: az a folyamat, amikor a talajmátrixban lévő szennyeződés beoldódik, bemosódik a pórusvízbe.

Kockázatcsökkentő eljárás: olyan műszaki, technológia, hatósági, jogi és adminisztratív eszközök összessége, amelyek segítségével a kockázat mértéke az elfogadható szintre csökkenthető azáltal, hogy vagy a szennyező anyagokat távolítják el, vagy a transzportútvonalat szakítják/szüntetik meg, vagy a receptor expozícióját korlátozzák/szüntetik meg.

Egészségkockázati hányados (HRQ): a determinisztikus hatású vegyi anyag becsült expozíciójának, azaz az átlagos napi szennyezőanyag felvétel (ÁND) mértékének és az elviselhetőnek tartott tolerábilis napi dózisnak (TDI) aránya. A kockázati hányados az alábbiak szerint minősíthető:

Kockázat (risk):

• A vegyi anyagok okozta káros hatás bekövetkezésének valószínűsége, tényleges vagy előrejelzett előfordulási gyakorisága, amennyiben az ember vagy az élőlények bizonyos fokú expozíciója bekövetkezik. Röviden a nem kívánatos következmény előfordulásának valószínűsége.
• Az ökoszisztéma, illetőleg az emberi egészség romlásának, károsodásának várható mértéke és bekövetkezési valószínűsége (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

• A kockázat leírására és számítására szolgáló, vizsgálati eredményeken alapuló eszköz, amely magában foglalja a veszély azonosítását, az expozíció becslését és a káros hatás következményeit.
• Egy adott szennyezett terület tényfeltárására támaszkodó részletes vizsgálata a kármentesítési célállapot, illetve a (D) kármentesítési szennyezettségi határérték meghatározására, amelynek eredménye egy kockázati hányados formájában kifejezett érték, amely a környezet elemeinek szennyezettségéből, illetőleg a környezetre, az ökoszisztémára és az emberre elviselhető szintek arányából nyerhető (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Kockázatos anyag: minden olyan emberi tevékenységből származó anyag, amely a földtani közegbe, illetve a felszín alatti vízbe kerülve a környezetre, az emberi egészségre, a környezethasználatokra kockázatot jelent mérgező, rákkeltő, teratogén, mutagén, szervezetben való felhalmozódása vagy egyéb kedvezőtlen hatása miatt (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Következmény: egy nemvárt esemény lehetséges eredménye. A következmény kifejezhető szavakban vagy számokkal, melyek leírják az emberi egészségben, környezetben vagy anyagi javakban beállt sérülés nagyságát.

Krónikus toxikus hatás: egy szennyezőanyag relatív hosszú idejű (a vizsgált egyed élettartamához képest) expozíciója során vizsgált toxikus hatás megnyilvánulása.

Lebomló szennyezőanyag: olyan szennyezőanyag, amely meghatározott körülmények között – beavatkozás nélkül – meghatározott idő alatt úgy változik meg, hogy egészséget nem károsító, nem szennyező, környezeti kockázatot nem okozó anyaggá alakul. (123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet)

LOAEL (Lowest Observed Adverse Effect Level): a dózis-válasz vizsgálatokban megállapított olyan legkisebb veszélyes anyag dózis (expozíciós szint), mely statisztikai vagy biológiai értelemben az exponált csoportokban megnöveli a megfigyelhető hatás gyakoriságának vagy súlyosságának növekedését a kontroll csoporthoz képest.

Megfelelőségi pont: a szennyező forrás és az expozíció tényleges helye között a terjedési úton kijelölt olyan pont, ahol a szennyezőanyag koncentrációjának a vizsgált környezeti elemben (földtani közeg, felszín alatti és felszíni víz, levegő) alacsonyabbnak kell lenni a kívánt értéknél.

Mikrobiológiai lebomlás: szerves vegyületek átalakulása egyszerűbb vegyületekké (mint pl.: CO₂) élő mikroorganizmusok segítségével, melynek során a mikrobák fennmaradásukhoz és szaporodásukhoz energiát nyernek.

Modell: a természet viselkedésének leírását célzó matematikai rendszer, amely lehetővé teszi valós adatok leírását, és a rendszer nem mért állapotainak előrejelzését.

Monitoring: a felszín alatti víz, földtani közeg mindenkori állapotának, terhelésének, szennyezésének (beleértve a szennyeződésterjedést is) és igénybevételének megismerésére, illetőleg az állapotváltozás nyomon követésére szolgáló mérő-, megfigyelő-, észlelő- és ellenőrző hálózat az adatok mérésével, gyűjtésével, feldolgozásával, nyilvántartásával és értékelésével, szükség szerint más környezeti elemre is kiterjedően (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

NOAEL (No Observed Adverse Effect Level): az állatkísérletben a vizsgált vegyi anyag legnagyobb dózisa, ahol statisztikailag vagy biológiailag szignifikáns káros hatás még nem figyelhető meg a vizsgált populációban a megfelelő kontroll populációhoz viszonyítva. Hatás esetlegesen megfigyelhető, de az nem minősíthető károsnak.

Ökológiai hatásviselő: a szennyező hatásoknak kitett fajok, élőhelyek, vagy az ökoszisztéma egy része.

PEC (Predicted Environmental Concentration): a szennyezőanyag becsült, előrejelzett koncentrációja a környezetben ott, ahol a vizsgált élőlények expozíciója várható.

PNEC (Predicted No Effect Concentration): a szennyezőanyagok olyan számított koncentrációja, amely az előrejelzések szerint az ökoszisztémát nem károsítja.

Rákkeltő anyag: olyan vegyi anyag, amelynek hatására daganatképződés indulhat meg az exponált szervezetben.

Daganat kockázat (Carcinogenic Risk, CR): a daganatképző tulajdonságú, vagy a genetikai állományt (DNS) károsító vegyi anyagok kockázata a teljes élettartamra vonatkozó ÁND érték és a daganatkockázat valószínűségét leíró egységnyi kockázat (UR) vagy meredekségi tényező (SF) figyelembe vételével határozható meg.

Referencia dózis, megengedhető napi bevitel (RfD, ADI, TDI): a nem rákkeltő hatású vegyi anyagok elfogadható kockázat szintjét jelölő feltételezett biztonságos dózis, ami naponta “bevihető” az ember teljes életének minden napján anélkül, hogy bármiféle egészségkárosodást okozna. Ezt a dózist a tesztorganizmusok szennyezőanyag dózisokra adott válaszából határozzák meg a NOAEL vagy LOAEL és UF értékek ismeretében, az érzékeny alcsoportokat is vizsgálják. Kifejezése mg/kg´ nap egységben történik.

Receptor (hatásviselő): a környezeti hatásnak kitett környezeti elem, annak ökoszisztémája, vagy az azt használó emberek csoportja.

Meredekségi tényező (Slope factor; SF): rákkeltő anyagok esetén a rák-kockázatnövekményt (dózis-válasz) leíró egyenes meredeksége a kis dózisok tartományában, mely a tesztorganizmusok szennyezőanyag dózisokra adott válaszából (daganatképződés) kerül meghatározásra. Ez az érték egy felső becslését adja az egységnyi bevitt szennyezőanyag okozta élettartamra vetített rák kialakulási valószínűségének. Kifejezése 1/(mg/kg´ nap) egységben történik.

• A környezetnek vagy valamely elemének a környezetszennyezés hatására bekövetkezett szennyezettségi szinttel jellemezhető állapota (1995. évi LIII. Törvény).
• Szennyezés hatására a felszín alatti vízben vagy a földtani közegben kialakuló kockázatos anyag koncentráció, amely jellemezhető szennyezettségi határértékekkel (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Szennyező forrás:

• A szennyezettség forrásterülete, a szennyeződés azon helyszíne, ahol a szennyező vegyi anyagok maximális koncentrációja mérhető.
• Emberi tevékenység körülhatárolható helye, ahonnan egyszeri, folyamatos vagy szakaszos terhelés éri vagy érheti a felszín alatti vizet, illetőleg a földtani közeget. Lehet: pontszerű, foltszerű, diffúz, illetve tényleges és potenciális (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Szennyezettségi határérték (B): felszín alatti víznél az ivóvízminőség és a vízi ökoszisztéma igényei, földtani közeg esetében a talajok multifunkcionalitásának és a felszín alatti vizek szennyezéssel szembeni érzékenységének figyelembevételével meghatározott kockázatos anyag koncentráció (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Szennyezés:

• Olyan folyamat, vagy cselekedet, amely a vegyi anyagok környezetbe kibocsátását jelenti és szennyezettséget eredményez.
• A környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése (1995. évi LIII. Törvény)
• A felszín alatti víz, földtani közeg kedvezőtlen állapotához vezető kibocsátás, amely kockázatos az emberi egészségre, a vizek használatára, az engedélyezett környezethasználatokra, valamint kedvezőtlen az élővilágra (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).
  

Talaj: a földtani közeg legfelső rétege, ami ásványi részecskékből, szerves anyagból, vízből, levegőből és élő szervezetekből áll (33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet).

Terjedési (transzport) út: a szennyezőanyagok környezeti elemekben leírt mozgási pályája.

Természetes koncentrációcsökkenés: a szennyezőanyagok koncentrációjának csökkenése a terjedési úton az idővel és a távolsággal fizikai, kémiai és biológiai folyamatoknak (diffúzió, hidrolízis, diszperzió, adszorpció, degradáció, stb.) a következményeképpen.

Toxicitás: a vegyi anyagok mérgezőképessége.

Toxikológia: a vegyi anyagok élőlényekre gyakorolt hatásának vizsgálatával foglalkozó tudomány.

Total Petroleum Hydrocarbon (TPH): kőolaj eredetű összes szerves vegyi anyag (alifás és aromás vegyületek együttesen).

Vegyi anyag: a természetes állapotában előforduló, vagy ipari termelő-folyamatból származó kémiai elemek vagy ezek vegyületei, amelyek a termék stabilitásához szükséges adalékokat és az előállításból/gyártásból származó szennyező anyagokat is tartalmazhatnak, de nem tartalmaznak olyan oldószereket, amelyek az anyag stabilitásának vagy összetételének megváltozása nélkül elkülöníthetőek (2000. évi XXV. törvény).