4. Műszaki ellenőrzési analógiák

		4.1 Építőipari műszaki ellenőrzések

Az építési és bányászati tevékenység több ezer éves múltra tekint vissza, mely alatt kialakultak az ellenőrzés feladatai, eszközei, jogi és műszaki szempontjai.

Érdekességként említjük meg, hogy Julius Caesar a hídépítésről szóló könyvében Kr. e. 54-ben a galliai hadjárat során épített rajnai híddal kapcsolatban részletes tanácsokat ad a cölöpözés kivitelezésére és annak ellenőrzésére vonatkozóan. (A híd 350 méter hosszú és kb. 6 méter széles volt.) Hadrianus császár Kr. u. 100 körül dühében megölette Apollodorost valamely műszaki tévedéséért, noha ő volt az előző császár, Traianus híres al-dunai, 1127 méter hosszú hídjának az építője. (Ez kő mederpillérekkel és fa felszerkezettel készült.) Egyes történetírók szerint a császár dühének az volt az oka, hogy Apollodoros gúnyos szavakkal bírálta az “építészeti babérokra törő” császár kupolatervét. Ez esetben ő a “műszaki ellenőrök” hivatásának első vértanúja, aki egy “tervbírálati munkába” halt bele. A híres al-dunai hidat a jégzajlás sodorta el (nyomai azonban fennmaradtak). A tönkremenetel oka: túlméretezett sűrű pillérei a Duna medrének egyharmadát elzárták. (Széchenyi Lánchídjának “terv-zsűrijénél” is gyakori pesszimista jóslat volt: a jégzajlás elsodorja.)

Az összedőlt építmények tervezési, kivitelezési, üzemeltetési hibáinak elemzéséből levont következtetések is sok hasznos tapasztalattal szolgáltak. A tömeges “ipari termelés” jellegű építkezés a múlt század közepére kikristályosította az építési műszaki ellenőrzés rendszerét.

Az idők során két alapvető és egymástól megkülönböztethető, ugyanakkor egymással szinkronizáló építési műszaki ellenőrzési mód alakult ki:

• az építmény ellenőrzése(analóg az utóellenőrzéssel),
• az építési folyamat, kivitelezési folyamat ellenőrzése.

Ugyanennek gépipari megfelelőjeként kialakult a “gyártmányellenőrzés”, illetve a “gyártás-ellenőrzés”, vagy általánosabban fogalmazva, végállapot ellenőrzés – folyamatellenőrzés.

Egy hídépítési példával érzékeltetve: az első módszer tulajdonképpen nem törődik azzal, hogy milyen úton, milyen módszerekkel jutottunk el a hídkivitelezés végéhez, hanem csak azzal, hogy a híd a funkciójából adódó terheléseket és járulékos hatásokat képes-e elviselni. Ezen méretezési terhelések biztonsági tényezővel növelt értékével próba-terhelik a hidat (“teátrális esetekben” a statikus tervező alááll) és ha nem szakad le, alakváltozása – lehajlása megfelelő, akkor a híd jó. (Ez analóg azzal, mintha nem érdekelne, hogy a kármentesítés műszaki beavatkozásakor milyen technológiát alkalmazunk, csak végeredményként legyen tiszta a terület.)

Az idők folyamán rájöttek, ez sem ad megfelelő támpontot a híd megfelelőségére az időben változó anyag-minőségek és a változó statikai működési modell miatt. Például a bauxitcementből készült épületek szerkezetének teherbírása folyamatosan csökkent, vagy a túlméretezett és egyébként jó minőségben kivitelezett tartószerkezet teherbíró képessége annullálódhat a korrózió miatt (lásd pl. vasúti acélszerkezetű felüljárók festésének – karbantartásának elhanyagolása miatti tönkremenetele). Egy klasszikus példa, hogy lényegtelen hibából katasztrofális tönkremenetel, nagy kár következhet be: a bécsi Reis-brücke leszakadását a hídsaru alatti pár köbméternyi hídfőkitöltő beton 50 év alatt bekövetkezett korróziója okozta.

A pécsi feszített beton toronyház szerkezetének tönkremenetele a savas padlófelmosó vizek által okozott feszítőkábel korrózióra vezethető vissza. Egy kisebb horderejű, de sűrűn előforduló hiba, hogy a jelentéktelen költségű, de rosszul kivitelezett vízszigetelés miatt egy épület teljes pincéje használhatatlanná válik. (Ez analóg azzal, mintha a műszaki beavatkozás végén a terület tiszta lenne, de az ottmaradt, el nem távolított néhány tonna veszélyes hulladék, mint szennyező góc egy talajvízszint emelkedés esetén újra elszennyezné a területet.)

A negatív példákból okulva folyamatosan kialakult az építési – kivitelezési folyamat legfontosabb pontjainak, elemeinek, eseményeinek műszaki ellenőrzési gyakorlata.

A műszaki ellenőrzést, a minőségbiztosítást, annak összehangolt biztonságtechnikai és költségszempontú megközelítésével vizsgálva alakultak ki az ellenőrzési módszerek:

• szemrevételezés(anyagminőség, méret, esztétikai szempontok),
• olcsó helyszíni mérések(anyagvizsgálati gyorstesztek, alsó geodéziai mérések),
• laboratóriumi alapanyag vizsgálatok(pl. homokos kavics, cement, betonacél),
• laboratóriumi szerkezeti kísérletek(pl. egy db előzőleg ellenőrzött alapanyagokból készült vasbeton gerenda terhelési próbája),
• a szerkezet helyszíni “próbaterhelése”, terhelés alatt értve a mértékadó igénybevételt, pl. fagyállóságot is.(klasszikus példája a hidak próbaterhelése).

A fentieket egy panelos házgyári épületalapozás során, annak idején szokásos műszaki ellenőrzési gyakorlattal szemléltetjük.

• A geodéziai kitűzés ellenőrzése. A kitűzést általában a kivitelező vállalat végezte, de előírás volt a “Tervezői Művezetői” ellenőrzés is. Ok: a helyszíni építésvezető hibája és a műszaki ellenőr tévedése rendkívül nagy kárt okozhat, ugyanakkor így biztosított volt, hogy a Tervező értesüljön a kivitelezés megkezdéséről és az esetleg utólag szükségessé váló tervmódosításokról. (Ez analóg azzal, mintha a kivitelező kitűzési hiba miatt 100 méterrel távolabb kezdi el a szennyezett talajvíz kitermelő-rendszer telepítését.)
• A pincetömb földkiemelése után előírás volt, hogy az alapozási síkon a talaj ellenőrzését a “Tervezői Művezető”, vagy a talajmechanikus végezze. Az indok szintén az volt, hogy az építésvezető vagy műszaki ellenőr tévedése igen nagy és többnyire javíthatatlan kárt okozhat, ugyanakkor egyértelművé vált a talajmechanikus felelőssége, amikor összevethette az olcsó, előzetes talajfeltárás adataiból elvégzett méretezés eredményeit a valósággal. (A beruházó műszaki ellenőre a munkát leállította, ha a kivitelező elfelejtette a Tervezői Művezetőt, vagy talajmechanikus tervezőt helyszínre hívni!)

A lakótelep-építkezés megkezdése előtt a költséges és ugyanakkor bizonytalanabb talajmechanikai méretezésű “mélyalapok” esetében előírták a próbacölöpök készítését és próbaterhelését. A kapott teherbírási és süllyedési információk alapján a tervező módosította – pontosította az alapozás méretezését. (Az esetek többségében jelentősen csökkentette a költségeket.)

Ilyen, nagy sorozatban készült építményeknél sikerült megtalálni a költséges talajmechanikai vizsgálatok optimumát és összehangolását a biztonság szempontjaival. A budapesti lakásépítési programban évi 5000-10000 lakás készült és csak néhány épületalapozási probléma fordult elő. Ennek egyike éppen a jól kialakított műszaki ellenőrzési rend – gyakorlat megkerüléséből adódott. A Fehérvári úti lakótelep 25. jelű épületénél a beépítési terv módosítása miatt a helyszínrajzi elrendezéshez képest 20 méterrel “eltolták” az épületet. Ezen új helyen az épület alapozási síkja alatt 0,5 – 1,5 m változó vastagságú agyagréteg volt. Emiatt az épület monolit vasbeton “dobozalapozása” kb. 15 mm egyenlőtlen süllyedést szenvedett. A szögforgásból adódóan a felszerkezetnél kb. 50 mm függőlegestől való eltérés következett be, melyet panelszerelés közben észleltek, így a nagyobb kár elkerülhető volt. A műszaki ellenőrzés közben a kiemelt földmunkánál nem hívták helyszínre a talajmechanikus tervezőt, aki valószínűleg itt szembesült volna azzal, hogy az épületet “arrébbtolták” és a tervezéshez végzett talajmechanikai feltárás eredménye itt már nem érvényes. (Analógia: ha külön jogi személy végzi a tervezést, akkor egyértelmű a felelőssége, ha a legkritikusabb pontoknál “tervezői művezetéssel” is ellenőriztetünk.)

• Az épületek pincéinek vízszigetelését a beruházó műszaki ellenőre tartozott ellenőrizni és naplóbejegyzése után lehetett “eltakarni”, aljzatbetonozni. Ennek oka, hogy a vízszigetelési hiba többnyire az épület átadása után évek múlva bekövetkező “mértékadó” talajvízálláskor derül ki. Ha a talajvíz elleni szigetelés minőségével kapcsolatban kétely merült fel, és csak akkor, víznyomás próbával ellenőrizték a szigetelés jóságát. Ez a szigetelés költségével azonos nagyságrendű vízfeltöltési és kiszivattyúzási munkát jelentett. Megjegyzendő, hogy a 100 eFt-os költség nagyságrendű műszaki ellenőrzés helyett ma millió forintos költség nagyságrendű szenzoros szigetelőréteget alkalmaznak.
• Az elkészült aljzatbetonon a kivitelező elkészítette az alaplemez betonacél szerelését, majd kihívta a betonozás megkezdése előtt a beruházó műszaki ellenőrét. A műszaki ellenőr döntési kompetenciája volt, hogy saját maga ellenőrzi a vasszerelés tervszerűségét, vagy helyszínre hívja a statikus tervezőt. Az előző megoldás olcsóbb, de az utóbbi megoldást választották egy-egy új épülettípusnál. Ugyanis így volt egyértelmű a statikus tervező felelőssége. A futószalagon épülő további dilatációkat már a beruházó műszaki ellenőre ellenőrizte. A vasszereléssel kapcsolatban nem csak a mennyiséget, hanem a méretpontosságot is ellenőrizték. Egy 20 cm vtg. vasbeton-lemeznél a vasszerelés 1-2 cm-es szintbeli pontatlansága 10 %-os teherbírás csökkenést is jelenthet. Szintén komoly veszélyt jelent a betonacél korróziója a nem megfelelő betontakarásból adódóan.Ezen hibák nagy valószínűséggel a garanciális, sőt szavatossági idő után derülnek ki,ráadásul többnyire a felelősség sem bizonyítható.

A beépített betonacélról gyártó-művi műbizonylatot kellett bemutatni és csak nagyobb mennyiségnél volt előírás a bizonyos gyakorisággal végzett laboratóriumi acél “szakítóvizsgálat”. Ennek oka: az acélminőség az ózdi gyárban viszonylag kis határok között változott és a ± tűrés helyett többnyire csak pozitív eltérések voltak. A laboratóriumi mérések viszont rendkívül költségesek és alapvetően csak egy kohói “csapolmányt” minősítenek.

• Az alaplemez betonozása során az ellenőrzés metodikája pontosan követte a “bizonytalanságok” forrásait. A betonüzemben vizsgálták a homokos kavics szemcseszerkezetét, agyag-iszap tartalmát, a cement őrlési finomságát és a cement–víz–adalékanyag–vegyszer mérlegelési pontosságát. A betonüzemben előállított alapanyagból “próbakockát” vettek 100 m ³ -enként 3-3 darabot, melynek szilárdságát 28 napos korban laboratóriumban törőpróbával ellenőrizték.

Az így előállított beton bizonylattal került ki az építési helyre, ahol 50 m ³ -enként 3-3 darab próbakockát vettek, melyet a szerkezeti betonnal azonos időjárási körülmények között tároltak. A friss próbakockákba karcolt jelölést az építési naplóban is rögzíteni kellett, és a helyszínen lévő műszaki ellenőr ezeket kézjegyével is elláthatta. A próbakockákat 28 napos korukban, laboratóriumban törték. A műszaki ellenőrnek elvileg lehetősége volt, hogy bizonyos próbakockákat elvigyen és a laboratóriumi vizsgálatot saját hatáskörben végeztesse.

A kizsaluzott szerkezeti beton “megmutatja önmagát”. Amelyik beton darázsfészkes, annak hiába volt jó az alapanyaga, az valószínűleg csak alaposabb vizsgálat után, valamint javítás után lehet alkalmas a funkciója ellátására. Ha a beton szemre jó – szép, akkor szilárdságát olcsó megoldással lehet sok ponton ellenőrizni(pl. a beton keménység – szilárdság közötti összefüggésen alapuló Schmidt kalapácsos vizsgálattal). Ha a betonüzemben előállított beton alapminősége a szabványos vizsgálatok szerint megfelelő és a helyszíni gyorsteszt szerint is megfelelő, akkor a próbaterhelésnél már nagy meglepetés nem várható. (Ugyanakkor egy vasbeton szerkezetnél a betervezett betonacél geometriai elhelyezésének ellenőrzését, a korrózió szempontjából fontos betontakarás ellenőrzését megnyugtatóan csak a betonozást megelőzően oldhatjuk meg.)

Vita, vagy kétely esetén elvégezték a rendkívül költséges betonmag-minták kifúrását és laboratóriumi próbaterhelését.

Ezen ellenőrzési rendszerben viszonylag egyértelmű volt a személyi felelősség, ami a minőség, a biztonság javát szolgálta.

• A paneles házgyári építkezések – alapozások kezdeti időszakában a kész épületeken süllyedés-méréseket végeztek. Ugyanis az alapozás méretezésénél az egész szerkezet szempontjából meghatározó jelentőségű volt, hogy a paneles felszerkezet az egyenlőtlen süllyedésre érzékeny. Természetesen ettől még előfordulhatott valamely rész szerkezeti egység lokális tönkremenetele.
• A paneles alapozások másik kritikus pontja a méretpontosság volt. Statikailag ugyan erősebb egy 25 cm-es falnál a 27 cm vastag fal, de a panel 2 mm pontossággal készült és a méreteltéréseket nem lehetett korrigálni. Ezért fontos szempont volt a betonozás megkezdése előtt a zsaluzatok méretpontosságának ellenőrzése. (Egy kb. 30 méteres dilatációs hosszon ± 15 mm méreteltérés volt megengedett.)
• A műszaki dokumentáció, illetve a kivitelezési szerződés szerves részét képezte a “minőségtanúsítási” tervfejezet. Ez több, lényegretörőbb és “műszakibb” volt, mint az ISO.

A fenti kis példákkal érzékeltetik, hogy a műszaki megvalósítási folyamat ellenőrzését nem lehet helyettesíteni egy végállapot ellenőrzésével.A gyártás ellenőrzése nagyobb biztonságot ad, mintha csak a gyártmányt ellenőrizzük.Cél, hogy minél kevesebb selejt termék készüljön, minél kevesebb rejtett hiba legyen, ami a garanciális idő után mutatkozik meg.

A műszaki ellenőrzés a tervezés – megvalósítás szerves részét képezte. A statikus szerkezeteknél meghatározó szempont volt a kár – kockázat nagyságának figyelembevétele és a felelősség megállapíthatósága. E szerint a következő eseteket lehet megkülönböztetni:

– A hiba - javítható – kis költséggel,

– nagy költséggel,

- nem javítható – kis kárt okoz,

– nagy kárt okoz.

– A felelősség utólag – megállapítható,

– nem állapítható meg.

		4.2 Bányászati műszaki ellenőrzések

A műszaki ellenőr legfontosabb tevékenysége gyakorlatilag megegyezik az építési műszaki ellenőrzési klasszikus feladatokkal, hiszen maga a jogszabály is minden esetben építési műszaki ellenőrzésről, építés felügyeletről beszél. Ennek megfelelően:

– a kiviteli tervek ellenőrzése,

– részvétel a pályázati kiírásban és az ajánlatok értékelésében,

– a kivitelezéssel kapcsolatos ellenőrzési, felügyeleti tevékenység:

• az építmény, műtárgy kitűzése, az előírt vizsgálatok, felmérések megtörténtének ellenőrzése,
• a hatósági engedélyek, előírások, határidők, minőségi előírások ellenőrzése, különös tekintettel a Bányakapitányság, Vízügyi Igazgatóság, Környezetvédelmi Felügyelőség, Magyar Geológiai Szolgálat, ÁNTSZ előírásaira,
• az építési napló vezetése, jegyzőkönyvek ellenjegyzése, észrevételezések,
• a munkák elkészültekor a tételes mennyiségi és minőségi ellenőrzés,
• az egyes építmények, bányatérségek műszaki jellemzőinek ellenőrzése, a biztonsági előírások betartásának ellenőrzése,
• a beépített anyagok, szerkezetek, berendezések, különösen a biztonságtechnikai berendezések minőségtanúsításának ellenőrzése.

Más jellegű feladat a bányaművelés ellenőrzése, melynek során a “bányakapitányság”, mint az ásványvagyon tulajdonosának, a Magyar Államnak a képviselőjeként jár el. A bányaművelésre – kitermelésre feljogosított nyereségérdekelt cég a kitermelt ásványianyag után járadékot fizet, melyből adódóan előfordulhat, hogy a gazdaságos kitermelés – “rablógazdálkodás” – ütközik az állami érdekkel. (Pl. kavicsbányászatnál olcsó megoldásként kitermelik a felső, néhány méteres kavicsvagyont, miközben a drágábban, illetve komplikáltabban kitermelhető, több tízméteres réteg kitermeletlen marad.)

A bányakapitányság az éves bányaművelési terv, az ásványvagyon feltárás, megkutatottság jóváhagyásakor érvényesíteni tudja az állami érdeket. A művelés során az ellenőrzés kiterjed a tervszerűségre, a bányatérképezés (geodéziai mérések) révén pedig folyamatosan ellenőrzik, hogy a művelés a bányatelken belül maradjon, a tervezett védőpillérek megmaradjanak. A bányaművelés fokozott veszélyességére tekintettel (víz-, gázbetörések, stb.) a biztonságtechnikai – munkavédelmi előírások, tervutasítások betartását szintén folyamatosan ellenőrzi a bányakapitányság.

A bányaművelés irányítóját, a “felelős műszaki vezetőt” a cége nevezi ki, melyhez a bányakapitányság jóváhagyása szükséges. Feltétel: szakirányú egyetem + 5 év bányaművelési gyakorlat (nem általános szakmai gyakorlat!).

Ezen tevékenység analóg a kármentesítések szennyezés lehatárolásával. Költséges fúrási – feltárási – tervezési munka eredményeként hoznak nagy horderejű döntéseket.

A kármentesítéseknél is átvehető az ásványvagyon kutatásoknál kialakult “többlépcsős” feltárási döntéshozatal. Először néhány fúrás eredményét értékelik, mely alapján elkészül a részletes feltárási terv. Az újabb fúrások eredményeként lehatárolják a művelési területet, illetve az ásványvagyon becslése után döntenek további vizsgálatokról, amelyek a bányaművelés költségeinek prognosztizációjához szükségesek. (Az itt elkövethető hiba nagyságára klasszikus példa a tatabányai szénmedencében az “eocén program” keretében bekövetkezett több milliárdos kár. Az ásványianyag feltárása pontos volt, de a művelést nehezítő körülményeket “elhallgattatta” a térségi érdeket képviselő “politikai lobby”.)

A bányaművelés közben folyamatosan végeznek olyan feltárásokat, amelyek a korábbi feltárások eredményének pontosítását szolgálják, illetve a bányaművelés technikai részleteinek pontosításához elengedhetetlenek.

A kármentesítéseknél is sok esetben végeztek olyan felesleges tényfeltárási munkát, amelyet csak a műszaki beavatkozás során lehetett volna megbízhatóan és főleg olcsón rendezni.

		4.3 Párhuzamosságok a kármentesítés során

A kármentesítési műszaki ellenőrzésbe átvehető legfontosabb tapasztalatok:

– A műszaki ellenőrnek rutinos, nagy szakmai tapasztalatú embernek kell lenni.

– A kármentesítési építési tevékenység (depónia építés, kútfúrás, földmunka, vezetéképítés, szennyvíztisztító létesítés, stb.) teljesen analóg, ezért az építési műszaki ellenőrzés, szabályozása – gyakorlata változtatás nélkül átvehető.

– “Eltakarás előtti” ellenőrzés fontossága.

– A szemrevételezés és nagyszámú, de olcsó helyszíni mérés fontossága. Meghatározandók a célszerű ellenőrzési pontok – helyek és időszakok.

– Az ellenőrzésnél a szemrevételezés, a nagyszámú – olcsó helyszíni gyorsteszt és a költséges, de bizonyító erejű akkreditált labormérés megfelelő arányát kell biztosítani.

– A kármentesítés végállapot ellenőrzését és a kármentesítés folyamatának ellenőrzését mindhárom fázisban (tényfeltárás, műszaki beavatkozás, utóellenőrzés) össze kell hangolni a költség minimalizálás és a megbízhatóság érdekében.

– Meghatározandók a célszerű ellenőrzési helyek és időpontok.

– Minőségtanúsítási – ellenőrzési tervet célszerű készíteni a műszaki beavatkozási szakaszhoz a kármentesítési engedélyezési terv készítés során.

– Meg kell szervezni a műszaki ellenőr-képzést, vizsgáztatást és megfelelő “tankönyvet – jegyzeteket” kell biztosítani.