KÁRMENTESÍTÉSI ÚTMUTATÓ 4
 
1. sz. függelék: A Leopold-mátrix alkalmazása a hatások számbavételére
tartalomjegyzék következő előző
  A Leopold-mátrix célja eredetileg a hatások rangsorolása: milyen intézkedésnek milyen hatásai lehetnek, azoknak milyen a súlya. Eredetileg ilyen célra használják a mátrixot
 

Intézkedések

Hatásviselő 1

Hatásviselő 2

Hatásviselő j

I (0) (0-dik intézk./technológia/alternatíva))

N (0,1)

N (0,2)

N (0,3)

+/-

+/-

+/-

I (1) (1. intézk.)

N (1,1)

N (1,2)

N (1,3)

+/-

+/-

+/-

I (i) (i-edik intézk.)

N (i,1)

N (i,2)

N (i,j)

+/-

+/-

+/-

  I (0). a be nem avatkozás alternatívája (ti. a jelenlegi helyzet fennmaradása)
Hatásviselő: pl. H1 = ivóvíz mennyisége a vizsgált területen; H2 = emberi egészség stb. Ide beírhatók az outputváltozóink.
N: az adott hatás nagysága, súlyossága (1-10 skálán).
+/-: a hatás kedvező/kedvezőtlen

A módszer előnye: mindenféle hatást föl lehet benne tüntetni (nemcsak a pénzben kifejezhetőket).
Hátránya: nem derül ki, az egyes hatások egymáshoz képest milyen súlyúak (pl. nem lehet látni a mátrixból, hogy két hatás, amely azonos súlyt kapott, egymáshoz képest milyen súlyosságú). Kérdés a szinergikus hatások kezelése is, bár akár több lépésben elkészített mátrix segítségével ez kezelhető.Vigyázni kell arra, hogy ha túl sok tényező van, áttekinthetetlenné válhat a táblázat.

A módszer alkalmazásakor a következő kiegészítéseket lehet tenni:

  • Beírhatjuk a bekövetkező hatás valószínűségét (P) is,
  • Alkalmazhatjuk a mátrixot szűrésre is: Elvileg megtehetjük, hogy a Leopold-mátrixot először csak az N-ekkel töltjük ki, és a nagy N-ekkel rendelkező hatásokkal foglalkozunk a későbbiekben. A szűrészi funkció alkalmas lehet a szinergikus hatások kezelésére is.