IX. A kiértékelések feldolgozásának technikai háttere

A számbavétel eredményeinek rögzítése, elemzése és megjelenítése már napjainkban sem képzelhető el számítástechnikai eszközök használata nélkül, és ennek mértéke, a felhasználóbarát piaci alkalmazások megjelenése a szakadatlan növekedés és fejlődés állapotában él. Ezért egy útmutató inkább ennek általános fejlődési irányaira utalhat, kerülve egyetlen, üdvözítő rendszer kihangsúlyozását. A fontosabb eszközcsoportokat és a Magyarországon ismertebb, jelentősebb alkalmazói programokat azonban megemlítjük.

A kiértékelés és a hozzá kapcsolódó terepbejárás adatait célszerű digitális formában, legalább Excel táblázatkezelővel rögzíteni. Az egyes mezők elnevezéseit és a belső felépítést a “Veszélyeztetett, szennyeződött, illetve károsodott területek, potenciális és tényleges szennyezőforrások országos számbavétele, Bejelentő adatlap” (ASZF) figyelembevételével kézenfekvő kialakítani, ahol a saját mezők elnevezései szintaktikusan azonosak a bejelentő lapéval, és a digitális adatok összekapcsolhatóságának érdekében az ASZF első oszlopa, “A kérdés száma” kapja meg a későbbi összekapcsolás, vagy adatkonverzió során az elsődleges kulcs funkcióját. A bejelentő lapon nem szereplő, de a kiértékelés szempontjából lényeges adatok mezőivel, mint pl. a légifényképek azonosítóival, paramétereivel az adatbázist mindenképp célszerű kiegészíteni.

Az adatbázisokra épülő rendszerek különleges csoportját alkotják a térinformatikai (GIS) rendszerek. A GIS (Geographic Information System) egy megfelelő hardver környezetben működő olyan adat és szoftver együttes, mely eljárásai révén támogatja a területfüggő adatok nyerését, kezelését, manipulálását, analízisét, modellezését és megjelenítését komplex tervezési és működtetési feladatok megoldása érdekében. A meghatározás forrása: Dr. Sárközy Ferenc térinformatikai oktató anyaga http://bme-geod.agt.bme.hu/tutor_h/terinfor/t13.htm#gis, címen, ahol az elvi alapok magyar nyelven ismerhetők meg..

Ezek sajátossága abban mutatkozik meg, hogy az adattáblák adatai a bennük tárolt térbeli koordináták, vagy egyéb, térben definiált vonatkoztatási pontok alapján térképi formában, vízszintes síkban, szelvényben, vagy akár három dimenzióban is megjeleníthetők. Adatbázis kezelőik az adatbázisokban minden hagyományos, csak táblázatosan meglévő adathalmazon elvégezhető művelet futtatását lehetővé teszik, majd a térbeli helyzet ismeretében a kapott szűrési eredményeket térképi formában is megmutatják. Az összekapcsolt rendszer ellenkező irányban is működhet: a térbeli objektumok topológiai és geometriai kapcsolatainak (benne foglalt-e, szomszédosak-e, relatív, vagy abszolút távolsági feltételeknek megfelel-e, stb.) vizsgálati eredményei megjeleníthetők és az adattáblákban tárolhatók.

Hazánkban a nyolcvanas évek végén jelentek meg a térinformatikai rendszerek (GIS), közöttük a legjelentősebbek, nemzetközi viszonylatban is a legelterjedtebbek:

INTERGRAPH MGE, ARC/INFO, MapInfo, ILWIS, idrisi 32, ATLAS.

A hozzájuk kapcsolódó adatbázis kezelők általában a relációs adatbázis kezelők (SQL) közül kerülnek ki, mint az ORACLE, INGRES, Access, de alkalmasak konverzió útján más, elterjedtebb adat- és táblázatkezelők fogadására: dBASEIV, Excel, FoxPro, stb.

A raszteres képek kezelése és feldolgozása egyre növekvő szerepet játszik a térinformatikai szoftverekben. Számos rendszer saját képfeldolgozó egységgel rendelkezik: INTERGRAPH Imager, ILWIS, míg az ESRI ARC/INFO programja az ERDAS Imagine szoftverrel működik együtt.. Számos, önálló, raszteres képfeldolgozó rendszer is működik az országban: a Z/I Imaging, ER Mapper, PCI, idrisi 32 Image Processing System, ENVI Research Systems, stb. Közös jellemzőjük a légi- és űreszközökből nyert analóg és digitális képi adatok feldolgozása, a bennük lévő információk minél hatékonyabb megjelenítése, valamint az adatintegráció megvalósítása egyéb vektoros és raszteres adatállományokkal (geokémia, geofizikai mezők, terepmodellek, stb.).

A létrehozott adatbázisok használatára, a bennük tárolt adatok megjelenítésére, logikai lekérdezések eredményeinek megjelenítésére egyszerűbb és olcsóbb szoftverek készültek, mint az INTEGRAPH Geomedia, vagy a legelterjedtebb ARCView. Újabb verzióik önálló adatbevitelre és elemzésekre is alkalmasak. Az utóbbihoz kitűnően illeszkedik az ERDAS Image Analysis képelemző programja. Ugyancsak az ERDAS és az ESRI kooperációjából született, az “ArcView Extension”, kiegészítő modul az ArcView-hoz, amely a képfeldolgozás összes alapvető funkcióját tartalmazza igen egyszerűen használható formában.

A térképi anyagok bevitele és kezelése nem követeli meg teljes GIS szoftver használatát. A Bentley System MicroStation programjával, vagy az AutoCAD-del nagy mennyiségben lehet bevinni digitalizáló tábláról vonalas rajzokat, míg szkenneléssel raszteresre átalakított rajzok igény szerint képernyő előtti vektorizálását teszik lehetővé. A legfejlettebb szoftverek pedig képesek a szkennelt állományok bizonyos, kiválasztott színeinek automatikus nyomon követésére és vektoros leválogatására.

A GIS programok kivétel nélkül jelentős hangsúly helyeznek végtermékeik kartografált minőséget biztosító formáinak kialakítására. A szabványos jelkulcsi előírások szerint definiált grafikus rajzi elemek és tipográfiai követelményeket is kielégítő betűtípus készletek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a kész térképek akár A0-s méretet is meghaladó nagyságban, 600dpi finomsággal kerüljenek nyomtatókon kis példányszámú sokszorosításra, megközelítve ezzel a hagyományosan kiadott térképek minőségi színvonalát. Emellett természetesen arra is alkalmasak, hogy a nyomdai kiadások készítéséhez szükséges, színre bontott filmek nyomtatófile-jait is előállítsák, melyekből azután a filmírók készítik el a színre bontott nyomdai filmeket.

A legtöbb GIS program az eddig említetteken túl egyéb, fontos alkalmazásokat is magába foglal. Ezek egy része általánosan előforduló, mindenféle térinformatikai feldolgozásnál felmerülő feladatra nyújt megoldásokat. Ilyen lehet például diszkrét pontokhoz rendelt mérési eredmények alapján izovonalak szerkesztése, területszámítás, vagy pontszerű és vonalas objektumok körüli pufferzónák kijelölése, terepmodellek analízise (lejtési viszonyok, kitettség, lejtőkategóriák, stb,). Más részük konkrét feladatok megoldására hivatott, mint pl. olajprognózisok kidolgozása, szakértői rendszerek futtatása, modellezések.

Bizonyos, a környezet állapotának vizsgálata szempontjából fontos elemzésekhez önálló alkalmazói szoftverek is forgalomba kerülnek, amelyek azonban nem rendelkeznek egy teljes térinformatikai rendszer minden funkciójával. Ilyen, rendkívül fontos program lehet a felszín alatti vizek áramlását és a beléjük kerülő szennyezések időbeli terjedését modellező program, mint pl. a Visual MODFLOW program, vagy a távérzékelési szoftverek, amelyek a spektrális jellemzők és a szennyeződések elterjedése közötti összefüggéseket kísérlik meg kimutatni. E speciális programok esetében is megfigyelhető, hogy elsőként az adatcsere szintjén kapcsolat teremthető meg a meglévő GIS programokkal, sőt, bizonyos idő elteltével megoldásaik a GIS programokba beemelve, azok integráns részeivé válnak.

A GIS-nél általános fejlődési iránynak lehet kimondani, hogy bizonyos, ma már szabványosnak nevezhető grafikus és adatbázis kezelői formátumokon keresztül kapcsolatokat lehet közöttük kiépíteni, adataik konvertálhatók és kölcsönösen felhasználhatók. Ez az un. OpenGIS vagy nyitott térinformatikai platform.

Napjainkban egy hármas technológiai integráció van kibontakozóban: ez a globális helymeghatározás - térinformatika - távérzékelés (GPS/GIS/RS) egységes rendszerbe foglalásából alakul és fejlődik.

E módszertani útmutató a számbavétel technikai rendszerének kialakításához csupán egy általános koncepciót tud körvonalazni, elsősorban azért, mert a számítástechnikai oldalról a változások szinte nyomon követhetetlenül felgyorsultak, s bármilyen javasolt konfiguráció pusztán egy időbeli állapotot tükröz vissza, amin a valóság egy-két éven belül megjósolhatatlan fejlődési irányokba átlép. Egy alapvető elv azonban kikezdhetetlen: a korrekt forrásadatok, amik a képi anyagok pontos kiértékeléséből, valamint a hozzá kapcsolódó alapos helyszíni bejárásokból és adatgyűjtésből tevődnek össze, tehát csak a korrekt forrásadatok biztosítanak bármilyen magas szintű technikai háttér esetén is hiteles, objektív elemzéseket, következtetéseket és megalapozott döntés előkészítést, elősegítve ezzel az emberibb, megélhető környezet megteremtését.