A tartós károsodás bejegyeztetése az ingatlan-nyilvántartásba

A minősítő határozat jogerőre emelkedésével a környezetvédelmi felügyelőség a bejegyzést a földhivataltól kéri. A kérelemben meg kell jelölni a tartós környezetkárosodás tényét, mértékét, vázrajzon megállapított határvonalát, jellegét és a minősítő hatósági határozat számát.

A tartós környezetkárosodás mértéke a tartósan károsodott földterület nagysága felszíni lehatárolással, területi mértékegységben kifejezve. Amennyiben a tartós károsodás a felszín alatti víz károsodásában nyilvánul meg, a felszín alatti víz károsodott térrészének (pl. mélyművelésű bányák térségében lévő károsodott "öregségi víz") felszíni vetületét kell lehatárolni és a felszíni vetület nagyságát meghatározni.

A tartós környezetkárosodás határvonalát a külön jogszabályban foglalt földmérési és térképészeti tevékenység előírásainak figyelembevételével úgy kell megállapítani, hogy az ingatlan-nyilvántartási térképen átvezethető legyen. Lehetőleg a feltárást végző személynek kell gondoskodnia a vázrajz elkészüléséről. Meghatározott ingatlanon több, eltérő jellegű vagy kiterjedésű tartós károsodás esetén a károsodások együttes határvonalának megjelölése mellett az eltérő jellegű károsodások határvonalait is külön fel kell tüntetni.

A tartós környezetkárosodás jellege lehet:
a.) talajszennyeződés, mégpedig:

aa.) fémszennyezés ab.) szervetlen vegyületek által okozott szennyezés ac.) szerves vegyületek által okozott szennyezés

b.) felszín alatti vízszennyeződés, mégpedig:

ba.) fémszennyezés bb.) szervetlen vegyületek által okozott szennyezés bc.) szerves vegyületek által okozott szennyezés

c.) nem szennyező anyag által okozott, rekultivációt (tájrendezést) igénylő károsodás, tájseb.

Ha a károsodott terület egyidejűleg több, különböző jellegű tartós károsodással jellemezhető, a kérelemben valamennyi károsodási jelleget meg kell jelölni.

A jogerős határozattal megállapított tartós környezetkárosodás tényének, mértékének, jellegének ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését - ideértve a tartós károsodás határvonalának átvezetését az ingatlan-nyilvántartási térképen - az elsőfokú környezetvédelmi hatóság kezdeményezi, amelynek területén a tartósan károsodott ingatlan található.

Amennyiben egy összefüggő, azonos károsodási jellegű, több ingatlanra kiterjedő tartósan környezetkárosodott terület több, területileg illetékes környezetvédelmi hatóságot érint, a másodfokú hatóság kijelöli azt az eljáró hatóságot, amely az illetékességi területén kívül is eljár az adott tartóan károsodott terület minősítése, bejegyeztetése, kármentesítése, nyilvántartása vonatkozásában.

A bejegyzés kezdeményezéséről tájékoztatni kell

a.) a károsodásért felelős személyt - ha az nem az ingatlan tulajdonosa - , illetve állami felelősségi körbe sorolt károsodás esetén a kármentesítési döntésben illetékes szervezetet, b.) a területileg illetékes települési önkormányzatot, c.) a károsodás jellegétől függően a helyreállításban vagy a területhasználatban érintett más hatóságot, ideértve az első fokú építésügyi hatóságot is, ha az nem a jegyző.

A tartósan károsodott területek jelentősége, kapcsolata a hatósági munka más területeivel

A jogerős hatósági (vagy bírósági) határozattal megállapított - és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetett - tartós környezetkárosodás ténye alapul szolgálhat az önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) által jóváhagyott rendezési tervhez, illetve az építésügyi hatóság számára telekalakítási vagy építési tilalom elrendelésére.
Ilyen tilalom elrendelését a környezetvédelmi hatóság különösen fontos esetben, olyankor kezdeményezze, ha a tartósan károsodott terület

a.) a telekalakítás vagy az építés az ingatlan tulajdonosa vagy használója jelentős környezet-egészségügyi veszélyeztetésével járna, b.) a telekalakítás vagy az építés jelentős mértékben akadályozná a kárfelszámolást célzó beavatkozás elvégzését.

Az első esetben hangsúlyozandó, hogy a felügyelőség az ingatlan tulajdonosa érdekében kezdeményezi a tilalom elrendelését, és célszerű a környezet-egészségügyi hatósággal együttesen fellépni. Ennek jelentősége van az esetleges kártalanítási igény miatt is, ami viszont az Ét. értelmében nem jelentkezik a tulajdonos érdekében történő építési tilalom elrendelése esetén. A második esetben viszont a tulajdonos érdekeltsége kevésbé érzékelhető.

Az Ét. szerint vagy az önkormányzati képviselő-testület rendelhető el építési tilalmat a rendezési terv végrehajtásának biztosítása céljából, vagy az építésügyi hatóság az OÉSZ-ben vagy más jogszabályban meghatározott esetben.

Az OÉSZ 7. § (2) bekezdésének a.) pontja szerint határidő nélkül visszavonásig, meghatározott feltéttel bekövetkezéséig tartó tilalmat kell elrendelni, ha "a terület rendeltetésszerű felhasználását, az élet- és vagyonvédelmet veszélyeztető változás (talajmozgás, feltöltés, ülepedés, vízszintemelkedés, káros sugárzás vagy vegyi, biológiai hatás stb.) következhet be, vagy ennek veszélye fennáll", ami egy adott tartósan károsodott területen a kezdeményezés jogszabályi alapja lehet.

Az építési tilalom kezdeményezésével szemben rugalmasabb lehetőséget kínál az OÉSZ 1. § (3) bekezdése, miszerint a területfelhasználási egységeket az emberi környezet védelmére vonatkozó (környezetvédelmi) követelmények érvényre juttatásával kell kialakítani. Tartósan károsodott terület esetén erre hivatkozva, a szennyeződés káros hatásának mérséklése érdekében a környezetvédelmi hatóság kezdeményezheti az érintett települési önkormányzatnál a településrendezési terv módosítását (a területfelhasználási egység besorolásának módosítását vagy az adott területfelhasználási egységre vonatkozó általános előírásoktól eltérő szabályok alkalmazását, továbbá a terv környezetvédelmi fejezetében rögzített környezetvédelmi intézkedések módosítását).

Hasonlóképpen, ha a tartós károsodás hatással van a vízhasználati feltételekre, a felügyelőség kezdeményezése a vízgazdálkodási hatósági jogkört gyakorló szerv felé irányulhat. Indokolt esetben tehát kezdeményezni kell az érintett területen a vízjogi engedély(ek) módosítását vagy visszavonását.

A tartósan károsodott területeken, ahol a szennyezés a felszín alatti vizeket érinti vagy veszélyezteti, a folyamatok nyomon követése érdekében szükséges, hogy a kialakított figyelőkutak és egyéb figyelőlétesítmények a kárfelszámolás befejezését követően is, még legalább 2-5 évig üzemeljenek.

A Kármentesítési Program keretében, ha a feltárás, ill. a területi lehatárolás eredményeként tartós környezetkárosodás megállapítására kerül sor, a figyelőrendszer kiépítéséről és a károsodás helyreállítását követő meghatározott ideig a tartós működtetéséről (állami forrásból) akkor is gondoskodni kell, ha a szóban forgó területen a kármentesítés csak jóval később kezdődhet. A kiépítés nem jelent túlzott költségtöbbletet, mivel a minősítésnek már feltétele a megkövetelt alaposságú feltárás, amelynek során a későbbi monitoring eszközei - bizonyos szinten - már telepítésre kerülhettek.