Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szennyezett, talajban a biológiai lebontási folyamatot oxigénbevitellel serkentik. A talajban természetesen jelenlévő mikroorganizmusok számára a bejuttatott oxigén segítségével az aerob úton lebontható szennyezők eltávolításának sebessége fokozható.

A talajpára/gáz kitermeléssel ellentétben a bioventillációs eljárással alacsony áramlási sebességgel csak annyi oxigént juttatunk a talajba, amennyi a mikroorganizmusok aktivitásának fenntartásához szükséges. Az oxigén bevitele legtöbbször közvetlen injektálással történik. Az adszorbeált üzemanyag maradékok eltávolításán túl az illékony komponensek eltávolítására is sor kerül.

A szervetlen szennyezők eltávolítására a módszer nem hatékony. Kísérletek folynak a technológia kiterjesztésére a szervetlen szennyezőkre is.

• a magas talajvízállás (1-2 m), telített talajlencsék és kis áteresztőképességű közeg;
• kivételesen alacsony nedvességtartalom;
• a talajfelszínen eltávozó gázok megfigyelése szükséges lehet;
• számos klórozott komponens aerob bioremediációja sok esetben csak akkor lehetséges ha ko-metabolit van jelen és/vagy anaerob folyamatok is lezajlanak;
• az alacsony hőmérséklet csökkenti a remediáció sebességét.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nem értelmezhető

Mentesítés időtartama:

szennyezés specifikus

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

célcsoport

nincs elegendő információ

csak a célcsoport egyes elemeire

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szerves szennyezők mikrobák általi eltávolításának, vagy a szervetlen szennyezők immobilissá tétele érdekében vizes oldatot cirkuláltatnak a szennyezett közegen keresztül. A vizes oldatban lévő tápanyag, oxigén a talajban jelenlévő mikrobák aktivitását növeli, ezáltal a szennyezőanyag lebontási folyamat felgyorsul.

A mikrobák vagy természetesen jelen vannak a talajban, vagy a szennyezett talajt beoltják. A mikrobák a talajban és/vagy a talajvízben található szerves szennyezőket lebontják (metabolizálják), mely során egészségre veszélytelen végtermék keletkezik.

Aerob feltételek mellett a szerves szennyező CO₂-ra, és vízre bomlik le.

Anaerob körülmények között a szerves szennyezők végső soron metánra, korlátozott mennyiségű CO₂-ra és nyomokban hidrogén gázra bomlanak. Előfordulhat, hogy olyan átmeneti-, vagy végtermék keletkezik a folyamat során, amely a kiinduló szennyezésnél is veszélyesebb (pl. TCE anaerob úton vinil-kloriddá alakul). A folyamat megfigyelése ilyen esetben elengedhetetlen, mert egyszerű beavatkozással - oxigén bevitelével - a veszélyes anyagok aerob úton lebonthatók.

• a vizes oldat cirkuláltatása következtében a szennyezők mobilitása növekedhet, amely a mélyebb rétegek vizének tisztítását is szükségessé teheti;
• számítani lehet a beszivárogtató kutak mikrobák általi eltömődésére;
• nem alkalmazható agyag, erősen rétegzett vagy heterogén közeg esetén az oxigén átvitel korlátozása miatt;
• nagy koncentrációjú nehéz fémek, hosszú láncú szénhidrogének, vagy szervetlen sók mérgezőek lehetnek a mikroorganizmusok számára;
• a lebontás sebessége a hőmérséklet csökkenésével fordítottan arányos;
• a talaj szerkezete és összetétele megakadályozhatja a szennyezőanyag és a mikroorganizmusok érintkezését.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nem értelmezhető

Mentesítés időtartama:

szennyezés specifikus

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

szennyezés specifikus

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Felszíni szennyezések esetén a biológiai lebontás elősegítése érdekében a szennyezett felszínt felszántják, ezáltal a szennyezők aerob lebontásához szükséges oxigén bevitelével a lebontási folyamat sebességét gyorsítják. A szántás (forgatás) periodikus ismétlésével ill. segédanyagok alkalmazásával a hatásfok növelhető.

A lebontás feltételeinek szabályozásával még kedvezőbb hatásfok érhető el. Általában az alábbi paraméterek beállítására kerül sor:

- nedvességtartalom (öntözéssel);

- semleges pH beállítás mész adagolással;

- egyéb adalékok talajhoz keverése (tápanyag, stb.);

- levegőztetés (ütemezett szántás, fellazítás).

• nagy területre van szükség;
• a biológiai lebontás feltételeinek szabályozása nehézkes, a természetes folyamatok (csapadék, hőmérséklet) a lebontási folyamatot erősen befolyásolják, elnyújthatják;
• a szervetlen szennyezők nem bomlanak le;
• a légszennyezés elkerülése érdekében az illékony komponensek előzetes kezelése szükséges lehet;
• elsősorban szántás idején a porzás elleni védelemről gondoskodni kell;
• fém ionok toxikusak lehetnek a mikrobák számára és a szennyezett talajból a mélyebb rétegekbe mosódhatnak;
• a kezelhető réteg maximális vastagságát a szántási mélység határozza meg (kb. 50 cm)
• a csurgalékvizek összegyűjtéséről megfigyeléséről és/vagy kezeléséről gondoskodni kell;
• környezeti adottságok (terepesés, erózió) akadályozhatják a módszer alkalmazását.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nem értelmezhető

Mentesítés időtartama:

szennyezés specifikus

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

szennyezés specifikus

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Természetes folyamatok mint pl. a hígulás, kipárolgás, biológiai lebomlás, adszorpció, és kémiai reakciók következtében a szennyezés bizonyos mértékű természetes csökkenése játszódik le.

A felszín közeli és mélyebb rétegek a természetes csökkenés szempontjából eltérő tulajdonságokkal bírnak.

A mélyebb rétegekben a mobil szennyezés a talajgázba vagy folyadék fázisba diffundál ezzel jó feltételeket biztosít a szennyezők természetes csökkenéséhez. A legtöbb nagy molekulasúlyú szerves szennyező és a számos szervetlen szennyező immobilizálódik A szerves szennyezők lebomlása gyakran nagyon nehézkes és a fémek teljesen megmaradnak. Expozíciós utak nélkül ezek a szennyezők kockázatot nem jelentenek. A megfigyelés azonban fontos, mert váratlan események, vagy folyamatok (pl. friss oldószer bejutása, kémiai átalakulás stb.) a szennyezés immobilizációjához vezethetnek.

A természetes lebomlás mint mentesítési technológia nem azonos a nem beavatkozással.

• a terület részletes feltárása és hosszú távú megfigyelése drágább lehet, mint egyéb "aktív" mentesítési technológia;
• egyes transzformált bomlásközi szennyezők toxikusabbak lehetnek, mint az eredeti anyag;
• hasadékos közegben (karsztos területek) a szennyezés terjedése kiszámíthatatlan, helyben tartása ne-hézkes;
• a felszín alatti vizek szennyezése miatt a vízkészlet használatáról le kell mondani;
• nem víz fázisú folyadékok vagy szabad fázisban lévő szennyezők eltávolítása a természetes lebomlás előtt szükséges lehet;
• fémek csak ideiglenesen válnak immobilissá, mert a természetes lebomlás során a talajban újra oxi-dált környezet jön létre.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nem értelmezhető

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

szennyezés specifikus

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ biológiai

Fejlesztési állapot:

kísérleti

Fitoremediáció során a szerves vagy szervetlen szennyezések eltávolítása, átalakítása, megkötése a növények segítségével történik.

Az eltávolítás mechanizmusa alapján megkülönböztetünk a gyökérzónában bio-degradációt, fito-extrakciót (fito-akkumuláció), vagy fito-degradációt, vagy fito-stabilizációt.

Elősegített gyökérzóna degradáció: a lebontás a növények gyökereinek közvetlen közelében zajlik le. A gyökerek környezetében jelenlévő/kibocsátott tápanyagok elősegítik a mikroorganizmusok aktivitását.

Fito-akkumuláció: a növények gyökérzetükön keresztül felveszik a szennyezőanyagot, majd felhalmozzák.

Fito-degradáció: a szennyezőanyag átalakulása a növények szöveteiben. A növények enzimeket termelnek, amelyek pl. dehalogénezésre vagy oxidálásra képesek segítve a lebontás folyamatát. Kutatások folynak, hogy vajon mindkét (aromás és klórozott alifás) komponens esetében létrejöhet-e a lebontás.

Fito-stabilizáció: a növények által termelt kémiai elemek hatására a gyökerek közelében megkötődnek a szennyezések.

• a mentesített közeg mélységét a növényzet gyökérzóna mélysége határozza meg (általában csak sekély mélység esetén alkalmazható);
• nehézfémek magas koncentrációja toxikus lehet a növényekre nézve;
• szezonális lehet helytől és növénytől függően;
• a szennyezést továbbíthatja a talajból a levegőbe (leveleken keresztül);
• nem hatásos erősen vagy gyengén kötött szennyezőkre (pl. PCB-k);
• az átalakulás során keletkező anyagok (végtermék) toxicitása vagy biológiai alkalmazhatósága nem mindig ismert;
• a végtermék mobilizálódhat, bekerülhet a felszín alatti vizekbe, majd felhalmozódhat az állatok szervezetében.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

iIn situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Az elektrokinetikus szétválasztás eltávolítja a fémeket és a szerves szennyezőket a rossz áteresztő képességű talajokból, iszapból, elektrokémiai és elektrokinetikus folyamatok segítségével deszorbeálja, majd eltávolítja a fémeket és a poláris szerves szennyezőket.

Az elektrokinetikus mentesítés alapelve: a talajba helyezett kerámia elektródák között elektromos potenciálkülönbséget hoznak létre egyenárammal. A potenciálkülönbség mobilizálja a töltéssel rendelkező ionokat. A fém-ionok, ammónium ionok és más pozitív töltésű ionok (pozitív töltésű szerves vegyületek) a katód felé mozognak. Az anionok, mint pl. a klorid, cianid, fluorid, nitrát és egyéb negatív töltésű szerves ionok az anód felé vándorolnak. Az elektromos áram hatására az anód körül savas tér, míg a katód körül lúgos közeg jön létre. Ez a savas közeg elősegíti a fém ionok mobilizálását és összegyűlését a katód mentén, majd eltávolítását. Két transzport mechanizmust különböztetünk meg: az elektromigrációt és az elektroozmózist. Az elektromigráció során a töltéssel rendelkező részecskék az oldaton keresztül vándorolnak. Ezzel ellentétben az elektroozmózis a folyadék mozgása, mely tartalmazza a töltéssel rendelkező részecskéket. A meghatározó folyamat az elektromigráció.

Az elektrokinetikus szeparáció során vagy eltávolítjuk az elektródákon felhalmozódott fém-ionokat, vagy a polaritás változtatásával tulajdonképpen megkötjük a szennyezést (a szennyezés az anód és a katód között mozog oda-vissza).

• a hatékonyság jelentősen lecsökken, ha a szennyezett közeg nedvességtartalma 10% alatt van (a legnagyobb hatékonyság 14-18% nedvességtartalom között érhető el);
• semleges elektródákat mint pl. szén, grafit, platina kell használni, hogy maradék szennyezés ne kerüljön vissza a talajba. Fémes elektródák oldódhatnak elektrolízis során;
• a módszer leghatásosabb agyagban, vagy agyagos talajban, az agyagásványok negatív felületi töltése miatt;
• oxidáció/redukció következtében nem kívánatos melléktermékek is keletkezhetnek (pl. klórgáz)
• föld alatti fémtárgyak, szigetelőanyagok a vízáteresztő képességet erősen befolyásolják.

Melléktermék:

folyadék

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

korlátozott hatásfok

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Alacsony áteresztőképességű vagy nagyon tömör rétegekben hatékony módszer, amely segítségével a kőzetben mesterséges repedéseket, járatokat hoznak létre. Ez növeli számos in situ mentesítési technológia hatásfokát, valamint segíti a gázok kitermelését is.

Elsődlegesen vízszintes járatok (hasadékok, repedések) kialakítása a cél. A talaj fellazítása (repedések kialakítása) csak 'előkészítés', a tényleges mentesítés csak ezt követően pl. vákuum kutas talajpára kitermeléssel történhet.

A járatok kialakítására több módszer ismeretes:

a./ robbantásos repesztés: (elsősorban erősen kötött kőzetekben) Fúrt lyukakban elhelyezett robbanóanyag-töltet felrobbantásával történik a járatok (repedések) kialakítása, a kutak hozamának növelése (vezetőképesség, távolhatás nő);

b./ Lasagna eljárás: Ez egy integrált in situ mentesítési technológia, mely elektroozmózis és a repesztéses fellazítás kombinált technológiája. A repedések kialakítása hidraulikus úton történik;

c./ pneumatikus repesztéses fellazítás: A szennyezett telítetlen zónába lyukakat fúrnak (kutak) és a furatok nyitva maradnak. A furatot szakaszosan pakkerrel lezárják és kb. 0.6 méteres szakaszokon keresztül sűrített levegőt injektálnak a szennyezett talajba. A lezárt szakaszokkal haladva a szennyezett közeg egészébe levegőt préselnek, mely létrehozza a járatokat.

• földrengésveszélyes területeken nem alkalmazható;
• nem agyagos talajokban a repedések záródására lehet számítani;
• a terület részletes feltárása szükséges (közművek, stb.);
• elképzelhető, hogy az üregek elősegítik egyes szennyezések nemkívánatos mozgását is (pl. a nem víz fázisú folyadékok mozgása a vízadó alján).

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Vizet, vagy egyéb adalékokat is tartalmazó vizes oldatot juttatnak a szennyezett közegbe (talajba) a szennyezések kioldásának fokozása érdekében. Cél lehet a talajvíztükör megemelése is olyan mértékben,hogy az a szennyezett talajteret elérje, lehetővé téve a szennyezések oldódását. Ezt közvetően a szennyezett talajvíz kitermelése, majd tisztítása következik.

A technológia szempontjából kritikus a recirkuláció megoldása (besajtolt folyadék kitermelése és kezelés utáni visszajuttatása a mosató rendszerbe).

• alacsony áteresztő képességű vagy heterogén közeg mentesítése nehézkes;
• a mosó folyadék és a talaj kölcsönhatása következtében a porozitás, ezáltal a szennyezés mobilitása csökkenhet;
• csak abban az esetben használható, ha a kimosott szennyezés és a mosó folyadék kinyerése lehetséges;
• a mentesítés gazdaságosságát erősen befolyásolja az, hogy a kitermelt mosófolyadék milyen mértékű kezelése szükséges.

Melléktermék:

folyadék

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

rossz

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Kitermelő kutakat létesítenek, amelyeket vákuum alá helyeznek. A vákuum hatására kialakuló nyomás/koncentráció gradiens eredményeként az illékony gáz fázisú szennyezők eltávolíthatók. Ez a technológia talajszellőztetés néven is ismert.

A telítetlen zónában elhelyezett vákuumkutakban kialakuló felfelé irányuló légáramlás elősegíti a szennyezett közeg illékony komponenseinek távozását. Egyedi értékelés alapján szükséges lehet a kitermelt gáz tisztítása. Elsősorban kis mélységű vákuumkutakat alkalmaznak (kb. 1.5 m), de sor került már 91 m mély vákuumkutak alkalmazására is. A helyi adottságokat kihasználva lehetséges vízszintes vagy ferde szellőztető furatok kiképzése is. A technológia hatásfokának növelése érdekében gyakran sor kerül a talajfelszín lezárására is. A telítetlen zóna mélységének növelése ill. a vákuum hatására kialakuló talajvízszint emelkedés megakadályozására talajvízszint süllyesztő kutakat is szokás elhelyezni. Légbefúvással növelhető a technológia hatásfoka, a mélyen elhelyezkedő szennyezések, alacsony áteresztőképességű talajok, vagy a telített zónában elhelyezkedő (vagy oda is benyúló) szennyezések esetén.

• finom szemcséjű talajokban és magas nedvességtartalom (telítetthez közeli) esetén nagyobb vákuum alkalmazása szükséges, mely a költségeket növeli és gátolja a módszer alkalmazhatóságát;
• erősen változó áteresztőképességű és rétegzettségű talajokban a hosszú szűrőzött szakaszok kívánatosak, ennek hiányában sokszor egyenetlen gázkitermelés alakul ki;
• magas szerves-anyag tartalmú talajok nagy szorpciós képessége miatt csökken a kitermelhető VOC szennyezők mennyisége;
• szükséges lehet a kitermelt gázok tisztítása;
• a gázkezelés után a folyadék elhelyezéséről, kezeléséről gondoskodni kell;
• a használt szénszűrők regenerálása, lerakása is feladat;
• telített zónában a rendszer nem hatékony, bár talajvízszint süllyesztéssel kiterjeszthető az alkalmazhatóság (ezért meg kell fontolni a felúszó szennyezésekkel való foglalkozást is).

Melléktermék:

folyadék

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szennyezőket fizikailag megkötik, szilárdítják vagy kémiailag stabilizálják. Ez esetben nem a szennyezés eltávolítása a cél, hanem a szennyezés kockázatának csökkentése. Általában szivárgási teszttel ellenőrzik, hogy mennyire sikerült a szennyezés megkötése. Ez a módszer alkalmazható átmeneti, vagy végleges mentesítési technológiaként is. A szennyezés útjának elzárására számos módszer ismeretes (vízszintes és függőleges szigetelő falak, furatok injektálása stb.).

In situ vitrifikáció is alkalmazható a szennyezések megkötésére. Elektromos áram hatására a szennyezett talaj megolvad (1600–2000 ^o C) immobilizálva a legtöbb szervetlen szennyezőt és pirolízis útján átalakítva a szerves szennyezőket. A víz, a vízpára és egyéb égéstermékek felfogásra kerülnek (fedett térben), majd a felfogott gáz kezelése következik. A vitrifikáció során keletkező üvegszerű képződmény kémiailag stabil, szivárgásbiztos (szennyezés nem mosódik ki belőle).

• a szennyezés mélysége meghatározza az alkalmazható technikát;
• a szilárdított közeg gátat szab számos jövőbeli területhasználatnak;
• talajvízszint süllyesztésre lehet szükség;
• a reprezentatív (bizonyító) mintavételezés mint minden egyéb in situ módszer esetében sokkal nehezebb mint ex situ eljárás esetén;
• számos szennyezés esetén nem minden lehetséges technika alkalmazható.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

célcsoport

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

in situ termikus

Fejlesztési állapot:

kísérleti

A félig illékony szennyezők eltávolításának hatékonysága növelhető a hőmérséklet emelésével. A hőmérséklet növelésére általában forró levegő vagy gőz befúvást, elektromos fűtést, elektromágneses vagy rádiófrekvenciás melegítést alkalmaznak. Minden más tekintetben a technológia megegyezik a talajgáz-kitermeléses mentesítési eljárással.

Elektromos ellenállásos fűtés: elektródák elhelyezésével (gyakran 6 db elektródát helyeznek el) a szennyezett talajtér fűthető. Az elektródákat a viszonylag kis áteresztőképességű talajokba helyezik, ezzel elősegítve a víz és a szennyezőanyag elpárolgását, s a kiszárított talajban repedések képződését. Ezek után a közeg légáteresztő képessége megnő, lehetővé téve a talajgáz-kitermelés hatékony alkalmazását.

Rádiófrekvenciás fűtés: Ezzel a módszerrel akár 300 ^o C fölé is melegíthetjük a talajt. A két sorban elhelyezett földelő és a közéjük helyezett centrális elektródasorra adott elektromos mágneses hullámok melegítik fel a körbezárt talajt. Megnő a páranyomás, az áteresztőképesség, nő a párolgóképesség, csökken a viszkozitás, így a mobilitás. A száradással az áramvezetés is csökken. A gázok/gőzök kezelendők.

Forró levegőt vagy gőzt injektálunk a szennyezett terület alá. A melegítés elősegíti a szennyezőanyag kiszabadulását.

• kőtörmelék, vagy más felszín alatti nagy kiterjedésű tárgy nehézségeket okozhat;
• a maximális hőmérséklet befolyásolja, hogy néhány komponens milyen mértékben vonható ki;
• a hőlégbefúvás (forró gáz) hatékonysága a levegő alacsony hőkapacitása miatt korlátozott;
  *lásd még a talajgáz-kitermelést!

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Az adalékokkal összekevert szennyezett talajt a talajfelszínen szétterítik. A terület megfelelően előkészített, csurgalékvíz-gyűjtő rendszerrel és valamilyen levegőztetési lehetőséggel rendelkezik. Elsősorban a szénhidrogénnel szennyezett talajok tisztítására alkalmas. A biológiai lebontás fokozható tápanyag, nedvesség tartalom, oxigén, megfelelő hőmérséklet és pH beállításával.

A szennyezett talaj általában vízzáró felületre kerül (alsó szigetelés), hogy a szennyezés szivárgását a mélyebb rétegek felé megakadályozzák. A csurgalékvizet bioreaktorokban történő kezelés után visszaforgatják. A levegőztetést általában a szennyezett réteg alatt elhelyezett levegőztető rendszer biztosítja. A szennyezett depónia magassága elérheti a 6 m-t is, de nem ajánlatos 2-3 m-nél magasabb depóniák kialakítása. A depónia lefedésére (felső szigetelés) is sor kerülhet a kipárolgás, a csapadék, és a napsugárzás elleni védelem miatt.

• a szennyezett talaj kitermelése szükséges;
• kísérletekkel kell megállapítani az adott szennyezés biológiai lebonthatóságát, az oxigén és tápanyagbevitel mértékét;
• halogénezett komponensek esetében a kezelés hatásfoka megkérdőjelezhető;
• a statikus kezelés kevésbé egyenletes tisztításhoz vezet (a rendszeres forgatáshoz viszonyítva).

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szennyezett talajt térfogatnövelő és szerves anyagokkal (mint pl. fakéreg, szén, szerves trágya és egyéb zöld hulladékok) keverik. Megfelelő javító adalékok kiválasztásával olyan porozitás, szén- és nitrogén tartalom állítható be, amely elősegíti a hőtermeléssel járó mikrobiológia lebontást.

Ellenőrzött biológia lebontás, amely során a szerves szennyezők (pl. PAH) mikroorganizmusok által veszélytelen alkotókra bomlanak (alakulnak át). A megfelelő komposztálás érdekében kb. 54-65 ^o C biztosítása szükséges. A viszonylag magas hőmérsékletet a szerves anyagok lebontása során termelt hő biztosítja. Legtöbb esetben a természetesen jelenlévő mikroorganizmus-állomány elegendő (nem szükséges beoltás). Kedvező hatásfok érhető el oxigénbevitellel, megfelelő öntözéssel, a nedvességtartalom és a hőmérséklet szabályozásával.

• jelentős területigény;
• a szennyezett talaj kitermelése szükséges, amely során az illékony komponensek ellenőrzés nélkül kerülhetnek a légtérbe;
• a keletkező komposzt térfogata a segédanyagok bevitele miatt jelentősen megnövekszik;
• nehézfémek nem kezelhetők ezzel a technológiával. Magas nehézfém koncentráció a mikroorganizmusok számára toxikus is lehet.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ biológiai

Fejlesztési állapot:

kísérleti

A gombák lignin lebontó és farothasztó enzimjeik segítségével képesek számos szerves szennyező lebontására. A fehér rothasztó gombák általi lebontást in situ körülmények között és bioreaktorban is tesztelték. A nyílt (ex situ) technológia hasonló a komposztáláshoz: szigetelés+fakéreg+szennyezett talaj, fedés. Az optimális hőmérséklet 30-38 ^o C.

- nem mindig csökken a szennyezés mértéke a mentesítési határérték alá;

- kémiai szorpció, toxicitás gátló hatás, küzdelem a természetes baktérium flórával.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

rossz

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szennyezett talajt szigetelt “ágyakra” helyezik, levegőztetés céljából időszakosan forgatják vagy szántják. A szennyezett közeg jellemzőit gyakran ellenőrzik ill. beállítják. Általában az alábbi jellemzők beállítására kerül sor:

- nedvességtartalom (öntözés);

- levegőztetés (szántás meghatározott gyakorisággal);

- pH beállítás (mészkőzúzalék v. mésziszap adagolása);

- egyéb adalékok alkalmazása (tápanyag, lazító adalékok).

A depóniákban a szennyezett talaj vastagsága 0.45 m. A megfelelő tisztítás elérését követően a tisztított talajt a depóniából részben vagy egészben elszállítják. Előnyös lehet csak a felső rész eltávolítása, majd a depónia alsó tisztított rétegeit újból összekeverik szennyezett talajjal, így a tisztított talajban bentmaradó aktív baktériumtenyészet gyorsabb lebontást eredményez, mintegy beoltva az új depóniát.

• nagy területigény;
• nehéz a folyamat szabályozása, (hőmérséklet, eső stb.) és ez megnövelheti a szükséges időt;
• a szervetlen szennyezők nem bomlanak le;
• illékony szennyezés miatti előkezelésre lehet szükség;
• por elleni védekezés fontos, elsősorban a forgatások során;
• csurgalékvíz elvezető rendszer kiépítése és ellenőrzése szükséges;
• a tervezésnél messzemenően figyelembe kell venni a helyszíni adottságokat (erózió, rétegződés, áteresztőképesség stb.).

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szennyezett talajt bioreaktorban vízzel, és egyéb adalékokkal keverve vizes zagyot készítenek, folyamatosan keverik, hogy a szilárd részeket lebegve tartsák, másrészt, hogy a baktériumokkal a minél intenzívebb kapcsolat legyen. Megfelelő tisztítás elérése után az iszapot víztelenítik, és a kezelt talajt deponálják.

Első lépésben a szennyezett talajból fizikailag eltávolítják a köveket és a kőzúzalékot. Lehetséges a szennyezett talaj előzetes vizes átmosása, amely során a tiszta homok frakció már lerakásra kerülhet és csak a szennyezést felhalmozó finom szemcséjű anyag és a mosóvíz kerül biológiai tisztításra. Az iszap szárazanyag tartalma jellemzően 10 és 30 súly% közötti.

A technológia gyakorlatilag azonos az eleveniszapos biológiai szennyvíztisztítással.

• a szennyezett talaj kitermelése szükséges (kivéve, ha medencét kezelnek);
• az iszap kezelés utáni víztelenítése drága lehet;
• az előzetes rostálás (kövek, kavicsok kiszedése), inhomogén talajok kezelése drága, a szabad fázisú szennyezést először el kell távolítani ;
• gondoskodni kell a mosóvíz kezeléséről, elhelyezéséről

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szennyezett közeget oldószerrel keverik. Az oldószer a szennyezőket kioldja, majd a szennyezett oldatot (oldószer+szennyezőanyag) szétválasztják. Az oldószer újból hasznosítható, a kivont szennyezés pedig kezelendő vagy megfelelő elhelyezéséről gondoskodni kell. A kémiai kivonás során a szennyezés ugyan megmarad (csupán a talajból az oldatba megy át), de a szennyezett térfogat lényegesen kisebb lesz, így kisebb mennyiség tisztításáról kell gondoskodni. Gyakran a szennyezett közeg előzetes osztályozására is sor kerül, amikor a finom és a durva részeket fizikailag szétválasztják. Ez esetben azt feltételezzük, hogy a szennyezés nagy része a finom frakcióhoz kötődik.

Savas kivonás: a durvább részek eltávolítása után a nehézfémek kivonására sósav használható. A reakció időtartama általában 10 és 40 perc között változik. A kivont oldatot folyamatosan vezetik el, majd hidrociklonban választják szét a savat és a talajt. A kivonás végeztével a közeg átmosásra kerül. A kivonó oldat és a mosóvíz regenerálásra kerül. A talajt víztelenítik, majd mésszel és fertőtlenítővel keverik.

Oldószeres kivonás: gyakran alkalmazott kivonási módszer, amikor szerves oldószereket használnak. Általában a helyi adottságoktól függően más mentesítési technológiával együttesen alkalmazzák (pl. szilárdítás, stabilizálás, égetés, talajmosás). A szervesen kötött fémek és szerves szennyezők együttes kivonása lehetséges. A kivonó oldószer kis mennyiségben a talajban maradhat, ezért az oldószer toxicitása nagyon fontos szempont. A kezelt talajt általában visszaszállítják eredeti helyére.

• a magas agyag- és nedvesség tartalom csökkenti a hatásfokot, növeli a kezelés idejét;
• a szerves szennyezők és a szervesen kötött fémek együttesen vonhatók ki, ami a kivonási maradék speciális kezelését teheti szükségessé;
• detergensek és emulgálószerek rontják a kivonás hatásfokát;
• az oldószeres kivonás kevésbé hatékony nagy molekulatömegű szerves szennyezők, és erősen hidrofil anyagok esetében;
• magas beruházási költség;
• a nehézfémekre vonatkozó szigorú előírások (USA, WET test) betartása nagyon gazdaságtalan lehet;
• oldószer maradhat a talajban, amely közömbösítendő.

Melléktermék:

folyadék

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

rossz

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok vagy nem célcsoport

korlátozott hatásfok vagy nem célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok vagy nem célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok vagy nem célcsoport

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A kémiai oxidáció/redukció által a szennyezőanyagok részben, vagy egészben közömbösülnek, mobilitásuk csökken, vagy megszűnik. A gyakrabban alkalmazott oxidálószerek az ózon, a hidrogén-peroxid, hipoklorit, vagy klór-dioxid. A kémiai oxidáció/redukció nagyon jól ismert és alkalmazott technológia az ivóvíz- és szennyvíztisztításban, valamint bevált technológia a cianiddal szennyezett hulladékok mentesítésére.

• részleges oxidáció esetén átmeneti vegyületek képződhetnek;
• nagy szennyezés koncentrációk esetén nem gazdaságos módszer, mert sok oxidálószerre van szükség;
• a megfelelő hatásfok elérése érdekében az olaj- és zsírtartalom minimálisra csökkentendő.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szennyezett talajt szitálás, majd őrlés után keverik össze a dehalogenizáló vegyszerrel (fűtött tartályban, reaktorban).

Lúgos katalízises lebontás (BCD módszer): klórozott szerves anyagokkal szennyezett talajok mentesítése, elsősorban a PCB, dioxin és a furán. A szitált, őrölt közeget nátrium-bikarbonáttal keverik össze. A keveréket ezt követően 330 ^o C-ra melegítik fel, hogy részlegesen lebomoljanak a szennyezők és kipárologjanak az illékony komponensek. Az illékony gázok kezeléséről különkell gondoskodni.

Glikolos dehalogenizáció: vegyszerként alkáli polietilén-glikol származékot alkalmaznak. Leggyakrabban a kálium-polietilén-glikolt használják. A reakció során a polietilén-glikol épül be a halogén atom helyére, amely kevésbé veszélyes/toxikus vegyületet képez. Az alkáli polietilén-glikolból glikol-éter és/vagy hydroxált komponens valamint alkáli fémsó keletkezik (vízben oldódó melléktermék).

A dehalogenizáció általában önálló technológiaként van számon tartva, de más technológiákkal kombinálva is alkalmazható. A folyamat során keletkező szennyvíz kezeléséről gondoskodni kell (kémiai oxidáció, biodegradáció, aktív-szén szűrés, vagy kicsapatás).

• magas agyag és nedvességtartalom növeli a költségeket;
• a glikolos dehalogenizáció nagy térfogatok esetén drága;
• 5% klórozott szervesanyag-tartalom felett nagy mennyiségű vegyszerre van szükség;
• BCD módszer esetén a melléktermékek felfogása és kezelése nehézkes, különösképpen magas finom rész és nedvességtartalom esetén.

Melléktermék:

pára

Megbízhatóság/kezelhetőség:

rossz

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

rossz

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

• a magas agyag- és nedvességtartalom növeli a költségeket;
• speciális beavatkozásokra lehet szükség a rothadó szerves iszap miatti szaghatások ki-küszöbölésére;
• alkalmazás előtt elővizsgálatok (sűrűség, fajsúly, viszkozitás) végzése szükséges.

• a magas agyag- és nedvességtartalom növeli a költségeket;
• speciális beavatkozásokra lehet szükség a rothadó szerves iszap miatti szaghatások kiküszöbölésére;
• alkalmazás előtt elővizsgálatok (sűrűség, fajsúly, viszkozitás) végzése szükséges.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A talaj finom frakciójához kötött szennyezőket mosás segítségével elválasztják a talaj többi részétől. A mosóvíz nehézfémek és a szerves szennyezők hatékonyabb eltávolítása érdekében tartalmazhat mosó vegyszert, pH beállítót, kelátképző adalékot.

A szennyezés eltávolítása kétfélképpen történik:

- a mosófolyadék kioldja vagy szuszpendálja a szennyezést;

- méret, fajsúlykülönbség alapján a finom részek leválasztásával a (gravitációs szétválasztáshoz hasonlóan) a szennyezést kisebb térfogatba koncentrálják.

A talajmosás nagyon ígéretes mentesítési technológia, elsősorban nehézfémek, radioaktív anyagok és szerves szennyezők eltávolítására. Ennek ellenére ipari alkalmazása nem igazán terjedt el.

Mint számos más technológia esetében e módszer is azt használja ki, hogy a szennyezők döntő többsége a finom szemcsékhez (agyag, iszap, szerves részek) kötődik fizikailag vagy kémiailag. Ezek a finom részek tapadnak fizikailag a durvább részekhez (homok, kavics) adhézió vagy tömörödés révén. A mosási folyamat során, amikor a finom részeket leválasztjuk a durvább szemcsék felületéről a szennyezőket is leválasztjuk és kisebb térfogatban koncentráljuk. Természetesen az így leválasztott és erősen szennyezett finom részek tisztításáról, elhelyezéséről gondoskodni kell. Gravitációs szétválasztás hatékony kis vagy nagy fajsúlyú részek kiválasztására (nehézfémek, rádiumoxid stb.). Koptatásos ledörzsölés segítségével a durva részekhez tapadt film távolítható el. A tiszta, csak durvább részeket tartalmazó talaj visszaszállítható a kitermelés helyére.

Amennyiben nagyon változatos a szennyezés összetétele, akkor nehéz olyan mosóoldatot készíteni, amely minden szennyező eltávolítására (kioldására) hatékony. Ilyenkor a mosás több lépésben, más-más mosóoldattal is lehetséges.

A talajmosás során a szennyezést nem távolítjuk el, csupán más hordozóközegbe (vizes oldat) visszük át, amelyet az eljárás során kezelni kell.

- komplex szennyezés esetén a mosó folyadék optimális kiválasztása nehéz;

- magas humusztartalom esetén előzetes kezelésre lehet szükség;

- az agyagszemcsékhez kötött szerves szennyezők eltávolítása nehézkes lehet;

- mosóoldat ill. a kezelt talajban maradó mosóoldat további kezelést igényelhet.

Melléktermék:

folyadék+szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A kitermelt talajt a felszínen elhelyezett perforált csőrendszer fölé deponálják. A csövekben létrehozott vákuum elősegíti az illékony komponensek távozását. Egyebekben a technológia azonos az in situ talajgáz kitermeléssel.

A talajdepónia rendszerint lefedésre kerül egyrészt a csapadék miatt, másrészt a kipárolgó gázok felfogása érdekében. Az eltávozó gázok kezeléséről gondoskodni kell. Az in situ technológiával szemben az ex situ módszer előnye, hogy a kitermelés során fellazul a talaj és ezáltal a gázok elvezetésére alkalmas üregek, járatok alakulnak ki. További előny, hogy a magas talajvízszint nem jelent akadályt, a csurgalékvíz összegyűjtése egyszerűen megoldható, valamint a rendszer sokkal könnyebben ellenőrizhető.

• a talaj kitermelése során az illékony szennyezők egy része kipárolog;
• magas nedvesség vagy humusztartalom ill. erősen tömörödött talaj meggátolja a kipárolgást;
• nagy területre van szükség;
• a gázok kezelésén túl a keletkező maradék folyadék és a használt aktív szén is kezelendő növelve a mentesítés költségét.

Melléktermék:

folyadék

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

kísérleti

A napfény UV energiájának segítségével a szennyezők lebomlanak/átalakulnak.

A szennyezett gázok vákuumkutas kitermelése és a pára kicsapatása után a gázokat félvezető katalizátorokat tartalmazó tartályokba vezetik. A tartályokban napfény hatására a katalizátor aktiválódik, melynek következtében megtörténik a gázok lebontása és átalakulása. A folyamat végterméke általában széndioxid és víz. A technológia előnye a zártság, továbbá az, hogy nincs légköri emisszió.

• a technológia csak nappal normál napsugárzás intenzitás mellett hatékony;
• biológiai okból, a szuszpendált szilárd részek, vagy vas csapadék kiválása miatt a rendszer hatásfoka romolhat.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

beruházás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Az in-situ módszerrel szemben itt a keletkező anyagot el kell helyezni.

Nagyon sok új módszer ismeretes a szennyezések megkötésére. Ezek a következők:

Bitumenes szilárdítás:a szennyezett talajt általában zagyszerű állapotban olvasztott bitumennel keverik. A bitumen kihűlése után a szennyezés a keverékben marad. A víz nagy része a keverékből eltávozik (0.5% víztartalom marad).

Aszfalt emulzió: aszfaltot emulgálószer segítségével vízben diszpergálnak. Az aszfalt emulziót hidrofil folyadékkal és/vagy csak szennyezett zaggyal keverik össze természetes hőmérsékleten. Keverés után az emulzió felbomlik, a hulladékból a víz kiválik és a szerves szennyezők a hidrofób aszfalttal együtt homogén mátrixként a szilárd részeket körülveszik. Megfelelő ülepedési és érési idő után a szilárd aszfalt a hulladékban egyenletesen eloszolva vízzáró masszát képez.

Módosított kén cement: ez a kereskedelemben kapható anyag 127-149° C-on megolvad. Ezen a hőmérsékleten a hulladékkal összekeverik, majd megfelelő tartályokba töltve lehűtik, tárolják és lerakják. A viszonylag alacsony kezelési hőmérséklet miatt a kén-dioxid és a kén-hidrogén gáz emisszió korlátozott.

Extrudálás polietilénnel: a polietilén kötőanyagot száraz hulladékkal keverik egy fűtött, zárt tartályban. A meleg keverék egy nyíláson jut az öntőformába, ahol kihűl és ezáltal megszilárdul. Az eljárást nitrát sóval szennyezett hulladékok esetén üzemi körülmények között tesztelték, míg kísérletként számos más szennyezésre is vizsgálták.

Portland cement: a szennyezett talajjal keverik össze a cementet, majd vizet hozzáadva kötés után egy betonszerű szilárd, jól kezelhető anyag keletkezik. Elsősorban szervetlen szennyezések esetén alkalmazható.

Radioaktív hulladék szilárdítása: szilárdító anyagok felhasználásával szilárd, egyenletes, stabil masszát képeznek.

Iszap stabilizáció: az iszaphoz salakot vagy egyéb szilárdító anyagot kevernek. Ennek hatására az iszapban található szennyezők stabilabb, formába alakulnak át. Kioldódó nehézfémeket v. más anyagokat tartalmazó iszapokat gyakran stabilizálnak e módszerrel.

Oldható foszfát: foszfát és egyéb alkáli vegyületek adagolásával egyrészt a pH beállítása lehetséges, másrészt olyan nehezen oldható komplex fém molekulák keletkeznek, amelyek a fémeket széles pH tartományban immobilizálják. Más stabilizálási eljárásokkal szemben itt nem megsziládult massza keletkezik. Oldható foszfát és mész segítségével immobilizálható a szálló pernyében jelenlévő ólom és kadmium.

Vitrifikáció: lásd az in situ technológia leírásánál.

• a környezeti hatások befolyásolhatják a hosszú távú immobilitást;
• néhány eljárás lényegesen megnöveli a térfogatot (akár az eredeti térfogat kétszeresére);
• bizonyos szennyezők esetén nem alkalmazható mindegyik eljárás;
• a szerves anyagok általában nem immobilizálódnak;
• a hosszú távú hatékonyság még sok esetben nem bizonyított.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

beruházás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

nem várható eredmény

nem várható eredmény

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

célcsoport

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ termikus

Fejlesztési állapot:

kísérleti

A szennyezett talajt kb. 260 ^o C-ra melegítik. A keletkező gázok utóégetőre kerülnek, ahol az illékony szennyezők elégnek. Az eljárás után a keletkező, már nem veszélyes hulladék lerakható vagy újrahasználható.

- drágább mint a nyílt terű égetés;

- lassabb, mint az égetés nyílt térben.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ termikus

Fejlesztési állapot:

üzemi

Magas hőmérsékleten, 870-1200 ^o C-on égetik el (oxigén jelenlétében) a halogénezett és egyéb nehezen kezelhető, veszélyes szerves szennyezőket. A megfelelő égés gyakran csak kiegészítő fűtőanyaggal biztosítható. Az eltávolítás hatásfoka megfelelően működtetett égetőben meghaladja a 99,99%-ot, (előírás veszélyes hulladék esetében, USA), a PCB-kre és a dioxinra a 99,9999%-os hatásfok is elérhető. A távozó gázok és a salak kezelése szükséges.

• szükséges lehet a hamuban felhalmozódó nehézfémek stabilizálása;
• a betápláló ágban a fémek reakcióba léphetnek egyéb elemekkel, (mint pl. klór, kén) illékonyabb és toxikusabb vegyületeket alkotnak a kiindulási állapotnál;
• a nátrium és a kálium alacsony olvadáspontú hamut képezhet, mely megtámadhatja a tégla szigetelést, bűzös réteget képezve a kürtőben;
• a hulladék méretére és anyagkezelésre vonatkozó speciális igények az alkalmazhatóságot adott helyen erősen befolyásolhatják;
• az illékony nehézfémek miatt füstgáztisztítás szükséges.

Melléktermék:

szilárd+pára

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

rossz

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ termikus

Fejlesztési állapot:

üzemi

Nyílt térbeni égetés vagy robbantás során a fel nem használt és rendeltetésszerűen már nem használható égő és robbanóanyagok megsemmisítése történik. Az égési folyamat (az égetett anyag jellemzői miatt) önfenntartó, csupán a beindításhoz (begyújtáshoz) vanszükség külső hőforrásra. Robbantás esetén a robbanási folyamatok elindításához ugyancsak külső beavatkozásra, detonátorra van szükség.

Régebben az égetés/robbantás a talajfelszínen vagy gödrökben történt. Napjainkban a folyamat ellenőrzése és a távozó gázok könnyebb ellenőrizhetősége érdekében égető, vagy robbantó konténereket alkalmaznak. Az égetés körülményeit úgy kell megteremteni, hogy az égési folyamat bármikor szabályozható, szükség esetén leállítható legyen (véletlen és nem kívánatos robbanások, robbanás-sorozatok esetén).

• a biztonsági védőtávolságok betartása miatt nagy a területigény;
• az égetés vagy robbantás emissziójának kontrollja és a gázok kezelése nagyon nehéz;
• erős szélben a környező területek nemkívánatos szennyezése és/vagy meggyújtása következhet be;
• viharban (por, hó, elektromos) soha nem használható;
• számos korlátozás van életben a technológiával szemben (USA) és elképzelhető hogy a technológia alkalmazása a jövőben nem is lesz lehetséges (USA).

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ termikus

Fejlesztési állapot:

üzemi

A pirolízis oxigén nélkül a szerves anyagokban hő hatására létrejövő kémiai lebomlás/átalakulás. A szerves anyagok különböző gázokra és szilárd anyagokra (pl. koksz,) bomlanak.

Bár a pirolízis lényege az oxigén kizárása, a gyakorlatban teljesen oxigénmentes környezet biztosítása nem lehetséges. A működő pirolízis rendszerekben valamennyi oxigén mindig jelen van. Ezen kevés oxigén bizonyos mértékű oxidációt is eredményez. Illékony komponensek esetében termikus deszorpció is lejátszódik.

A pirolízis során keletkező gázok éghetőek, mint pl. a szénmonoxid, hidrogén, metán, és egyéb szénhidrogének. A füstgázok hűtésekor távozó gázok kondenzációja során keletkező folyadékok: olaj kátrány maradék és szennyezett víz. A pirolízis általában nyomás alatt, 430 ^o C feletti hőmérsékleten zajlik le. A keletkező gázok további kezelést igényelnek, pl. másodlagos égető kemence, részleges kondenzáció. Részecskék eltávolítására alkalmas berendezésekre, mint pl. szűrőkre, vagy nedves kotrókra ugyancsak szükség van. A hagyományos termikus mentesítési módszer berendezései, mint pl. forgó kemence, használatosak a pirolízis során.

• speciális anyagkezelési és adagoló méreti előírások befolyásolhatják az alkalmazhatóságot és a költségeket is;
• a szennyezett közeg szárítása szükséges, 1% alatti nedvességtartalom kívánatos;
• magas nedvességtartalom növeli a mentesítés költségét;
• a kezelt anyag nehézfém tartalma miatt stabilizálásra is szükség lehet.

Melléktermék:

folyadék+szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nincs elegendő információ

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

rossz

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

korlátozott hatásfok

nincs elegendő információ

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

ex situ termikus

Fejlesztési állapot:

üzemi

• A Termikus Deszorpciós Technológia “TDT” eljárás és berendezés változó toxikus összetételű és koncentrációjú szennyezett talaj (illetve szilárd és iszapjellegű közeg) reduktív közegben történő hőbontására alkalmas.
• A TDT eljárás célja a toxikus illó anyagok (illó szerves alkotók, illó nehézfémek (Hg) halogének stb., és a szilárd fázis külön áramba vezetése, ahol a reduktív közegben szétválasztják és kezelik az illó- és szilárd anyagokat. A vákuum alatt történő gázosítás során a nehéz frakciójú szerves komponensek lebomlanak és az illó szerves, halogén illetve a nehézfém komponensek külön áramba kerülnek. A reduktív hőkezeléssel megszűnik a dioxin és furán gázok keletkezésének és újrakeletkezésének lehetősége, valamint a nehézfémek gázáramban történő toxikus kémiai reakciójának lehetősége is.
• A TDT berendezés külső fűtésű forgókemence száraz lepárlásos alapon működő ártalmatlanító berendezés, melynek feladata, hogy az adagolt < 25 mm szemcseméretű talajt levegő kizárásával reduktív közegben vákuum alatt (elszívás 20-30 Pa.), alacsony hőmérsékleten (kb. 320–600 °C hőmérséklettartományban) hőbontással gáz-gőz fázisra és szilárd fázisra választja szét. A TDT reaktor folyamatos működésű kemence, melynek egyik végén a termolizisre kerülő anyag lép be, a másik végén a kigázosított maradék anyag, illetve a tisztított talaj lép ki, a benyúló párlatcsövön pedig a gáz-gőz fázisú lepárlási termék távozik el. A kis térfogatú gáz gőz fázis szerves anyag tartalma az utóégető kamrában 1250 °C-on min. 2 másodperces benntartózkodási idővel kiégetésre, majd gyors hűtés/hőcserélés után a füstgáz mosóban nagy hatékonyságú tisztításra kerül.

• A TDT előnyei:
• jól alkalmazható a biológiailag nem bontható szénhidrogén (kátrány, nehéz olaj, pakura és CH maradékanyagok,stb.), vegyi szennyeződések (klórbenzol, stb.) és peszticidek ártalmatlanítására;
• alkalmazása minden koncentráció tartományban (alacsonytól a nagy koncentrációig) jól lehetséges;
• flexibilis eljárás: nem érzékeny a szennyeződés összetételének és koncentrációjának gyors változásaira;
• a reduktív közegből adódóan nem képez dioxin és furán gázokat, illetve kizárja a dioxin és furán gázok újraképződésének lehetőségét is;
• a levegő kizárásából adódóan kis térfogatú és folyamatában jó kezelhető füstgázárammal működik;
• a halogének és a nehézfémek külön áramban történő kezelésével jelentősen egy-szerűbbé, biztonságosabbá és költség hatékonnyá válik a füstgáztisztítás;
• emissziós értékei, környezetvédelmi és környezetbiztonsági eredményei hosszú távra is megfelelnek az új szigorított EU és USA jogi normáknak;
• a tisztított talaj szervetlen összetétele a TDT hőkezelés során nem változik (nem oxidálódik) ezért utókezeléssel gyorsan revitalizálható és rekultiválható;
• jelentősen csökkenti a környezeti és kármentesítési kockázatokat;
• a TDT alkalmazása – a nagy koncentráltságú nehéz szerves illetve vegyi szennyeződések ártalmatlanítására - jól integrálható a biológiailag könnyebben bontható szennyezőanyagok bioremediációval történő kezelési technológiáihoz, költséghatékony együttes használatra;
• a garantált kármentesítési végeredmény gyors és tervezhető terület újrahasznosítást eredményez.

• a talaj < 25 mm szemcseméret szerinti frakcionálása szükséges, mely befolyásolja a költségeket;
• a magas nedvességtartalom növeli a bevitt energiaköltségeket;
• a talajban lévő maradék nehézfémek (amennyiben vannak ilyenek) stabilizációja fitoremediációval szükséges lehet.

Melléktermékek:

mosóiszap (csak halogén és Hg tartalmú szennyező anyagok kezelése esetében keletkezik)

Megbízhatóság/kezelhetőség:

kiemelkedően jó

Mentesítés időtartalma:

rövid

Átlagos költség:

átlagos

Kritikus költségtényező:

bevitt energia

Megsemmisítési és eltávolítási

hatásfok:

> 99 %

NHVOC:

célcsoport

HVOC:

célcsoport

NHSVOC:

célcsoport

HSVOC:

célcsoport

Szervetlenek:

illó nehézfémek (Hg), egyébként nem várható eredmény

Üzemanyagok:

célcsoport

Robbanóanyagok:

célcsoport

Radioaktív anyagok:

radioaktív iszap szárítással történő stabilizálása és térfogatcsökkentése

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

szigetelés

Fejlesztési állapot:

nem értelmezhető

A szennyezett közeg lefedése a szennyezések elszigetelését és megfigyelését teszi lehetővé, de a szennyezők kivonása, vagy átalakítása nem cél.

A lezárás alkalmazásának célja lehet:

• a szennyezések felszíni kipárolgásának csökkentése, valamint a fizikai hozzáférhetőség csökkentése (expozíciós út lezárása);
• a szennyezők mélyebb rétegekbe mosódásának, és a csurgalékvíz keletkezésének megakadályozása;
• a szennyezés biztonságos tárolása, amíg a szennyezés kezelésére nem kerül sor;
• a felszín alatti hulladékból távozó gázok ellenőrzése;
• olyan felszín kialakítása, amely segíti a vegetáció életét és/vagy egyéb területhasználatot.

A lerakó felületi lezárása nagyon gyakran alkalmazott technológia, egyrészt mert más mentesítési technológiákkal összehasonlítva viszonylag olcsó, másrészt hatékonyan csökkenthetők a humán és ökológiai kockázati tényezők.

A terület kialakítása, akívánt céltól függően változik. Egy és többrétegű rendszerek ismeretesek. Általában száraz területeken egyszerűbb, míg vizes, csapadékos területeken bonyolultabb rendszerek tervezése szükséges.

A talajfedés legkritikusabb része a záró (gát) és a vízvezető (drén) réteg. A záróréteg alacsony vízáteresztő-képességű talaj és/vagy agyag réteg. Erre geomembrán réteg kerül (ált. PVC, PE, PP vagy egyéb más polimer). Az ásványi szigetelő réteg általában 15-60 cm (vagy nagyobb) vastagságú, k-tényezője kisebb 1x10 ^- 8 m/s-nál.

Szigetelésre természetes (agyag), vagy mesterséges (PVC, PE stb. fólia) anyagok és ezek kombinációja alkalmazható. A fedőréteg lehet egyrétegű, pl. beton/aszfalt vagy többrétegű (ajánlott rétegfelépítést lásd az ábrán).

- mélygyökerű növényzet megtelepedése kerülendő;

- a területhasználat ne veszélyeztesse a felső lezárás épségét.

Melléktermék:

nem értelmezhető

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

szigetelés

Fejlesztési állapot:

nem értelmezhető

A szennyezők migrációjának meggátolása érdekében a csapadékból származó beszivárgás megakadályozása a cél. Ennek két lehetséges módja:

1. a felszíni lefolyás elősegítése, 2. az evapotranspiráció fokozása a növények párologtatása útján.

1. gyűjtőcsatornák (fém gyűjtővályúk) elhelyezésével a felszíni lefolyás lényegesen fokozható. Tapasztalat szerint a terület max. 40 %-át érdemes becsatornázni, mert a további felületnövelés nem vezet a lefolyás lényeges emelkedéséhez.

2. a növényzet általi vízfelvétel a vízmérleget kedvezően befolyásolja. A felvett vizet a növényzet visszapárologtatja, ezáltal a talaj nedvességtartalma csökken. A növényzet csökkenti az eróziót.

- a terület körültekintő elemzése szükséges;

- a növényfedés nem állandó jellegű (szezonális).

Melléktermék:

nem értelmezhető

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talaj, üledék, iszap

Technológiai csoport:

egyéb

Fejlesztési állapot:

nem értelmezhető

A szennyezett talajt kitermelik, kezelőtelepre és/vagy lerakóra szállítják. A szennyezett talaj előzetes kezelésére (a lerakó adottságainak függvényében) szükség lehet (általában szükséges).

Már a lerakóhely létesítése előtt gondos vizsgálatokkal kell kiválasztani a legalkalmasabb területet. A tervezés során a szigetelés, a csapadékvizek hatékony elvezetése, valamint a hosszú távú megfigyelést lehetővé tevő monitoring rendszer kialakítása a legfontosabb követelmény. Végleges lerakók esetében a lerakó teljes élettartama alatt szükséges a megfigyelés és karbantartás.

• a kitermelés során felszabaduló gázok keletkezése problémát okozhat;
• a legközelebbi alkalmas lerakóhely távolsága a mentesítendő területtől nagymértékben befolyásolja a költségeket;
• a szennyezett talaj mennyisége, elhelyezkedése;
• a szennyezett talaj szállítási útvonalán a települések ellenállására is lehet számítani;
• radioaktív szennyezések, vagy vegyes szennyezések lerakására nagyon kevés alkalmas terület van;
• a lerakó nem megfelelő kialakítása vagy üzemeltetése szag, bűz vagy egyéb (rovar, szúnyog, légy) problémákat okozhat.

Melléktermék:

nem értelmezhető

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

rossz

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ biológiai

Fejlesztési állapot:

kísérleti

A szennyezett talajvízbe metán, toluol hígított oldatát és oxigént injektálnak, amely elősegíti a szerves szennyezők lebontását.

Metán vagy metanol hozzáadása elősegíti a lebontás aktivitását, amely fontos a klórozott oldószerek ko-metabolitikus lebontásában (vinil-klorid, TCE stb.) Bár a propán, bután, toluol nem metanotrófok mégis alkalmasak a ko-metabolitikus folyamatok elősegítésére (pl. TCE lebontása).

• viszonylag új technológia, jelenleg is fejlesztés alatt áll;
• heterogén közegben nagyon nehéz a metán oldat egyenletes bejuttatása a szennyezett talajvíztérbe;
• metán fokozottan robbanásveszélyes volta miatt szigorú tűzvédelmi előírások betartása szükséges;
• a kitermelt talajvizet újrainjektálás vagy befogadóba vezetés előtt felszínen kezelni kell (sztrippelés, aktív szén szűrés);
• a magas réztartalom befolyásolja a metanotróf ko-metabolitikus folyamatot.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nem értelmezhető

Mentesítés időtartama:

szennyezés specifikus

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

szennyezés specifikus

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

csak a célcsoport egyes elemeire

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szerves szennyezők biológiai lebontása talajvízben, felszíni vizekben vagy csurgalék-vizekben az elektron akceptorok és a tápanyagok koncentrációjának növelésével fokozható. Az aerob biológia lebontás fő elektron akceptora az oxigén. A nitrát alternatív elektron akceptor anaerob körülmények között. A talajban természetesen jelenlévő, vagy oda mesterségesen bevitt (beoltott) mikroorganizmusok lebontják a számukra tápanyagul szolgáló szerves szenynyezőket.

A bioremediáció során a természetesen is – gyakorlatilag mindig– lezajló lebontási folyamatokat a mikrobák életkörülményeinek javításával (tápanyag és oxigén-bevitel) és/vagy megfelelő mikroba tenyészet telepítésével próbáljuk felgyorsítani. A mikrobák a számukra bontható szerves anyagokból ártalmatlan végtermékeket hoznak létre.

A talajvíz oxigéntartalmának növelése oxigén befúvással, vagy hidrogén-peroxid bejuttatásával érhető el. Anaerob körülmények között a bioremediáció gyorsítása érdekében nitrátot juttatnak a talajvízbe.

Tapasztalatok szerint az üzemanyagok aerob körülmények között hamar lebomlanak, a gyors lebomlást azonban az oxigénhiány akadályozhatja. Az oxigén vízben nehezen oldódik, és a jelenlévő oxigént a mikrobák nagyon hamar el is használják. Nitrát is alkalmazható elektron akceptorként, amely az oxigénnél jobban oldódik, adagolásával a toluol, etilbenzol, xilol lebontás segíthető. A benzol komponens szigorúan anaerob körülmények között lassabban bomlik le. Vegyes oxigén/nitrát rendszer hatékony lehet, mert a nitrát kiegészíti – nem felváltja – a hiányzó oxigént, lehetővé téve a benzol bioremediációját.

• heterogén közegben nagyon nehéz az oxigén/nitrát, vagy hidrogén-peroxid egyenletes bevitele, ezért a bioremediáció sebessége is helytől függő lesz;
• a hidrogén-peroxid kezelése elővigyázatosságot igényel;
• 100-200 mg/l feletti H₂O₂tartalom (talajvízben) gátolja a mikroorganizmusok működését;
• mikrobiális enzimek és magas vastartalom nagyon gyorsan lecsökkentik a H₂O₂-tartalmat ezáltal lecsökkentik a hatásterületet;
• számos helyen a nitrát talajvízbe (felszín alatti vizekbe) juttatása nem engedélyezett;
• a kitermelt talajvíz kezelése visszajuttatás, vagy befogadóba vezetés előtt szükséges lehet;
• a besajtolás túlnyomása miatt a gázok/gőzök épületek pincéibe, alapfalaiba juthatnak.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nem értelmezhető

Mentesítés időtartama:

szennyezés specifikus

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

szennyezés specifikus

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

célcsoport

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Természetes folyamatok, mint pl. a hígulás, kipárolgás, biológiai lebomlás, adszorpció, és kémiai reakciók következtében a szennyezés bizonyos mértékű természetes lebomlása játszódik le.

E mentesítési módszer alkalmazásakor a terület alapos feltárása és a szennyeződés lebomlási folyamatának alapos modellezése szükséges. A modellezés segítségével előre jelezhető, hogy milyen mértékű lebomlásra lehet számítani a hely és az idő függvényében (különösen ott, ahol a szennyezés még mindig terjed és migrál). A lebomlási folyamat ellenőrzése érdekében megfigyelő rendszer telepítése és működtetése szükséges. Ezáltal ellenőrizhető, hogy a lebontás az előre jelzett sebességgel zajlik-e.

A természetes lebontás választása nem egyenlő a nem beavatkozás alternatívával, bár sokszor így értelmezik.

• a modellezéshez nagyon sok adatot kell begyűjteni;
• átmeneti állapotokban keletkező közbenső termékek mérgezőbbek és mobilabbak lehetnek, mint kiindulási állapotban;
• közvetlen kockázat fennállása esetén nem választható;
• a szennyezőanyag lebomlás előtt elmozdulhat;
• a terület a szennyezés megfelelő mértékű csökkenése előtt csak korlátozással (vagy egyáltalán nem) használható;
• szabad fázisban levő anyagok eltávolítása szükséges lehet;
• néhány szervetlen anyag immobilizálható, de lebontásuk nem következik be (pl. Hg);
• hosszú távú megfigyelés szükséges;
• a mentesítés az egyéb aktív mentesítési technológiákhoz képest hosszú ideig tart;
• a hidrológiai és geokémiai feltételek változása a lebontás folyamatának változásához vezethet, egyes szennyezők újra mobilizálódhatnak, és kedvezőtlenül befolyásolhatják a mentesítést;
• a technológia elfogadtatása a nyilvánossággal nagy erőfeszítést követel.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nem értelmezhető

Mentesítés időtartama:

szennyezés specifikus

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

szennyezés specifikus

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ biológiai

Fejlesztési állapot:

kísérleti

Fitoremediáció során a szerves vagy szervetlen szennyezések eltávolítása, átalakítása, megkötése növények segítségével történik.

A növények számos úton képesek a szennyezések eltávolítására:

- fokozott gyökérzóna biodegradáció,

- hidraulikus befolyásolás;

- degradáció;

- párologtatás.

Fokozott gyökérzóna degradáció: a lebontás a növények gyökereinek közvetlen közelében zajlik le. A gyökerek fellazítják a talajt, kihalnak, természetes járatokat képezve, melyek a víz és levegő továbbítására kiválóan alkalmasak. Ez a folyamat elősegíti a víz felvételét a mélyebb rétegekből, nedvesítve a felszín közeli közeget, szárítva a mélyebb rétegeket.

Hidraulikus befolyásolás: fák – fajtától és évszaktól függően – ún. szerves szivattyúként működnek, azaz gyökérzetük révén a talajból nagy mennyiségű vizet vesznek fel és azt elpárologtatják.

Degradáció: a szennyezés átalakulása (metabolizmus) a növények szöveteiben. A növények enzimeket termelnek, amelyek (pl. dehalogénáz, vagy oxigenáz) katalizátorként segítik a lebontás folyamatát. Kutatások folynak, hogy vajon mindkét (aromás és klórozott alifás) komponens esetében létrejöhet-e a lebontás.

Párologtatás: növényzet gyökerein keresztül a szerves szennyezőket is tartalmazó vizet felveszi, majd a szerves szennyezőket a leveleken keresztül a légkörbe párologtatja. A levelek képesek a szerves szennyezők bizonyos mértékű lebontására is. Ez esetben az átalakult vegyületek jutnak a légkörbe.

• a mentesített közeg mélységét a növényzet gyökérzóna mélysége határozza meg (általában csak sekély mélység esetén alkalmazható);
• a kockázatos anyagok magas koncentrációja toxikus lehet a növényekre;
• szezonális, helytől és növénytől függően;
• a szennyezést továbbíthatja a talajból a levegőbe (leveleken keresztül);
• nem hatásos erősen vagy gyengén kötött szennyezőkre (pl. PCB-k);
• az átalakulás során keletkező anyagok (végtermék) toxicitása vagy biológiai alkalmazhatósága nem mindig ismert;
• a szennyezőanyag mobilizálódhat, bekerülhet a felszín alatti vizekbe, majd felhalmozódhat az állatok szervezetében;
• területigényes.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

korlátozott hatásfok

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A levegőztetés során a talajvíz és a levegő kölcsönhatási felületének növelése a cél. A szennyvíztisztításban jól ismert a levegőztetés alkalmazása, melyhez tervezhető, költséghatékony és kiforrott berendezések is rendelkezésre állnak. A levegő bejuttatásának célja a biológiai lebontás sebességének a növelése. A levegőztetés elve: lehetővé tenni, hogy levegő a lehető legnagyobb felületen érintkezzen a vízzel. Ez légbuborékok bevitelével, a víz cseppekre bontásával érhető el.

• magas illékony szennyezőanyag-tartalom esetén szabad térben nem alkalmazható
  (a kilépő)

Melléktermék:

pára

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Az illékony komponensek eltávolítása érdekében a telített talajvíztérbe levegőt fújnak be.

A folyamat tulajdonképpen in situ sztrippelésnek fogható fel. A telített zónába fúvott levegő elősegíti az illékony szennyezők telítetlen zónába jutását. A telítetlen zónából talajgáz-kitermeléses eljárással az illékony szennyezőanyagok kitermelhetők, majd kezelhetők. A rendszer nagy (levegő) áramlási sebességgel működik, hogy minél több gáz legyen sztrippelhető.

• a levegő egyenletes bejuttatása a telített zónába nem mindig lehetséges, ezért a veszélyes gázok mozgása nem mindig számítható ki;
• a szennyezés mélysége és a geológiai felépítés alapos mérlegelése szükséges;
• a légbefúvó kutakat a helyi adottságoknak megfelelően kell tervezni;
• a talaj heterogenitása miatt maradhatnak nem érintett területek.

Melléktermék:

pára

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Két egymástól függetlenül is alkalmazott mentesítési technológia, a bioventilláció és a vákuumos szabadfázis kitermelés együttes alkalmazása. A bioventilláció elősegíti a szénhidrogén szennyezések aerob biológiai lebontását. A vákuumos szabadfázis kitermeléssel a felúszó könnyű komponensek is eltávolíthatók a vízfelszínről vagy a kapillárisokból.

• tömör (alacsony áteresztő-képességű) talajokban csökken a hatékonyság;
• az alacsony nedvességtartalom csökkenti a biológiai lebontás sebességét és a bioventilláció hatásosságát, mivel ez szárítja a talajt;
• számos klórozott komponens aerob lebontása ko-metabolizmus hiányában eredménytelen lehet;
• gyakran a kitermelt gázok légkörbe bocsátás előtti tisztítása szükséges;
• számos esetben a kitermelt víz befogadóba bocsátás előtti kezelése szükséges;
• tekintettel arra, hogy a víz, a szénhidrogén és a levegő eltávolítása egyszerre történik, a fázisok egymással keverednek. Emiatt befogadóba történő bocsátás előtt a fázisok szétválasztására (olaj/víz) szükséges.

Melléktermék:

folyadék+pára

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

célcsoport

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Hagyományos függőleges furatokkal (kutakkal) nem elérhető szennyezések esetében vízszintes vagy ferde fúrásokkal létesítenek kutakat, amelyek számos mentesítési technológia során jól alkalmazhatók (talajvíz-kitermelés, talajgáz-kitermelés, bioventilláció, talajmosás, kutakon belüli sztrippelés).

Megfelelő berendezéssel (melyek rendelkezésre állnak) a furatok tetszőleges irányban (ferdén, vízszintesen) létesíthetők, a furat pozíciója állandóan ellenőrizhető és korrigálható.

- a furatok (kutak) beomlása nem zárható ki;

- speciális berendezés szükséges;

- a furatok pontos irányítása nehézkes;

- vízszintes és ferde kutak készítése általában drága;

- jelenleg kb. 15 m mélységig alkalmazható.

Melléktermék:

nem értelmezhető

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

nincs elegendő információ

beruházás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Nagy vákuum alkalmazásával a különböző szennyezőanyagokat tartalmazó talajvizet, a szabad fázisú olajszármazékokat és a CH gőzöket/gázokat egyidejűleg távolítják el.

A kitermelt gázok és a folyadék visszajuttatás, befogadóba vezetés vagy mentesítés előtti kezelése szükséges. Elsősorban kis vízáteresztő-képességű és heterogén talajokban alkalmazott eljárás. A vákuumkút a talajvízfelszín alatt és felett is (telített és telítetlen zóna) szűrőzött. A vákuumkút környezetében a talajvíz szintje csökken, ezáltal a pórustérből a szennyezők a talajgáz kitermeléssel eltávolíthatók. Hosszú láncú szénhidrogének esetébena kétfázisú kitermelést általában bioremediációval, levegő besajtolással vagy bioventillációval kombinálják. Az együttes alkalmazás a mentesítés időtartamát lecsökkentheti. A technológiát vízben nem oldódó szerves folyadék fázis kitermelésére (szabad fázis kitermelés) általában akkor alkalmazzák, ha a víz felszínén úszó lencse (szénhidrogén) vastagsága meghaladja a 20 cm-t.

• geológiai jellemzők és a szennyeződés sajátosságai;
• más technológiák kiegészítő alkalmazására szükség lehet (szivattyúzás) nagy vízadó képességű rétegekből való kitermelés esetén;
• a mindkét fázis (folyadék és gáz) felszíni tisztítása szükséges.

Melléktermék:

folyadék+pára

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

kísérleti

Egy, két szinten szűrőzött kútba levegőt injektálnak. Ennek hatására a kútban a vízszint megemelkedik, és a felső szűrőn keresztül a víz visszajut a vízadó rétegbe. Ezzel párhuzamosan az alsó szűrőn át friss talajvíz áramlik a kútba a környező részből. Mialatt a szennyezett víz a kútban van, a levegővel történő keveredés hatására az illékony komponensek egy része oldott állapotból gáz állapotba megy át. A szennyezett gáz fázis a folyadékfelszínre kerül, ahonnan vákuum segítségével kitermelhető. A vákuum hatására nemcsak a kútban felhalmozott gázok távoznak, hanem a telítetlen talajzónában talajgáz részleges kitermelése is létrejön. A talajvíz az alsó és a felső szűrő közötti talajtérben cirkulál, miközben illékony szervesanyag tartalma fokozatosan csökken. A rendszer kiegészíthető pl. a légbefúvással együttesen bejuttatott egyéb anyagok (tápanyag, oxigén, stb.) alkalmazásával a bioremediáció elősegítésére.

• nagy koncentrációjú és nagy Henry-állandójú oldott szennyezések esetén hatékony;
• a szűrők az oxidáció során keletkező különböző csapadékok hatására eltömődhetnek;
• kis vastagságú vízadó rétegekben a rendszer hatásfoka korlátozott;
• karakterisztikus természetes áramlási rendszer esetén nem hatékony;
• csak 10-50 cm/h k-tényező felett hatékony, ahol a réteg rosszabb áteresztőképességű lencséket nem tartalmaz;
• jól lehatárolható szennyezés esetén alkalmazható;
• úszó CH esetén a szennyezőanyag "szétkenése", továbbterjedése miatt kerülendő.

Melléktermék:

folyadék+pára

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

beruházás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nincs elegendő információ

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

kísérleti

Az illékony, vagy részben illékony komponensek kipárologtatása érdekében a vízadó rétegekbe forró gőzt injektálnak. A talajvízből kipárolgó komponensek a telítetlen zónába jutnak, ahonnan vákuum kutakkal kitermelhetők és kezelhetők. A technológia befejezése után (részleges mentesítés) biológiai mentesítésre is sor kerülhet a mentesítési célállapot elérése érdekében.

A mentesítés elsősorban az olajos szennyezések nagy részének eltávolítására, és a szerves szennyezők mozgásának meggátolására alkalmazható, kis és nagyobb mélységekben egyaránt.

• talajtípus, a szennyezés jellemzői, a geológiai és hidrogeológiai viszonyok jelentősen befolyásolják a technológia hatásfokát.

Melléktermék:

folyadék+pára

Megbízhatóság/kezelhetőség:

rossz

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

beruházás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

kísérleti

Víz nagy nyomású injektálásával az alacsony vízáteresztő képességű rétegekben repedések, járatok hozhatók létre, amelyek porózus anyaggal tölthetők ki. Ezek az üregek teret nyitnak a bioremediáció számára, és a vízkitermelés hatékonyságát növelik. A repedések segítik a kezelő folyadék egyenletes bejuttatását és gyorsítják a mobilizált szennyezők kitermelését.

Általában talajgáz-kitermeléssel, in situ bioremediációval vagy szivattyúzással és felszíni kezeléssel együttesen alkalmazzák.

Repesztéses eljárásnál a geosztatikai nyomásnál nagyobb nyomással vizet sajtolnak a lezárt kútba, ami repedéseket hoz létre a kijelölt rétegben. A repedésekbe durvaszemcsés homokból és speciális viszkózus gél anyagból álló zagyot juttatnak. A homokszemcsék az üregeket kitámasztják, nyitva tartják, amíg a bejuttatandó enzim adalék a gélanyagot elbontja. A felhíguló anyagot szivattyúzással eltávolítva vízáteresztő erek, járatok maradnak a talajban, amelyek folyadék vagy gáz bejuttatására vagy kitermelésére alkalmasak.

• sziklás kőzetekben nem alkalmazható;
• szennyeződések nemkívánatos terjedésének lehetősége fennáll;
• a képzett üregek, járatok helyének és méretének ellenőrzése nem lehetséges;
• az üregek beomlásának veszélye fennáll.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

in situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szennyezett felszín alatti víz áramlási irányára merőlegesen kiépített kötényfallal, szádfallal, vagy résfallal visszatartják a szennyezett felszín alatti vizet. A falon megfelelő helyen kialakított “kapun” keresztül szabályozzák a vízáramlást az in-situ reakciós zóna felé. A szennyezések visszatartása speciális anyagok adagolásával érhető el (vegyérték nélküli fémek, kelátorok, szorbensek, mikrobák, és egyebek). A szennyezés az alkalmazott adalék hatására vagy lebomlik, vagy koncentráltan megkötődik.

A következő eljárások ismeretesek:

Tereléses eljárás: A szennyezés útjába (áramvonalakra merőlegesen) egy gyakorlatilag vízzáró falat (résfal, ill. szádfal) helyeznek el (k< 10 ^-8 m/s), amelyen egy szűk nyílást, kaput hagynak. Ez a kapu ad helyet az in-situ reakciós zónának. A víz elsősorban a kapun keresztül képes áthaladni, amelyben a reakció (lebontás, vagy visszatartás) lejátszódik.

Vas fal: A klórozott szennyezések (TCE, DCE, VC) kezelése érdekében a fal vasszemcséket, vagy egyéb vastartalmú ásványokat tartalmaz. A vas oxidációja során szennyezés klóratomja valamely reduktív deklórozó (klórelvonó) mechanizmus által kiszakad, amelyhez a vas oxidációja szolgáltatja az elektronokat. A folyamatban a vas feloldódik, de a fal hosszú évekig működőképes marad.

• a reaktív falak kimeríthetik regeneráló képességüket, tehát a reaktív anyag utánpótlása szükséges lehet;
• fémsók kicsapódásának következtében a fal vízáteresztő képessége csökkenhet;
• a fal szükséges mélysége és/vagy vastagsága;
• biológiai aktivitás, vagy kémiai csapadékok képződése ugyancsak csökkentheti a fal vízáteresztő-képességét;
• olyan, folytonos vízáteresztő rétegre korlátozott, amely az árkoló berendezés határmélységén belül van.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nincs elegendő információ

Mentesítés időtartama:

rossz

Átlagos költség:

Kritikusköltségtényező

nincs elegendő információ

beruházás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A kitermelt talajvíz mikroorganizmusokkal kerül kölcsönhatásba, a szennyezések lebontása érdekében. A mikroorganizmusokkal való kölcsönhatás alapján két rendszer ismeretes: a szuszpendált és a közvetítő rendszer.

Szuszpendált rendszerekben (eleveniszapos tisztítás, fluidizációs ágyak, sorba kapcsolt reaktorok) a szennyezett talajvíz levegőztetett medencében kerül kölcsönhatásba a mikroorganizmusokkal. A szerves szennyezők aerob lebontása közben CO₂, víz és új baktériumtömeg keletkezik. A derítőben kicsapódó iszap újra felhasználható, vagy lerakóra helyezhető.

Közvetítő rendszerekben az aktív baktériumtömeg valamilyen hordozóközegen telepedik meg, amellyel a szennyezett vizet kölcsönhatásba hozzák (forgótányéros, csepegtetőtestes berendezés stb.). A lebontás aerob.

Ígéretesnek tűnik un. aktív kisegítő anyagok (mint pl. aktív szén) alkalmazása, melyek a szennyezést adszorbeálják, majd később fokozatosan lehetővé teszik a szennyezések mikroorganizmusok általi lebontását. A szennyezőanyag-specifikus mikroorganizmusok vagy már megvannak a szennyezett közegben, vagy beoltással kerülnek a rendszerbe.

• a szennyezések jelentős hígítása a megfelelő baktériumtömeg kiépülését nem teszi lehetővé, ezért tápanyag adagolás is szükséges (elsősorban szuszpendált rendszereknél);
• nagyon magas szennyezés koncentrációk toxikusak lehetnek a baktériumok számára;
• eleveniszapos rendszernél az illékony komponensek kipárolgásának ellenőrzése szükséges;
• alacsony hőmérsékleten a lebontás sebessége jelentősen csökken, a fűtött rendszer megnöveli a költségeket;
• a maradék iszap kezelése szükséges;
• a bioreaktorban feldúsuló, nem hasznos mikroorganizmusok a hatékonyságot csökkentik.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

beruházás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ biológiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Mesterségesen kialakított vizenyős területeken természetes geokémiai, biológiai folyamatok révén a fémek, és egyéb, vizekben jelenlévő szennyezések megkötődnek, vagy lebomlanak.

Bár a mentesítési technológia magában foglal minden, vizenyős területekre jellemző alacsonyabb rendű flóra és fauna elemet, a mentesítés zömét mégis a mikroorganizmusok végzik.

A belépő magas fémtartalmú és alacsony pH-jú víz aerob és anaerob területeken folyik keresztül. A fémek eltávolítása ioncsere, adszorpció, abszorbció, geokémiai vagy mikrobiális redukció/oxidáció útján való kicsapatással történik. Az ioncsere a szerves közeggel való kölcsönhatás (humusz, szalma, szerves trágya, komposzt) útján jöhet létre. Az oxidációt/redukciót elősegítik azok a katalizátor baktériumok, amelyek az aerob vagy anaerob zónákban előfordulnak. Ezen baktériumoknak nagyon fontos szerepük van a fémek kicsapatásában hidroxidok és szulfidok formájában. A kicsapatott és adszorbeált fémek lassú folyású térben ülepednek le, vagy növényekre rakódnak ill. a porózus közegen átszivárogva kiszűrődnek.

• a technológia hosszú távú alkalmazhatósága még nem ismert;
• a területek kialakítása nagyon hely-specifikus, és sok esetben gazdaságilag nem kifizetődő.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nem értelmezhető

Mentesítés időtartama:

szennyezés specifikus

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

beruházás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

korlátozott hatásfok

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

kísérleti

Adszorpcó során a folyadékokban lévő szennyezőanyag az adszorbens felületén koncentrálódik. Emiatt a folyadék többi részében a szennyezőanyag-koncentráció lényegesen csökken. Az adszorpciót fizikai, kémia és elektrosztatikai folyamatok is eredményezhetik. Folyadékokban az oldott anyag és az oldószer közötti kölcsönhatás is fontos lehet.

A leggyakrabban alkalmazott adszorbens anyag a granulált aktívszén (lásd 4.50), emellett azonban számos más természetes és szintetikus anyag is létezik. Ezek a következők:

Aktív timföld: Az aktív timföld egy szűrőközeg, mely a bauxitfeldolgozás eredménye, erősen porózus és adszorbtív tulajdonságú. Számos szennyező eltávolítására kiválóan alkalmas, mint pl. a fluor, arzén, szelén. A közeg időszakonként regenerálást igényel a hatásfok fenntartása érdekében.

Takarmány szivacs: a cellulózhoz kapcsolódó polimerek a nehézfémek adszorpcióját végzik el.

Lignin/agyag: Elsősorban vízben oldott szerves és szervetlen szennyezők, valamint nehézfémek kivonására alkalmas, a molekuláris adhézió révén a szennyezők felülethez való kötődéseáltal.

Szintetikus gyanták: ezek az anyagok az aktív szénnél drágábbak, de bizonyos szennyezőket szelektívebben és nagyobb hatásfokkal lehet eltávolítani. A regenerálás savakkal, lúgokkal, vagy egyéb szerves oldószerekkel nem termikus úton történik, ezáltal a hőmérséklet hatására instabillá váló anyagok (robbanóanyagok) kezelésére alkalmasabbak. További előnyük, hogy az oldott szilárd részek okozta eltömődés (deaktiválás) veszélye nem áll fenn, valamint a kopással szemben jobban ellenállnak, mint az aktív szén.

• vízben oldódó komponensek és kis molekulák nem adszorbeálódnak jól;
• drága, ha elsődleges tisztításként, magas szennyezőanyag-koncentrációk esetén alkalmazzuk;
• nagyobb mennyiségű olajos szennyezés esetén nem alkalmazható;
• a szűrő közeg gyakran veszélyes hulladék.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nincs elegendő információ

Mentesítés időtartama:

nincs elegendő információ

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

rossz

nincs elegendő információ

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

csak a célcsoport egyes elemeire

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A kitermelt talajvízben található illékony szennyező komponensek eltávolítása a levegővel való érintkezési felület megnövelésével történik. A levegőztetés tornyokkal, diffúz levegőztetéssel, tálcás levegőztetéssel vagy esőztető levegőztetéssel is megoldható.

A szennyező a folyadék-fázisból (víz) gáz-fázisba megy át (levegő). A mentesítési technológiákban sztrippelő (levegőztető) tornyokat vagy levegőztető tartályokat használnak.

Általában a torony tetején fúvókákon keresztül lép be a víz, majd a gravitáció hatására keresztülhalad a töltőanyagon miközben alulról ventilátor segítségével a víz áramlási irányával szembe levegőt áramoltatnak. A kezelt vizet a torony alján elhelyezkedő zsomp gyűjti össze.

Rögzített és mobil berendezések egyaránt léteznek és gyakorlatilag minden automatizálható (a páranyomás, a levegő hőmérsékletének mérése, szintszabályozás, stb.). A hatásfok a levegő fűtésével növelhető.

Levegőztető tartály: a tartályba fúvókákon keresztül levegőt nyomnak. A belépő víz a légbuborékokkal keveredik. Terelőfalak és több berendezés egymás utáni alkalmazása biztosítja a szükséges tartózkodási időt. A berendezés előnye, hogy lényegesen kisebb, mint a sztrippelő torony (kb. 2 m magas, míg a sztrippelő torony kb. 5-12 m). A gázok elvezetése és kezelése egyszerűen megoldható.

• az eltömődés veszélye fennáll (5 mg/l feletti vastartalom, nagy keménység, biológia eltömődés), szükséges lehet a rendszeres tisztítás;
• csak 0,01-nél magasabb Henry-állandójú VOC/SVOC-vel szennyezett víz esetén hatásos;
• az alkalmazott töltőanyag mennyisége és típusa gondosan mérlegelendő;
• magas energiaköltség;
• kevésbé illékony komponensek esetén a víz melegítése szükséges lehet;
• a távozó gázok kezelésére szükség lehet.

Melléktermék:

folyadék+pára

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A kitermelt szennyezett talajvizet aktívszenet tartalmazó szűrőn szivárogtatjuk át. Az aktívszén felületén a szerves szennyezők adszorbeálódnak. Az aktívszén-szűrő időszakos regenerációja szükséges (az adszorbeáló felület telítődik). A regenerálás időpontja az elfolyó víz szennyezéskoncentrációjának ellenőrzésével állapítható meg. Robbanóanyag és/vagy fémekkel szennyezett talajvizek esetén a szűrő regenerálása valószínűleg nem lehetséges, ezért az aktívszén réteg cseréje szükséges. A használt töltet megfelelő lerakóra szállítandó.

Az aktívszén szűrés előtt célszerű lehet a lebegőanyag tartalom csökkentése pl. szűréssel, mert másként a szilárd részek az aktívszén szűrő idő előtti eltömődését okozzák, amit a nyomásesés jelez. Bár öblítéssel az aktívszén-szűrő is tisztítható, minden öblítés során aktívszén is távozik, ami veszteség. Két típusa van: a fix és a mozgó ágyas szűrő.

Szilikonnal impregnált aktívszén alkalmazásával egyrészt az eltávolítás hatásfoka, másrészt a működés időtartama növelhető. További előny, hogy biztonságosabban regenerálható.

• az eltömődés veszélye fennáll (50 mg/l feletti lebegőanyag tartalom, 10 mg/l feletti olaj vagy zsírtartalom), ilyenkor előkezelésre lehet szükség;
• sokféle szennyező egyidejű jelenléte csökkentheti a rendszer hatásfokát;
• elsődleges tisztításként alkalmazva drága;
• az aktívszén minősége és a pórusok mérete, valamint a működési hőmérséklet befolyásolja a hatásfokot;
• a vízben oldott komponensek, valamint a kis molekulák nem adszorbeálódnak jól;
• a kimerült aktívszén ártalmatlanításáról gondoskodni kell.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

szennyezés specifikus

működtetés, karbantartás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Ioncsere során a víz fázis ionjait a cserélő közeg ionjai váltják fel. Cserélő közegként különböző gyanták (szintetikus szerves anyagok, szervetlen természetes anyagok pl. zeolit) szolgálnak. A gyanta kapacitásának kimerítése után a cserélő közeg újra felhasználása regenerálás után lehetséges.

- olaj és zsír az ioncserélő gyanta eltömődését okozhatja;

- 10 mg/l feletti lebegőanyag tartalom a gyanta eltömődését okozhatja;

- a kezelendő víz pH-ja befolyásolja a megfelelő ioncserélő gyanta kiválasztását;

- a vízben lévő oxidáló anyagok tönkretehetik a gyantát;

- a regeneráció során keletkező szennyvíz kezelése és elhelyezése szükséges.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

korlátozott hatásfok

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A kicsapatás során a vízben oldott formában jelenlévő szennyezőket előbb szilárd, nem oldódó, kis átmérőjű szuszpendált részekké alakítjuk (kicsapatás), majd ezen részeket fázisszétválasztásra alkalmassá tesszük (koaguláció, flokkuláció) és eltávolítjuk (ülepítés, szűrés). A szilárd szemcsék méretének növelésével az ülepedés sebessége (flokkuláció) növelhető.

A fémek kicsapatása az ipari víztisztításban nagyon régen ismert és alkalmazott módszer. Kicsapatásra és az azt követő derítésre elsősorban nehézfémek és azok radioaktív izotópjainak jelenléte esetén érdemes gondolni.

A fémek kicsapatása során a vízben oldott formában jelenlévő fémsókat kell vízben oldhatatlan sókká alakítani, amelyek fázisszétválasztással eltávolíthatók. A folyamat során általában a pH beállítása, kémiai kicsapató szerek, koagulánsok és flokkuláló szerek alkalmazása szükséges.

A fémek általában hidroxidok, szulfidok vagy karbonátok formájában csaphatók ki. A legfőbb flokkuláló szerek a szervetlen elektrolitok (alumínium, mész, vas klorid, vas szulfát), szerves polimerek, szintetikus polielektrolitok. A fémkicsapatás gyakran csak előkezelés pl. a kémiai oxidáció, vagy sztrippelés előtt.

• amennyiben a szennyezőforrás eltávolítása nem történik meg, a kitermelt talajvíz tisztítására nagyon sokáig szükség lesz;
• sokféle fém jelenléte nehézségeket okozhat;
• további tisztítás is szükséges lehet;
• a fémhidroxidok csak megfelelő állapotban (határértékek) rakhatók le;
• a hat vegyértékű króm koagulációt és flokkulációt megelőző kezelése szükséges;
• a folyamat során toxikus iszap keletkezhet;
• a rendszer üzemeltetése drága lehet (drága vegyszerek alkalmazása, gyakori ellenőrzés stb.);
• egyes komplex fémvegyületek kicsapatása nehézkes (cianid, EDTA);
• a folyamat gondosan szabályozandó (pontos adalékolás, oldott sók és polimerek bevitele, pH szabályozás stb.)

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

nincs elegendő információ

korlátozott hatásfok

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Fázisszétválasztás során a szennyezőket a hordozó közegtől (víz) próbáljuk fizikai vagy kémia úton leválasztani. A fázisszétválasztás számos módon megvalósítható: desztilláció, szűrés, fagyasztásos kristályosítás, fordított ozmózis stb.

Desztilláció: a különböző páranyomású folyadékok kémiai fázisszétválasztása, mely során előbb az illékony komponensek kipárolognak, majd kondenzálódnak. Desztilláció lehetséges egy, vagy több lépcsőben is. Többlépcsős desztilláció segítségével különböző hőfokon más-más illékony komponensek választhatók ki. A desztillációs edényben maradó folyadékban az illékony szennyezők mennyisége jelentősen csökken.

Szűrés: fizikai (mechanikus) fázisszétválasztás szemcseméret alapján. Miközben a víz egy porózus közegen (pl. homok) szivárog át, a szilárd részek a szűrő közegben vagy annak felületén maradnak. Szűrés lehetséges membránon való átáramoltatás segítségével is (ultra/mikroszűrés).

Fagyasztásos kristályosítás: a kristályosított oldószert (víz/jég) távolítjuk el az oldatból. A víz hűtése során először a vízfelszínen jégkristályok jelennek meg. Az úszó kristályok eltávolításával, mosásával, majd megolvasztásával tiszta, szilárdrész-mentes folyadékhoz jutunk. A maradék oldat a szennyezőket nagyobb koncentrációban tartalmazza, ezért további tisztításuk, kezelésük általában könnyebb.

Membránosátpárologtatás: a felmelegített szennyezőanyagból a VOC vákuum hatására átáramlik a speciális nemporózus, organofil polimer membránon, ott összegyűjtik, kondenzálják, majd lerakóra helyezik.

Fordított ozmózis: a membrános átpárologtatás módosított változata, ahol csak a tiszta víz tud áthatolni a membránon. A szennyezett víz az átpárologtató egységbe kerül vissza, ahol a VOC-t vákuummal kinyerik, és lecsapatják.

• olaj és zsír jelenléte az áramlási sebességet csökkentve zavarja a szűrést;
• a desztilláció és a kristályosítás helyigénye jelentős;
• robbanóképes, lebomló vagy polimerizálódó komponensek desztilláció útján való eltávolítása nem szerencsés;
• a membrános és a fagyasztásos módszer vizes oldatban használható.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

rossz

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

célcsoport

nem várható eredmény

csak a célcsoport egyes elemeire

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

A módszer elve az illékony szennyezőanyag-tartalmú vizet nyomás alatt, esőztető öntöző berendezésen áramoltatják keresztül, ahonnan a szabad térbe kilépve az illékony komponensek távoznak a légkörbe.

Csepegtetőtestek: a szennyvíztisztításból ismert eljárás. A szennyezett víz a csepegtetőtesteken keresztül csörgedezik át, miközben a levegővel érintkezik. A csepegtetőtestek lehetnek kő-, műanyag-, vagy faanyagúak. A szerves szennyeződéseket a csepegtetőtesteken megtelepülő mikroorganizmusok lebontják. Az általában kör alakú szűrőtest minimális magassága 0,9-5 m, átlagosan 1,8 m. A szűrőtest alatti gyűjtőrendszer a tisztított vizet és aleváló mikroba tömeget vezeti el, ill. a levegő bevezetését teszi lehetővé.

- az illékony szennyezők közvetlenül a légtérbe jutnak;

- fémtartalmú vizek ily módon való kezelése nem lehetséges;

- a hőmérséklet befolyásolja a folyamatokat.

Melléktermék:

folyadék+szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

átlagos

Mentesítés időtartama:

átlagos

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

célcsoport

nem várható eredmény

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

ex situ fizikai/kémiai

Fejlesztési állapot:

üzemi

Az erős oxidálószer és az UV sugárzás a vízben található szerves szennyezőket szétroncsolja.

A szennyezőanyag oxidációja oxidálószerek, UV fotolízis és UV sugárzás, valamint ózon vagy hidrogénperoxid segítségével történik. Amennyiben a teljes lebontás kialakul, akkor a folyamat végterméke széndioxid, víz és különböző sók. Az UV oxidáció legnagyobb előnye, hogy roncsolásos melléktermék nem keletkezik, azaz a szennyezők veszélytelen formában a vízben maradnak (ellentétben számos más mentesítési technológiával, mint pl. az aktív szénszűrés, sztrippelés, stb., ahol kivonás után más fázisba kerülnek). Az UV oxidáció lehet folyamatos vagy szakaszos üzemű.

Az UV oxidáció során ózon rendszer esetében 65 W-os, alacsony nyomású lámpákat, míg hidrogén peroxid rendszer esetében 15-60 kW-os lámpákat használnak.

UV fotolízis: a folyamat során az UV fény hatására a kémiai kötések felbomlanak, de a teljes átalakulás, amely során széndioxid, víz és sók keletkeznek, nem valószínű.

• a magas energiaköltség miatt drágább lehet az alternatív módszereknél;
• ózon rendszer esetében a szerves illékony komponensek inkább elillannak, mint lebomlanak, ezért az eltávozó gázokból kell eltávolítani (szűrő, katalitikus oxidáció);
• a szennyezett talajvíz nehézfém tartalma 10 mg/l alatti legyen, és ne tartalmazzon nem oldódó olajat vagy zsírt, az eltömődés megakadályozása érdekében;
• a folyadéknak az UV fényt jól kell vezetnie (nem lehet túlságosan zavaros);
• az oxidálószerek kezelése különleges biztonsági-szabályok betartását követeli;
• kémiai oxidálószer túladagolása gátolja a lebontást.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

rossz

Mentesítés időtartama:

nem értelmezhető

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

célcsoport

célcsoport

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

szigetelés

Fejlesztési állapot:

üzemi

Célja a szennyezőanyag kitermelése, vagy helybentartása.

Talajvíz kitermelés során a vízadó rétegből a szennyezett vizet kutakkal kitermelik, majd szükség szerint tisztítják, vagy befogadóba vezetik. Talajvíz szennyezése esetén ez az egyik leggyakrabban alkalmazott mentesítési technológia.

Hatékony rendszer akkor üzemelhet, ha a terület alapos felmérése után a felszín alatti áramlási rendszer és a szennyezés terjedésének változása időben és térben ismert. Ezek a követelmények hidraulikai és transzport modellezéssel kielégíthetők.

A rendszer kiegészítő, de nem nélkülözhető részei a megfigyelő kutak, amelyek segítségével a folyamat ellenőrizhető. Nem várt fejlemények esetén a mentesítési technológia módosítható.

Felületaktív anyagok, vagy gőz talajba juttatása a szennyezőanyag mobilitásának vagy oldhatóságának fokozásával megkönnyíti a kitermelést, lehetővé teszi, hogy a víz a hidrofób szennyezőanyagot magával sodorhassa. Az így kitermelt vízben nagyobb lesz a szennyezőanyag mennyiség. Az anyagokat kutakon keresztül sajtolják a talajba, a kitermelt víz kezelésekor pedig eltávolítják. A szabad fázisú CH kitermelés hatékonysága a kút szivattyúzásával keltett depressziós térrel fokozható. Az egyszivattyús módszer olcsóbb eszközöket, egyszerűbb mélyítési rendszert és karbantartást igényel, viszont a kitermelt folyadékból, az úszó fázist a felszínen kell leválasztani.

- a mentesítési cél eléréséhez hosszú időre van szükség;

- k< 10 ^-7 m/s, magas szorpciós képességű szennyezőanyag esetében nem alkalmazható;

- a kitermelt víz tisztítása nagyon költséges és hosszadalmas lehet;

- a kitermelő kutak biológiai eltömődése gyakori probléma.

Melléktermék:

folyadék

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

nem értelmezhető

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

rossz

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

szigetelés

Fejlesztési állapot:

üzemi

A résfal függőlegesen mélyített, általában kis szélességű, de a vízzáró réteget elérő ill. abba behatoló rés, melyet vízzáró anyaggal töltenek ki. Az alkalmazott anyag legtöbbször bentonit és víz keveréke, amely meggátolja a rés beomlását és vízzáró lepényt képez a rés oldalán.

A résfal évtizedek óta ismeretes mint mentesítési technológia. A rendelkezésre álló gyakorlati tapasztalatok szerint résfallal a nem szennyezett víztér 95%-a megvédhető a szennyezéssel szemben. Arra azonban figyelni kell, hogy bizonyos szennyezések a fal anyagának átalakulását okozhatják, megkérdőjelezve a hosszú távú hatásosságot. A résfal általában talaj, bentonit és víz keverékéből készül, de ahol nagyobb szerkezeti szilárdság, speciális vegyi adottságok, vagy szilárdsági tulajdonságok szükségesek, egyéb vegyi anyagok alkalmazására is sor kerülhet (bentonit/cement, bentonit/puccolán, szervesen módosított bentonit, fóliabetétes összetett szerkezetű stb.).

A falat mint szigetelő réteget a szennyezés terjedési pályájára merőlegesen célszerű kiépíteni.

A résfalakat kb. 30 m mélységig és 0,6–1,2 m szélességben szokás elhelyezni. A hatásos szigetelés érdekében a falat érdemes a vízzáró fekübe mintegy 1 m mélységben bekötni. Amennyiben ez nem lehetséges,akkor függő résfal is épülhet, amely elsősorban a víznél könnyebb folyadékok terjedését gátolja meg. (Kötényfal)

• a résfal létrehozása nagy volumenű építési munkával jár;
• bentonit töltésű falak nem képesek erős savaknak, lúgoknak,sóoldatoknak, és néhány szerves anyagnak ellenállni;
• a szigetelés nem garantálja, hogy a terület jövőbeni aktív mentesítése nem lesz szükséges (mivel anyaguk lebomolhat, minőségük leromolhat);
• csak a körülzárt téren belül tartja a szennyezést.

Melléktermék:

nem értelmezhető

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

beruházás

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

Mentesített közeg:

talajvíz, felszíni víz, csurgalékvíz

Technológiai csoport:

levegő/gáz kezelés

Fejlesztési állapot:

üzemi

A gáz fázisú szerves szennyező komponenseket szűrőágyon hajtják keresztül. A szennyezők a szűrő anyagához kötődnek (adszorpció), ahol a szennyezők biológiai lebontása következik be. Speciális baktériumkultúra és kedvező körülmények biztosításával a szennyezőanyag fajtájához optimalizálható a rendszer. A bioszűrésnek számos előnye van a hagyományos aktívszenes adszorpcióval szemben. A bioszűrő adszorpciós kapacitása nem merül ki (időben állandó), regenerálásra nincs szükség. Ezek következtében a beruházási és üzemeltetési költség kedvező. További előny, hogy a szennyezők nemcsak adszorbeálódnak, hanem le is bomlanak.

• a beáramló légmennyiséget (gáz) a bioszűrő mérete határozza meg;
• alacsony hőmérsékleten a lebontás csökken vagy megáll;
• biológiailag nem lebontható (nehezen lebontható) komponensek nem alakulnak veszélytelen végtermékké;
• megtelepülő gombák nehézséget okozhatnak.

Melléktermék:

folyadék+szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

nem értelmezhető

Mentesítés időtartama:

jó

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

csak a célcsoport egyes elemeire

nem várható eredmény

célcsoport

csak a célcsoport egyes elemeire

nem értelmezhető

Mentesített közeg:

gázok kezelése

Technológiai csoport:

levegő/gáz kezelés

Fejlesztési állapot:

kísérleti

A technológia lényege, hogy magas feszültség segítségével az illékony komponenseket szétroncsolják szobahőmérsékleten. Cél, hogy olyan hordozható berendezés álljon rendelkezésre, mely egyéb alkalmazott mentesítési technológiák esetében megoldja a gázok kezelését.

A reaktor üvegcsövekből áll, melyeket üvegszemcsékkel töltenek meg. A csöveken keresztül áramlik a szennyezett gáz. Minden cső kb. 5 cm átmérőjű, kb. 1,2 m hosszú és tömege kevesebb, mint 10 kg. A üvegcsövek tengelyében húzódik a nagyfeszültségű elektróda, míg a testet képező fémháló körülveszi a csövet. Az elektródákra 30 kV-os feszültséget kapcsolnak (60 Hz, 50 mA). A rendelkezésre álló mobil berendezés karbantartást gyakorlatilag nem igényel. Az elektróda áramerőssége, az alkalmazott teljesítmény a szennyezőanyag koncentrációjától és típusától függ.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

rossz

Mentesítés időtartama:

nem értelmezhető

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

nincs elegendő információ

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

célcsoport

nem várható eredmény

nem értelmezhető

Mentesített közeg:

gázok kezelése

Technológiai csoport:

levegő/gáz kezelés

Fejlesztési állapot:

kísérleti

Ez a szerves gázokat és levegőt szétválasztó technológia a szerves gőzöknek a nem-porózus, gáz szeparáló membránon történő kedvező átáramlását használja fel.

A nagynyomású membrános szétválasztó rendszert alacsony illékony CH koncentrációjú táplevegő kezelésére tervezték. A rendszerben a komprimált táplevegőt egy kondenzátorba (lecsapató) vezetik, ahol a folyékony oldószert visszanyerik. A kb. 5000 ppm VOC tartalmú távozó légáramot a membrán egységre vezetik. A modul műanyag távtartó ráccsal szétválasztott membrán rétegekből áll, amelyeket spirál alakban egy központban elhelyezett gyűjtőcső közé tekercselnek. E modulban a légáram VOC koncentrációja 3 %-ra nő, s a feldúsult levegőt további kinyerésre a kompresszoron át újra a lecsapató tartályba vezetik.

Alkalmazhatóság: a légáramban lévő VOC, széntetraklorid és kloroform.

- nem képes a talajban lévő szennyezőanyagok kezelésére;

- nem tudja kezelni a változó VOC koncentrációkat;

- a membrán nedvesedésre érzékeny.

Melléktermék:

nincs

Megbízhatóság/kezelhetőség:

rossz

Mentesítés időtartama:

nem értelmezhető

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

átlagos

nincs elegendő információ

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem várható eredmény

korlátozott hatásfok

korlátozott hatásfok

nem értelmezhető

Mentesített közeg:

gázok kezelése

Technológiai csoport:

levegő/gáz kezelés

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szerves szennyezőanyagokat égető berendezésben magas hőmérsékleten (1000 ^o C) szétroncsolják (termikus oxidáció). A levegőben lévő szerves nyomelemeket alacsonyabb hőmérsékleten katalizátor segítségével (450 ^o C) kezelik.

A módszer a sztrippelés és talajgáz kitermelés során keletkező gázok kezelésére használatos. Termikus oxidáció során a gázokat kemencében melegítik fel (gázégő segítségével), ahol azok oxidációja bekövetkezik. Üzemanyag-szennyezések esetén a hőmérsékletet 180 ^o C alatt tartják, hogy a nyílt hőcserélőben ne gyulladjon meg. A gáz tartózkodási ideje általában kevesebb mint egy másodperc. Az égetőkamra teljesítménye 0,6-2,5 millió J/h, működési hőmérséklete 760-870 ^o C.

A katalitikus oxidáció viszonylag új keletű módszer. Katalizátor alkalmazásával az oxidáció sebessége nő, mert a katalizátor felületén a szennyezés és az oxigén adszorbeálódik ahol azok egymással kölcsönhatásba lépve szén-dioxid, víz stb. keletkezik. Katalizátor alkalmazásával lényegesen alacsonyabb hőmérséklet is elégséges (320-540 ^o C) a VOC oxidációjához. Katalizátorként fémoxidokat, mint pl. nikkel-oxid, réz-oxid, mangán-dioxid vagy króm-dioxid, alkalmaznak de nemesfémek, mint pl. platina, palládium is lehetséges.

Az oxidációs berendezések típusai:

- katalizátoros: (CuO, MnO₂, NiO, CrO, esetleg platina vagy palládium);

- belső égésű motor: üzemanyagaként a mentesítendő gáz szolgál, ha kevés, segéd-üzemanyagot használnak;

- termikus oxidáció: a füstgázt előmelegítésként felhasználva csökken a kiegészítő- üzemanyag szükséglet a fenti két műszernél;

- UV oxidáció: az UV technológiánál leírtak szerint;

• kén, vagy halogénezett komponensek jelenléte a katalizátor tönkremeneteléhez vezethet;
• halogénezett komponensek lebontása speciális katalitikus közeget, különleges anyagokat (berendezés) és a savas gázkibocsátást csökkentő szűrőt igényel;
• katalizátoros és termikus oxidációnál a gázkoncentráció nem haladhatja meg az alsó robbanáshatár 25%-át;
• klórozott szénhidrogének és néhány nehézfém egyes katalizátorokat károsíthat.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

nem értelmezhető

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

célcsoport

célcsoport

nem értelmezhető

Mentesített közeg:

gázok kezelése

Technológiai csoport:

levegő/gáz kezelés

Fejlesztési állapot:

üzemi

A szennyezett gázokat granulált aktívszéntölteten áramoltatják keresztül. Az aktívszén hatalmas fajlagos felülete révén (300-2500 m ² /g) adszorbeálja a szennyezőanyagokat (szerves, egyes szervetlen szennyezőanyagok, bizonyos fémek). A folyadék fázis aktívszenes szűréséhez hasonlóan az aktívszén egy idő után kimerül, regenerálása, ártalmatlanítása szükséges.

• az elhasznált aktív szén lerakásáról és/vagy az adszorbeált anyag termikus kezeléséről gondoskodni kell;
• 50 % feletti relatív páratartalom és 38 ^o C-nál magasabb hőmérséklet az aktívszén adszorpciós kapacitását csökkenti;
• a szűrő felületén megtelepülő biológiai réteg, vagy szilárd részecskék csökkentik az átáramló gáz mennyiségét;
• néhány komponens (keton) adszorpciója során nagy hőmennyiség keletkezik, amely a szén meggyulladását is okozhatja.

Melléktermék:

szilárd

Megbízhatóság/kezelhetőség:

jó

Mentesítés időtartama:

nem értelmezhető

Átlagos költség:

Kritikus költségtényező

jó

Hatásfok:

NHVOC:

HVOC:

NHSVOC:

HSVOC:

SZERVETLENEK:

ÜZEMANYAGOK:

ROBBANÓANYAGOK:

RADIOAKTÍV ANYAGOK:

célcsoport

célcsoport

célcsoport

célcsoport

korlátozott hatásfok

célcsoport

célcsoport

nem értelmezhető