5. A TALAJ VEGYI SZENNYEZETTSÉGÉBŐL EREDŐ EGÉSZSÉGKOCKÁZAT FELMÉRÉSE (László Erzsébet, Dura Gyula)

		5.1 Az egészséget befolyásoló tényezők és a kockázati tényezők közötti összefüggés

Az egészség fizikai, pszichológiai, társadalmi valamint szubjektív és objektív összetevőkből áll. Az egészségnek szervi (organikus), funkcionális és társadalmi szintjei illetve összetevői léteznek. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az egészség a teljes fizikai, szellemi és társadalmi jóllét állapota, nem csupán valamely betegség vagy károsodás, illetve rokkantság hiánya. Ezzel a meghatározással csak körülményesen adható válasz arra a kérdésre, hogy egy környezeti tényező vagy bizonyos vegyi anyag expozíciós szintje megengedhető-e az egészség szempontjából. Ezért az egészséget célszerű dinamikus egyensúlynak tekinteni egyrészt az egyén biológiai és mentális (érzelmi, értelmi) sajátságai, másrészt a fizikai és társadalmi környezet ingerei és tényezői között.

Az egészség fogalmában kiemelést érdemel az a sajátosság, hogy:

• az egészség optimális hozzáigazodás az adott körülményekhez, illetve a szervezet optimális működése;
• az egészség lényegi vonása a szervezet és a környezeti tényezők közötti dinamikus kölcsönhatás.

Az egészségre vonatkozó bármely megállapítás tehát tartalmaz egyéni, társadalmi és kulturális, valamint környezeti összetevőket. A levegőben, vízben és talajban, élelmiszerekben előforduló szennyezőanyagok, a mikroorganizmusok, számos fizikai tényező, továbbá a munkakörnyezet, a társadalmi környezet és az egészségpolitika lényegesen befolyásolhatja az egészséget. Mindez annak érzékeltetése érdekében hangsúlyozandó, hogy egyetlen vegyi anyag okozta egészségkárosító hatás értékelésekor is számos külső és belső tényező együttes hatására kell figyelemmel lenni.

Magyarországon a népesség egészségi állapota közismerten rossz. Az idült nem fertőző betegségek multifaktoriálisak, kialakulásukban a környezeti tényezőkön kívül a genetikai hajlam, az egészségügyi ellátás színvonala és az életmód játszik meghatározó szerepet [1]. Következésképpen egy károsnak ítélt környezeti tényező egészségre gyakorolt hatását nagyon nehéz kifejezni a kényelemérzés hiánya, az egészségkárosodás, a betegség valószínűségével, vagy a várható élettartam illetve az egészséges életévek formájában, és előrejelzést csak igen nagyfokú körültekintéssel szabad tenni.

Mivel az életmóddal kapcsolatos kockázati tényezők - az egészségkárosító szokások, egészségtelen életvitel - igen gyakoriak Magyarországon, egy-egy térségben a szennyezett környezet halmozódó kockázata nagyon jelentősen befolyásolhatja a lakosság egészségi állapotának alakulását és ez magyarázhatja részben a halandóságban és a megbetegedésekben mutatkozó jelentős területi különbözőségeket is.

		5.2 A talaj vegyi szennyezettségéből eredő egészségkockázat felmérésének részfeladatai

1. A veszély azonosítása

A kockázatfelmérés ezen kezdeti szakaszában áttekintést kell készíteni a vegyi anyagok fizikai-kémiai és toxikológiai tulajdonságairól.

A veszélyesség megállapításának szempontjai:
fizikai-kémiai tulajdonságok: robbanásveszély, éghetőség, gyúlékonyság, oldékonyság, illékonyság;
egészségkárosítás - toxicitás: méregerősség (heveny és krónikus) toxicitás, bőrön át való felszívódás, maró hatás, irritatív hatás, szenzibilizáló hatás, rákkeltő hatás, mutagén hatás, teratogén hatás, krónikus mérgezések okozta szervspecifikus hatás;
környezetben való viselkedés: lebomlás vízben, talajban, biotikus és abiotikus körülmények között, felhalmozódás szervekben, a táplálékláncban, mobilitás mutatói, transzformáció;
mennyiségi szempontok figyelembe vétele: a kibocsátás tér- és időbeli jellemzői, szennyezettségi szintek a különböző környezeti közegekben, talaj-szennyezettségi koncentrációk és a
környezetminőségi irányértékek, határértékek összevetése a szennyezettségi koncentrációkkal.

2. Az előzetes felmérés illetve a veszélyazonosítás fázisában fontosnak tekintett szennyezőanyagok emberi szervezetbe jutása közvetlen és közvetett útjainak meghatározása (belélegzés, lenyelés, bőrön keresztüli felszívódás).

3. A szennyezőanyagok koncentrációinak modell számításokkal történő becslése a környezeti közegek közötti megoszlásuk alapján
a) a talajszennyezettség mért értékeiből:
gáznemű szennyezők koncentrációinak kiszámítása a külső és belső terek levegőjében;
felporzással reszuszpendált szennyezők koncentrációinak kiszámítása, a külső és a belső terek levegőjére vonatkozóan;
a helyben termesztett zöldségbe és gyümölcsbe, valamint
a tejbe, a húsba, a tojásba közvetve átjutott mennyiségek kiszámítása.
b.) a felszín alatti víz szennyezettségi adatokból:
a helyben termesztett zöldségbe és gyümölcsbe;
a tejbe, a húsba, a tojásba közvetve átjutott mennyiségek kiszámítása.

4. Az expozíciós forgatókönyv összeállítása, a lehetséges expozíciós szituációk számbavétele. Az adott területen érintett emberekre jellemző, átlagos humánbiológiai és élettani paraméterek meghatározása, amelyek az expozíció szempontjából fontosak (a levegő, por belélegzés jellemzői), a szennyezett területen előállított élelmiszerek részaránya a fogyasztásában, a felszín alatti vízhasználat formája (öntözés, ivóvíz, mosdás), a szennyezőanyagokkal való érintkezés jellemzői, a szennyezőanyagokkal való érintkezés nagysága, gyakorisága, időtartamának becslése a terület felhasználásától függően.

5. A szennyezőanyag szervezetbe jutásának, az átlagos napi bevitel mértékének meghatározása mintavételi pontonként és szennyezőanyagonként külön-külön.

5.1 A daganatkeltő (karcinogén) anyagokra vonatkozóan az élettartam hosszúságú expozíciós időtartamra igazított átlagos napi bevitel mértékének kiszámítása.

6. A nem-genotoxikus anyagokra vonatkozóan toxikológiai adatbázisból az egészségkárosodást nem okozó, megengedhető napi bevitel értékeknek (ADI, Acceptable Daily Intake), vagy az azonos értelemben használt tolerábilis napi dózis (TDI = Tolerable Daily Intake), illetve referencia (vonatkoztatási) dózisok ill. koncentrációk (RfD ill. RfC, Reference Dose, Reference Concentration) kigyűjtése.

A genotoxikus anyagokra vonatkozóan toxikológiai adatbázisból a daganatokozó képességet jelző un. meredekségi tényező (Oral Slope Factor) illetve az inhalációs egységnyi kockázat (Unit Risk) értékeinek kigyűjtése.

7. A kockázatjellemzés során az egészség-veszélyeztetés meghatározása és egészségkockázati hányados alakjában való kifejezése. A genotoxikus /daganatkeltő/ anyagok esetén a szervezetbe jutó napi átlagos szennyezőanyag-bevitel és a daganatokozó képesség közötti összefüggés alapján az egyéni daganat előfordulás kockázati értékének meghatározása.

8. A valamennyi szennyezőanyagra kiszámolt egészségkockázati hányados és karcinogenitási kockázati érték összesítése, megjelölve külön-külön az expozíciós utakat, a lenyeléssel és a por belélegzésével, a helyben előállított élelmiszerek fogyasztásával járó veszélyeztetettséget.

9. A mennyiségi kockázatfelmérés során kapott eredmények értékelését és interpretálását elősegíti az elfogadhatónak tartott (elérendő célnak kitűzött) kockázati értékek rögzítése. A kockázatfelmérési jelentésben közölni kell, hogy adott körülmények között a kockázati hányados = 1 és a daganatkockázat 1E-6 értékei jelentik a megítélés alapját.

10. A kármentesítést támogató kockázatfelmérés meghatározó eleme az elérendő kockázati értéknek megfelelő, azt meg nem haladó talaj és felszín alatti víz szennyezettségi koncentráció megállapítására irányuló számítások.

		5.3 A kockázatfelmérés menete

5.3.1 A kockázat értékeléséhez használt műszaki útmutatók/források megjelölése

A kockázatbecslésről szóló jelentésben meg kell jelölni a forrásmunkákat. Hazai munkák között ajánlott az Országos Kármentesítési Program keretében a KTM-KGI Kockázatfelmérési Útmutatója [2], nemzetközi szervezetek kiadványai közül az Európai Közösségek műszaki útmutatója [3], OECD munkacsoportok monográfiában összefoglalt eredményei [4], valamint az US EPA /az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala/ expozíció becslés módszertani kézikönyve [5] és az Egyesült Államokban kidolgozott ASTM 1739 és ASTM PS-104 szabványok [6].

5.3.2 A szennyezőanyagok veszélyességének, potenciális egészségkárosító hatásának rövid ismertetése

A szennyezőanyagok tulajdonságainak, veszélyességének, toxicitásának, egészségkárosító hatásának és a környezetben való sorsának rövid ismertetésével elő kell segíteni a kockázatfelmérési jelentésben leírtak megértését. Ez közismert szennyezők esetében - ha az egészségkárosító hatás egyedi megítélést nem igényel - elhagyható.

5.3.3 A tolerábilis dózisok/szintek eredetének ill. származtatásának bemutatása

Ismertetni kell a megengedhető, illetve tolerábilis dózisok fogalmát, értelmezését. Minden esetben pontos hivatkozással kell megadni a környezeti és toxikológiai adatforrást, ahonnan a megengedhetőnek tartott dózisokat, koncentrációkat vesszük. A nemzetközileg elfogadott, rendszeresen felülvizsgált adatbázisok [7,8,9] használata fogadható el. Ez alól kivételt csak az jelenthet, ha kevésbé ismert, határértékkel nem szabályozott vegyi anyag hatástalan szintjének ismeretére van szükségünk, amelyre a nemzetközi szervezeteknek (Egészségügyi Világszervezet, Európai Unió), fejlett országok nemzeti hatóságainak még nincs állásfoglalása. Ekkor kézikönyvek, bibliográfiai és tényszerű adatbázisokból kell meríteni [10], és a módszertani útmutatóban [2] leírtak szerint kell eljárni, betartva azt a szabályt, hogy a toxikológiai nyersadattól a hatástalannak tartott dózisig az extrapoláció útja világosan legyen bemutatva.

5.3.4 Az expozíció becsléséhez használt mérési adatok és azok tömörítése

A kockázatfelmérésről szóló jelentésben hivatkozni kell a rendelkezésre bocsátott (akkreditált) laboratórium mérési jegyzőkönyvére. Ismertetni kell az adatok kezelésének (nyersadatok, maximális, minimális, kiugró értékek) és tömörítésének módját (számtani, mértani átlagok, medián értékek). Meg kell adni a kimutatási határ alatti analitikai érték figyelembevételének módját. Közölni kell a kockázatfelmérési számításokhoz használt koncentrációkat.

5.3.5 Expozíciós forgatókönyv (szcenárió) összeállítása az expozíciós szituációk és utak számbavételével

A szennyezett objektumokon és közvetlen környékén - a területhasználat jellegéből eredően - általában a szennyezőanyag belélegzése és lenyelése expozíciós utak tekinthetők meghatározónak, de az ép vagy sérült bőrön keresztüli felszívódás lehetőségére is gondolni kell.

Az expozíciós szituációkból készült forgatókönyv szerint meg kell vizsgálni mindazokat a lehetőségeket, körülményeket, amelyek során az ott élő emberek érintkezhetnek a szennyezett környezeti közeggel. Figyelmet kell fordítani a pillanatnyi területhasználat és a jövőben tervezett területhasználat közötti expozíció különbségére.

5.3.6 Az expozíció dozimetriai jellegű humánbiológiai paraméterei

Az élettani paraméterek (férfi, nő, gyermek, életkor, testsúly) nagymértékben befolyásolják a szervezetet ért vegyi terhelést.

Az expozíció becsléshez használt, a belélegzéssel és a szennyezőanyag lenyelésével összefüggő általános humánbiológiai értékeket be kell mutatni. Feltétlenül ismertetni kell az élelmiszerfogyasztás értékeit és ezen belül a helyben termesztett/előállított élelmiszerek részarányát, a különböző tevékenységi formákat jellemző (alvás, pihenés, aktív munkavégzés) légzés-élettani mutatókat. Ismerni/ismertetni kell a szennyezőanyag tápcsatornából és a tüdőből való felszívódásának mértékét. Lenyeléssel a szervezetbe került talaj kis mennyisége ellenére jelentős expozíciós forrásnak tekinthető különösen gyermekeknél. A közvetlen és közvetett emberi expozíciós tényezők felsorolását tartalmazza az 4. táblázat.

4. táblázat

Különböző talajhasználat expozíciós mutatói

Jelölések: az expozíció valószínűsége
-: nincs
(+): igen kicsi
++: nagy
+++: igen nagy

Az expozíciós idő hossza hely-specifikus tényező. Az expozíció időtartama pl. 30 évnek vehető a perzisztens szennyezők hosszúidejű hatását modellezve, családi házas környezetben, ahol a költözködés nem gyakori.

5.3.7 Az expozíció mértékének kifejezési formái

Az expozíció a szervezetbe került vegyi anyag mennyiségét jelöli testtömeg és időegységre vonatkoztatva, mg/kg testtömeg´nap-ban kifejezve.

A szervezetbe jutott mennyiség, az átlagos napi dózis (ÁND) kiszámítása az alábbi tényezők figyelembe vételével történik: Az expozíciós idő hossza hely-specifikus tényező. Az expozíció időtartama pl. 30 évnek vehető a perzisztens szennyezők hosszúidejű hatását modellezve, családi házas környezetben, ahol a költözködés nem gyakori.

5.3.7 Az expozíció mértékének kifejezési formái

Az expozíció a szervezetbe került vegyi anyag mennyiségét jelöli testtömeg és időegységre vonatkoztatva, mg/kg testtömeg´nap-ban kifejezve.

A szervezetbe jutott mennyiség, az átlagos napi dózis (ÁND) kiszámítása az alábbi tényezők figyelembe vételével történik:

Bevitel ÁND (mg/kg x nap) = Ck x BM x EG/ TT

ahol
Ck = anyag koncentrációja a szennyezett közegben /talaj, felszín alatti víz, élelmiszerek/ (mg/kg)
BM = lenyelt/bevitt mennyiség (kg/nap)
EG = expozíció gyakorisága (nap/év)
TT = testtömeg (kg)

A lenyelt (per os a szervezetbe került) szennyezőanyag egészségkárosító hatásának megíté-lése a teljes expozíciós idő alatti átlagos napi dózis (ÁND) értékén alapul.

A karcinogén hatás elemzésekor, ha a per os expozíció az élettartamnál rövidebb ideig tart, a tényleges expozíciós idő alatt kapott terheléssel ekvivalens, de a teljes élettartamra elnyújtott napi átlagos dózis (ÉÁND) értékkel számolunk.

ÉÁND = ÁND x [expozíciós idő(év) / élettartam(év)]

A belélegzéssel a szervezetbe kerülő szennyezőanyagok mennyisége - a gőzök, gázok és a felporzással a levegőbe kerülő por expozíciója - a talaj szennyezettségi koncentrációja alapján becsülhető. A belélegzett karcinogén anyag hatásának elemzésekor - ha az inhalációs expozíció az élettartamnál rövidebb ideig tart - az átszámolt koncentrációkat kell figyelembe venni, amely a teljes élettartamra vonatkoztatva egyenlő a tényleges expozíciós koncentrá-cióval.

Az átlagos napi szennyezőanyag beviteli dózisok (ÁND illetve ÉÁND) értelemszerűen külön-külön az egyes szennyezőkre számíthatók ki.

5.3.8 Az egészségkockázati hányados kiszámítása

Az egészségkárosító hatás számszerűsítésére, a nem a genetikai anyagot, hanem a szerveket/szerv-rendszereket károsító hatás jellemzésére az egészségkockázati hányadost használják, amely a becsült expozíció mértékének (ÁND) és a toxicitás szempontjából elviselhető dózisnak az aránya.

A lenyelt szennyezőanyagok esetében az

Egészségkockázati hányados = Átlagos Napi Dózis / Tolerálható Napi Dózis

összevetéséből nyerhető.

Inhalációs expozíció esetében a koncentrációkat hasonlítják össze:

Egészségkockázati hányados = Belélegzett Koncentráció / Tolerálható Napi Koncentráció

A tolerálható dózis a US EPA forgalom-használatában megegyezik a referencia (refe-rencia-viszonyítás) dózissal ill. koncentrációval.

Az egészség általános toxikus hatás okozta veszélyeztetettsége, köznapi szóhasználattal kife-jezve az egészségkockázat nagynak ítélhető, ha az egészségkockázati hányados egynél nagyobb.

Az egészségkockázati hányados értéke - ha hasonló természetű szennyezőkről van szó - tovább tömöríthető összeadással és az összes szennyezőre egyetlen érték adható meg.

Abban az esetben, ha a szennyezőanyagok között az Egészségügyi Világszervezet besorolása szerint daganatkeltő anyagok is vannak, a daganatképződés kockázatát külön ki kell számolni.

5.3.9 A vegyi anyagok genotoxikus (daganatképződés) kockázata

A daganatképződés kockázata a dózis-karcinogén hatás összefüggés meredeksége alapján ítélhető meg. Minél meredekebb a görbe, annál kisebb dózis illetve alacsonyabb koncentráció szükséges adott daganatkockázati szint eléréséhez. Általánosan elfogadott, hogy a karcinogén kockázat zéró expozíció mellett nulla és alacsony dózistartományban a dózis-válasz összefüggés megközelítően lineáris. Ha egy vegyi anyag lenyelve karcinogén, akkor a daganatképződés valószínűségének, azaz kockázatának mértéke az alábbi összefüggésből határozható meg:

Daganatkockázat = 1 - e -(Orális meredekségi tényező x Átlagos Napi Dózis)

Ha a vegyi anyag belélegezve okoz daganatot, a kockázat mértéke:

Daganatkockázat = 1 - e -(Egységnyi kockázat x Koncentráció)

Az orális meredekségi tényező, illetve az inhalációs egységnyi kockázat validált adatbázisokból [7] vehető.

5.3.10 Az eredmények megjelenítése

A kockázatfelmérési eljárás során a szennyezett területre/objektumra kapott eredményeket, az egészségkockázati hányados és a daganatkockázati értékeket mintavételi pontonként kezelve táblázatos formában célszerű bemutatni.

Követelményként fogalmazódik meg, hogy akár melléklet formájában bemutatásra kerüljenek mintavételi helyekre vonatkozó részletességgel vagy a mintavételi pontokból összevont területre az adat-feldolgozási folyamat egyes szakaszainak részeredményei.

Ennek tartalmaznia kell az átlagos napi expozíciós dózisok és koncentrációk kiszámításának részleteit, a karcinogén kockázat megítéléséhez szükséges élettartam hosszúsághoz igazított napi átlagos dózisokat, továbbá az egészségkockázati hányadosok - szennyezett közegek, az expozíciós utak és az expozíciós szituációk szerinti - csoportosítását, hogy követhető legyen a vizsgált szennyezőanyagok kockázati hányadosából és a karcinogén kockázati értékeiből összeadással nyert összesített egészségkockázat származtatása.

Az eredmények jobb érzékeltetése érdekében az egészségkockázati hányadost deskriptív jellemzővel is ajánlott kifejezni. Az egészségkockázat mértéke kategóriákra bontva minősíthető a szervezetet ért vegyi terhelés és a károsodást nem okozó, elviselhető dózis (ÁND/TND) aránya alapján. Eszerint a kockázat mértéke elhanyagolható, ha ez az arány 0,01-nél kisebb, továbbá kicsi 0,01 - 0,1 között, mérsékeltnek minősíthető 0,1 és az 1 közötti érték. Abban az esetben, ha az ÁND/TND aránya 1 - 10 közötti, a veszélyeztetettség nagy, afölött pedig igen nagy.

A Helyes Modellezési Gyakorlat előírásai szerint [11] célszerű elvégezni a koc-kázat-jellemzés során a bizonytalansági elemzést a reálisnak és aktuálisnak tartott paraméterekkel, valamint a legkedvezőtlenebb expozíciós szituációk jellemzőivel.

Végezetül a kockázatértékeléssel nyert eredmények értelmezésekor nem szabad megfeled-kezni arról, hogy a kockázatfelmérés azon a feltételezésen alapul, hogy a mért szennyezettségi koncentráció a valóságos (állandó) szennyezettséget reprezentálja, amivel az ott tartózkodó emberek érintkeznek a megjelölt expozíciós idő alatt a feltételezett napi tevékenységük során és a bizonytalanság nem tartalmazza a mintavételezésből és a környezetanalitikai vizsgála-tokból eredő szisztémás hibákat.

		Irodalom

[1] Pápay Dénes: A közegészségügy helye és szerepe a környezetvédelemben. Egészségtudomány, 29: 313-318, 1985

[2] Módszertani útmutató a kockázatfelmérés alkalmazásához. Témavezető: Csáki Ferenc. Írták: Bezegh András, Beregi László, Csokonai Józsefné, Dura Gyula, László Ferenc, Moyzes Antal, Tóth György István. KGI - KVI, 1996

[3] EU TGD - "Technical Guidance Document in Support of Commission Directive 93/67/EEC on Risk Assessment for New Notifield Substances and Commission Regulation (EC) No 1488/94 on Risk Assessment for Existing Substances", European Commission, 1996

[4] REPORT OF THE OECD WORKSHOP ON ENVIRONMENTAL HAZARD/RISK ASSESSMENT (Környezeti kockázat/kockázatfelmérési jelentés). OECD Environ-ment Monographs No. 105. Paris, 1995

[5] Risk Assessment Guidance for Superfund. Vol.1. Human Health Evaluation Manual (Part A.) US EPA Washington, D.C. 1989

[6] ASTM E-1739 American Society for Testing and Materials, Emergency Standard Guide for Risk-Based Corrective Action Applied at Petroleum Release Sites, Philadelphia, PA., 1995

[7] ASTM PS-104 American Society for Testing and Materials, Standard Provisional Guide for Risk-Based Corrective Action, Philadelphia, PA., 1998

[8] IARC monographs on the evaluation of carcinogenic risks to humans. Overall evaluation of carcinogenicity: An updateing of IARC Monographs Vol. 1 to 69 (a total of 836 agents, mixtures and exposures). Lyon, 1997

[9] IRIS adatbázis US EPA's Integrated Risk Information System. 1999

[10] IUCLID adatbázis International Uniform Chemical Information Database. European Chemicals Bureau, 1997

[11] US National Toxicology Program Carcinogenic Potency Database - CPDB. (Lois Swirsky Gold, Neela B. Manley, Thomas H. Slone, and Lars Rohrbach: Supplement to the Carcinogenic Potency Database: Results of Animal Bioassays Published in the General Literature in 1993 to 1994 and by the National Toxicology Program in 1995 to 1996;) Environmental Health Perspectives, Vol 107, Supplement 4, 527-600, 1999

[12] ECETOC, Estimating environmental concentrations of chemicals using fate and exposure models. Technical Report No.50. 1992