X. Balesetvédelem, óvó rendszabályok

A kár bekövetkeztének valószínűsége valamennyi hétköznapi tevékenységünk során fennáll. Ez a kockázat megnő ismeretlen területen, pl. a fizikai sérülésé olyan talajon, ahol egyenetlenségek, gödrök, beomlás veszély stb. előfordulhat. A kockázat tovább nő olyan szennyezett területen, ahol egészségre ártalmas anyagok lehetnek. Gépi műveletek végzése (mintavétel, fúrás, gödörásás) úgyszintén veszélyforrást jelent. Meg kell tehát határozni az előzetes információk és a helyszíni bejárás során a lehetséges veszélyforrásokat, valamint a szükséges óvintézkedéseket. Egyúttal ki kell választani a minimális kockázattal járó munkavégzési eljárásokat.

Mezőgazdasági területen nagyobb mennyiségben műtrágyákat, gyomirtókat (herbicidek), rovarirtókat (insekticidek) használnak, melyek túladagoláskor vagy a gép elakadásakor helyenként felhalmozódhatnak. Mocsaras, tőzeges területek mintázásakor, szennyvízzel (iszappal) a patogén baktériumok és vírusok mennyisége is megnőhet. Patkányok elszennyezhetik a folyó és állóvizeket, a mintavevő személy az ilyen vízzel érintkezve megbetegedhet (Leptospirosis). Nukleáris hulladék vagy hibás nukleáris berendezés közelsége sugárveszélyt okozhat. Topográfiai egyenetlenségek, árkok, gödrök, vizenyős területek növelik a baleseti kockázatot különösen ott, ahol a talajfelszínt magasabb növénytakaró fedi. A gépek mozgatása ilyen felszínen további veszélyforrás lehet.

Az ipari terület korábbi hasznosítása utalhat a lehetséges veszélyforrásokra (vegyszer, gáz, fertőző mikroorganizmusok, rágcsálók, nukleáris hulladék, topográfiai egyenetlenségek). Külön kockázattal számolhatunk olyan területeken, ahol vegyszereket állítottak elő, pl. a kémiai ipar üzemeiben és környékén mérgező gázok fordulhatnak elő, melyek a feltárt gödrökből felszabadulva a gépkezelők számára veszélyt jelentenek. Különösen a zárt gépkezelői fülkében ülőkre, mert ott felhalmozódhatnak, amennyiben az atmoszférikus hígítás nem következik be (H2S, hidrogéncianid stb.). Szemétlerakó-helyeken a termelődő metán robbanásveszélyt okozhat, melyet a nyílt gödrök vagy furatok készítésénél keletkező szikra válthat ki.

Vágóhidak, hullakamrák , bőrfeldolgozó üzemek, gyógyszergyárak a talajt bakteriálisan szennyezhetik. Külön veszélyt jelenthetnek a tönkrement és részben talajfelszín alatt maradt acél, beton, üvegszerkezetek és építmények maradványai. Az ilyen területen nő a fizikai sérülés veszélye, a mechanikus talajfúrók könnyebben elakadnak, törnek. A mélyásó kotrógép szilárd akadályokba ütközhet, a szétrepülő törmelékek, szilánkok sebesülést okozhatnak az akadály áttörésekor.

Nedves, talajvízhez közeli rétegben a szennyezett talaj(víz) szétfröccsenhet, szembe kerülhet. A gépi munkák során megnő a közművek rongálódásának veszélye (víz, gáz, elektromos vezetékek) városi körzetekben. Nem ritkán a háborús eseményekből visszamaradt aknák, bombák, robbanószerkezetek lehetnek a talajban. A gépkezelőket, mintavevőket számos veszély fenyegeti, munkájukat ennek megfelelő gondossággal kell végezni.

Geológiai vizsgálatoknál (barlangok, régi bányák, vájatok feltárásánál) elővigyázatosságot igényel a zárt terek alacsonyabb oxigéntartalma, az esetleges metán, széndioxid és H₂S gázok felhalmozódása. Fennáll a természetes radioaktivitás veszélye, mely eredhet gáztól (radon) vagy kőzettől (gránit). Külön veszélyt jelenthet a beomlás, a rosszul rögzített tartószerkezet, a fizikai sérülés kockázatát növelő topográfiai környezet, mely a mentést is nehezíti. A munkákhoz tapasztalt szakmérnök jelenléte szükséges.

A környezetvédelmi vizsgálatok egyik általános problémája a nem egységes módszertan. Így az adatok, vizsgálati eredmények nem hasonlíthatók össze, nem értelmezhetők egységesen még egy országon belül sem. Szükséges a módszerek, eljárások szabványosítása, valamint harmonizálása (azonos módszer alkalmazása). Az elmondottak vonatkoznak a tágabban vett vizsgálat egészének folyamatára:

• Mintavétel tervezése (előzetes információk alapján a talajháló felépítése, mintavételi helyek kijelölése);
• Mintavétel technikája (eszközök, átlagminta képzése, minta mennyisége vagy térfogata, mintavétel mélysége, szelvényfeltárás módja stb.);
• Minták szállítása, tárolása és laboratóriumi előkészítése analízisre (szárítás, szitálás, őrlés stb.);
• Károsanyag meghatározása (kioldás, mérés, adatok értékelése);
• A vizsgálati szakaszok átfogó minőségellenőrzése az egyes lépéseknél ejtett hibák becslésére és figyelembevételére;
• A vizsgálati szakaszokban betartandó biztonsági és balesetvédelmi előírások.

A megfelelő ISO szabványok vagy azok tervezetei ma már rendelkezésünkre állnak, adaptációjuk megkezdődött. Jelen útmutató csak ideiglenes jelleggel adhat általánosabb irányelveket, alapelveket fogalmazhat meg, de nem pótolhatja a részletes szabványi előírásokat. Még a szabványosított eljárásoknál is követelmény azonban, hogy a végrehajtást megfelelően kvalifikált, tapasztalt szakemberek végezzék és irányítsák.

Az alkalmazott eljárások egy része az egészségre káros vagy veszélyes lehet. Az alkalmazót (vállalkozót) semmi sem menti fel a munkavédelmi, biztonsági kötelezettségei alól. Az előzetes vizsgálatot, információgyűjtést végezve és a szükséges talajmintavételt tervezve egyben a munkavédelmi/biztonságtechnikai intézkedésekre is fel kell készülni. Mivel az előzetes vizsgálatok, feltárások esetén nem áll rendelkezésünkre nemzetközi szabvány vagy szabványtervezet, célszerűnek látszik az irányelveket részletesen tárgyalni.

Előzetes vizsgálatokra általában akkor kerül sor, amikor még semmilyen analízist nem írtak elő, nem végeztek, ill. mintavétel nem történt. Célja ellenőrizni a szennyezés valószínűségét, a terület használatra (jövőbeni használatra) való alkalmasságát. És amennyiben lehetséges, tájékozódni a szennyező természetéről, mennyiségéről, a szennyezés kiterjedéséről. Másrészről meghatározni a területen történő munkákkal és óvó rendszabályokkal szembeni igényt, beleértve a hatékony részletes feltárás tervezéséhez szükséges információk összegyűjtését is.

Az előzetes vizsgálatnak két lépcsője van. A terület múltjára vonatkozó dokumentációk, térképek, feljegyzések és szóbeli meghallgatás útján egyéb információk beszerzése, valamint a terület helyszíni szemléje. Utóbbit ne végezzük el a beszerezhető információs/dokumentációs anyaggyűjtés előtt, hacsak nem válik soron kívül szükségessé valamilyen beavatkozás (pl. határidős bontás stb.). A beszerzendő fontos információk/dokumentumok az alábbiak lehetnek:

• Amelyek a terület múltjáról, tulajdonosokról, bérlőkről és a használat mikéntjéről tájékoztatnak;
• Amelyek a telep vagy szennyezőforrás helyéről, nyersanyagairól, termékeiről, hulladékairól, munkafolyamatairól és a hulladékkezelés módszereiről tájékoztatnak;
• Amelyek a terület felszíni és felszín alatti igénybevételéről, utak, tárolók, építmények, gödrök, közművek (gáz, víz, villany és szennyvízelvezetés) hálózatáról tájékoztatnak;
• Amelyek a lerakott hulladékok, hátrahagyott temetők, megszűntetett kőfejtők, bányászati események (tárnák, utak) helyéről tájékoztatnak;
• Amelyek a terület geológiai, hidrogeológiai, talajtani (talajvíz, felszíni vizek) természeti viszonyairól tájékoztatnak.

A helyszíni szemle előtt annyi adatot, információt kell gyűjteni, amennyit csak lehetséges. Az információt és adatokat leltározni, egyeztetni, ellenőrizni kell. A helyszíni szemle során alkalmazott általános alapelveket az alábbiakban lehet összefoglalni:

• A területre lépni, behatolni csak a tulajdonos/bérlő engedélyével, ill. a hatóság utasítására szabad;
• A bejárást, szemlét részletesen meg kell tervezni, át kell gondolni, a beszerzett térképeket, előzetes információkat, fényképeket tanulmányozva;
• A bejárás alatt a megfelelő óvórendszabályokat be kell tartani, különösen ha a területen alagutak, bányajáratok, veszélyes gázok és anyagok fordulhatnak elő.

A részletes bejárás végrehajtásakor az alábbiak szerint célszerű eljárni a helyszínen:

• A térkép alapján meghatározott útvonalon lehetőleg gyalogosan végig kell menni. Eközben fel kell jegyezni minden elszíneződött talajfoltot, szennyezett vizet, hervadó növényzetet, jellemző szagokat;
• Fel kell jegyezni minden eltérést, amely a terület múltjára vonatkozó információval ellentétes (pl. a telep határaiban, épületekben, vezetékekben);
• Szemügyre kell venni és jegyzőkönyvbe foglalni valamennyi felszíni és felszín alatti szerkezetet, építményt (gödrök, medencék, tartályok, alapozások). Úgyszintén mindenféle feltöltés, mesterséges talaj, hulladék, valamint talajsüllyedés vagy bolygatás jeleit;
• Rögzíteni kell a gáz, víz, elektromos, telefonhálózat és a szennyvízvezetékek elhelyezkedését, feljegyezve hogy használatban vannak-e?
• Biztosítani kell a területre való bejutást és a szomszédos területek veszélyeztetettségét is meg kell ítélni mind az esetleges kármentési beavatkozás, mind a jövőbeni hasznosítás szemszögéből;
• Azonosítani kell azokat a területeket/létesítményeket, amelyek a vizsgálat ideje alatt mintatárolók, mobil laboratórium, iroda vagy raktár céljaira szolgálhatnak.

• Legközelebbi telefonállomás, mentők, tűzoltók, rendőrség elérhetősége, valamint a vízvezeték, elektromos csatlakozás közelsége;
• Állóvizek közelsége és mélysége, folyóvizek és csatornák folyásiránya és sebessége, áradáskori szintje;
• A felszínen található szilárd és folyékony szennyezőanyagok mintáit be kell gyűjteni laborvizsgálatra és hordozható műszerekkel tesztelni kell a területet éghető és toxikus gázkibocsátásra;
• A vizsgálatról részletes beszámoló jelentést kell készíteni levonva a szükséges következtetéseket, indokolva a további teendőket.

A helyszíni bejáráskor tehát megfigyeléseket végzünk, fényképeket készítünk, helyszíni mintavételre, ill. hordozható készülékekkel helyszíni analízisre kerülhet sor. Megjegyzendő, hogy a helyszíni analízis negatív eredménye nem perdöntő, nem bizonyító erejű a veszélyeztetettség megítélésénél, csak előzetes becslésre alkalmas. A szemle során felkeressük és kikérdezzük a tulajdonosokat/bérlőket, tanulmányozva a haszonbérleti és egyéb szerződéseket, konzultációkat folytatunk a helyi hatóságokkal (felügyelőségek, önkormányzatok, vízügyi és egészségügyi intézmények), közművekkel. A kapott információkat az illetékes hatóságokkal meg kell osztani. A helyszíni vizsgálat idején feltárt gödröket, mintavételi helyeket fel kell tölteni vagy biztonságosan lefedni, amennyiben felügyelet nélkül maradnak.

Szükségessé válhat a terület előkészítése a részletesebb vizsgálatot megelőzően. Esetenként az építmények egy részét el kell bontani, a területet meg kell tisztítani a felszíni szennyezőanyagoktól (fertőző, radioaktív anyagok, azbesztpor stb.). A bontásra és a tisztításra tapasztalt alvállakozókat kell szerződtetni. Ha kőtörmelék, hulladék stb. zavarja a mintavételt, szintén eltávolítandók.

A vizsgálatban résztvevőket előzetesen ki kell oktatni a balesetvédelmi rendszabályokra és megfelelő védőberendezéssel kell ellátni. Ide sorolandó a védőkesztyű, ruha, biztonsági bakancs acélbetéttel, védősisak, gázálarc, lélegeztető berendezés, elsősegélynyújtó hely, tisztálkodási lehetőség. Amíg az ellenkezője nem bizonyosodik be fel kell tételezni folyékony anyagokról, hogy azok mérgezőek, gyúlékonyak, fertőzőek és korrozívak. Hasonlóképpen a gázok és gőzök, mérgező porok esetén légzőkészüléket kell használni, biztosítani kell a tűzbiztos mintavétel feltételeit és minden esetben a földomlás elleni védelmet.

A legnagyobb potenciális veszélyt jelentheti a patogén mikroorganizmusok jelenléte. Külön óvóintézkedések szükségesek a kórházi/orvosi hulladékok esetén. Fertőzés veszélyére utalhat a szennyvizek megjelenése, patkányok előfordulása. A vízzel való közvetlen érintkezést el kell kerülni, a szennyezett vízzel vagy talajjal érintkező sérülés esetén azonnal orvosi ellátást kell biztosítani. Felmerülhet az előzetes védőoltások szükségessége is. Amennyiben egy területen nyúzott állattetemeket földeltek el, vagy bőrkikészítő üzem működött és a múltban lépfene fordult elő, a talajt megbolygatni nem szabad.

Radioaktív szennyezés gyanúja esetén képesített szakembernek kell vizsgálni előzetesen a radioaktivitás veszélyeit. Veszély esetén speciális óvórendszabályok szükségesek a belélegzés, lenyelés vagy bőrön át való érintkezés ellen. A szennyezett védőfelszereléseket elkülönítetten kell kezelni, a berendezéseket, járműveket, személyeket a telep elhagyása előtt mentesíteni kell. A radioaktív szennyezés elszállításához a megfelelő engedélyt előzetesen be kell szerezni. Éghető anyagok jelenlétekor speciális védőruhát és különálló légzőkészüléket kell biztosítani.

Az irányítással megbízott személy viseli a teljes felelősséget a vizsgálatban résztvevők és a környezetükben jelen levő más személyek testi épségéért, a berendezések állagáért. Felel tételesen az alábbiakért:

• Vizsgáló vagy kutató csoport biztonságáért;
• Mintavevőknek adott utasításokért;
• Terveknek megfelelő mintavételi helyek kijelöléséért, a reprezentatív mintavételi eljárások betartásáért (beleértve a minták kódolását, tárolását);
• Szükséges helyszíni mérések elvégzéséért, valamint a munkák befejezését követő helyreállításért (fúrólyukak, gödrök, szelvények visszatemetése, biztonságos lefedése stb.).

Célszerű lehet kisebb területen helyszínrajzot készíteni pl. 1:2000-5000 léptékben, jelölve rajtuk az ismert veszélyforrásokat, közműveket, utakat, épületeket stb. Ezen a mintavételi pontok is azonosíthatók, míg a terepen karóval jól láthatóan (előre meghatározott mintakóddal jelölve) tüntetjük fel a mintázni kívánt helyeket. A mintavétel helyét mindig le kell ellenőrizni, mielőtt a munka tovább halad. Minden mintának kódszámot kell adni, amely azonosítja a származási helyet a horizontális koordináta és a mélység alapján. Ugyanazon egyedi kódszámot kell használni a rajzokon, mintavételi terven, jelölő karón a terepen, jegyzőkönyvekben, cimkéken, majd a laboratóriumi elemzési beszámolóban.

A szennyezett területek vizsgálatakor különböző típusú veszélyhelyzetek jelentkeznek, melyek hatása is sokféle lehet. Gyakori az akut mérgezés, de a rendszeres mintavétel krónikus toxicitást is eredményezhet. Az egyén különböző módon, eltérő szituációkban és kockázattal találkozik a káros anyagokkal. A veszélyeztetés fennállhat az érintés, lenyelés, belégzés során, valamint a munkaeszközök és a topográfiai körülmények által fizikai sérülések formájában. Kiütést, irritációt vagy más tüneteket okozhat a bőrön a közvetlen érintkezés olyan vegyi anyagokkal mint a toluol, fenolok, egyes olajok és zsírok, króm(VI) vegyületei, herbicidek, peszticidek és egyéb szennyezők. Ha a bőr sérült, gyorsabb a felszívódás és a bakteriális fertőzések (tetanusz, gennyesedések) hamarabb jelentkeznek. Ez vonatkozik úgyszintén a leptospíra fertőzésre, mely már a nem sérült felázott bőrön is áthatolhat.

A szennyező anyag bekerülhet a szervezetbe étellel, itallal, dohányzás által, esetleg szennyezett kéz vagy kesztyű archoz, szájhoz érintésével. Mivel a nyálkahártya általában érzékenyebb a bőrnél, kevesebb szennyező is kiválthatja a káros reakciót, fertőzést, gyomorműködési zavarokat. A toxikus gázok belégzésének hatása az enyhe fejfájástól, szédüléstől a halálig terjedhet. A fizikai eszközök, fúrók, gépek óvatlan használata szintén különböző mérvű sérüléseket vagy halálos baleseteket okozhat.

Arra irányulnak, hogy elkerülhető legyen a káros anyaggal való közvetlen érintkezés, lenyelés, belégzés és fizikai sérülés. Védelmet igényel a láb, a kéz, az arc, az egész test. Kesztyű, nedves talajon gumicsizma, arcvédő maszk és az overall csökkenti az érintkezés kockázatát. A kesztyű ellenálló műanyagból vagy gumiból, az overall erős pamutanyagból legyen. Szükség szerint alkalmazhatók vízhatlan, sav- és tűzálló overallok. A szemek védelmére védőszemüveg, az arc védelmére védőmaszk írható elő esetenként.

Fontos a megfelelő higiénia. A WC használata előtt és után kezet mosunk, az érintkezés, ivás, dohányzás előtt pedig a kéz és arc mosása kötelező. A szennyezett területen való mozgás felverheti a port, aeroszolt, így időlegesen szükségessé válhat eltávozni a térségből, míg a por le nem ülepedik. Szélsőséges esetekben a légzőkészülékkel ellátott teljes védőöltözet nyújthat csak védelmet a veszélyes kémiai anyagokkal szemben.

A munkálatokat úgy kell végezni, hogy a gázok kilépése minimális legyen, ill. azok kilépve gyorsan felhíguljanak. A mintavevők háttal álljanak a szélnek. Ha feltételezhető, hogy légzőkészülék használata válik szükségessé (független külső levegőforrás), az érintetteket előtte oktatásban kell részesíteni. A gépkezelők mindig nyitott ablakok vagy ajtók mellett dolgozzanak. Zárt térben vagy a talajfelszín alatt végzett munkáknál gázfejlődés gyanúja esetén gázjelző berendezések használata előírt. A teret folyamatosan ellenőrizni kell éghető és mérgező gázokra, valamint oxigén-tartalomra. Még a beavatkozás megkezdése előtt ki kell dolgozni a mentés és a biztonságos elvonulás módját, mely feltételezi a munkaterületen kívüli személyek általi riasztást, mentőkötelek és légzőkészülékek használatát.

A kémiai szennyezőkre előírt óvintézkedések itt is alkalmazandók azzal a kiegészítéssel, hogy fertőzött szennyvízzel való érintkezés veszélye esetén vízálló ruházat előírt. Amennyiben fennáll a tifusz- és a tetanusz- fertőzés veszélye, ajánlott a terület vizsgálatában részt vevő személyeket oltásban részesíteni.

A biztonsági követelmények magától értetődőnek tűnnek. Az ismeretlen területen óvatosan kell mozogni, haladni, közlekedni; a futást, rohanást meg kell tiltani. Vízmintavételnél egyik személy mentőkötéllel biztosítsa a mintavevőt mélyebb gödrök stb. esetén. A gödör oldalai beomolhatnak, alámosottak lehetnek. Gépi műveleteknél az egyenetlenségek, üregek, süllyedő felületek, felszíni akadályok jelenthetnek veszélyt. Föld alatti üregekben, barlangokban, bányákban végzett munkáknál szakmérnök ellenőrizze a tető és a falak stabilitását. A munkavégzéshez védősisak előírt.

A gépek önmagukban is veszélyforrások nem szakszerű használatkor. Védősisak és acélbetétes cipő használata ajánlott. Fontos, hogy a gép stabil alapzaton álljon és a gépkezelő mindig lássa a gép és a többi ember helyzetét. A mintavevők úgyszintén győződjenek meg arról, hogy a gépkezelő látja mozgásukat. Motoros talajfúrót ne erőltessünk túl, ne járassuk túl nagy fordulatszámon, mert hirtelen akadályba ütközhet és törést, balesetet okozhat. Betonrétegek áttörésénél szem- és fülvédő eszközök használata kötelező.

Nedves, vizenyős talajon a szennyező anyag szétfröccsenhet a hirtelen gépi fúrásnál, ezért óvakodjunk a túl közeli tartózkodástól. A földtulajdonossal és a közművek üzemeltetőivel konzultálva előzetesen meg kell állapítani a közművek helyét ellenőrző berendezéssel. Kétséges esetekben az 1-1.5 m mélységig való feltárást kézzel kell elvégezni, ill. a közmű lehetséges mélységéig a gépi kiásást kerülni kell.

A szennyezett terület feltárásában és a mintavételben részt vevő valamennyi szervezetnek rendelkeznie kell munkavédelmi előírásokkal. Az általános irányelveken túl meg kell határozni a speciális körülményekre (pl. zárt térben végzett munka) vonatkozó biztonságtechnikai feltételeket. Az előírásoknak tartalmazniuk kell

• a védőruha és védőeszközök használatára való utalást,
• a biztonsági okból előírt minimális dolgozói létszámot,
• a helyi mentő és tűzoltó szolgálattal való kapcsolattartást,
• az egymással való érintkezés és kapcsolattartás mikéntjét,
• baleset esetén a méregtelenítés, elsősegélynyújtás, tisztálkodás módját.

A balesetmentes munkavégzést meg kell tervezni és folyamatosan ellenőrizni szükséges. Mindez magában foglalja a veszélyhelyzetek felisme-rését és elhárítását (biztonságos mintavételi módszerek megválasztását). A technikai feltételek között említhetjük

• az egyéni védőfelszereléssel való ellátást,
• a veszélyes környezet felderítésére alkalmas eszközök biztosítását,
• a személyek és felszerelés méregtelenítését, tisztítását biztosító eszközöket,
• a biztonsági tervekért és intézkedésekért felelős személy kijelölését,
• világos munkaköri leírást felelősségi körök tisztázásával.

Elengedhetetlen a biztonságos munkavégzéshez szükséges eljárások dokumentációja, minden érdekelt információval való ellátása, a megfelelő tréning, elsősegély nyújtására szolgáló eszközök jelenléte, valamint a váratlan események és balesetek előfordulása esetére kidolgozott mentési eljárások tervei. Természetesen fokozottan érvényt kell szerezni az általános munka- és balesetvédelmi előírásoknak, a veszélyes anyagok kezelésére vonatkozó utasításoknak. Kerülni kell az egyén kitettségét, szükséges esetben elő kell írni a megfelelő védőfelszerelések használatát.

Az alábbi lista iránymutatóként szolgálhat a biztonságos munkavégzéshez. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a gondatlanság hatástalanná teheti ezeket a felszereléseket. A felsorolás nem jelent fontossági sorrendet:

• Gumicsizma, acélbetétes bakancs, biztonsági sisak;
• Kesztyűk, overall, védőszemüveg és arcvédő maszk, fülvédő;
• Mosdóhelyiség (méregtelenítő, fertőtlenítő eszközökkel);
• Gázjelző, sugárzásjelző, közműveket jelző készülék;
• Légzőkészülék és a készüléket működtető berendezés;
• Munkahelyi telefon;
• Étkezésre és pihenésre szolgáló terület;
• Járművek mosására szolgáló berendezések;
• Elsősegélynyújtó felszerelés, tűzoltókészülék, biztonsági lámpák;
• Biztonsági és rögzítő kötelek.

A fentieken túl fontos, hogy a biztonságos munkavégzést gyakorolják és az egyes munkafázisok végrehajtása engedélyhez kötötten történjen. A munkák elkezdését célszerű bejelenteni a mentő és tűzoltó szolgálatnak, biztosítani kell a mentő és tűzoltó járművek akadálytalan bejutását. Az dolgozó egyént is fel kell szerelni szükség szerint kézi vagy automata gázdetektorral, egyéb ellenőrző és biztonsági felszereléssel. Kívánatos, hogy legalább 2 személy tartózkodjon a munkaterületen és megfelelő külső kapcsolattal rendelkezzenek (telefonhoz való hozzáférhetőség).

A mintavételt követően a védőruhát becsomagoljuk a szennyezés szét-hordását elkerülendő. A minták szennyezésmentes csomagolásán túl utalni kell azok veszélyességére, informálva a vizsgáló bázist, labort. A járművek kerekeit minden alkalommal le kell mosni, mielőtt elhagyják a szennyezett területet. Amennyiben a fedőréteget átfúrva szennyezett anyag kerül a felszínre, az anyagot a megfelelő lerakóhelyre kell szállítani. Mintavételi gödör megnyitását követően a gödröt be kell temetni, a szennyezett anyagokat visszahelyezve. Ha szükséges, tiszta talajt terítünk a felszínre, ha vízzáró réteg volt a fedőréteg, az eredeti állapotot helyreállítjuk.