VII. A gyakrabban alkalmazott módszerek ismertetése - (Anorganikus szennyezők)

Bemérünk 3 g légszáraz finomszemcsés talajt vagy 2 g őrölt avarmintát és 21 ml cc. HCl + 7 ml cc. HNO₃ hozzáadásával 16 órán át állni hagyjuk szobahőmérsékleten. Ezután 2 órán át visszafolyó hűtéssel forraljuk. Lehülés után 100 ml-es polietilén mérőlombikba átmossuk, salétromsavval jelig feltöltjük. Magyarországon a módszer jelenleg általában nem használatos. DIN/ISO 11 466 (1992, 1993).

A légszáraz, őrölt, 2 mm-es szitán átengedett talajt porcelán mozsárban tovább finomítjuk és homogenizáljuk. Feltáró edénybe 1 g talajt bemérünk és 5 cm ³ cc HNO ₃ + 2 cm ³ cc H₂O₂ hozzáadásával, hermetikusan lezárva 3 órán át 105 °C-on tartjuk. Lehülés után a roncsolatot 50 cm ³ -es mérőlombikba szűrjük és desztvízzel jelig töltjük. Hazánkban elfogadott módszer. Részletes leírás: TIM Módszertan. I. kötet. FM NAF. Budapest. 1995.

A kioldás 0.5 M Na-acetát + 0.5 M ecetsav + 0.02 M Na₂EDTA oldószerrel történik pH = 4.65 mellett. Az eredeti ajánlás 25 ml légszáraz finomszemcsés talajhoz 250 ml kioldószert ír elő. Egyórás rázatást követően a szuszpenziót szűrik és mérik. Hazánkban elfogadott módszer. (Lakanen, E. - Erviö, R. (1971): A comparison of eight extractants for the determination of plant available micronutrients in soil. Acta Agr. Fenn. 123:223-232.)

A hazai szabvány szerint 5 g előkészített talajhoz 50 cm ³ kivonóoldatot adunk, majd körforgó rázógépen 30 percig rázatjuk. A szuszpenziót redős szűrőpapíron szűrjük, a szűrlet első 10 cm ³ -ét elöntve. A módszer az oldható tápelemek, valamint a toxikus nehézfémek meghatározására is alkalmas. (MSz-08-1722/1-1989)

Az előkészített talajmintából 5 g-ot rázópalackba mérünk és 50 cm ³ desztvízzel 1 percig összerázzuk. A szuszpenziót 24 órán át állni hagyjuk, majd körforgó rázógépen 2 órán át rázatjuk. Ezután redős szűrőpapíron átszűrjük és a szűrletet analizáljuk. Ajánlott, de még nem szabványosított eljárás.

Desztvízzel 1:5 arányú kivonatot készítünk, amelyet a Pasteur-Chamberlain szűrőberendezéssel leszűrünk. A szűrletből mérjük a pH-t, a klorid, karbonát és hidrogénkarbonát ionok mennyiségét titrimetriásan, valamint a szulfát ionokat fotometriásan. A kationok meghatározása atomabszorpciós spektrofotométeren vagy ICP készüléken történik. (MSz-08-0213/1-2/1978)

A talajoldatban legnagyobb mennyiségben Ca, Mg, Na kationok, valamint SO₄, HCO₃, Cl, NO₃ anionok fordulnak elő természetes körülmények között. Nem szennyezett talajokban a rosszul oldódó sók dominálnak, a talajoldat sótartalma alacsony. Szennyezett és öntözött területeken a talajoldat sókészlete jelzi a talajviz-szennyezés veszélyeit. A telítési vagy egyensúlyi talajkivonat jobban megközelíti a természetes talajtani viszonyokat (talaj : víz arányát), mint az általánosan használatos 1:5 vizes kivonat. Elemzésével reálisabb képet kapunk a talaj folyadék-fázisainak kémiai összetételéről, koncentrációiról. Környezetvédelmi vizsgálatoknál utóbbi is ajánlott.

Minimum 10 ml egyensúlyi talajoldat készítendő a vizsgálatokhoz, 1 ml előállításához 50 g homok, 10 g vályog vagy 3 g agyag szükséges. Az előkészített légszáraz talajból 50-500 g mérendő be, melyre kb. 5 ml desztvizet adunk az edény falán lecsorgatva, amíg a kapillárisok telítődnek. Ezután spatulával kevergetve a talajt cseppenként adagoljuk a vizet, amíg fényleni kezd a felület, de szabad víz még nem lép ki. Majd 24 órára letakarjuk, ha szükséges újabb vízadagokkal fenntartva a fénylő felületet. Az extraktumot vízlégszivattyúval vagy centrifugálással nyerve palackba szűrjük, majd a szűrletből határozzuk meg a káros elemek koncentrációját és µg/l egységben fejezzük ki.