9. Az uránércbányászat felszámolását követő hosszú távú feladatok

A Kormány 2085/1997. (IV. 3.) sz. határozatában döntött a gazdaságtalan mecseki uránbányászat 1997. évi befejezéséről, valamint a bányabezárási, tájrendezési és környezetvédelmi munkák 2002-ig történő elvégzéséről.

Majd a Kormány 2006/2001. (I. 17.) sz. határozatával – a beruházási költségek változatlanul hagyása mellett – a Program végső befejezési határidejét 2004-re módosította.

A Beruházási Program (a továbbiakban BP) a hatóságok által jóváhagyott “A Mecseki uránbányászat teljes körű megszüntetésének koncepcióterve” c., tanulmány alapján készült, amelynek végrehajtását a Kormány határozatban hagyta jóvá. A BP-ben meghatározott kármentesítési munkák 1998. januártól kezdődtek el. Az uránipar megszüntetéséhez a vonatkozó jogszabályok értelmében szükséges Környezetvédelmi Engedélyt csak 1998 novemberében adták ki, így a BP nem vehetett figyelembe minden, a KE-ben előírt kötelezést.

A BP alapját képező Koncepció Tervben már meghatározták az utógondozási, valamint a hosszú távú üzemeltetési, fenntartási feladatokat, költségelőirányzataikkal, de részben a hatósági előírások hiánya, részben a rekultivációs tapasztalatok hiánya miatt a BP-ban e feladatok finanszírozásának konkrét terveit meghatározni még nem lehetett.

Ennek feloldására a Kormány 2006/2001. (I. 17.) sz. határozatában hosszú távú feladatok 2003-tól történő finanszírozásának megoldásával a Gazdasági Minisztériumot bízta meg.

		9.1 Törvényi háttér

9.1.1 Hatósági kötelezések

A KE foglalkozik a Beruházási Program befejezését követő feladatok meghatározásával, a szervezeti keretek és források megteremtésével az alábbiak szerint.

“Teljes körűen számba kell venni az esetleg elmaradt, vagy áthúzódó beruházásokat az elvégzett rekultivációs munkákhoz kapcsolódó fenntartási, üzemeltetési és monitoring tevékenységet, azok hosszú távú fejlesztési igényeit. Meg kell teremteni a visszamaradó feladatok elvégzéséhez szükséges szervezeti, személyi és gazdasági feltételeket.”

Konkrét előírásokat is tesz a BP időszakán túlmutató, hosszú távú feladatok végrehajtására vonatkozóan.

A Pécsi Bányakapitányság által a MECSEKÉRC Rt. 2001–2004. évekre vonatkozó Műszaki Üzemi Tervére 4954/2000/3. számon kiadott határozata a 27. pontban kimondja:

“A Bányakapitányság a MECSEKÉRC Rt., mint bányavállalkozó uránérc bányatelkeit csak Bányavállalkozó külön kérelmére és abban az esetben törli nyilvántartásából, amennyiben a bányászattal érintett területeken a bányászattal összefüggő környezetkárosítás és a felszínt veszélyeztető talajmozgások már nem várhatók.”

9.1.2 A hosszú távú feladatok meghatározása

A BP tervei alapján elvégzett rekultivációs és környezetvédelmi célú műszaki beavatkozások tartós eredményességének érdekében – és a hatósági előírásoknak megfelelően – objektumonként változó mértékű, jellegű és idejű ellenőrzési, karbantartási és fenntartási feladatokat kell ellátni.

A feladatokat a nemzetközi rekultivációs gyakorlatban elfogadott metodikának megfelelően – a szükséges tevékenységek mértékétől és jellegétől függően – időben két szakaszra lehet bontani:

• az első 5 éves szakasz, rendszerint egy tágabb és többrétű ellenőrzést és egy intenzívebb utógondozást tesz szükségessé;
• míg a második hosszú távú szakasz már csak korlátozott mértékű ellenőrzést és szükség szerinti utógondozást igényel.

9.1.3 Utóellenőrzési, utógondozási szakasz

Azelső szakaszbanegy-egy objektum rekultivációs munkálatainak befejezését követően praktikusan mintegy 5 éves időszakban jelentősebb az ellenőrzési, a felügyeleti és az utógondozási tevékenység.

Ezen időszakban mind térben, mind időben, mind pedig a vizsgált paramétereket tekintve sűrűbb, részletesebb az ellenőrzés. Célja a helyreállított környezet, az elvégzett műszaki beavatkozások hosszú távú stabilitásának, hatékonyságának bizonyítása, az előírt határértékek igazolása, továbbá a szükséges fenntartási és karbantartási beavatkozások végrehajtása a kialakított védművek (csapadékvíz elvezető rendszerek, fedési rétegek, erózióvédelmet biztosító növénytakaró stb.) hatékonyságának biztosítása érdekében, illetve ezek sérüléseinek kijavítása, terv szerinti állapotuk helyreállítása.

Az elvégzett növényesítés állapotának megfigyelésére olyan biológiai monitoring szükséges, amellyel a talajképződést, az élőhely sajátosságait érvényesítve költséghatékonyan és tartósan irányíthatók a pótlások, korrekciók. Az élőhely fejlesztése során ebben a fázisban alakul ki az erózió védelmet biztosító önfenntartó rendszer.

A növényesedés elmaradásából, illetve egyéb okokból kialakuló eróziós sebet ki kell javítani, a csapadékvizek elvezetését szolgáló, kiépített vízi műtárgyak szükséges karbantartási és üzemeltetési rendjét.

El kell végezni a hosszú távú üzemeltetésre tervezett vízkárelhárítási rendszereknek – modellezésen alapuló – optimalizálását, a technológiák olyan irányú fejlesztését, amellyel lehetőség van a költségcsökkentésre és az új Európai Uniós normáknak is megfelelnek. Fel kell tárni az uránmentesítés területén, főként a meddőhányók körzetében a passzív, alacsony költségű természetes technológiák alkalmazási lehetőségeit. Az intenzív monitoring adatelemzések segítségével pontosítani kell a beavatkozások várható idejét, költség- és technológiai vonzatait.

Az utógondozási periódus végéig meg kell határozni a hosszú távon szükséges megfigyelő rendszer elemeit, az ellenőrzés gyakoriságát, továbbá a fenntartás, üzemeltetés rendjét.

9.1.4 Hosszú távú ellenőrzés, fenntartás

Amásodik szakaszbana rekultivált objektumok szükség szerinti környezetellenőrzési, fenntartási faladatait kell elvégezni a Környezetvédelmi Engedély előírásainak megfelelően 5 évenként. Az elvégzett felülvizsgálatok alapján lehet meghatározni, azokat a tevékenységeket, amelyeket bizonyos objektumok (pl. felhagyott bányaüregek, zagytározók) környezetében 25-30 év múlva is folytatni kell.

A kármentesítő rendszereknél a hosszú távú időszakban az üzemeltetési, fenntartási tevékenység idején, az É-i bányaüzemeket vízzel töltik fel. Folytatni kell a bányavizek uránmentesítését, a rekultivációs munkálatok során kialakított védművek ellenőrzését, el kell végezni a szükséges mértékű fenntartási munkálatait.

A vizsgálatok összetétele, sűrűsége és gyakorisága az utóellenőrzési szakasz tapasztalatainak függvényében alakítható ki. Az eddig rendszeresen vizsgált elemek jelentős része, optimális esetben többsége, elhagyható. A megfelelően izolált, radioaktívan szennyezett anyag továbbra sem kerülhet ki a környezetbe, ezért rendszeres felülvizsgálat szükséges. Olyan paraméterek vizsgálatát kell előnyben részesíteni, amelyek az esetleges környezetszennyezést előre jelzik, így időben végezhető el a beavatkozás.

Ebben a szakaszban lehet befejezni a vízkárelhárítás déli, sószennyeződést megszüntető fázisát. Az északi terület bányaüregeinek feltöltődése lehetővé teszi az uránmentesítés intenzifikálását.

A hatósági, lakossági tájékoztatás itt már az ún. emlékeztetést szolgálja (pl. tájékoztatás tartása a nem bolygatható objektumok védelme érdekében).

		9.2 A feladatok veszélyforrások szerinti csoportosítása

A Beruházási Program befejeztével maradtak még olyan veszélyforrások, amelyek ellenőrzése, majd fokozatos felszámolása szükséges. A bányászat befejezésével számba kell venni azokat a tényezőket, melyek a megfigyelőrendszerek működtetését indokolják.

Az alábbi csoportosítás a fő veszélyforrásokat sorolja fel a szennyeződések eredete szerint. Alárendelve tárgyalja azokat a tényezőket, amelyek a rekultivált objektumokat, az ott elvégzett munkák végeredményét veszélyeztetik (erózió, kiszáradás, növénypusztulás stb.).

9.2.1 Radioaktivitás

Azon területekről, amelyekről minden szennyezést eltávolítottak, a rekultivációt részletes és minden szennyezőanyag vizsgálatára kiterjedő állapotfelméréssel kellett igazolni. Erre, valamint saját ellenőrző vizsgálataira alapozva adta ki a hatóság az inaktívvá minősítési nyilatkozatot.

Maradhatnak vissza azonban olyan szennyezések (a radioaktív szennyezőanyag természeténél fogva), amelyek a körültekintően végrehajtott vizsgálat számára is feltáratlanok maradtak és amelyek a jövőben esetleg mobilizálódnak (elsősorban a felszín alatti vizeknél kell erre számítani, de kisebb talajszennyezett foltok visszamaradását sem lehet teljes biztonsággal kizárni).

Az utóellenőrzés mérései:

• gamma dózisteljesítmény mérések,
• levegő ²²² Rn koncentráció és talajfelszín ²²² Rn exhaláció mérések,
• talaj- és növényminta-vétel, a minták fajlagos radioaktivitásának, radionuklid összetételének meghatározása.

Az ellenőrzésnek csak az 5 éves utóellenőrzési szakaszra kell kiterjednie: ha ezen időszak alatt szennyeződés nem jelentkezik, akkor a kérdés lezárható az esetleg feltárt szennyeződések megszüntetésével. Ahol az engedélyek növényesítést írtak elő ennek esetleges pótlására a biológiai monitoring mérési eredményeit átadva tehető javaslat az új használóknak vagy tulajdonosoknak.

Felhagyott bányaüregekből történő radon és egyéb gáz kiáramlás

A felhagyott bányaüregek fölött többlet radon kiáramlással lehet számolni, elsősorban azokon a területeken, ahol mind az üregrendszer, mind a produktív összlet a felszín közelében (max. néhány 100 m-ig) helyezkedik el. Ilyen a volt I. és III. sz. bányaüzem környezete, ahol munka- és lakókörnyezetet (Kővágószőlős) is érintett. A tervezett vizsgálati pontokon (beleértve az aknák tömedék-szint ellenőrző nyílásait) mérni kell a kiáramló gázok összetételét is, a kockázat csökkentése érdekében.

Ezeken a területeken az alábbi monitoring vizsgálatokat kell elvégezni:

• talajgáz ²²² Rn koncentráció és talajfelszín ²²² Rn exhaláció mérések,
• integrális radonmérések nyílttéren, illetve munkahelyi és lakókörnyezetben SSNTD érzékelőkkel (szilárdtest nyomdetektorokkal),
• a lezárt bányaüregek folyamatos és időszakos radon monitorozása (É-táró, I. bányaüzem nyitott aknája – folyamatos, aknák tömedék-szint ellenőrző nyílásai – időszakos),
• a lezárt bányaüregek időszakos kiáramló gáz összetétel vizsgálata (É-táró, I. bányaüzem nyitott aknája, aknák tömedék-szint ellenőrző nyílásai).

A feltárt radonkiáramlás mértékétől, a kialakult radonkoncentrációtól és az időközben várható (2003-tól) szigorúbb törvényi előírásoktól függően kell a radonmentesítést elvégezni.

Izolált, korlátozott hasznosítású területek radioaktivitása

Ezeken a területeken a környezettől való izoláció olyan mértékű volt, hogy a hatóságilag előírt határértékek nagy biztonsággal teljesüljenek. Az utóellenőrzési szakaszban az izoláció stabilitását, időtállóságát kell vizsgálni. Ezt követően – kedvező esetben – a monitoring sűrűsége radikálisan csökkenthető, de nem szüntethető meg. Különbséget kell tenni továbbá a radioaktivitás tekintetében csak kevéssé szennyezett objektumok (kisebb meddőhányók, perkolációs térség) és az erősebben radioaktív zagytározók, központi hulladéklerakónak kiképzett III. sz. meddőhányó között.

Az elvégzendő monitoring vizsgálatok az alábbiak:

• az esetleges sérülések, elváltozások vizuális vizsgálata,
• gamma dózisteljesítmény mérések,
• levegő ²²² Rn koncentráció és talajfelszín ²²² Rn exhaláció mérések,
• talaj- és növényminta-vétel, a minták fajlagos radioaktivitásának, radionuklid összetételének meghatározása gamma-spektrometriai eljárással,
• radioelem-migrációs vizsgálat a fedőtakaróban, vertikálisan,
• radioelem-migrációs vizsgálat a környezetben, horizontálisan. A minták eredményeit össze kell vetni földtani-talajtani szempontból hasonló, de az ipari tevékenységtől érintetlen (háttér) területről származó minták eredményeivel,
• a zagytározók és a III. sz. meddő környezetében: integrális radonmérés SSNTD technikával, és fixen telepített monitoring állomásokkal,
• a telepített növényzet és kialakuló élőhely biológiai monitoring vizsgálata,
• a fedőrétegek stabilitásának, vízháztartásának ellenőrzése geofizikai módszerekkel (betölti-e az előírt radioaktivitás izoláló és beszivárgást csökkenő szerepét).

A különböző ellenőrzések eredményei alapján, az előírt funkciót megőrző, jelentős karbantartási munkával kell számolni. A mérési eredmények feldolgozásából az 5 éves utógondozási periódus végére előrejelzést kell adni az izoláció sikerességéről, az önfenntartást biztosító esetleges beavatkozások szükségességéről.

Radioaktív kibocsátások ellenőrzése

A hosszú távú szakaszban is előfordulhat radioaktív anyag kibocsátása (levegő, vizek, hulladékok, haszonanyagok stb.), amelyre a 15/2001. (VI.6.) KöM rendelet előírásai vonatkoznak. Az erre irányuló monitoring tevékenységet a kibocsátások befejezéséig kell működtetni:

Légnemű radioaktív kibocsátás gyakorlatilag csak a bányavíztisztítás technológiai rendszeréből történhet. A kibocsátási monitoring elemei:

• meteorológiai állomás (szennyeződés terjedés modellezéséhez szolgáltat adatokat),
• folyamatos aerosol mintavétel, a minták hosszú élettartamú alfa-radioaktivitásának mérésén alapul a légtérbe történő természetes urán (U_nat) kibocsátás meghatározása.

A víztisztítás utáni egypontú vízkibocsátást (Pécsi vízbe) folyamatosan ellenőrzik. A kibocsátott radioelem-, U_termés ²²⁶ Ra tartalmat folyamatosan figyelni kell.

Szilárd hulladékok elhelyezése

A kémiai vízkezelés, sótalanítás maradékát, továbbá a bányavízkezelés technológiai hulladékait, a III. sz. meddőhányó területén kialakított hulladéklerakóba helyezték el. A monitoring kiterjed a hulladékok a radioelem tartalmának és a lerakó környezetének tervszerű ellenőrzésére.

Sugárvédelmi ellenőrzés

A rekultivációs munkálatok befejeztével a sugárveszélyes munkahelyek jelentős része megszűnik. Sugárveszélyes marad azonban ezek után is néhány munkahely ill. munkakör: sugárvédelmi monitoringot ezen tevékenységek megszüntetéséig folytatni kell a hatályos rendelkezésnek – 16/2000. (VI. 8.) EüM rendelet – megfelelően.

9.2.2 Felszínmozgás és erózió

A bányászati tevékenység megszüntetése után az aknákat betömedékelték. Az üregek vízfeltöltődése, és a sokéves depresszió fokozatos megszűnése az üregrendszer saját folyamatai miatt felszínmozgások várhatók. A bányatelek megszüntetése és az újrahasznosíthatóság pontos ismerete érdekében a PBk. 4954/2000/3. sz. határozatnak megfelelően, az 1993. évi XLVIII. tv. illetve a 203/1998.(XII. 19.) Korm. rendelet figyelembe vételével felszínmozgási monitoringot kell üzemeltetni az első 5 évben.

A bányaüzemek esetében értelemszerűen az üregrendszerek felszínmozgásokra gyakorolt hatásait kell vizsgálni. A volt Érdúsító Üzem bányatelkén helyezkednek el a zagytározók, amelyek rekultivációja millió köbméter nagyságrendű anyagmozgatással és a felszín statikai egyensúlyát módosító takarással jár. Célszerű, hogy e mozgási folyamatok vizsgálata is azonos rendszer keretében történjen.

A felszínmozgás-ellenőrző rendszer másodlagos célja lehet, hogy az esetleges bányakár-peres eljárások során a szisztematikusan üzemelő monitoring hosszú távú adatsorait bányavállalkozó közvetlen bizonyítékként használhassa fel az irreális kártérítési igények csökkentése érdekében.

Nem eldöntött kérdés, hogy milyen felszínmozgási határértékek elérése esetén hozható meg a bányatelek törléséhez vezető határozat. A teljes mozgásmentesség kritériumának érvényesítése gyakorlati szempontból meglehetősen vitatható lenne. A reálisan és gazdaságosan elérhető mérési pontosság korlátos.

A vonatkozó szakirodalom alapján mozgásérzékenység szerint a különböző létesítményeket az I.-IV. osztályokba sorolták, ahol az I. kategória az “igen érzékeny”, míg a IV. a “nem érzékeny létesítményeket jelenti. Építmény-kategóriánként megadták a mértékadó mozgáselemek megengedhető maximális értékeit is:

Védelmi kategória	Lehajlás (mm/m)	Megnyúlás (mm/m)	Görbületi sugár (km)
I.	3	1	20
II.	7	2	12
III.	10	3	6
IV.	20	6	2

Amennyiben a vizsgált területen védendő objektumok helyezkednek el, vagy az érvényes hosszútávú rendezési tervek szerint ott építési tevékenység várható, úgy az adott építmény-kategóriára érvényes mozgáselem-határérték alá csökkenő mozgás igazolása jelentheti a “mozgásmentességet”.

Amennyiben a területen védendő objektum sem most nem található, sem hosszabb távon nem prognosztizálható, úgy még a IV. kategóriára érvényes határértékeket meghaladó mozgás sem lehet akadálya a bányatelek törlésének, hiszen a mező- és erdőgazdasági hasznosítást ez nem zárja ki.

A MECSEKÉRC Rt. mintegy 64 km ² nagyságú bányatelkein belül egyaránt találhatók települések beépített belterületi zónái, zártkertek és külterületi, mező- és erdőgazdasági hasznosítású ingatlanok. Ezért, valamint a fent jelzett eljárási bizonytalanság miatt a Pécsi Bányakapitányság által is jóváhagyva a felszínmozgás-ellenőrző rendszert úgy alakították ki, hogy az akár a legszigorúbb követelményeknek is megfeleljen.

A Felszínmozgási Monitoring elemei:

Szintezési és GPS hálózat a bányászati üregrendszer felett

Szakmai és gazdaságossági megfontolások miatt a bányászati üregrendszer zónájában várható felszínmozgások legszélesebb körben alkalmazandó ellenőrző rendszereként szintezési hálózatot telepítettek.

A ponthálózat tervezése során tekintettel voltak arra, hogy

• azokban a zónákban, ahol ezt a terep-, illetve a bejárhatósági viszonyok lehetővé teszik, több szintezési vonalat túlvezettek a felszínmozgás várható határán annak érdekében, hogy a határvonal kijelölésének helyessége vizsgálhatóvá váljék,
• különös figyelmet szenteltek a felszínig követhető, tehát az esetleges felszakadások hatásait a külszínen akár nagyobb távolságban is közvetíteni képes tektonikus zónák környezetére,
• a produktív zóna dőlése mentén több, önállóan is értékelhető vonalat hoztak létre a nagy kiterjedésű, összefüggő üregrendszerek hatásainak ellenőrzésére is.

A tervtérkép szerint összesen121 db szintezési pontotalakítottak ki. Az így kialakított szintezési hálózat ellenőrző bemérését évente egy alkalommal tervezik.

Mivel a terepviszonyok miatt zárt szintezési hurok létesítésére általában kevés lehetőség van, valamennyi méréssorozatnál oda-vissza szintezéssel kell biztosítani az elvárható pontosságot (1,2 mm/km).

Az É-i bányaüzemek felszíni zónájában 1993-ban 5 db GPS pontot telepítettek, a tervtérképen is ábrázolták. A statisztikailag mozdulatlannak tekintett É-i és D-i helyzetű három alapponttal (Kiskőhegy, Orfű és Cserkút) kiegészítve ezen hálózat mérésére eddig három alkalommal került sor. A GPS-mérések folytatásának éppen az ad különös jelentőséget, hogy ezekre a mérésekre még az uránércbányászat működési időszakában került sor; ellentétben a felszínmozgási monitoring többi elemével, ahol a telepítés csak a bányaüzemek teljes bezárása után történt. Így a felszínmozgások időbeli lefolyásáról, azok várható teljes lecsengési idejéről a GPS-hálózat esetében pontosabb képet nyerhetünk.

A zagytározók környezetének mozgásvizsgálati programja keretében a nyolc elemű hálózatot két további GPS-ponttal kell kiegészíteni. A felszínmozgási monitoring keretében az így kiegészített hálózat további rendszeres méréseit tervezik.

A mérési hibák minimalizálása érdekében a hálózat minden pontját azonos típusú, kétfrekvenciás mérőegységekkel, egyidejűleg kell telepíteni. Az évenkénti ismétlőméréseket mindig a vegetációs időszakon kívül, lehetőség szerint hasonló meteorológiai viszonyok keretében kell végrehajtani.

3D-s deformáció-ellenőrző mérőhelyek

A mérőhelyek a felszínmozgás-veszélyes zónában fellépő háromdimenziós deformációs folyamatainak nagy érzékenységű (10 ^-6 m/m) észlelését lehetővé tevő deformáció-érzékelő elemekből épülnek fel. Telepítésük célja, hogy a felszínmozgások szempontjából kritikus zónákban (lakott illetve üzemi területek, aknák környezete, stb.) fellépő felszínmozgásokról szinte azonnali és igen pontos információt szolgáltassanak.

A rendszert a változó telepítési szituációhoz rugalmasan illeszthető beépítési technológia, illetve geometria jellemzi, épületeken és ún. aknás kivitelben). A hőmérsékleti korrekció elvégzéséhez a mérőhelyek az aktuális hőmérséklet ellenőrzését biztosító elektronikus eszközöket is tartalmaznak.

A mérőhelyeket önálló energiaellátással és automatikus adatgyűjtő berendezéssel létesítették. A mintavétel naponta, az adatgyűjtők kiolvasása havonta történik.

14 ponton (mérőobjektumon)építettek ki háromdimenziós mérőrendszert. A rendszer telepítési sűrűsége nem teszi lehetővé, hogy a térbeli változékonysággal kapcsolatos értékeléseket is elvégezzék. Így az értékelés során az adott védendő (ellenőrzendő) objektum deformációs idősorait kell meghatározni. Az eredmények tárolása és feldolgozása számítógépen történik.

Az aknák tömedék-szintjének ellenőrzése

A külszínre nyíló aknák környezetének felszínmozgási viszonyait sok tényező együttesen határozza meg; így azok előre nehezen prognosztizálhatók. A mozgások várhatóan hosszú ideig előfordulhatnak, így az aknák közvetlen környezetére vonatkozóan minden bizonnyal teljes és hosszú távú építési korlátozást kell bejegyeztetni.

A tömedékanyag aktuális szintjét az aknafedlapokon e célra kialakított nyíláson keresztül, talp és vízszintmérővel ellátott mérőszalag segítségével határozták meg. A tömedékszint-vizsgálatok 2001. május 31-én kezdődtek. A vonatkozó előírásoknak megfelelően a megfigyeléseket 2002. június 31-ig negyedévente kellett végezni. Ezt követően a mérési eredmények alapján döntöttek az ellenőrzések gyakoriságáról.

Felszínközeli, felhagyott bányatérségek

A fent ismertetett mozgásmegfigyelő mérőrendszerek eredményei és vizuális megfigyelések alapján geofizikai szelvényezéssel (radar, geoelektromos) le kell határolni a felszínközeli vágat és üregrendszerek mozgásveszélyes zónáit. A mérési idősorok alapján kell a pontosítást elvégezni, vagy megismételni a méréseket.

A radon vagy egyéb gázkiáramlások okainak felderítése érdekében szintén geofizikai szelvényezéssel kell meghatározni az esetleges felszakadás helyét, vagy bizonyítani az eredet egyéb okait (tektonika, kibúvás stb.)

A mérési eredmények alapján kell a szükséges műszaki, vagy jogi beavatkozást megtenni (tömedékelés, bejegyzés vagy felmentés a tartós károsodásról, stb.)

Zagytározók mozgásmegfigyelése

A zagytározók környezetének mozgási viszonyait – az MTA GGKI javaslata alapján – egy három elemből álló kombinált ellenőrző rendszerrel kívánjuk vizsgálni. A már említett GPS-pontokon kívül e rendszer részeként állandósították azokat a szabatos szintezési alappontokat, amelyek segítségével az egykori ÉDÜ területéről kiindulva az I. és II. Sz. zagytározók közvetlen környezetében szabatos szintezés végezhető.

A szabatos szintezés célja, hogy a végbemenő felszínmozgások 1 mm pontossággal meghatározhatóvá váljanak. Ehhez mind a pontok állandósítása, mind pedig a mérések végrehajtása során különleges, a felsőgeodéziai gyakorlatban alkalmazott követelményeket kell kielégíteni.

A zagytározó környezetében végzendő mozgásellenőrzés harmadik eleme az 1999. szeptember 3.-án telepített két darab nagy érzékenységű dőlésmérő egység. Közülük a D1 jelüt az I. és a II. Zagytározó között, a Ny-i oldalon, míg a D2 jelüt az ÉDÜ-t az I. Zagytározóval összekötő út mentén helyezték el. A két dőlésmérő elsődleges célja a zagytározói rekultivációs tevékenység következtében beálló statikai változásainak nyomon követése. A dőlésmérők felbontása azonban olyan nagy, hogy azok még az emberi tevékenységtől független lassú kéregmozgási folyamatok vizsgálatára is alkalmasak. Mindkét rendszert szuverén energiaellátású automatikus adatgyűjtővel szerelték fel.

A hosszú távú szakaszban, a mentesíthetőség függvényében fokozatosan felszámolják ezt a rendszert.

Beavatkozásra csak az aknatömedékek pótlásánál, a műtárgyak és monitoring elemek karbantartásánál kell számítani. Az üzemeltetés és a folyamatos értelmezés, szükség szerinti modellezés, tájékoztatás, az adatbázisok megalkotása és archiválása jelentkezik feladatként.

Erózió

A korlátozott hasznosítású objektumok elsősorban a helyben maradó (vagy odaszállított, áthalmozott) hulladékok letakarása, befedése, vagyis bizonyos szintű izolációja, révén jönnek létre. Az izoláció mértéke a lefedett anyagtól függően változik. Legszigorúbb a zagytározók esetében, ahol a beszivárgás minimalizálását, a radongát-funkciót az erózióval szembeni ellenállóság magas fokán kell elérni. A meddőhányóknál a sértetlen fedőréteg biztosítása, a rekultiváció hosszú távú eredményessége érdekében az erózió meggátolása döntő jelentőségű.

Az eróziós hatások elleni védelem a beépítés magas fokú minőségellenőrzésén túl a növényesítés gyors és szakszerű végrehajtásán múlik. Az utógondozási fázisban a megfigyelő és a karbantartási tevékenységnek van fontos szerepe a hosszú távú eredményesség érdekében. A növényesítés, vagy tágabb értelemben az élőhely fejlesztés a végső tájba, természetbe illesztés szempontjából rendkívül fontos. Az erózió elleni védekezés ezért összefonódik ezekkel az egymást erősítő folyamatokkal.

Az erózióvédelem megfigyelő és beavatkozó rendszerének elemei:

• vizuális megfigyelés (fotó, légifotó, helyszíni bejárás),
• geotechnikai monitoring (a fedőréteg vastagságának, tömörségének, vízzáró képességének ellenőrzése – geofizikai szelvényezés, mintavétel, laboratóriumi vizsgálatok),
• biológiai monitoring a nővényesítés ellenőrzésére:
• talajfejlődés vizsgálat,
• fitomonitoring – növényzetfejlődésvizsgálat,
• természetességi állapot vizsgálata (növény és állatvilág),
• radioaktív elemek akkumulációjának vizsgálata (jelenleg is folyik),
• utógondozás, karbantartás – talajerő-, talajvastagság-, növénypótlás, a károk helyreállítása.

9.2.3 Felszíni- és felszín alatti vízszennyezés

A mecseki uránércbányászat rekultivációs célkitűzéseit, illetve munkálatait nagymértékben befolyásolta a bányászat által érintett terület hidrogeológiai helyzete. A Ny-Mecsek területén elhelyezkedő mélybányászat víztároló képződményei mind északról, mind délről ivóvízbázisok víztároló képződményeivel állnak kapcsolatban. A zagytározók pl. a Tortyogói és Pellérdi ivóvízbázisok között, a két vízbázis víztározó képződményeinek felszínén találhatók, a belőlük kiindult szennyeződés közvetlenül a vízbázisok vízadó képződményeit veszélyeztetik.

Az ivóvízbázisok hosszú távú védelmének biztosítása érdekében a Beruházási Program során megépült létesítmények megakadályozzák a felszíni és felszín alatti vizek további szennyeződését, lehetővé teszi a már szennyezett vizek kezelését. A mentesítő rendszereknek a fenntartása, hosszú távú üzemeltetése biztosítja majd a vízszennyeződések megakadályozását, amit rendszeres ellenőrzéssel lehet igazolni.

Korlátlan hasznosítású területek

A korlátlan hasznosítású területekről, valamennyi szennyezőanyagot és a szennyezett talajt is eltávolították, így a hatósági előírás szerint – rendszerint ötéves – utóellenőrzési feladatokat kell elvégezni. Ilyen pl. az P-I., ÉDÜ területe, ahol meglévő talajvíz-megfigyelő fúrásokban kell ellenőrizni és mérési idősorokkal igazolni a rekultiváció sikerességét.

Felhagyott bányatérségek

Az uránércbányászat során mintegy 18 millió m ³ föld alatti üreg képződött. Ezek túlnyomó része (II.-III.-IV.-V. üzemek üregrendszere) összefüggő, illetve egymással kapcsolódó üregrendszert alkotnak, míg az I. üzem föld alatti térsége önálló üregrendszert képez.

A felhagyást követően az üregrendszert vízzel töltik fel, amely a bányászati tevékenység hatására megváltozott geokémiai viszonyok következtében határérték fölötti koncentrációban old ki szennyező komponenseket a fellazult kőzetekből. A magára hagyott feltelt üregekből a szennyezett vizek kimozdulhatnak, ezáltal más vízadó képződményeket is elszennyezhetnek. A felhagyást tervszerűen kellett elvégezni, biztosítva, hogy a bányavizek egy ponton jelenjenek meg a külszínen.

Az I. Bányaüzem üregei esetén más a helyzet, itt a teljes feltelés nem engedhető meg, míg az üregrendszerben lévő víz határérték fölötti oldott urántartalommal rendelkezik. Mivel ez veszélyezteti a Tortyogói-Pellérdi vízbázisokat. A megfelelő minőség eléréséig, az üregrendszerben egy közel 100 m-es depressziót kell fönn tartani.

A feltelés ellenőrzése, valamint az üregrendszereket kitöltő szennyezett víz kezelése hosszú távon mind ellenőrzési mind üzemeltetési feladatokat szükségessé tesz.

Ellenőrzés

A bányaüregek feltelése hosszú ideig tart, így az ellenőrzés is hosszú távú feladat, ennek során ellenőrizni kell:

• a bányaüregek feltelésének folyamatát, a BP időszakában kialakított megfigyelő pontokon (az előzetes becslések szerint ennek időtartama 25-30 év).
• a bányászat során kialakult depressziót, illetve a feltelés során ennek megváltozását, a különböző víztartó képződmények felé történő kommunikáció előrejelzése érdekében,
• az objektumok környezetében megfigyelő rendszert kell üzemeltetni, a különböző víztartók vízminőségének figyelemmel kísérése,
• az I. Bányaüzemben folytatott vízkiemelés depressziós hatását, a Tortyogói-Pellérdi vízbázisok biztonságban tartásának érdekében, annak igazolására, hogy fenn áll e depresszió következtében a megfelelő védelem a III. és I. bányaüzemi meddőhányók környezetében,
• a feltelés során az üregeket kitöltő víz minőségének alakulását a különböző komponensekre (radioelemek, nehéz és toxikus fémek, szénhidrogének).

Bányavízkezelés

Az uránbányászat megszüntetése után hosszabb időszakon keresztül számolni kell magas urántartalmú vizekkel, amelyeket uránmentesíteni kell. Várhatóan az első időszakban 3-4 t/év, a későbbiekben 2-3 t/év uránt kell a vízből kivonni. Hosszú távon biztosítani kell az előírásoknak megfelelő I. üzemi terület depressziós hatását (a bányaüregben az előírt vízszint tartását), az így keletkező magas urántartalmú víz megfelelő uránmentesítését és szabályozott vízkormányzását, valamint a vízből kivont urán kezelhető formájú végtermékké történő alakítását.

Az É-i bányaüzemek feltelését követően – amely mintegy 25-30 év múlva várható – nagy valószínűséggel szükségessé válik az északi tárón kifolyó bányavíz uránmentesítése is.

I. bányaüzemi magas urántartalmú víz emelése, kezelése

A Tortyogói-Pellérdi ivóvízbázisok védelme érdekében az I. Bányaüzem üregeiben a vízszintet a felszíntől számítva, mintegy 100 m-es mélységben kell tartani. A kiemelt vizet kiemelés után uránmentesíteni kell.

Vonatkozó előírások:

• hosszú távon biztosítani kell az előírásoknak megfelelően az I. üzemi terület depressziós hatását (a bányaüregben lévő vízszintet a +65 mAf. tengerszint alatti szinten kell tartani),
• biztosítani kell a kiemelt magas oldott urántartalmú víz megfelelő uránmentesítését és szabályozott vízkormányzását, valamint a vízből kivont urán peroxidos formájú végtermékké történő előállítását.
• a kezelt vizet egy ponton kell a felszíni befogadóba vezetni,
• ellenőrizni kell a kiemelt, illetve a kezelt vizek minőségét, a kezelési technológia hatékonyságát.

É-i bányaüzemekben fakadó vizek kezelése

A bányaüreg feltöltődését követően számolni lehet a jövőben, hogy megnövekedik a víz oldott urán tartalma (A Mecseki Uránércbányászat befejezésének Vízvédelmi Terve BKMI Kft. 1998.), amely az É-i tárón keresztül fog a felszínen szabad kifolyással megjelenni. Ezt a vizet is uránmentesíteni kell. Mennyisége a feltelés után mintegy 500 ezer m ³ /év. Előírások alapján:

• Szükség szerint a III. bányaüzemi vizek uránmentesítése, ezek mérése, az elvezető rendszerének az irányítástechnika rendszerbe történő illesztése.
• A fakadó vizek megjelenésének előrejelzése, a vízminőség időbeni változásának ellenőrzése.

Korlátozott hasznosítású területek

A korlátozott hasznosítású területek csoportjába a szennyező, illetve szennyezett anyagot –meddő-, meddőzagy kőzeteket, szennyezett talajt – tartalmazó területek tartoznak, amelyek potenciális lehetőségét rejtik a felszíni- és talajvízszennyezésnek. Ezeken a területeken a szennyeződés terjedésének megakadályozását valamilyen izoláló réteg (takarás) biztosítja, azáltal, hogy lecsökkenti a csapadékvíz beszivárgását, így a szennyező anyagok kimosódásának lehetőségét.

A korlátozott területek közül leginkább a zagytározók igényelnek majd hosszútávon fokozott ellenőrzési és fenntartási munkálatokat, tekintettel arra, hogy a tájrendezés során kialakított fedőrétegnek jelentős szerepe van a felszíni vizek beszivárgásának megakadályozásában.

A felszíni és felszín alatti vizekre jelentős veszélyforrást jelentenek még a meddőhányók alól fakadó, az utógondozási periódusban még biztosan magas oldott urán, és esetleg egyéb nehézfémtartalmú vizek.

Az utóellenőrzési szakasz időszakában

• Vizuálisan ellenőrizni kell a takaró rétegek épségét, a növényesítés eredményét.
• Ellenőrizni, kell az objektumok alól fakadó, illetve onnan elszivárgó vizek minőségét.
• Megfigyelő rendszert kell üzemeltetni, az objektumok környezetében a talajvizek minőségének ellenőrzése céljából, a meddőhányók körül elsősorban radioelemek és toxikus nehézfémek, a zagyterek környezetében elsősorban az oldott szervetlen sók ellenőrzésére.
• Mérésekkel kell igazolni a rekultiváció során megvalósított műszaki beavatkozások, stabilitását, védelmi hatékonyságát.
• Fokozott karbantartási és fenntartási tevékenységet kell folytatni a fedőréteg izolációs képességének megőrzése érdekében, a telepített növénytakaró, növényi társulások önfenntartó képességének kialakulása érdekében.
• Szükség szerinti mértékben el kell végezni a növényzet pótlását, a megfelelő növényesedés elősegítését (pl. rendszeres kaszálás).
• A kezdődő eróziós károk felszámolását, javítását.
• Biztosítani kell a meddőhányók (I., II., III. sz. meddőhányók) alól fakadó – magas oldott urántartalmú – vizek összegyűjtését, és az I. bányaüzem üregeibe, illetve a Bányavízkezelő Üzembe történő vezetését, kezelés céljából.

A hosszú távú szakaszban

• Csökkentett mértékű ellenőrzési tevékenység a felszíni és felszín alatti vizek minőségét illetően,
• Időszakonként, szükség szerinti fenntartási, karbantartási feladatok ellátása.
• Szükség szerint biztosítani kell a meddőhányók (I., II., III. sz. meddőhányók) alól fakadó – magas oldott urántartalmú – vizek összegyűjtését, és az I. bányaüzem üregeibe, illetve a Bányavízkezelő Üzembe történő vezetését, kezelés céljából.

Vízkármentesítő rendszerek

Az uránércbányászat üzemelési időszakában több területen is felszín alatti vízszennyezés következett be. A területek felszín alatti vízkármentesítését a hatóságok külön határozatokban írták elő (pl. zagyterek környezete, Dinnyeberki, P-II. terület), amelyet a kárelhárítási tervekben megadott határértékek eléréséig folytatni kell.

Mai ismereteink szerint a kármentesítést hosszú távon biztosítani kell.

A mentesítés hatékonyságát, eredményességét megfelelő ellenőrző rendszer segítségével monitorozni kell.

Hidraulikai modellezés felhasználásával rendszeresen felül kell vizsgálni a mentesítő rendszer hatékonyságát, a korábbi előrejelzések megvalósulását.

Vízkiemelő rendszer

A felszín alatti vízszennyezések közül a legjelentősebb a zagytározók környezetében kialakult szennyeződés, amely közvetlenül veszélyezteti a Tortyogói és Pellérdi vízbázisok vízkészleteit.

A kiépített mentesítő rendszer üzemeltetésével a szennyeződés terjedés iránya visszafordítható, a kialakult szennyeződés megszüntethető.

• Megfigyelő rendszert kell üzemeltetni a szennyezett talajvizek továbbterjedésének ellenőrzésére, a hidraulikai mentesítő rendszer hatékonyságának figyelemmel kísérésére.
• Rendszeresen ellenőrizni kell a szennyezett talajvizek minőségének változását.
• Biztosítani kell a folyamatos zavartalan üzemeltetést.
• Gondoskodni kell a műszaki berendezések rendszeres karbantartásáról.
• Rendszeresen ellenőrizni kell a vízemelő rendszer létesítményének hatékonyságát.
• A rendszer hatékonyságának fenntartása érdekében szükséges irányítástechnikai rendszert kell üzemeltetni, az tervszerűen karban kell tartani.

Kémiai vízkezelés

A zagytéri kármentesítő rendszer segítségével kiemelt szervetlen sókkal szennyezett talajvizeket kibocsátás előtt kémiailag kezelni kell. A kezelés részleges sómentesítést jelent, amelynek eredményeként a kezelt víz egyedi határérték alapján, az egypontú kibocsátási műtárgyon keresztül egy ponton a felszíni befogadóba vezethető.

A vizsgálatok alapján a kémiai vízkezelés hosszú távú feladat, a jelenlegi technológia alkalmazása – és a jelenlegi egyedi határérték maghagyása – mellettlegalább egy évtizediglehet, illetve kell a zagytéri vizet kezelni.

Ellenőrzés:

• Folyamatosan ellenőrizni kell, a kémiai kezelőbe érkező víz mennyiségét és minőségét.
• A kezelés hatékonyságát.
• A kibocsátott víz paramétereit.
• A befogadó vízminőségét a kibocsátási pont előtt és után, amely az irányítástechnikai rendszeren keresztül lehetővé teszi a kibocsátási határérték folyamatos teljesülésének ellenőrzését, továbbá szükség szerint az azonnali beavatkozás lehetőségét.

Üzemeltetés:

• a szennyezett talajvizek és a zagytéri szivárgó vizek só- és Ra- mentesítése.
• fázis szétválasztás - azaz a kicsapott szennyezők ülepítése,
• a tisztított víz kibocsátás előtti pH beállítása,
• a kezelt víz zárt rendszerben történő kibocsátása az egységes vízkezelő rendszer keverő medencéjébe, ahol az É-i bányavizekkel keveredve kerül kibocsátásra a Pécsi vízbe, mint felszíni befogadóba,
• a vízkezelés során keletkezett szervetlen csapadék részleges vízmentesítése,
• a keletkezett vízmentesített csapadék megfelelő depózása a III. meddőn kialakított hulladék tárolóban,
• infrastruktúra üzemeltetése, karbantartása, javítása.

Egységes vízelvezető rendszer

Az uránércbányászat területén több féle, kezelést igénylő és nem igénylő vizek keletkeznek, amelyeket a hatóságok előírásai szerint egy ponton – szabályozott és ellenőrzött módon – lehet a Pécsi-vízbe, mint felszíni befogadóba vezetni. Ennek érdekében szükség volt egy egységes vízelvezető rendszer kialakítására, amely közel
30 km csővezetéket és a különböző vízkormányzási lehetőséget biztosító szabályozó rendszert foglal magában. A rendszer a BP időszakában megvalósult, ennek folyamatos fenntartására, üzemeltetésére hosszú távon is szükség van.

Az előírások maradéktalan betarthatóságához szükséges egy korszerű irányítástechnikai rendszer üzemeltetése, amely lehetővé teszi az azonnali szabályozást, beavatkozást a kritikus pontokon.

• Az É-i táró és a Bányavízkezelő Üzem közötti csővezeték és szabályozó aknák üzemeltetése, környezetük karbantartása.
• Bányavíz kezelő – és a Kémiai Vízkezelő üzem közötti csővezeték és aknák üzemeltetése, környezetük karbantartása.
• A II. meddő csővezeték és tisztító aknák ellenőrzése, fenntartása, karbantartása.
• A Pécsi-víz hozammérő műtárgy kezelése, fenntartása.
• Az egy pontú kibocsátó műtárgy kezelése fenntartása.
• A rendszer vízforgalmának ellenőrzése és regisztrálása, hatósági adatszolgáltatás és üzemviteli célokból.
• Folyamatosan ellenőrizni kell a kibocsátott víz minőségét a radioelemekre és az egyedi kibocsátási határérték engedélyében megadott komponensekre.

Vízi-műtárgyak fenntartása

A meddőhányók, zagytározók tájrendezéséhez, a perkolációs terek és üzemi területek csapadékelvezetésének biztosításához különböző vízelvezető létesítmények vízi-műtárgyak valósultak meg a BP időszakában, amelyek kezelője a vízjogi üzemelési engedélyek szerint a MECSEKÉRC Rt. A létesítmények fenntartását, a vízelvezetés biztosítását a 120/1999.(VIII. 6.) Korm. rendeletet előírásainak megfelelően biztosítani kell.

Az elkészült műtárgyak feladata, a megfelelő csapadékelvezetés, amely előfeltétele a nem kívánt eróziós károk, és más vízkártételek megelőzésének. Ezért a rendszerek üzemeltetése hosszútávon szükséges feladat.

Az utóellenőrzési szakasz időszakában, a fedési rétegek még nem teljesen stabilizálódott növényesedése miatt jelentősebb talajerózióval kell számolnunk, ami gyakoribb fenntartási, karbantartási munkálatokat követel meg. Ebben az időszakban fokozott figyelmet kell fordítani a rendszeres ellenőrzésre a vízkártételek megelőzése érdekében.

• Szemrevételezéssel rendszeresen ellenőrizni kell a vízelvezető rendszer műtárgyainak állapotát.
• Több mint 34 km vízelvezető árkot kell fenntartani, karbantartani.
• A vízelvezető rendszerekhez tartozó átereszek, egyéb műtárgyakat tisztítani kell.

A hosszú távú időszakban a fenntartási munkálatok mennyisége rendszerint egy alacsonyabb szintet igényel, de bizonyos esetekben – pl. rendkívüli záporcsapadékok esetén – jelentős kártételek következhetnek be, amelyek időszakosan megnövekedett javítási, karbantartási feladatokat okozhat.

Szemrevételezéssel rendszeresen ellenőrizni kell a vízelvezető rendszer műtárgyainak állapotát.

A vízelvezető rendszereket fennt kell tartani és karbantartani.

9.3 A feladatok elvégzésének feltételrendszere

A fentiekben vázolt ellenőrzési, fenntartási és üzemeltetési feladatokhoz és az azt követő beavatkozásokhoz, ill. a folyamatos kárelhárítási feladatokhoz megfelelő tevékenységi rendszert kell rendelni, és az alábbi tevékenységek feltételrendszerét biztosítani kell (9. ábra).

9.3.1 Környezetellenőrzési Monitoring

A 33/2000. (III.17.) sz. Korm. rendelet értelmében már a mintavételektől kezdve akkreditált laboratóriumok végezhetnek környezetellenőrzési vizsgálatokat. Ennek megfelelően a MECSEKÉRC Rt. rendelkezik a NAT által, mintavételre és a szükséges vizsgálatokra akkreditált Laboratóriummal.

Terepi mérő, mintavevő és adatgyűjtő tevékenység

Az ellenőrzések terepi, “in-situ” méréseket igényelnek szerteágazó (radiometria, hidrogeológiai, geofizikai, talajtani, biológiai, geotechnikai stb.) szakterületeken a fentiekben tárgyalt feladatok ellátására. Ezek közül jelentős a magas műszerezettségű, speciális mérési sorozat. A mintavételi tevékenységet célszerűen minden szennyező forrásra kiterjedően közösen kell végrehajtani. A monitoring rendszerbe épített automatikus mérő-adatgyűjtő állomások folyamatos karbantartást és adatkiolvasást igényelnek.

A monitoring hálózat elemeinek bemérése és a felszínmozgási hálózat geodéziai kampánymérései (szintezési, hálózat, szabatos szintezési vonalak, GPS mérési hálózat stb.) jelentik ezt a tevékenység csoportot.

Az észlelő hálózat elemeinek üzemeltetése, karbantartása: hosszútávú észlelőhálózat elemei rendszeres karbantartást igényelnek. E feladatok keretében kell elvégezni a folyamatos mérőegységek szervizelését, a monitoring fúrások tisztítását, karbantartását, illetve az ellenőrző tevékenységek csökkentése, befejezése esetén az észlelőpontok előírás szerinti felszámolását.

Laboratóriumi vizsgáló tevékenység

A radiometriai, hidrogeológiai, környezetföldtani, biológiai, geotechnikai monitoring tevékenység által előírt minták akkreditált módon történő laboratóriumi vizsgálatának feltételeit biztosítani kell.

Adatfeldolgozó, értelmező és modellező tevékenység

A mérési adatok előfeldolgozása, adatbázisba szervezéshez szükséges feltételek biztosítása. Az uránipari rekultiváció térinformatikai adatbázisa-, rendszere működtetése, karbantartása alapja annak elemző tevékenységnek, amely a beavatkozások számát módját hivatott eldönteni.

Erre az adatbázisra épül az a szintén több szakterületet (radiometria, hidrogeológiai, geofizika, biológia, geotechnika stb.) felölelő számítógépes modellező tevékenység, amely a szennyezőforrások felszámolásának, korlátozásának optimalizálását és a kibocsátások minimalizálását hivatott ellátni.

Egészségügyi monitoring

A Beruházási Programban tervezett uránbányászok követéses egészségügyi vizsgálatának első szakasza 2002-ben a vállalkozási szerződés szerint lezárul.

E szakaszban elsősorban Pécs vonzáskörében élő mintegy 5000 fő egészségügyi alapvizsgálatára, ezen belül közel 300 fő specifikus vizsgálatára kerül sor. A specifikus vizsgálatokat az ionizáló sugárzásnak kitett munkavállalók közül azoknál végezték el, akik 100 WLM feletti sugárterhelést kaptak, valamint felmerült a zaj, a vibráció és a porexpozíció okozta foglalkozási megbetegedés gyanúja.

• Az egészségügyi utóvizsgálatokat és követéses vizsgálatokat elsősorban az indokolja, hogy az expozíció és a foglalkozási megbetegedések ma már azoknál a bányászoknál jelentkeznek, akiknek már megszűnt a munkaviszonya.

Az ionizáló sugárzás okozta tüdő tumoros és egyéb légzőszervi megbetegedéseket már 2 éves expozíció után, de 10-15 éves latencia idő után is diagnosztizálják.

• Az egészségügyi alapvizsgálatok, a specifikus vizsgálatok másodsorban azért nem tekinthetők befejezettnek, mert az uránbányászatban dolgozók 30 %-a az ország más területein él jelenleg, s részükről is igény mutatkozik a vizsgálatokra.
• Harmadsorban a már vizsgált személyek egészségi állapotának követéses, valamint újonnan jelentkezők alap- és specifikus vizsgálatának megtagadása orvosetikai problémát is felvet.

Humán kártalanítások

Korábban az uránbányászatban foglalkoztatottak esetében, a termelés megszűnése után is folyamatosan jelentkeznek, illetve súlyosbodnak a 217/1997. (XII.1.) Korm. rend. 1. számú melléklete szerinti foglalkozási megbetegedések (szilikózis, zajártalom, vibráció, meniscus, radon), illetve azok tünetei, amelyek a bányabeli munkavégzéssel járó fokozott egészségügyi ártalmakkal, valamint ennek következtében az Mt. IX. fejezetében részletezett kártalanítási kötelezettséggel járnak: a jövedelempótló, a hozzátartozói és nyugdíjpótló, valamint a nem vagyoni és egyéb indokolt költségeket megtérítő kártalanítások.

9.3.2 Hatósági és lakossági tájékoztató tevékenység

A hosszú távú feladatok megismertetése (a megmaradó szennyező források emlékezetben tartása) rendkívül fontos.

A hatósági engedélyek, rendeletek egyértelműen szabályozzák az adatszolgáltatási kötelezettséget, azonban ennek korszerű (média, Internet, közös adatbázisok stb.) költségkímélő fejlesztése fontos tevékenységi kör.

A lakossági adatszolgáltatás elsősorban az újrahasznosítás elősegítését és a káros beavatkozások kiküszöbölését kell jelentse a tevékenység befejezéséig.

9.3.3 Környezetvédelmi Üzemeltetés

A szennyező források felszámolása hosszú távú feladatainak ellátása, ezen berendezések, műtárgyak karbantartására és a rekultivált objektumok utógondozására Környezetvédelmi Üzemet kell működtetni. Az alábbi felsorolás azokat a tevékenységeket foglalja össze, amelyeket hosszú távon (eltérő mértékben) folytatni kell. A Beruházási Program gondoskodott ezen rendszerek kiépítéséről, hosszú távú működtetésük feltételeinek meghatározásáról.

Felszíni és felszín alatti vizek urán mentesítése (Bányavízkezelés)

Az ÁNTSZ Baranya megyei Intézete által VI.826-2/2000. számon kiadott tevékenységi engedély értelmében ezt a feladatot a 2001-ben próbaüzemét befejező modern uránmentesítő üzem látja el (kapacitása 1,5 millió m ³ /év víz urán mentesítése). A tevékenység összetett: aktív vízemelés + urán mentesítés. Jelenleg napi 900-1500 m ³ , éves szinten mintegy 500-600 ezer m ³ bányavíz kerül kiemelésre és uránmentesítésre. Az É-i bányaüzemek feltelését követően ez a mennyiség éves szinten további 400-500 ezer m ³ mennyiséggel növekedhet.

Az üzem korszerű vezérlésirányítási rendszerrel működik, amely a működés “real-time” (valós időben történő, éppen akkor történő) naplózása révén megfelel a korszerű minőségbiztosítási szabványoknak is.

Mivel az É-i bányaüzemek feltelése is több évtizedig tart az ellenőrzés, valamint az üregrendszereket kitöltő szennyezett víz kezelése is hosszútávú feladat. Az I. Bányaüzemi víz emelését és a bányavizek kezelését, mindaddig folytatni kell, míg a vízminőség az előírt határértéket el nem éri.

Felszín alatti vizek sótalanítása

A KE előírja és a fenti tevékenységi engedély lehetővé teszi az urándúsítási technológia során elszivárgott magas sótartalmú vizek kiszivattyúzását (a zagytározók és környezetük kármentesítése) és az előírt határérték alá történő sótalanítását. A mélydrén hálózatból és vízemelő kútpárokból (talaj- és rétegvíz) álló kármentesítő rendszer és az e feladatra létesített kémiai vízkezelő üzem 2002. végi próbaüzeme után látja el ezt a tevékenységet.

A kármentesítő rendszer jelenleg mintegy 1400-1600 m ³ /d vízmennyiség emelését, a kémiai vízkezelő üzem mintegy 1000-1200 m ³ /d víz kezelését látja el. A rendszer teljes kiépítését és optimalizálását követően a mennyiségek 200-500 m ³ /d mennyiséggel növekedi fognak. A vizsgálatok eredményei alapján a kémiai vízkezelés hosszútávú feladat, a jelenlegi technológia alkalmazása – és a jelenlegi egyedi határérték maghagyása – mellett legalább egy évtizedig kell a zagytéri szennyezett talajvizeket kezelni. A szennyezett vizek emelésének szükségessége jelenleg több évtizedre tervezhető.

A kármentesítési szivattyúhálózat, a só- és uránmentesítő üzem együttes vezérlésirányítási rendszere – a szükséges karbantartással és fejlesztéssel – szintén megfelel a korszerű minőségbiztosítási szabványoknak.

A víztisztító üzemek, kármentesítő-, vízelvezető rendszerek karbantartása

A vízkármentesítés berendezései nemcsak gépészeti, villamos karbantartást, hanem a működtetés során a változó vízhozamok miatt hidraulikai (homokolódás, dugulás, szűrő vázszerkezet romlása stb.) javítást is igényelnek. A karbantartás itt egyébként is tágabb értelemben tárgyalt, tartalmazza az elengedhetetlen műszaki fejlesztéseket is a kívánt (esetleg szigorodó) kibocsátási paraméterek tartásához. Valószínűleg a bemenő paraméterek is változni fognak egy folyamatos optimalizálást (a vízbázisok egyéb kritériumainak tartása miatt) igénylő rendszer és a szennyeződés felszámolásának bizonytalanságai miatt.

Az egységes vízelvezető rendszer üzemeltetése: a vízelvezető rendszer műtárgyainak (csővezetékek, mérőaknák, zsilipek, egyéb vízkormányzási berendezések, stb.) karbantartása, tisztítása a mérőrendszerek hitelesítése működésük ellenőrzése folyamatos, a hosszú távon egyenletesen jelentkező, jelentős feladat, az egypontú vízkibocsátás biztosíthatósága érdekében.

Vízi-műtárgyak fenntartása: a rekultiváció során – hatósági előírásoknak megfelelően – kiépített vízi műtárgyakat a 120/1999.(VIII. 6.) Korm. rendeletet alapul véve kell folyamatosan karbantartani.

9.3.4 A korlátozott hasznosítású területek karbantartása, utógondozása

Az izolált, radioaktív és egyéb szennyeződések tartalmazó meddőhányók – elsősorban a központi, hulladékbefogadási funkcióját közel 15 évig megtartó III. sz. meddőhányó – a monitoring eredményektől függően utógondozást igényelnek. Az erózió okozta sebek javításától kezdve az okokat feltáró növénypótlásig ez szerteágazó tevékenységet jelent.

A zagytározókon (mint a legnagyobb és a fedőréteg bonyolultságát tekintve is a legérzékenyebb objektumokon) jelentős utógondozási tevékenység valószínűsíthető. A biológiai rekultiváció nem is fejeződik be teljesen a Beruházási Program végéig, hiszen a fás szárú növények telepítésének feltételei elhúzódnak. A vízháztartás alakulásának, valamint a tervezetten is 6-8 évig tartó konszolidáció függvényében kell a munkálatokat végezni.