A felszín alatti vizek minőségi célállapota

Felszín alatti vízen minden, a föld felszíne alatt a telítetlen és a telített zónában elhelyezkedő vizet értünk. A külföldi szakirodalom ugyan csak részben használja, fenntartjuk a magyar gyakorlatban elterjedt - és alapjában véve bevált - nevezéktant: talajvíz, partiszűrésű víz, rétegvíz, karsztvíz.

A talajvizet közvetlen közüzemi ivóvíz, ipari és mezőgazdasági használata, valamint természetvédelmi szempontú (vizes élőhelyek) értéke mellett a mélységi vizek "utánpótlása"-ként értékeljük. Kívánatos minősége a természetes vagy ahhoz közeli állapot lenne, ami helyenként adott, de sok helyen irreális célkitűzésnek látszik. A partiszűrésű, illetve a hideg réteg- és karsztvizek elsősorban az ivóvíz igények kielégítését biztosítják. A meleg réteg- és karsztvizek, termálvizek gyógyászati hasznosítása meghatározó.
A legtöbb, szennyezéssel összefüggő minőségi probléma a talajvíz esetében jelentkezik, minősége ugyanis manapság sok helyen kezdi elérni a használhatatlanságot, és a potenciális vagy tényleges szennyezők részéről néha törekvés tapasztalható a helyzet konzerválására, de esetleg a további romlás megengedésének kikényszerítésére is. Pl. "fölösleges iparterületen jó talajvízminőség elérése, hiszen az csak a tevékenység további korlátozásával valósítható meg, eddig sem jelentett problémát a szennyezés" stb. A termelési célokért feláldozni a környezetet elvileg mindig is tilos volt. Az új környezetvédelmi törvénnyel megjelent egy új szempont és követelmény: a "leghatékonyabb megoldás" alkalmazásának előírása. A leghatékonyabb megoldásnak alapjában véve két összetevője van. Az egyik a "legjobb megoldás", ami a kor csúcstechnológiájával, egyidejűleg a környezetet a pillanatnyilag elérhető legkisebb terheléssel jellemezhető. Az ún. fekete listás anyagoknál és kiemelten védendő területeken erre kell törekedni. A másik rész a "gazdaságilag elvárható megoldás" némi engedményt takar, de semmiképpen nem tévesztendő össze a maximális nyereségre törekvéssel. A technológiának meg kell felelnie a kor színvonalának és a környezetet is határérték alatt terhelheti. A környezet adottságaitól függően a leghatékonyabb megoldás egyik vagy másik irányba mozdulhat el, de mindig kell, hogy tartalmazzon olyan elemet, amely a környezet állapotának javítása irányába hat. Hozzátehetjük még, hogy a talajvíz jelenlegi állapota sokszor vezethető vissza korszerűtlen technológia alkalmazására vagy a technológiai fegyelem be nem tartására. A vízminőség konzerválása, sőt romlásának megengedése tehát, ha áttételesen is, egyben technológiai lemaradást eredményez, ami a termelési szférának sem lehet érdeke. Mindez összhangban van az integrált szennyezés megelőzése és ellenőrzése tárgyában kiadott 96/61/EC számú európai uniós direktíva célkitűzéseivel is.
Megfogalmazható tehát hosszú távú célként, hogy a természetes vagy ahhoz közeli minőségi állapot megőrzésére kell törekedni, ahol ez még fennáll és a megőrzés reálisan lehetséges. Az egyéb területeken - kivéve a már tartósan károsodottakat - a felszín alatti vizek legalább jó minőségi állapotban legyenek. Általában olyan minőségűnek kell lenniük, hogy ivóvíz előállítására alkalmassá váljanak. Ennek van azért még némi bizonytalansága, mert az ivóvízként való felhasználhatóság nem független a mindenkori technikai, technológiai fejlettségtől. Erre vonatkozóan érdekes az EK 80/778 (EGK). számú, az emberi használatra szolgáló víz minőségéről szóló irányelve indokolásának egy részlete: "Miután a víznek emberi használatra való előkészítésére meghatározott, vegyileg hatékony anyagok lehetnek szükségesek, ezeknek az anyagoknak a használatát szabályozni kell, hogy az adott körülmények között a népegészséget ezeknek az anyagoknak mértéktelen használata ne veszélyeztesse." Egészséges konzervativizmus, ami esetünkre alkalmazva azt jelenti, hogy az új vagy lehetséges vízkezelési technológiákra való hivatkozás nem indok a szennyezésre.
Alapkövetelmény tehát, hogy meg kell előzni a további romlást, illetve a már szennyezett, károsodott területeken - figyelembe véve azok használatát is - javulást kell elérni, ami a kibocsátások csökkentése és a bekövetkezett károsodások megszűntetése útján valósítható meg.