2 A jelenlegi állapot értékelése

Ha a számszerűsített hatások alacsonyak, akkor további feladat nincs. A hatás alacsonynak tekinthető például akkor, ha:

• az RQ értékek 1-nél kisebbek és
  
• ha a terület értékének változása alacsonyabb, mint a további lépések folytatásának költsége
  

3 Műszaki megoldások számbavétele

A szennyezett terület esetében alkalmazható műszaki megoldások számbavétele, az egyes műszaki megoldások jellemzése abból a szempontból, hogy milyen várható állapotot tud elérni

• szennyezőanyagonként
  
• területenként (szennyezett környezeti elemek térrészeinként)
  
• időbeni ütemezésben
  

4 Döntési változatok megfogalmazása

A döntési változat megfogalmazása a következő jellemzőkkel készül:

• szennyezőanyagonként
  
• területenként (szennyezett környezeti elemek térrészeinként)
• időbeni ütemezésben
  

A döntési változat leírása tartalmazza:

• jelenlegi állapot
  
• műszaki megoldás
  
• várható állapot
  

A következő döntési változat megfogalmazása "0" változatként kötelező:

• műszaki megoldást nem alkalmaznak
  
• a várható állapot a jelenlegi állapotból a természetes folyamatok hatására jön létre (1. lépés)
  

5 A döntési változatok hatásainak számbavétele, számszerűsítése

Az egyes döntési változatok esetében a hatások számbavétele és számszerűsítése az 1. lépésnél szereplő táblázat szerint történik.

6 A döntési változatok hatásainak pénzben történő kifejezése, azaz a hasznok számítása

Ennek első lépéseként hatásonként fel kell mérni, hogy az adott hatás milyen pénzben mérhető hatást vált ki. Ezt követően az egy hatáshoz kapcsolódó pénzben kifejezhető hatásokat kell pénzben kiszámítani, majd ezeket összegezni.

Példák a hatások pénzben történő mérésére az OKKP számára kifejlesztett szoftver alapján:

Az egészségügyi kockázat megbetegedéseket és halált okozhat az érintett népesség meghatározott hányadában. A megbetegedés a következő pénzben kifejezhető hatásokat váltja ki: a megbetegedés ideje alatti jövedelemkiesés, ápolási költség, biztosítási díj, tartós egészségkárosodás esetén nyugellátás, életjáradék, halál esetén jövedelemkiesés, biztosítási díj. Ezek a pénzben kifejezhető hatások a népesség demográfiai jellemzői (korcsoport, szakképzettség) becsülhetők, majd az érintett népességszámra vetíthetők.

7 A döntési változatok költségeinek számítása

A költségek meghatározása kiterjed

• az egyszeri, beruházás jellegű költségekre, így például: a kármentesítés tényfeltárási, műszaki beavatkozási, utóellenőrzési rendszer kiépítésének költségei
  
• folyó költségekre: például az utóellenőrzési rendszer működtetésének költségeire.

8 A hatások, illetve hasznok, valamint a költségek értékelése, a döntési változatok közti választás

Az értékelés két változatban történik, attól függően, hogy a hasznokat milyen mértékben sikerült pénzben kifejezni.

A döntés elvi alapja: a legnagyobb nettó hasznú döntés kiválasztása. Azonos nettó hasznú esetek közül a nagyobb belső megtérülési rátájú esetek kiválasztása.

A) változat (a tényleges költség-haszon elemzés)

Az egyes döntési változatokra a pénzben kifejezett hasznok és költségek éves különbségeinek nettó jelenértékét határozzuk meg az általános fejezetben leírtak szerint.
A legnagyobb nettó jelenértékű döntési változatot választjuk ki megvalósításra. Abban az esetben, ha több azonos nettó jelenértékű döntési változat van, akkor a legnagyobb belső megtérülési rátájú változatot választjuk ki közülük.

B) változat (hatások értékelése, egszerűsített költség-haszon elemzés, mutatók képzésével)

Akkor alkalmazható ez a változat, ha a hasznok pénzben nem voltak kifejezhetők, így csak a naturáliában számszerűsített hatások ismertek és a költségek.

Ekkor is a nettó hasznot próbáljuk maximalizálni, ezért először a hatásokat kell értékelni. Mivel a pénzben történő összehasonlítás itt nem lehetséges, ezért a döntési változatok összehasonlítása érdekében mutatókat kell képezni.

A mutatók képlete: a naturáliában számszerűsített hatások / költség. Mivel többféle hatás is előfordulhat, ezért általában több ilyen mutató is képezhető. Az egyes mutatók alapján a döntési változatokat sorba kell rendezni. Az a döntési változat a megfelelőbb, amelynél az adott mutató értéke minél magasabb. Ha valamennyi számított mutató egy döntési változat esetében a legmagasabb, akkor az a változat tekinthető az optimális változatnak.

Amennyiben az egyes mutatók sorbarendezésével a döntési változatok eltérő sorrendbe kerülnek, ekkor mérlegelni kell az egyes mutatók fontosságát. Ez történhet egyszerű súlyok megadásával, vagy függvényekkel is. Arra kell vigyázni, hogy a hatások rangsorolása következetes és áttekinthető legyen, egy adott hatás végeredményben játszott szerepe kimutatható legyen, s így a módszer érzékenysége mérhető legyen (erről bővebben a 9. lépés szól).

A súlyok vagy függvények segítségével egy mutató alakítható ki, amely alapján sorbarendezve a döntési változatokat, optimális döntési változatnak kiválasztható a legmagasabb mutatójú változat.

9 Érzékenységi vizsgálatok végzése

Az érzékenységvizsgálatoknak két területre kell összpontosítaniuk:

• a módszertan alkalmazása során felhasznált adatok minőségére
  
• az adatokat elemző módszerek érzékenységére.
  

Az adatok minősége

A megfelelő mintavételi és analitikai módszereket az adatminőségi célok (Data Quality Objectives, DQOs) határozzák meg. Az adatminőségi célok kvalitatív és kvantitatív jellegű kijelentések, amelyek meghatározzák a tanulmány célját (a tanulmányozandó problémát és a szükséges döntés jellegét); a gyűjtendő adatok típusát és tűréshatárait; a vizsgálandó probléma időbeli és térbeli kiterjedését; valamint az adatgyűjtésre legalkalmasabb körülményeket. Az adatgyűjtés és -elemzés megbízhatóságát számos bizonytalansági tényező befolyásolja: a vizsgált terep tulajdonságai; a környezetkémiai mintavétel módszerei; a laborelemzés módszerei és az eredmények értelmezése; a vegyianyagok sorsának elemzése; a mérő és figyelő (monitoring) hálózat kiterjedése és állapota.

A fenti bizonytalanságok csökkentését szolgálja az adatok minőségének értékelése (Data Quality Assessment, DQA), ami egy szigorú, formalizált, természettudományos, valamint statisztikai jellegű értékelési folyamat. Célja, hogy meghatározza: a környezetre vonatkozó adatok típusa, minősége és mennyisége megfelel-e az adatok tervezett felhasználásának. Az eljárás keretében felülvizsgálják az adatminőségi célokat (DQO-k); a mintavétel célját; a mintavétel megtervezését; a mintavételi módszereket; a dokumentáció módját; az analitikai eljárásokat; az adatcsökkentő (data reduction) eljárásokat; az adatbázisokra vonatkozó eljárásokat; a döntéshozatalhoz felhasznált statisztikai módszereket. A gyűjtendő adatok típusát és jellemzőit alapvetően meghatározza, mely statisztikai paramétereket tekintenek a döntések alapjának.

Az adatelemzés bizonytalanságainak forrásai: a szennyezettség mértékének meghatározása (mit tekintünk "szennyezettnek"); a döntési hibák tűréshatárai (amelyeket előre rögzíteni kell); statisztikai próba típusának kiválasztása; a statisztikai próbák előfeltevései; a toxikológiai kockázatértékelés módszertana; a környezeti elemek közti anyagáramlási tényezők kiszámítása (amelyekkel előrejelezhetők a terepre illetve a különböző anyagcsoportokra jellemző, a környezeti elemek közti anyagáramlást leíró paraméterek); az expozíciós utak azonosítása, a környezeti körülmények (időjárás, vízállás, periodikus változások) és a hatásmechanizmusok figyelembe vétele.

A kockázatbecslés terén bizonytalansági tényezőt jelent, hogy - amennyiben a kockázat értéke a bekövetkezési valószínűség és a következmény súlyosságának szorzataként adódik - a kis valószínűséggel bekövetkező, de katasztrofális következményű események alacsony kockázatértéket kaphatnak. Csökkenti az eredmények alkalmazhatóságát, ha csak a számszerűsíthető következmények körét vesszük figyelembe (azaz kimaradnak személyes, emberi és egyéb tényezők, amelyek nem számszerűsíthetők). A kockázatok értékelése során nehéz a késleltetett, valamint a tovagyűrűző hatások azonosítása, nagyságuk becslése illetve sorrendbe állítása. Befolyásolja ezt a feladatot: a receptorok eltérő érzékenysége; a maradék kockázat (residual risk) eltérő értékelési lehetőségei; a különböző jellegű (fizikai, kémiai, biológiai, technológiai, társadalmi) kockázatok megléte; sok kockázatviselő léte és eltérő érzékenysége; a jövő nemzedékek számára jelentkező kockázatok becslési nehézsége (például a jövőbeli preferenciák, illetve technológiai lehetőségek); a veszélyek szinergikus (összeadódó) hatásai; szubjektív elemek; valamint a kockázat csökkentésére szolgáló alternatív politikák és megközelítések lehetősége.

A költség-haszon és költség-hatékonyság elemzéseknél alkalmazott módszerek érzékenységének vizsgálatát is el kell végezni a módszertan kialakításánál: az egyes tényezők hatása a végeredményre, az azokban rejlő hiba milyen mértékig torzíthatja az értékelést.

Az OKKP-ban a döntéshozatal, így az ehhez kapcsolódó közgazdasági értékelés is két szinten történik:

1. szint: a szennyezett területek közti választás
2. szint: adott terület esetében a (D) kármentesítési határérték, a műszaki megoldás választása

A 2. szinten hozott döntések a kármentesítési eljárás szerint történnek.

Az 1. szintű döntések a következő csoportokba oszthatók:

a) az éves finanszírozási keretekről szóló döntés

A "mit finanszírozzon", "milyen éves keretet állapítson meg" kérdése (14. döntést igénylő eljárási lépés) az éves részletes költségvetés összeállításakor merül fel, amelyet végül (szakma)politikai alapon döntenek el. Ily módon éves keretek határozódnak meg a tényfeltárásra, az "A", a "B", a "C" adatlapok kitöltésére, a műszaki beavatkozás végzésére, az utóellenőrzésre. Természetesen ezen döntések előkészítésekor is alkalmazni szükséges a közgazdasági módszereket.

b) a további információ szerzésről szóló döntések

Ezek a döntések a döntést igénylő eljárási lépések közül a 8. és a 9. lépésre vonatkoznak. A döntési módszer a költség-haszon elemzések logikájára épül, de rendkívül egyszerűsített elemzést kell alkalmazni.

Az egyszerűsített elemzés jellemzői:

• költségek becslése igen általános, mivel a területről részletes információk nem állnak rendelkezésre
  
• a hatások számbavétele viszonylag teljeskörű (a kármentesítési eljárásnál leírt három fő hatásra kiterjed), de jelentős egyszerűsítéseket tartalmaz
  
• a hatások számszerűsítése részleges, csak a pénzben mérhető tényezők egy részére terjed ki. Ez azt jelenti, hogy például az emberi egészségkockázat számszerűsítésének folyamatában csak odáig jut el, hogy a szennyezéssel érintett népesség számát megadja, s a veszély nagyságát valamilyen skálán, szakértői becsléssel értékeli.
  
• Az elemzés során adott prioritási számok a hatások (illetve azok egy részének, a pénzben mérhető tényezőknek) számszerű értékei és az adott hatás fontosságának függvényeként, súlyozásával alakul ki.
  
• A választás a prioritási szám alapján összeállított rangsor elején lévő területek kiválasztását jelenti.
  

c) műszaki beavatkozás végzéséről szóló döntés

Ez a döntés a döntést igénylő eljárási lépések közül a 10. lépésre vonatkozik, csak területről szól a döntés, mivel a kármentesítési eljárásban már kiválasztásra került az adott területre vonatkozó (D) kármentesítési határérték és műszaki megoldás. Itt a döntés lényege, hogy állami pénzeszközökből milyen területek kármentesítését kell finanszírozni. Ebben az esetben a döntéshozók már könnyű helyzetben vannak, mivel döntési változatnak az egyes területekre a kármentesítési eljárással kiválasztott döntési változatait kell megadni. Ezekre ismert a kármentesítési eljárásnál 8. pontban részletezett nettó haszon nettó jelenértéke, vagy a hatáspontszáma. A döntést ekkor a 8. pont szerint kell meghozni, a legnagyobb nettó hasznú döntési változat kiválasztása érdekében.

Fontos probléma lehet ekkor, ha a hatáspontszámokat eltérő súlyozással számolják. Ezért az OKKP-nak ki kell alakítania a maga számítási metodikáját. A már említett szoftver ezt a célt szolgálja. A súlyok kialakítása, az egyes paraméterek megadása azonban még jelentős feladatot jelent (a tanulmány 6. pontja).

A döntést igénylő eljárási lépések közül a 11-13. pontok nem a költség-haszon, illetve költség-hatékonyság elemzéseket jelenti, mint közgazdasági, pénzügyi elemzés. Ezekben az esetekben azt kell vizsgálni, hogy adott cél, adott műszaki megoldás az elérhető legkisebb költséggel lesz-e betervezve és kivitelezve.

A tanulmányunkban bemutatott költség-haszon és költség-hatékonyság elemzések azonban ezekhez a vizsgálatokhoz is felhasználhatók: A költség-haszon elemzések egyik fontos "mellékterméke", hogy összegyűlnek viszonylag nagy mennyiségben adatok arra vonatkozóan, hogy milyen szennyezőanyagok, milyen területeken, milyen műszaki megoldással, milyen jelenlegi állapotból milyen célállapot elérése milyen költséggel valósítható meg.

Ezek az adatok megfelelő rendszerbe illesztve felhasználhatók a konkrét ajánlatok értékelésére, az olcsőbb kiválasztására mind a beszerzéseknél, mind az ellenőrzések során.