• közvetlen használat értéke (direct value): pl. élelmiszer, rekreáció
  
• k özvetett használat értéke (indirect value): pl. árvízvédelem, viharvédelem
  
• v álasztási lehetőségek értéke (options value): a különféle jelenbeli, jövőbeli használatok értéke
  
• hagyomány vagy örökölhetőség értéke (bequest value): biológiai sokféleség megőrzése
  
• létezési érték (existence value): az ember számára érték valamely erőforrás létezése, függetlenül annak használatától
  
• stewardship value: az embertől független létezési érték kategória
  

1. sz ábra: Döntési változat sémája

A döntési változatoknak két alapvető dimenziója van.

• Idő tényező: döntési periódus kezdete és vége. Komplex esetekben a kezdeti időpont és a végpont között kritikus időpontok kijelölése. Kezdeti időpontnak általában a jelenlegi állapotot tekintjük.
  
• Területhez kötődés.
  Minden egyes döntési változatot a következőkkel kell jellemezni.
  
• Kiinduló állapot jellemzői: környezetvédelmi projektek, programok esetében ez a szennyezettség valamilyen mértékéhez kötődik.
  
• Beavatkozási változat megfogalmazása: ez lehet fejlesztési projektre vagy szabályozásra/programra vonatkozó megoldási alternatíva.
  
• Várható állapot jellemzői: ez alapvetően úgynevezett terjedési modellek segítségével a kiinduló állapotból a természeti folyamatok és a beavatkozási változat figyelembevételével előrejelzett szennyezettségi mérték. Magába foglalja azonban az állapotból következő hatások leírását is.
  

A költség-haszon elemzés egy kvantitatív döntéstámogató módszer: számszerűsíti és pénzben fejezi ki a döntési változatok költségeit illetve hasznait. Ezek összevetésével segíti a legjobb döntési változat kiválasztását. A döntési változatok között mindig szerepel a nem cselekvés lehetősége, vagyis az adott állapot fenntartása is.

A következő ábra a költség-haszon elemzés folymatának egyszerűsített leírását adja.

2. sz. ábra Költség-haszon elemzés folymata környezetvédelmi projektekre

nagyfelbontású kép

• projektek esetében: alternatív műszaki megoldások
• programok/szabályozás esetében: alternatív intézkedések.
  

A költségbecslés során minden költségelemet fel kell tárni. A főbb költség típusok:

• beruházási költségek,
  
• működtetési költségek,
  

Elsősorban a programok/szabályozás költség-haszon elemzése, de egyes esetekben a fejlesztési projekteké is szükségessé teheti az adminisztrációs költségek elkülönített számítását a működtetési költségeken belül.

A működtetési költségek évente megjelenő költségek. A nettó haszon jelenértékének számítása során a költségeket felmerülésük idején teljes mértékben kell számbavenni. Egyes hatékonysági mutatók számításához az éves költségeket kell az éves hasznokhoz hasonlítani. Ez esetben a beruházási költségekből éves költséget kell számítani a következő képlet segítségével.

A döntési változatok közötti választáshoz társadalmi hasznokat kell a társadalmi költségekkel összevetni. Így a költségbecslésnél a közgazdasági és nem a pénzügyi költségeket kell becsülni. A költségek értékelésénél lehetőség szerint az adókat le kell vonni a pénzügyi költségekből, míg az ártámogatásokat hozzá kell adni.

Komolyabb korrekciókra lehet szükség abban az esetben, ha a piacgazdaság alapvetően nem működik és a piaci árak nem reális erőforrás értékelést tükröznek. Erre azonban a magyar gazdaság esetében nem kell felkészülni, így ezzel a módszertani részben nem foglalkozunk.

A felvett hitelek után fizetett kamat szintén pénzügyi költség, ezt a közgazdasági költség számításánál nem kell figyelembe venni. A költség-haszon elemzésben a kamathoz kötődő időtényezőt a jelenérték számításban, illetve az éves költség számítása során vesszük figyelembe.

A költségbecslés jövőbeni műszaki megoldásokra vonatkozik. Ezek megalapozását szolgálhatják, már megvalósított, hasonló műszaki megoldásokra vonatkozó tényleges költség információk.

A költség-haszon elemzés során az általános nehézség, hogy ahogy jövőbeni költségeket, úgy jövőbeni hasznokat is kell becsülni. Ez még olyan fejlesztések esetén is komoly módszertani nehézség, aminek eredménye piaci értékkel rendelkező termék vagy szolgáltatás. Ilyenkor az eredményt jelentő termék/szolgáltatás piaci értékesítését kell előrejelezni és annak árbevétele jelenti a hasznot.

Környezetvédelmi projektek esetén a műszaki megoldások eredménye a környezetállapot javulás, amit a hatásain keresztül értékelünk. Ezen hatások döntő része olyan szolgáltatás, ami nem piaci adásvétel tárgya, így annak közvetlen árbevétele, mint haszon nem becsülhető.

A haszon becslésének számos módszerét fejlesztették ki. A haszonbecslésben alapvetően három csoportot különböztehetünk meg:

• fizikai hatások piaci értékelésének módszere (nem keresleti görbe szerint értékelő módszerek)
  
• keresleti görbe szerint értékelő módszerek
  
  • kinyilvánított preferenciák alapján
    
  • állított (feltárt) preferenciák alapján

A kármentesítési program szempontjából a legfontosabb a "fizikai hatások piaci értékelésének" nevezett módszer.

Ebbe a csoportba tartozik

• a dózis-válasz mechanizmust leíró függvény és a kár függvény segítségével mért érték
  
• a termelési függvény és az emberi erőforrás értékelési módszerrel történő értékelés
  
• az okozott kár semmissé tételének költségével becsült érték.
  

A lépések mindhárom esetben a következők szerint haladnak.

1. A haszon becsléséhez a környezetállapot változásából következő a társadalmi jólét szempontjából releváns hatásokat kell feltárni. Ezek alapvetően:
   · emberi egészségre,
   · élővilágra, biodiverzitásra, esztétikai értékre,
   · a gazdasági tevékenységek inputjaira és outputjaira
   gyakorolt hatás.
   
2. A feltárt hatások számszerűsítése a hatások naturáliákban történő kvantitatív leírását jelenti.
   
3. A hatásokat piaci értékkel rendelkező termékekhez, szolgáltatásokhoz, azaz pénzben mérhető tényezőkhöz kell kötni.
   
4. A hatásokhoz kapcsolt pénzben mérhető tényezők számszerűsítése jelenti a haszonbecslés végeredményét.

Ebbe a körbe

• "utazási költségek"
  
• kár elhárítási és megelőzési viselkedés megfigyelésének,
  
• "hedonikus ár" értékelés
  

módszere tartozik.

A módszerek közös jellemzője, hogy a fogyasztók értékelését próbálja meg feltárni vagy megkérdezéssel vagy megfigyeléssel.

Alkalmazható módszerek:

• feltételes választás
  
• a kérdőíves megkérdezésen alapuló feltételes értékelés (CVM),
  

A megkérdezéses (CVM) módszer használatára példát elsősorban a nagy költségű infrastruktúrális fejlesztési projektek költség haszon elemzésében találhatunk. A Világbank élenjárt ebben, de leginkább azért, mert a projekt előkészítési pénzek ott álltak oly mértékben rendelkezésre, hogy a módszer alkalmazását finanszírozni tudták.

A többi módszernek ebben a körben elsősorban a sajátos információ igénye a jelentős és a széleskörű elterjedésüket hátráltató tényező.

Forrás: OECD, 1995 p. 43

A költségnek és a haszonnak a döntési változatonkénti becslése lehetőséget teremt, hogy a környezetvédelmi fejlesztési projektekre és programokra is megtérülési és hatékonysági mutatókat számoljunk.

A három leginkább használt mutató:

• nettó haszon jelenértéke, ami a jövőbeni nettó haszonáramokat diszkontálja a jelen időszakra, (NPV)
  
• belső megtérülési ráta, ami azt mutatja meg, hogyha a költségeket fedező pénzt nem a projektre/programra költjük, hanem bankba tesszük, akkor az mekkora kamatot hozott volna. (IRR)
  
• haszon költség arány: a teljes időszakra vonatkozóan a jelenértékre átszámított hasznok és költségek összegének arányát mutatja. (BCR)
  

A három mutató számítására alap szoftverek állnak rendelkezésre.

Mindhárom mutatóval kapcsolatosan vannak problémák. Az NPV és BCR számítása során a diszkontláb megválasztása egy kritikus kérdés. Különösen igaz ez akkor, ha az egyes döntési változatok különböző időtávra vonatkoznak. Továbbá a BCR értéke érzékeny a költségek és hasznok abszolút értékben vett nagyságára.

A költségek és hasznok összevetésére használatos mutatókra egyenként a következő döntési kritériumok fogalmazhatók meg az egymást kizáró döntési változatok közötti választásra.

Az NPV alapján az a döntési változat az optimális, amelynek a nettó haszon jelenértéke a legmagasabb. Az IRR szerint a legnagyobb megtérülési rátájú változatot kell választani. A BCR szerint is a legmagasabb értékű hányadossal rendelkező döntési változatot kell megvalósítani.

A költségek és hasznok összevetésére használatos mutatók mindegyike problémás lehet a különböző időtávra szóló, egymást kizáró döntési változatok összehasonlítására és rangsorolására. Továbbá, ha több mutatót számítunk, akkor ezek nem mindig ugyanazt a döntési változatot mutatják optimálisnak.

Figyelembe kell azt is venni, hogy a költségek is, a hasznok is becsült értékek, azaz bizonytalanság van bennük. Ezekre vonatkozó érzékenységi vizsgálat eredményeit is figyelembe kell venni.

A döntési változatok közötti választásra ezért célszerű egy többváltozós kritérium rendszert felállítani.

KÉP

3. sz ábra Költség-hatékonyság elemzés folyamata

A költség hatékonyság elemzés akkor javasolható, ha a "haszon becslés" teljes körűen nem végezhető el. Az elemzés folymatát leegyszerűsítetten a fenti ábra mutatja. A költség becslés a költség-haszon elemzésnél leírtakkal megegyezik. A fő különbség a költség-haszon és költség hatékonyság elemzés között, hogy az utóbbiban csak a hatások naturáliákban történő számszerűsítése történik meg.

Klasszikus értelmezése a költség-hatékonyság elemzésnek, hogy csak azokat a döntési változatokat vizsgáljuk, amelyek ugyanazt a várható állapotot eredményezik, ami így egyben a célállapot is. Azt a döntési változatot kell választani, ami ezt a célállapotot a legkisebb költséggel éri el.

Lehetséges azonban a módszer kiterjesztett értelmezése is. Amennyiben lehetséges a hatásokat leíró naturális mutatóknak olyan egységes rendszerét adni, amivel minden döntési alternatívát jellemezni tudunk, továbbá tudjuk ezeket a naturális mutatókat aggregálni egy mutatóvá, akkor számíthatunk egy költség hatékonysági mutatót. Ez a mutató egy egységnyi hatás elérésének a költségét mutatja meg. Itt azt a döntési változatot rangsoroljuk legelőre, amelynek a költség hatékonysági mutatója a legkisebb.

A gazdasági társaságokat érintő szabályozások hatásaival tisztában kell lenniük a tagállamoknak. Meg kell határozni a szükséges javításokat, de közben tudniuk kell, hogy mindez milyen terheket ró a vállalatokra; meg kell találni az egyensúlyt a megcélzott előnyök és az elérésükkel járó terhek között (a jogszabály betartásának költségei, adminisztrációs terhek). Ennek egyik eszköze a költség-haszon elemzés illetve költség-hatékonyság elemzés (ahol ennek értelme van).

A Kohéziós Alapokból folyósítandó támogatások során a költség-haszon elemzést is alkalmazni kell az értékelési módszerek egységesítése érdekében.

Az Európai Közösség kutatás- és technológiafejlesztési programjának egyik célja elősegíteni a Közösség fenntartható fejlődését, beleértve az ökológiai szempontokat is. Többek között költség-haszon elemzést alkalmaznak az európai erőforrások optimális elosztásának biztosítására, összhangban a szubszidiaritás elvével és az 5. Akcióprogram elemeivel.

A költség-hatékonyság illetve később költség-haszon elemzések használatát minden szinten ösztönözni kell. A közlekedésbiztonsági beruházások elsőrendű jóléti beruházásoknak tekinthetők. Nehézséget jelent, ha a fölmerülő költségek illetve hasznok nem azonos szereplőknél jelentkeznek.

A vízkészletek hatékony felhasználásának elősegítésére megfelelő árazási mechanizmusok alkalmazandók.

Fejleszteni kell a környezeti költségek és károk értékelésére vonatkozó ismereteket és módszereket (például a költség-haszon elemzést), többek között a megfelelő árpolitika kialakításához, a vízfogyasztás természetének vizsgálatához (például gazdasági jószág vagy alapvető jog), valamint a fogyasztók vízzel kapcsolatos véleményének elemzéséhez.

Bizonyos esetekben a létező elvek és módszertan (például a környezetvédelmi és erőforrásköltségek értékeléséhez) marad az alapvető feladat.

A strukturális és kohéziós alapok felhasználásban meg kell találni a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi célok közti egyensúlyt.

A gazdasági elemzés célja többek között: A River Basin Management Plan (ld. 11. cikk) intézkedéseinek gazdasági értékelése (költség-hatékonyság elemzés és/vagy költség-haszon elemzés)

Ennek elemei:

• A vízhasználat becslése (szektoronként is), előrejelzése
  
• A River Basin Management Plans szerint szükséges beruházások és intézkedések költségei és hasznainak becslése
  
• A River Basin Management Plans szerint szükséges beruházások és intézkedések költség-hatékonysági és költség-haszon indikátorainak becslése
  

A Közösség biztosítja, hogy környezetvédelmi politikája megbízható és összehasonlítható adatokon és indikátorokon, megbízható tudományos információkon, valamint a beavatkozással illetve a be nem avatkozással járó költségek és hasznok összevetésén alapuljon. Különös figyelmet fordítanak a környezet gazdasági értékelő módszereinek (költség-hatékonyság elemzés, költség-haszon elemzés, vállalatokra gyakorolt hatások elemzése) továbbfejlesztésére.

A környezet bizonyos összetevői ár nélküliek, így nem alkalmazhatók velük kapcsolatban a gazdasági jellegű, beárazásos módszerek, mint például a költség-haszon elemzés vagy a szabadpiaci mechanizmusok Amikor a kielégítő gazdasági jellegű elemzés lehetetlen, a kvalitatív elemzés elengedhetetlen a környezetvédelmi szempontok beépítéséhez a döntésbe. Ennek érdekében a környezeti mutatószámok és a környezeti hatásvizsgálat eszközei tovább fejlesztendők.

A Szerződésnek megfelelően a Bizottság elé kerülő javaslatok beterjesztése előtt a beavatkozás és a be nem avatkozás potenciális költségeit meg kell vizsgálni. Ennek célja, hogy lehetőség szerint elkerüljék az aránytalanul nagy költségeket és biztosítsák, hogy az előnyök - az időben vizsgálva - meghaladják a költségeket. Egy széleskörű és kiegyensúlyozott koncepciónak kell fölsorolnia a környezetvédelmi prioritásokat; a koncepciónak az összes releváns költség és haszon lehető legszélesebb körű elemzésén kell alapulnia. Az alkalmazandó intézkedéseket, eszközöket úgy kell kiválasztani, hogy a célokat a legkisebb költséggel érjük el. A költségek között kell szerepeltetni a közszféra adminisztratív költségeit és erőforrásköltségeit, a természeti erőforrások csökkenésének gazdasági értékelését, valamint a vállalatok és a háztartások azon költségeit, amelyek a jogszabályok betartásából fakadnak.

Sürgősen ki kell dolgozni egy közösségi költség-haszon módszertant, amelyet alkalmazni lehetne minden olyan projekt illetve politika esetén, amelynek környezetvédelmi összetevője (dimenziója) van. Környezetvédelmi helyreállítási "árnyékprojektek" költségeit is szerepeltetni kell a költség-haszon elemzésekben, valamint azt, hogy milyen körülmények esetén kell előnyben részesíteni az ilyen árnyékprojekteket (például nagy bizonytalanság esetén).

A Közösség minden környezetvédelmi és egyéb, környezetvédelmi dimenzióval rendelkező politikájának költségeit a lehető legátfogóbban értékelni kell, figyelembe véve a cselekvés és a nem-cselekvés összes hasznát és költségét (a Szerződés 130r cikkével összhangban). A lehetséges prioritásokat például az elérhető legnagyobb előny alapján lehet meghatározni.

Új intézkedésekrvonatkozó javaslatok esetén javított módszertan szerinti üzleti hatástvizsgálatokat kell végezni. A Bizottság feltett szándéka, hogy segítse azt a folymatot, melynek során a vállalati hatásokat elemző tanulmányok (költség-haszon elemzések) hatást gyakorolhatnak a legmagasabb politikai szintű törvényhozásra. A Bizottság ragaszkodni fog ahhoz, hogy a törvényjavaslatokat csak akkor fogadják el, ha a javaslat vállalatokra gyakorolt hatását előzőleg megfelelően fölmérték.

Mivel a motorkerékpárok által kibocsátott legfőbb szennyezőanyagok a szénhidrogének, az "egy járműre jutó költség osztva a jármű élettartama alatt megelőzött szénhidrogén tonnában kifejezett mennyiségével" (cost per vehicle divided by tons HC saved over its entire life) arány jelzi a különböző technológiai megoldások költség-hatékonyságát. Az oxidációs katalizátor és a közvetlen befecskendezés összehasonlítható eredményeket ad a költség-haszon elemzés alapján.

A "zajtérkép" többek között információkat tartalmaz a különböző védekezési módszerek és forgatókönyvek költség-haszon arányairól és egyéb gazdasági adatairól.

A Bizottság az egyes tevékenységek prioritási sorrendjét általános szempontok alapján határozza meg, ezek közé tartozik például a megfelelő költség-haszon arány.

- A környezetieredmény-orientált alternatíva

A terület funkciójára és jellemzőire összpontosító alternatíva alkalmazásakor a hatóság mérlegeli a teljes megtisztítástól az ICM-lehetőségekig terjedő összes lehetőséget. A mérlegelés alapja a környezetvédelmi eredmény (ez központi fontosságú) és a költséghatékonyság. A mérlegelés során figyelembe veszik a terület tervezett használatának jellegét, valamint a megtisztítás után a területen maradó szennyezésből eredő kockázatok elfogadhatóságát. A mérlegelés során meg kell találni az egyensúlyt a következő tényezők között: a környezetvédelmi szempontból szükségesnél nagyobb mértékű kockázatcsökkentés, az intézkedés környezetvédelmi eredménye, valamint a az intézkedés költsége. Elsődleges fontosságú a lehető legjobb talajminőség elérése. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy egy szennyezett ipari terület tulajdonosának nem kell minden szennyezést eltávolítania, hanem csak azt a mennyiséget, amelynek eltávolítása nem jár aránytalanul nagy költségnövekedéssel, ha irodát, kert nélküli lakóépületet vagy (további tisztítást nem igénylő) üdülésre szolgáló létesítményeket akarnak a területre telepíteni.

A környezeti-eredmény orientált megoldás olcsóbb lehet, mint a formálisan előírt megoldások (főleg a teljes helyreállítás), bár a lehetséges költségcsökkenés esetenként változik. A hatóságok által ténylegesen alkalmazott, köztes megoldásokhoz képest a várható nyereség kisebb. A környezeti-eredmény orientált megoldás lendületet adhat a stagnáló tisztítási munkáknak, valamint többféle gazdasági és társadalmi jellegű követelményt vehet figyelembe.

A módszer hátránya azonban, hogy visszamaradó szennyezéseket eredményez. Ezek korlátozhatják földmunkák végzését az adott területen. A szennyezett talajt kiemelés után tisztíani kell vagy máshol lerakni. A talaj értéke és a terület forgalmazhatósága a hátramaradó szennyezés mértékétől függ. Amennyiben a terület használatának jellege idővel megváltozik (magasabb minőségű, érzékenyebb használat), akkor újabb tisztítás válhat szükségessé.

- A használatközpontú alternatíva

Látható, hogy mindkét változat a közgazdasági szempontok figyelembe vételére, a költségek és hasznok összevetésére törekszik. A második, a használatközpontú alternatíva esetén a minimális környezetvédelmi követelmények meghatározása is költség-haszon elemzés segítségével képzelhető el.

2. § (1) Az Állami Számvevőszék ellenőrzi az államháztartás gazdálkodását, ennek keretében az állami költségvetési javaslat (pótköltségvetési javaslat) megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét, a felhasználások törvényességét, szükségességét és célszerűségét, a költségvetés hitelfelvételeit, azok felhasználását és törlesztését. Az Állami Számvevőszék ellenőrzi, hogy az Országgyűlés felhatalmazása nélkül a költségvetés egyetlen kiadási tételét se lépjék túl, és ne kerüljön sor átcsoportosításra. Ellenőrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást.

16. § (1) Az Állami Számvevőszék az ellenőrzéseit célszerűségi, eredményességi és törvényességi szempontok szerint végzi.

A fejlesztési projektekhez kötődő közgazdasági elemzést ír elő például a a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 24. §-a, amely szerint az 500 m3/év mennyiséget nem meghaladó és kizárólag házi, kommunális szennyvíz elszikkasztását szolgáló létesítmény engedélyezésének egyik feltétele, ha megvalósításának műszaki költségeihez képest a csatornázás aránytalanul nagy költséggel jár.

Az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat kiadásáról 4/1981. (IV. 4.) OVH rendelkezés szerint vízilétesítmények kialakításának mértékét és a bővítés lehetőségeit műszaki-gazdasági számítással kell meghatározni.

A Kr.-ben a közgazdasági szempontok a következő főbb helyeken jelennek meg:

"3. § 29.pont elérhető legjobb technika:
b) az minősül elérhető technikának, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban történő alkalmazását elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, attól függetlenül, hogy a technikát hazánkban használják vagy állítják elő, és amennyiben az az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető,"

21. § (1) g) pontja szerint a (D) kármentesítési határérték megállapításánál figyelembe kell venni a kármentesítés műszaki és pénzügyi megvalósíthatóságát, költség- hasznosságát.

Az (E) egyedi szennyezettségi határérték megállapításánál ugyanez a szempont a területhasználat figyelembe vételén keresztül jelenik meg.