7. A bányászattal kapcsolatos speciális szempontok

A bezárt bányák mint tartós környezetkárosodást okozó potenciális vagy tényleges szennyező források megítélésénél, a monitoring tervezésnél, végrehajtásánál és értékelésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy az észlelt, a bányabezárást követő ún. tercier állapot a bányászatot megelőző, attól még zavartalan primer állapotot befolyásoló, a bányaműveletek időszakában, azok biztonsága érdekében tervszerűen kialakított, vagy spontán létrejövő ún. szekunder állapotot követően alakul ki. A folyamat irreverzibilis, ami annyit jelent, hogy a bányászatot megelőző vízföldtani rendezettség a bányászat befejezését követően már nem áll fenn, illetve nem állítható vissza maradéktalanul.

A bezárt bánya (az ún. "öregség") mindig szennyezett ipari térként marad vissza. Ezzel kapcsolatban vizsgálni, illetve a monitoring keretében ellenőrizni kell az "öregségben" lévő szennyezettség csökkenését vagy megszűnését természetes úton vagy mesterséges beavatkozás hatására, ha ezzel a tervek szerint számolni lehet, valamint az "öregségen" kívüli elszennyezett vagy várhatóan elszennyeződő teret, illetve annak határait.

A szükséges intézkedések az alábbiak függvényében különbözőek lehetnek:

• A bányaművelés módja (külfejtés, mélyművelés az erózióbázis szintje fölött vagy alatt, a bányaművelés kora - történelmi időszaka, műszaki színvonala, az általa felhasznált anyagok és eszközök mennyisége és fajtája - valamint az ásványi nyersanyagok és kísérő kőzeteinek fajtája);
• A veszélyeztetett vízbázis vagy vízkészlet "öregséghez", illetve a bányatelekhez való viszonya (egyes esetekben a bezárt bányatelken, illetve az "öregség" közvetlen közelében vízbázis működik, amely éppen a bányászattal kapcsolatban alakult ki, illetve maradt vissza).

Mérlegelni kell a szennyezés, illetve veszélyeztetés időbeliségét a hidrológiai, hidrogeológiai helyzet függvényében: az erózióbázis feletti "öregségek" veszélyeztető hatásának tartóssága viszonylag gyorsan és intenzíven jelenik meg, míg az erózióbázis alatti "öregségeknél" a bezárást követő feltöltődési időszakban a veszélyeztetés esélye még nem tud kialakulni, később pedig a hidraulikai feltételek függvénye.

A bezárt bányákkal kapcsolatos monitoring tervezésnél, üzemeltetésénél és értékelésénél figyelembe kell venni az ún. "tiltó" területeket, ha ilyenek kijelölése megtörtént. Ez az "öregségek" minősítése (van-e, illetőleg átfolyhat-e víz az "öregségen" keresztül, és ez szennyezett-e és ha igen, akkor mennyire?), a mobilizálódás mérlegelése (a bányatérség és a víztároló között van-e kapcsolat, előállhat-e fekü és fedővíz keveredés, milyen a kimozdulás esélye a bányatérségből?), valamint a "tiltó" terület illetve idom meghatározásának módszertani lehetőségei (a szivárgási, illetve transzportfolyamat milyen módszerekkel és megbízhatósággal írható le?) alapján történik. A vizsgálatokat csak a vizes, szennyezett, nem veszélytelen "öregségekre" kell elvégezni, de "tiltó" területet nem kell kijelölni, ha veszélyeztetett vízkészlet vagy vízbázis nincs a hatásterületen. (Ha az "öregség" közelében érzékeny és értékes vízkészlet, valamint regionális vízbázis van, akkor a "tiltó" terület, illetve idom kijelölésén túl kötelező szennyeződés-elhárítási terv készítése is.)

A monitoring tervezésénél figyelembe kell venni az ún. "öregségi" kataszter adatait: a térség megnevezését, a bánya, a bányatelek nevét, sarokpontjainak koordinátáit, a bányatelek alap- és fedősíkját, a bányaművelés módját, a bánya állapotára vonatkozó megjelölést (bezárt, szünetelő, működő), a bányaműveletek által érintett felszín alatti víztárolók korának és kőzetének megjelölését, a bányaművelés mint potenciális vízkészlet-veszélyeztető tevékenység minősítését, a kitermelt nyersanyag mennyiségét, bezárt bányák esetében az ún. "öregségi" térfogat meghatározását, a bányanyitás, illetve -zárás évének megjelölését, a bányával összefüggő információk eredetének megnevezését.

A monitoring tervezésénél figyelembe kell venni azokat az információkat is, amelyek a bánya telepítése előtt folytatott kutatás, a bánya működése és a bányabezárással kapcsolatos felmérések során keletkeztek. Ha ezek az információk nem felelnek meg a tartós környezetkárosodással érintett terültek feltárásával kapcsolatos követelményeknek, akkor a veszélyeztetés mértékét feltáró pótmunkákra kerül sor. A monitoring tervezésénél ezeket az információkat is fel kell használni, a visszamaradó, észlelésre alkalmas objektumokat lehetőleg hasznosítani kell. (Figyelembe kell venni azonban, hogy a bezárt bányák után külszínre nyíló bányatérséget szabadon hagyni nem szabad, s ezért az "öregségekhez" való hozzáférés lehetősége minimális.)

A bányászati "öregségek" monitoring rendszerével kapcsolatban alapvető követelmény, hogy az "öregségi" ellenőrző fúrás, illetve megfigyelőkút valóban az ott uralkodó nyomásviszonyokra legyen képes információkat szolgáltatni, valamint, hogy az "öregségeket" körülvevő jelentősebb víztárolók víznyomásának és -minőségének alakulására ismereteket szolgáltasson.

A vízminőség-észlelés táró és külfejtés esetében felszíni vízminta-vételezéssel, mélyművelésű bányák esetében általában új kutatófúrás, illetve megfigyelőkút létesítésével oldható meg. Vízminőség-észlelésre vízszintészlelő fúrások is felhasználhatók, ha a vízminta-vételezés feltételeinek megfelelnek. Az "öregségekre" telepített figyelőkutak esetében ügyelni kell arra, hogy ezek a bányászat által okozott felszakadások övezetétől, mind pedig a feküt képező víztárolóktól jól elszigetelten csak az "öregségi" vizet jellemezzék. Ennek érdekében ezeket nagy valószínűséggel még "álló" bányatérségekre kell telepíteni (ezek többnyire az egykor bányák mélypontján, szivattyúkamrákban, illetve zsompokban találhatók, amelyek megfelelő módon lettek biztosítva). Az itt telepített fúrás általában a bánya legszennyezettebb területének vizsgálatára ad lehetőséget, erre a vízminőség értékelésénél figyelemmel kell lenni.

A mennyiségi és minőségi észlelés gyakoriságát a bánya környékén lévő vízbázis, illetve vízkészlet, valamint a "tiltó" terület, illetve idom függvényében célszerű meghatározni:

• Regionális vízbázis, vagy értékes vízkészlet érintettsége esetén vízszintregisztrálás, esetleg vízminőség-regisztrálás, de legalább havi gyakoriságú észlelés ajánlott,
• "tiltó" terület, illetve idom kijelölése esetén legalább havi gyakoriságú vízszintészlelés, valamint félévenkénti vízmintavétel ajánlott,
• egyéb esetekben az évi egyszeri vízszintmérés, illetve az évi vízminőség-ellenőrzés elegendő.

A vizsgálandó komponenskör meghatározásánál az általános szempontokon kívül figyelembe kell venni a bányászott anyag és kísérő kőzetének jellegét (szénbányászatban a vas-, mangán- és a szulfát-, bauxitbányászatnál a vas-, színesércbányászatnál a pH- és a nehézfémek, míg uránbányászatban elsősorban a rádiumtartalom tekinthető vezérlő paraméternek.) A komponenskört másrészről a bányaművelés során az emberi tevékenység által bevitt anyagok jellege határozza meg (pl. különböző szerves anyagok, olaj stb.).

A Kármentesítési Program keretében három sorozat jelenik meg
(füzetek, útmutatók, kézikönyvek)

Megjelent füzetek:

Megjelent útmutató:

Előkészületben:

• Szennyezett talajok vizsgálata és minősége
• Szennyeződésterjedési modellek alkalmazása
• Kármentesítési Program, fogalommeghatározások
• Határértékrendszerek a kármentesítésben
• Ajánlások a Nemzeti Talajvédelmi Stratégiához
• Tényfeltáró, diagnosztikai vizsgálatok tartalmi követelményrendszere
• A környezeti kockázat értékelése, kockázatelemzés
• Kármentesítés, költség / hatékonyság