Bevezető

A tartósan környezetkárosodott területek földhivatali ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. Évi LIII. Törvény (Kt.) írja elő. A Kt. 52. §-a szerint:
"(1) Jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás tényét, mértékét és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni.
(2) A bejegyzést a környezetvédelmi hatóság köteles kérni, illetve azt - felelősség bírósági megállapítása esetén - a bíróság hivatalból rendeli el.
(3) A bejegyzés alapjául szolgáló környezetszennyezettség ténye, mértéke és jellege megszűnését, illetve megváltozását az ingatlan tulajdonosa kérelmére a bejegyzést kérő hatóság, illetve a bejegyzést elrendelő bíróság állapítja meg, majd a bejegyzés törlése, illetve módosítása iránt hivatalból intézkedik."

A Kt. előtt nem sokkal lépett hatályba a felszámolási eljárás és a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről szóló 106/1995. (IX. 8.) kormányrendelet (a továbbiakban R.), amelynek 9. §-a némileg hasonló tartalmú feladatot ír elő, illetve eszközt rendel a környezetvédelmi felügyelőségeknek.

R. 9.§
"Ingatlan tulajdonosának változása esetén, amennyiben az ingatlanhoz környezeti teher fűződik, és e teher rendezéséről hatósági határozat rendelkezik, a felügyelőség e határozatát a területileg illetékes földhivatalnak megküldi. A földhivatal a jogerős határozat alapján a tulajdoni lapon a környezeti teher átvállalását feltünteti. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett teher törléséről - a határozat teljesítése esetén - a felügyelőségnek rendelkeznie kell."

A környezeti teher fogalma, ahogyan azt a R. meghatározta, közel áll az olyan környezeti károsodás fogalmához, amelynek felszámolását (vagy legalábbis mérséklését) a hatóság valamilyen jövőbeli határidővel előírta. Nem érinti azonban a R. a "tartósság" kérdését, és az alkalmazás is szűkebb területre szorul: itt a felszámolások és a végelszámolások során a károsodott (terhelt) ingatlan adásvételének előkészítéséhez kapcsolódóan kell a felügyelőségnek a földhivatalhoz fordulnia.

A Kt. által előírtak ennél jóval szélesebb körben alkalmazandók, és mivel a "tartós" kár fogalmára sem a törvény, sem más jogszabály külön nem tér ki, ezért annak tartalmát - a Kt. rendelkezésével egyezően - a hatósági vagy a bírói eljárás során kell az eljáró szervnek megfogalmaznia.

A Kt. 1995 decemberében hatályba lépett. Azóta több felügyelőség is kezdeményezte bizonyos területek tartós környezetkárosodásának bejegyzését, részleges sikerrel, ugyanis akadt olyan földhivatal, amelyik nem tartotta megfelelőnek a felügyelőségi határozatot ahhoz, hogy a tartós károsodás "tényét, mértékét és jellegét" - ahogyan ezt a Kt. előírja - bejegyezhesse. Más esetekben a földhivatalok elfogadták ugyan a felügyelőségi kezdeményezéseket, azonban ezek tartalma (pl. hogy a károsodás "mértéke" területnagyságra vagy a szennyeződés koncentrációjára vonatkozik), avagy a megalapozó felügyelőségi határozatok, az előkészítésüknél figyelembe vett szempontok stb. egymástól eltérőek.

Az útmutató célja, hogy alkalmazásával a tartós környezetkárosodások bejegyeztetése azonos környezetvédelmi jogi és szakmai elvek alapján történjen. E követelmény fontossága feltétlenül kiemelendő, hiszen a bejegyzés akkor is hátrányos az ingatlantulajdonos számára, ha a környezetkárosodásért nem őt terheli a felelősség. A bejegyzés lényeges az ingatlanforgalom szempontjából a Ptk., valamint a Kt. 102. § (1) bek., illetve a 104. § által szabályozott felelősséget illetően. A bejegyzés az új tulajdonos figyelmét felhívja az ingatlan környezeti állapotára, illetve egyértelművé teszi azt is, hogy a károsodás az ingatlan adásvételét megelőzően keletkezett.

Az útmutató javaslatai szem előtt tartják, hogy a Kt. általános előírásán kívül nincsenek jogszabályok, amelyek részletezték a szabályozásban rejlő lehetőségek teljes kihasználását. A törekvések mindazonáltal összhangban állnak az eddig ismert releváns jogszabálytervezetek, különösen az új ingatlan-nyilvántartási törvény és végrehajtási rendeletének tervezeteivel, valamint a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelet tervezetével.

Az útmutató csak olyan javaslatokat tartalmaz, amelyeket a jelen jogszabályi környezetben és a hatóságok (nemcsak a környezetvédelmi hatóság) jelenlegi reális anyagi-szakmai működési feltételei közepette végrehajthatók.