XII. Talajszennyezettség minősítése a hazai szabályozásban

Kidolgozás alatt van az a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő hazai szabályozás is, amely külön határértékeket közöl a fémekre és félfémes elemekre, egyéb szervetlen vegyületekre (oldható és összes cianid, tiocianátok, fluorid), valamint az alábbi szerves szennyezőkre:

1. Összes ásványolaj eredetű szénhidrogén (TPH)

2. Benzol és alkilbenzolok (BTEX)

3. Fenolok

4. Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH)

5. Klórozott aromás szénhidrogének

6. Klórozott alifás szénhidrogének

7. Klórfenolok

8. Poliklórozott bifenilek (PCB)

9. Növényvédőszerek

10. Egyéb vegyületek

Táblázatokban az 'A' háttérértékek az emberi tevékenységgel közvetlenül nem érintett felszínalatti víz, ill. a talaj minőségének jellemzésére szolgálnak Magyarországon. A 'B' szennyezettségi határértékek azokat a kockázatos koncentrációkat jelölik, melyek meghaladása esetén a talaj vagy a felszín alatti víz már szennyezettnek minősül. A 'C' beavatkozási határértékek meghaladása esetén a talaj vagy a talajvíz károsodottnak minősül és kármentesítési beavatkozást igényelhet. A terület környezeti érzékenységétől függően a 'C' beavatkozási határértékek különbözőek. A C₁ fokozottan érzékeny és a C₂ érzékeny területek minősítésének kritériumait a jogszabály vízvédelmi szempontból rögzíti.

A szennyezőket tartalmazó anyagokat tilos közvetlenül a felszín alatti vízbe vezetni. Tilos továbbá vízvédelmi szempontból érzékeny területen közvetett bevezetésük, elhelyezésük, hulladék formában történő lerakásuk. Mindez vonatkozik az Európai Közösség vízvédelmi irányelveiben felsorolt, veszélyességük alapján K₁ és K₂ jelzésű I. és II. jegyzék anyagaira. Az említett mérgező vagy kockázatos anyagokat csak műszaki védelemmel lehet talajon, talajban vagy bármilyen földtani közegben vagy annak felszínén elhelyezni.

Az útmutató keretei között a továbbiakban csak az ásványi elemek, ill. a fémek és félfémek talajszennyezettségi határértékeivel foglalkozunk. A hazai szabályozásban 12 elemre adottak határkoncentrációk, melyeket a 16. táblázat foglal össze. A táblázat adatai jórészt a német és holland tapasztalatokra, valamint részben a hazai vizsgálatok eredményeire épültek. A KTM Talajvédelmi Szakértői Bizottsága elsősorban az 'A' háttérértékek becslésénél vehette figyelembe az eddigi hazai talajvizsgálati eredményeket, ill. a földtani felvételezések adatait. Értelmezésük azonban differenciált megközelítést igényel termőhelyenként, hiszen átlagadatok, melyek nagyságrendi szórásokkal terheltek.

A - Háttérérték. Miltifunkcionális hasznosítás lehetséges.
B - Szennyezettségi küszöbérték. Korlátozott hasznosítás lehetséges.
C - Beavatkozási határérték. Talajtisztítás ill. kárelhárítás szükséges

• C₁ - fokozottan érzékenynek minősített területen,
• C₂ - érzékenynek minősített területen,
• C₃ - kevésbé érzékeny egyéb területeken.

Elsőként bemutatjuk a Magyar Állami Földtani Intézet által végzett hazai geokémiai felvételezés összevont eredményeit a 17. táblázatban. A felvételezés 196 mintavételi helyet reprezentál, alapvetően az ártéri üledékek 50-60 cm rétegének összetételét tükrözve. Az analízis az "összes" tartalomra vonatkozik meleg királyvizes kioldással és részben cc HNO₃ + cc H₂O₂ kioldással. A két módszer közelálló eredményeket ad, de csak részlegesen képes feltárni a talajok teljes elemkészletét, ezért inkább az "összes" készlet becsléséről beszélünk. Erre a körülményre korábban a geokémiai és a talajtani vizsgálatok korlátainak taglalásánál már kitértünk.

A táblázat adatait a 16. táblázat határértékeivel összevetve megállapítható, hogy a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI), ill. a Budapest Fővárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás (BFNTÁ) elemzés a Cr(VI), Sn, Mo elemek nélkül történt. A 150 ppm Ba 'A' érték ugyan meghaladja a geokémiai átlagot, de a MÁFI által normálisnak minősített zónába esik. Termőhelyeink egy részén azonban emelkedett, az 'A' érték többszörösét meghaladó kiugró Ba koncentráció előfordulhat. Azaz a 'B' vagy 'C' szennyezettséget jelentő regionális környezeti terhelés fennállhat esetleg geológiai okokból eredően. Hasonló a helyzet a Zn, Cr, Cu, Pb, As, Cd, Hg esetén, tehát a legtöbb érintett elemnél. Valójában ilyen kiugró magas regionális szennyezettséget csupán két elem, a Ni és Co nem mutatott.

A német-magyar környezetvédelmi együttműködés keretében a NEUKEM német és a BFNTÁ magyar partner közös felvételezéseket végzett a hazai természetvédelmi területeken a hazai 'A' értékek becslése céljából. A 40 mérési hely adatainak nagy szórása arra utalt, hogy meghatározó a geológiai háttér. Így pl. a Bükk területe kiemelkedett a talajok, ill. kőzetei nagy fémtartalmával mint az Al, Fe, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Pb, Zn. A vizsgálatok összefoglaló eredeményeit a 18. táblázat mutatja be. A táblázatban a minimum, maximum és átlag értékeken túl közöljük a mediánt, valamint a méréshatár feletti mérések számát (az összes minta-szám n=40).

n = mintaszám méréshatár felett (összes minta n = 40)
Kritikus elemek méréshatára: Sn 0.5, Sb 0.25, Tl 0.1, Se 0.05, Hg 0.03 ppm

Az adatokból látható, hogy a vizsgált 40 mintából 38 esetben méréshatár alatt volt a Se, 33 esetben a Sb, 16 esetben a Tl, 13 esetben a Sn és 11 esetben a Hg. A táblázat adatait a 16. táblázat határértékeivel összehasonlítva megállapítható, hogy nem történt mérés a Ba, Cr(VI), Mo elemekre. Az átlag és a medián értékek a természetvédelmi területeinken alacsony koncentrációkat mutatnak, sőt a maximumok közül is csak egy elem, a Cd tartalom haladja meg a 'B' szennyezettségi küszöbértéket.

Agronómiai és környezeti szempontból fontos, a növények által felvehetőnek tekintett frakciót általában NH₄-acetát + EDTA kioldással vizsgáljuk hazánkban. A művelt talajaink szántott rétegének elemtartalmáról a 19. táblázat nyújt áttekintést. Az ón (Sn) meghatározására sajnos sem a FAO keretében végzett elemzések, sem a hazai szaktanácsadási hálózat keretében nem került sor. Az adatokból látható, hogy a minimális és a maximális koncentrációk közötti különbségek gyakran az egy, esetleg a két nagyságrendet is elérhetik, hasonlóan a korábban bemutatott "összes" tartalmakhoz. Szennyezetlen területen az elemkészlet függvénye a talajtulajdonságoknak, elsősorban az agyagtartalomnak.

* Sillanpää 1982, Sillanpää-Jansson 1992, Kádár 1995.
** Fekete 1989, Marth 1990, Patócs 1990

- Nem vizsgált

Az elmúlt években nehézfém-terhelési kisparcellás szabadföldi kísérleteket állítottunk be 10 % alatti agyagtartalommal rendelkező homokos, 20 % körüli agyagtartalmú vályog és 40 % feletti agyagtartalmú agyagos talajon. Amint a 20. táblázatban látható, mind az "összes", mind a felvehető koncentrációk nőnek a talajok magasabb agyagtartalmával.

- Méréshatár alatt (Sn nem vizsgált);

Homok: Őrbottyán Kísérleti Telep; Meszes homok: Duna-Tisza köze; Vályog: Nagyhörcsök Kísérleti Telep; Meszes vályog csernozjom: Mezőföld; Agyag: Gyöngyös Kísérleti Telep; Savanyú agyagos erdőtalaj Mátraalja.

Összefoglalva a hazai talajvizsgálatok és szabadföldi kísérletek eddigi eredményeit, a 21. táblázatban javaslatot teszünk azokra az ideiglenes határértékekre, melyek segítségével a művelt és nem művelt területek szennyezettsége megítélhető a felvehető, NH₄-acetát + EDTA kioldással nyert adatok alapján. Ezzel a tápláléklánc veszélyeztetettsége jobban becsülhetővé válik, ill. közvetetten jobban megítélhető a káros elemek mobilitása, a talajvíz szennyeződésének veszélye. A felvehető vagy mobilis frakciót a hazai szaktanácsadásban elfogadott rutin módszerrel határozhatjuk meg. Ahogy gyarapodnak ismereteink és újabb felvételezések történnek majd, az ideiglenes határértékek folyamatosan pontosíthatók, ill. megerősítést nyerhetnek.

* Savanyú és homok talajokon a határértékek 50 %-kal csökkennek.

- A Sn mérésére nem került sor.