Bevezetés

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 41. § (5) c. pontja értelmében a Kormány környezetvédelmi feladata a jelentős környezetkárosodások következményeinek felszámolása, ha a kötelezettség másra nem hárítható. A törvény alapján készült el a Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelynek “F” függeléke az állami felelősségi körbe tartozó tartós környezetkárosodások, szennyezett területek kármentesítéséről szóló Országos Környezeti Kármentesítési Program. Ezzel 1995-től, elsősorban az állami felelősségi körbe tartozóan, felgyorsult a kármentesítési feladatok gyakorlati megvalósításának folyamata.

Az Országos Környezeti Kármentesítési Program magában foglalja a kormányzati munkamegosztás szerint felelős miniszter irányítása alá tartozó Alprogramokban az állami felelősségi körbe tartozó egyedi kármentesítési beruházási feladatokat is (33/2000. (III. 17.) Korm. r.). Az egyes alprogramok az állami tulajdonban lévő vagyon kármentesítését célozzák a megfelelő állami vagyonkezelők irányításával. Ilyen alprogramok például a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Szilárd ásványbányászati alprogramja, MÁV alprogramja a Honvédelmi Minisztérium alprogramja, stb. Ezek végrehajtásának költségeit a felelős minisztérium költségvetése tartalmazza.

Az OKKP keretében 1997-ben kezdődött az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium közreműködésével a szilárdásvány-bányászat után visszamaradt környezeti károk teljes körű számbavétele, jóllehet számos szennyezőforrás felmérése és a kármentesítés a bányászat több területén már korábban megkezdődött (urán, szén, bauxit stb.).

A szilárdásvány-bányászati alprogram az alábbiak szerint tagozódik:

1. Szénbányászat területén visszamaradt környezeti károk felszámolása

A Kormány a 3329/1990. sz. határozatában intézkedett a szénbányászat szerkezet-átalakításáról, ezen belül a bányabezárások során visszahagyott környezeti károk felszámolásáról, valamint a szükséges pénzforrás biztosításáról. A teljes szénbányászat területére részletes “környezeti kárkataszter” készült. A környezeti károk felszámolását a költségvetési forrás igénybevételével tervszerűen végzik a SZÉSZEK irányításával.

2. Uránbányászat

A Kormány 2085/1997. (IV. 3.) sz. határozatában döntött a mecseki uránércbányászat megszüntetéséről és a bányabezárás, tájrendezés, környezetvédelmi feladatok kiemelt állami felelősségi körben történő végrehajtásáról. A döntést környezeti hatástanulmány, valamint az ennek alapján elkészült Beruházási Program alapozta meg, amely a magyar uránércbányászat és ércfeldolgozás működéséből származó környezeti károk teljes körű felszámolását irányozta elő. A 2385/1997. (XI. 26.) számú határozatával (amelyet a 2006/2001. (II. 17.) Kormányhatározat módosított) a Kormány kiemelt jelentőségű beruházásként hagyta jóvá a magyarországi uránércbányászat megszűnésének rekultivációs feladatairól készített beruházási javaslatot.

3. Egyéb szilárdásvány-bányászat

A szénbányászatra és az uránbányászatra vonatkozó SZÉSZEK által regisztrált objektumokon kívül az egyéb bányákról összesítés készült a felelősségi köröket figyelembe véve a színesfém-, kő-, kavics-, homokbányászatra vonatkozóan.

A 42 éven át végzett uránércbányászat és ércfeldolgozás jelentős környezeti károkat okozott. A szennyezések oly mértékűek, hogy beavatkozás nélkül visszafordíthatatlan folyamatokat indítanának el a környezeti elemekben.

Az 1996-ban elkészült “Mecseki uránércbányászat megszüntetésének koncepcióterve” c. tanulmány minden olyan objektumra kiterjedt, mely a környezeti elemekre hatással van. A koncepciótervben figyelembe vették a nemzetközi gyakorlatot, valamint a hazai előírásokat. Ennek hatósági elfogadása alapozta meg a hatásvizsgálat elkészítését. A hatásvizsgálatban megállapították, hogy a rekultivációt öt év alatt el kell végezni, melynek kezdete a Beruházási Program szerint 1998-ban volt.

Az uránércbányászati kármentesítési és rekultivációs munkák a bányatörvény hatálya alá tartoznak. Ezen túlmenően az érvényes rendelkezéseknek megfelelően az uránércbányászat bezárása hatásvizsgálat köteles tevékenység, amely eljárásnak meg kellett előznie a bányahatósági engedélyezési eljárást. A Mecseki Ércbányászati Vállalat 1997-ben benyújtotta a “Mecseki uránércbányászat megszüntetésének környezeti hatástanulmányát”, melyre a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség kiadta a 2279-28/1998. számú Környezetvédelmi Engedélyt. Ezt követően került sor a kármentesítésre, bányabezárásra és az ehhez kapcsolódó éves műszaki üzemi tervek elkészítésére, amelyet a Pécsi Bányakapitányság engedélyezett. A környezeti állapotfelmérés során vizsgálták a bányászat és ércfeldolgozás hatásait a környezeti elemekre. Figyelembe vették a rekultivációval járó környezetterhelést és mérlegelték azt az állapotot, ami kármentesítés nélkül következne be.

A bányabezárásra vonatkozó döntést követően az érintett objektumokról teljes körű leltár készült, mely ezen túlmenően számba vette az elvégzendő munkákat. A munkák kereteinek meghatározása figyelembe vette a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott ALARA elvet, miszerint az egészségi kockázat és a ráfordítás összegét alacsonyan kell tartani.

Az uránércbányászat felszámolása számos olyan szakmai ismeretet igényelt, amellyel a meglévő szakembergárda nem rendelkezett. Az ismeretszerzésnek két útja kínálkozott: a nemzetközi együttműködés, vagy a saját kutatás-fejlesztési tevékenység.

A vállalat mindkét lehetőséggel élt. Együttműködést alakított ki a Phare-programon keresztül, és bekapcsolódott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által indított kutatásokba. E programokban való részvétellel lehetőség nyílt a rekultivációval kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok megismerésére, és az elavult műszerpark felújítására is.

A kármentesítési munkák eredményeinek bemutatása során a Beruházási Program felépítését követtük a következők szerint:

• A kármentesítési és rekultivációs munkák ütemezését az ésszerű és gazdaságos műszaki megoldás kiválasztása határozta meg. A munkák a föld alatti létesítmények felhagyásával kezdődtek el, ezzel párhuzamosan végezték a külszíni területeken a kármentesítési munkákat, az épületek kiszerelését és bontását.
• A Beruházási Program első éveiben megtörtént a perkolációs meddők átszállítása a III. sz. meddőhányóra, annak földdel való takarása és növényesítése (1997-1999)
• A zagytározók körül létesített szennyezett vizeket kiemelő védőkutak üzembe helyezésével egyidejűleg megépült ezen vizek tisztítását szolgáló Kémiai Vízkezelő Üzem.
• A tortyogói vízbázis védelme érdekében tovább folytatódott az I. üzemi vízemelés. A bányavíz uránmentesítése céljából a Környezetvédelmi Bázis területén megépült a Bányavízkezelő Üzem.
• Elkészült a teljes hatásterületen a szennyezett vizeket összegyűjtő és elvezető egységes vízkezelő rendszer.
• Megkezdődött, és 2003-ban is folyik a zagytározók tájba illesztése, fedése és növényesítése.
• A munkálatok hatásterületén a komplex környezetellenőrzési tevékenység során hidrogeológiai, radiológiai, talajtani, geodinamikai (kőzetmechanikai) vizsgálatokat végeznek.
• A Beruházási Program befejezését követően sem lehet magára hagyni a rekultivált objektumokat. A hosszú távú monitoring, az utógondozás, valamint a vízemelés-víztisztítás több évtizedes feladat.

Az uránércbányászat és ércfeldolgozás felszámolása után a kármentesítési munkák ütemezését és költségeit (terv és tény adatokat) mutatja be a következő táblázat: