Termálvízkészleteink, hasznosításuk és védelmük

A FENNTARTHATÓ HÉVÍZGAZDÁLKODÁS KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTJAI

Az elmondottakból következik, hogy a hatóságok nem adhatnak korlátlanul engedélyt a hévíztermelésre, illetve hasznosításra, különösen akkor, ha visszatáplálás nélküli vízkitermelés történik, s visszatáplálás esetén is körültekintően kell eljárni. (A környezeti hatásvizsgálatról szóló 2001-ben hatályba lépő Korm. rendelet szerint minden felszín alatti vízbe történő vízbesajtolás környezeti hatásvizsgálat köteles)

Ott, ahol a vízkészletek jelentős terhelését a közvetlenül mért nyomáscsökkenések jelzik és a számítások is ezt mutatják, balneológiai vagy használati melegvízként történő hasznosítás céljából is csak korlátozottan kerülhet sor újabb vízkivételek engedélyezésére.

A hévízkészletek további ilyen célú igénybevételét természetesen csak az egyéb – általában nagyobb terhelést jelentő – vízkivételekkel (ivóvíz, öntözővíz) együtt lehet mérlegelni. Ebből a célból számítógépi modelleken vizsgálják a felszín alatti víztermelés eddigi és várható hatását.

Újabb vízkivételekre csak ott adható engedély, ahol a modellezésen alapuló prognózisok nem jeleznek káros környezeti hatásokat hosszabb időtávlatban sem.

Felmerülhet a kérdés, hogy teljesen zárt tárolók esetében – ahol nincs a felszíni, illetve felszín alatti ivóvízkészletekkel hidraulikai kapcsolat – megengedhető-e a geotermikus célú víztermelés, visszatáplálás nélkül.

Ez különösen akkor merül fel, ha a hévíz olyan összetételű, hogy balneológiai célokra amúgy sem használható. Bár a lehetőség ilyen esetben elvileg fennáll, a gyakorlatban a gyors leürülés, illetve nyomáscsökkenés, valamint a lehűlt hévizek elhelyezési problémája ezt rendkívüli mértékben korlátozza, tehát ilyenkor is a hévízvisszatáplálás kerül szóba.

Mindez nem jelenti a már korábban engedélyezett energetikai célú hévízhasznosítások azonnali kötelezését a hévízvisszasajtolására, de bizonyos “türelmi” időszak után ez is elérendő cél.

A felszín alatti vizek (hévizek) környezetkímélő takarékos hasznosítását, továbbá a termálvizek energiai tartalmának hatékony kihasználását gazdasági szabályozások is támogatják. Ezek a következők:

• A hévízkutatás és – termelés – függetlenül a hasznosítás módjától – a vízgazdálkodási törvény hatálya alá tartozik és vízjogi engedély alapján végezhető (1995. évi LVII. tv. és 72/1996. (V.22.) Korm. rend.). Ezek szerint a vízügyi igazgatóság az eljáró hatóság, a környezetvédelmi felügyelőség minden esetben szakhatóságok.
  A vízkivételek vízhasználóinak vízkészletjárulék fizetési kötelezettsége van. Ennek mértéke a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló CXXXIII. törvény szerint 2001. évben 1,80 forint/m ³ , 2002. évben 1,90 forint/m ³ alapjárulék. A befizetés összegét – az igénybe vett vízmennyiség meghatározásának módjától, a vízhasznosítás és a vízkészlet jellegétől, továbbá az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függő - szorzószámok alkalmazásával, a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség alapján kell kiszámítania. A szorzó számokat a vízkészletjárulék kiszámításáról szóló 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet tartalmazza.
  A vízkészletjárulék mértéke erősen függ a hasznosítás módjától. Termálvizek gyógyászati hasznosítása esetén csak az alapjárulékot, míg egyéb célú hasznosításnál ennek többszörösét kell fizetni. A vízhasznosítás és a vízkészlet jellegétől függő szorzó mértékét a 4.táblázat mutatja.
  Törvény szerint nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie: felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt - a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető - vízmennyiség után.
• Amennyiben a termálvizet energetikai célra hasznosítják, az energia részre vonatkozóan a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Bt.), illetve a végrehajtásáról rendelkező 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet (Vhr.) rendelkezik. A Bt. 20. §-a szerint geotermikus energiát, energetikai hasznosítás céljából kitermelő bányajáradékot köteles fizetni.
  Ennek mértéke, a kitermelt geotermikus energia értékének 2 %-a.
  Az energetikai hasznosítás hatékonyságának elősegítésére, nem kell bányajáradékot fizetni a kitermelt geotermikus energia 50 %-át meghaladóan hasznosított mennyisége után.
  A Vhr. 34. § 10. pontja szerint azonban, nem kell bányajáradékot fizetnie annak, aki vízjogi engedély alapján geotermikus energiát gyógyászati, balneológiai, valamint vízellátási célra használ, még abban az esetben sem, ha azt másodlagos felhasználással energetikai célra is hasznosítják.

A termálvizekre az előzőeken túlmenően irányadók még a környezetvédelmi és vízügyi jogszabályok. A felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet megtiltja kockázatos anyagok közvetlen bevezetését a felszín alatti vízbe, de kivételként kezeli a geotermikus célokra használt hévizek visszajuttatását ugyanazon vagy azonos célra használt rétegbe, ha – külön vizsgálattal –bizonyított, hogy a visszasajtolt víz szennyezettség növekedést biztosítottan nem okoz. A rendelet – amely a vonatkozó EU irányelvekkel összhangban van – ezzel biztosítja a hévízvisszatáplálás lehetőségét.

A Kormány 20/2001. (II.14.) rendelete a környezeti hatásvizsgálatról hatásvizsgálat köteles tevékenységek listájában külön tételként sorolja fel:

• a 2000 m ³ -nél nagyobb napi termál rétegvíz, illetve
• 1000 m ³ -nél nagyobb napi termálkarsztvíz kivételt, továbbá
• a felszín alatti vízbe történő vízbesajtolást
• a geotermikus erőmű létesítését.

A fenntartható hévízgazdálkodás fontos szempontja a feltárt vagy hasznosított termálvízkivételek – különösen a természetes hévforrások és a gyógyvízzé minősített előfordulások – védelme. A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló a 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a védőidomok, illetve védőterületek kialakításának, a vízbázis biztonságba helyezésének és tartásának kötelezettségét az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízbázisokra is kiterjeszti. Sajnos a legtöbb helyen még hiányzik a mennyiségi, minőségi védelmet biztosító védőidom, illetve védőterület-rendszer, valamint a hévízkivétel és környezetének állapotát ellenőrző lokális észlelőhálózat.

Az 1996. évi felmérés is rámutatott arra, hogy az üzemi mérések terén még mindig nagyon sok a hiányosság: sok helyen maguk a mérési lehetőségek sincsenek meg. A rendszeres mérés előfeltétele a szakszerű üzemeltetésnek, valamint információkat ad a további fenntartható hévízgazdálkodáshoz, amely mellett sem a meglévő hévízhasznosítások, sem a környezet elemei nem károsodnak.

A felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi védelme érdekében, továbbá a hévízkutak állagának fenntartására szükséges a hévízkutak kötelező időszakos műszeres felülvizsgálatáról és karbantartásáról szóló 2/1971. (V. 18.) OVH rendelkezés, illetve a hévízművek (hévízkutak) üzemeltetési szabályzatának kiadásáról szóló 8/1970. (V. É. 6.) OVH utasítás előírásainak a betartása is.

4.táblázat

A vízkészlet-alapjárulékot módosító szorzó értéke

43/1999. (XII.26.) Korm. rend.

Az alapjárulék 2001. évben 1,80 forint/m ³ , 2002. évben 1,90 forint/m ³

A táblázatban megadott fogalmak értelmezése:

Gyógyvíz:
külön jogszabályok (74/1999. (XII.25.) EüM. Rend.) szerinti és az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság által engedélyezett, bizonyítottan gyógyhatású ásványvíz

Termálvíz:
minden olyan felszín alatti víz, amelynek kifolyó (térszínen mért) hőmérséklete a 30 ^o C-ot meghaladja az engedélyezett maximális vízhozamnál.

Gyógyászati vízhasznosítás:
a vizek gyógykezeléssel közvetlenül összefüggő igénybevétele

Közcélú vízhasznosítás:
a lakossági ivó- és háztartási, valamint a közintézmények ivó- és kommunális vízellátása, a gyógyvíznek nem minősülő ásványvizek palackozása, a nem gyógyfürdő teljes, valamint a gyógyfürdők egyéb vízellátása, továbbá a környezethigiéniás, valamint a vízjogi engedélyben kötelezően előírt felszíni vízből történő vízpótlás

Gazdasági célú hasznosítás:
az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és egyéb gazdasági, szolgáltatási tevékenységgel összefüggő teljes vízhasználat, beleértve a foglalkoztatottak szociális vízigényét is.